27.rész ~ Játszunk

Halihó! Elnézést a késésért, de nem volt ötletem így gondoltam várok míg jön az ihlet, minthogy olyat írjak ami nem tetszik nektek. A kommentek száma kicsit csökken, viszont meglett a 30 feliratkozó amit köszönök szépen. Jó olvasást! 

Ui.: Cseréket lehet kérni chat-ben. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét.
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám. Ben újult erővel visszatérve dőlt a fekete motorjának, mutatóujján a kulcsot pörgette. Kék farmert viselt, ami néhol szándékosan ki volt szakítva, piros pólóján fehér betűkkel virított egy 'I'm back bitches!' felirat. Ezt fekete-piros kockás ing takarta, ami nem volt begombolva. Márkás cipőjével dobolt a járdán míg hajába belekapott a tavaszi szél. Ezer wattos mosoly ült ki az arcára és feltolta a napszemüveget a fejére. Szemeivel engem pásztázott. Az udvaron lévők mind a menő megjelenését figyelték míg pár lány összesúgott. Nem tudom mit is éreztem abban a pillanatban, de gondolkodás nélkül ledobtam a táskám és elindultam felé. Olyan rég nem láttam. Csak most jöttem rá, hogy hiányzott. Próbáltam elfelejteni, de nem ment, mindig is kedveltem. Nem tudom miért keresett meg újra, de úgy éreztem megbocsájtott. Örömömbe majdnem elsírtam magam amikor ellökte magát a kocsitól. Mosolyogva indult ő is felém. Az utolsó pár lépésben futottam majd meg sem állva szorosan fontam dereka köré a karjaim. Kezeivel szinte betakart, állát megtámasztotta a fejemen és simogatta a hátam. Arcom mellkasába fúrtam és nem bírtam visszatartani a könnyeim. Mindig is úgy éreztem, hogy az én hibám amiért nem keresett. Mert amikor erőszakoskodott én játszottam az elérhetetlent. Csak engednem kellett volna, hogy közeledjen felém. Nem tagadhatom, hogy kedvelem. Így is. Mellkasa zavarodottan emelkedett amikor szorosabban öleltem. Niall-ön már túl tettem magam mert soha nem is szeretett, túl sokat hajtottam érte miközben itt volt Ben, aki csak engem akart. Pár perc után kicsit eltolt magától. Egyik kezét levette a derekamról és eltűrt egy tincset a fülem mögé, letörölt egy kósza könnycseppet és mosolyogva nézett a szemembe. Pólóját rendesen bekönnyeztem, de nem úgy tűnt mintha érdekelte volna. - Mit keresel itt? - kérdeztem halkan. Nem akartam elengedni, még akkor se ha a fél iskola minket nézett. 

- Téged! - motyogta komolyan. Lehetetlennek éreztem, hogy haragudjak rá. Nem is volt miért. Nem változott meg. Lehet még szeret vagy csak úgy jött vissza mint barát. 

- Hiányoztál! - suttogtam elérzékenyülve. 

- Tudom. - harapott alsó ajkába. Halkan felnevettem és mellkasába ütöttem a fejem. Nem ezt a választ vártam, de ő Ben..

- Miért vártál eddig? - kérdeztem kíváncsian. Egy kapcsolatnál a szünet talán pár hétig tart a miénk pedig több hónap volt. 

- Hogy ez legyen a reakciód amikor meglátsz. - mosolygott elégedetten mire döbbenten ránéztem. Tudta, hogy hiányozni fog nekem. Ez volt a célja. Sunyi. 

- Utállak. - röhögtem el magam kínosan és finoman a mellkasára csaptam. 

- Puszikállak. - csücsörítette mire megint felnevettem. Eszembe jutott az a beszélgetés amit még facebook-on folytattunk. Ugyan ezeket írtuk egymásnak és már akkor tudta, hogy mást érzek. - Elrabolhatlak a délutánra? - kérdezte mosolyogva. Annyira kedvelem. Valahogy más. Más mint a többi fiú. Kedves és kitartó. 

- Benne vagyok. - fogtam meg a kezeit és kicsit hátrébb léptem. Aztán eszembe jutott, hogy mára elígérkeztem Dylan-nek. Fájdalmasan a fejemre csaptam és forgolódni kezdtem. Nem fogom most lekoptatni Bent. - 1 perc és jövök. - mondtam amikor megláttam a keresett fiút. Dylan épp a kocsijába dobta be a táskáját. 

- Ki ez a srác? - kérdezte kicsit idegesen és nekidőlt az autónak. 

- Ben-nek hívják. - mondtam neki és próbáltam kedves lenni. Semmi oka a féltékenységre. 

- Pont leszarom. - nevetett fel kínosan. - Akkor? Jössz? - nyitotta ki az ajtót. 

- Ööö nem lehetne, hogy máskor megyek hozzátok? - kérdeztem kicsit félve. Őt se akartam lerázni, de Ben fontosabb számomra. 

- Emiatt a pöcs miatt? - kérdezett vissza felháborodva. Erre Ben csak hangosan felröhögött a motorjáról. Tudta, hogy róla van szó. Az udvaron állók egy része még figyelt minket. 

- Még mindig Ben. - szóltam rá. 

- Még mindig leszarom. - eresztett egy gúnyos vigyort. Kezdett elegem lenni belőle és ott is hagytam. - Jade ne csináld már! - lökte el magát a kocsitól. 

- Menjünk! - kaptam fel a bukósisakot és szorosan beültem Ben mögé. Nevetve megfordult és beindította a motort. 

- Jade! - kiabált megint Dylan, de már elindultunk. Kicsit sajnáltam, hogy Kate ott maradt és nem mondtam neki semmit, de hasonló is történt már csak vele. Nem lesz semmi baj. Fejem Ben hátára hajtottam míg kezeimet összekulcsoltam a hasánál. Párszor megsimította azt amikor a pirosnál megálltunk. Mosolyogva vakartam meg a hasát mire felnevetett. Nem fért a fejembe, hogy újra jóba vagyunk. Nem féltem, hogy bármi történik. Bíztam benne. Pár perc motorozás után, amit amúgy nagyon élveztem, megérkeztünk egy kisebb étteremhez. Nem is vártam semmi extrát, nekem ez is megteszi. Ben leállította a motort majd segített leszállni. Bementünk és azonnal leültünk egy asztalhoz. Egyenruhás pincér nők szaladgáltak míg a vendégek az étlapokat bújták. Szinte minden bútor fából készült, az asztalokat piros-fehér kockás terítők takarták. A pincérek kis csengővel jelezték az új rendelést. A falon több kép lógott, virágok voltak minden asztalon, a zene egy magnóból szólt, amit néha elnyomott a konyhás kiabálása. Aranyos hely volt. 

- Mit szeretnél? - kérdezte Ben és kettőnk közé tette az étlapot. Egyszerre hajoltunk fölé és le is fejeltük egymást. Mindketten felnevettünk majd mosolyogva egymásra néztünk. Olyan rég szemeztem gyönyörű barna szemeivel. 

- Egy eper shake-et kérek. - mondtam halkan még mindig az íriszeit pásztázva. - Cuki. 

- Oh köszi. - túrt bele a hajába mire elnevettem magam. 

- A helyre gondoltam. - ütöttem vállba mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. 

- 2 eper shake. - mondta Ben kicsit hangosabban, de nem figyelt másra csak rám. - Ki volt az a fiú? - kérdezett rá és hátradőlt a padon. 

- Dylan és szeret. - makogtam. Fiú előtt fiúról beszélni számomra a legkínosabb téma. 

- És te őt? - kérdezte halvány mosollyal mintha tudná mit is akarok mondani. 

- Nem tudom. Kedvelem. - rántottam vállat. 

- És engem? - fürkészte az arcom. Kezdtem úgy érezni magam mint valami kihallgatáson és a kérdés is megfogott. Mi is érzek Ben iránt?! Vonzódom hozzá, de nem tudom, hogy ez szerelem-e. 

- Téged is. - mosolyogtam rá. 

- Van egy szuper ötletem. - ült közelebb és kezét a combomra tette. Azonnal kirázott a hideg amit észre is vett. Elégedett mosoly ült ki az arcára és jobban megmarkolta a lábam. Elfojtottam egy halk sóhajt majd kíváncsian néztem rá. - Játszunk egy kicsit. - nyalta meg az alsó ajkát. A perverz énem egyből rosszra gondolt, de inkább nem mondtam semmit.

 Közben kihozták a finomságokat, amikbe egy-egy szivószálat tettünk. 

- Bővebben? 

- Kedveled Dylant? Járj vele! - rántott vállat mosolyogva mire értetlenül néztem rá. 

- Mi ebbe a játék? - ráncoltam a szemöldököm. Komolyan kezdett érdekelni, hogy mire gondol. Nem akarom kihasználni Dylant ha arra gondol. 

- Találkozzunk mint a barátok, nem teszek semmit, de elérem, hogy belém szeress! - kacsintott és elégedett vigyorral kihúzta magát. 

- Nem teszel semmit. - ismételtem és lenéztem a combomra, ahol még mindig pihent a keze. Szavaim hallatán arrébb ült majd újra rám nézett.

- Úgy értettem elérem, hogy te lépj hamarabb és nem fogok udvarolni. - magyarázta ki magát. - Ez. - itt kezét újra a lábamra tette. - Csak egy kedves gesztus. - vigyorgott.  

- Aha értem. Akkor játszunk. - kacsintottam és megborzoltam a haját. 

~ este fél 9 ~ 

Lassan mentünk fel a 2.emeletre a sötét panel házban. Ben mögöttem csoszogott míg én a kulcsokkal bajlódtam. Amint felértünk kinyitottam az ajtót és meg is álltam. 

- Köszönöm a mai napot. - mosolyogtam rá. A kis étterem elhagyása után Ben elvitt arra a rétre, ahol még Nate-tel voltam. Deszkáztunk és a fűbe beszélgettünk, tényleg fantasztikusan éreztem magam. Úgy viselkedett mint egy barát és viszonozta a kedves gesztusaim. 

- Máskor is. - rántott vállat mire elé léptem és megöleltem. 

- Komolyan hiányoztál. - fúrtam mellkasába a fejem. 

- Te is nekem. - simogatta meg a fejem. - Most mennem kell. Holnap látlak? - tolt el magától. 

- Majd megbeszéljük. - engedtem el és egy puszit nyomtam az arcára. Azonnal elvörösödtem és jobbnak láttam ha becsukom az ajtót. Benre mosolyogtam, aki közben elindult le. Kipirosodott arccal indultam be és legyezni kezdtem magam. Elérte, hogy ezt tegyem és biztos sejti, hogy megismétlem majd. Utálom, hogy ennyire kiismert. Anya és Apa hagyott egy papírt, hogy ma este vacsorázni mentek így elvonultam a szobámba. Lefürödtem majd bebújtam az ágyamba. A plafonra meredtem és minden gondolatom Ben körül forgott amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS-t kaptam tőle: 

Láttam, hogy elpirultál. Tudod, hogy szeretem <3 Álmodj szépeket! 

Többször is átfutottam az üzenetet és folyton csak vigyorogtam. Ismét kipirultam a szívem pedig vadul vert. Megváltozott. De így is tetszik. Remegő kezekkel válaszoltam neki: 

Tudom ;) Te 

Tovább írtam volna, de hangokat hallottam az előszobából. Mintha valaki feszegette volna az ajtót. Ijedten másztam ki az ágyból, de amikor leléptem a parkettára kicsapódott a szobám ajtaja.. 

26.rész ~ Meglepetés!

Halihó! Kis késéssel, de itt van az új rész. A következő részig meglesz a 30 feliratkozó? Nagyon jól esne.. Na mindegy. Jó olvasást! 


- Jade kelj fel el fogsz késni! - hallottam anya hangját és éreztem, hogy rázza a vállam. Nem nyitottam ki a szemeim csak a fejemre húztam a takaróm. Tegnap a nap hátralevő részét végig sírtam Niall miatt. Nem is tudom miért. Talán csak azért, hogy megkönnyebbüljek. Női logika. Amit mondtam neki azt komolyan is gondoltam. Remélem nem bántottam meg. A suli miatt se akartam felkelni. Este a rossz kedvem miatt nem mentem Dylan-hez és fel se hívtam. Ő ugyan keresett, de nem vettem fel. Magányra vágytam. Hál' istennek Kate ezt megértette és nem keresett. - Kislányom fél 8 van el fogsz késni! - magyarázott tovább anya. 

- Nem akarok suliba menni. - nyöszörögtem mint valami gyerek. 

- Javítanod kell matekból! Öltözz! - húzott fel, de én azonnal visszadőltem. Pár éve ez a módszer tökéletesen bevált. Nem mozdulok miközben anya idegesen rángat. - Figyelj Jade! Ne akard, hogy szóljak apádnak! - ment át fenyegetésbe mire én komótosan felültem. Kizavartam anyát és elkezdtem öltözni. Egy kis arc mosás után rájöttem, hogy az első órám matek így azonnal összekaptam magam.
- Elvinnél a suliba? - rohantam a konyhába. Ha matekról kések a kedvenc tanárom tuti bunkóbb lesz mint általában. Anya még utoljára beleivott a kávéjába majd felkapva a táskáját biccentett egyet. Sietve indultam a kocsihoz és már akkor feltéptem volna az ajtót amikor még nyitva se volt. - Anya 3 perc és becsöngetnek! - kiabáltam neki mert ő akkor szenvedett azzal, hogy a macskakőbe beleakadt a magassarkúja. - Anya!!
- Megyek már! - mondta és levette a cipőjét. - Ha időbe felkeltél volna most nem lenne ez a rohanás. - hadarta ő is. Rá ragasztottam az idegességemet.  Ha nem matek lenne az első nem sietnék ennyire. Anya vezetett mint az örült én pedig tördeltem az ujjaim. Csengetés után 6 perccel már az üres folyosón futottam végig.
- Elnézést a késésért! - estem be az ajtón. Szó szerint. Mrs.Smith nagyon csúnyán nézett rám. Ahogy végig néztem rajta rám tört a hányinger. Testes alakja ellenére szürke cső farmert viselt és egy kockás inget ami úgy lógott rajta mint valami póncsó. Rövid szőke haját egy csattal fogta hátra. Szerintem nem csak engem irritál. Aztán a haverokra néztem. Kate értetlenül bámult rám gondolom a késés miatt, a többiek pedig nem mertek levegőt venni. Tipikus matek óra.
- Örülök, hogy Parker megtalálta az iskolát. - piszkálodott és elővette a naplót. Firkált valamit én pedig örömmel mentem a helyemre, hogy ennyivel megúsztam. - Ne ülj le! Táblához! - vigyorgott. Oké kezdődjék a szenvedés. Ledobtam a táskám és csiga lassúsággal elindultam. - Még ma! - forgatta a szemeit miközben a kezében unottan fogta az alkoholos filcet. Nem gyorsítottam. A többiek halkan kuncogtak és gondolom magukba örültek, hogy húzom az időt. Igazából félek ettől a sárkánytól, de mit tud tenni. Ja hát persze. Meghúz matekból. Erre a gondolatra gyorsítottam. Kikaptam a kezéből a filcet és megálltam a tábla előtt. Mrs.Smith beszélni kezdett, azt hiszem kínaiul, amikor megláttam Kate kalimpálását amivel jelzett, hogy írnom kéne az egyenletet. Unottan firkáltam a táblára amikor Mrs.Smith hátradőlt a székbe.
- Mehetek? - fordultam felé egy bájos mosollyal.
- Mondjuk előbb old meg a feladatot! - förmedt rám mérgesen mire hátráltam pár lépést. Közelről nagyon ijesztő. Főleg a szeme. Ahogy bámul.. Kiráz a hideg. A tanár a napló fölé görnyedt és írt valamit. Bámultam a táblát, de hiába mert semmit nem értettem az egyenletből. 3 szám volt benne. Ez normális? Türelmetlenül doboltam a lábammal és az órát figyeltem. 5 perce állok itt. Hosszú matek óra lesz. Néha hátra pislogtam a többiek pedig mosolyogva próbáltak súgni, de nem értettem egy szavukat se. Unalmamba elkezdtem rajzolni a tábla sarkába. Hiába állok itt. - Parker! - kiáltott rám a tanár mire összerezzentem. - 13 perce itt szenvedsz! Már én nem bírom! Menj a helyedre. Ha így folytatod összeakasztjuk a bajszunkat. - morogta.
- Nekem nincs bajszom. - motyogtam az orrom alatt mire az osztály egy része felnevetett.
- Hogy mondod? - nézett fel a naplóból mire én csak megráztam a fejem és leültem a helyemre. Annyira nem bírom. - Parker mi az ott a táblán? - kérdezte mérgesen. Nem töröltem le a cuki nyuszit. 
- Semmi. - rántottam vállat mire Mrs.Smith felállt és letörölte. Szegény nyuszi. - Ray gyere a táblához! - szólította a mellettem görnyedő kockát. Bárcsak egyszer agyat cserélhetnék vele.. De most, hogy én túl vagyok a felelésen mehet a bambulás. Pár perce támasztottam a fejem amikor hallottam valamit az ablak felől. 
- Pszt Jade! - pár perc hajolgatás után megláttam Dylant az ablakba. Nem mosolygott. Kicsit mérgesnek tűnt, talán a tegnap este miatt. Sőt biztos, hogy az a baja. Jaj nem akarok vele is veszekedni meg lelkizni. Gondolkodás nélkül elfeküdtem a padon, így Lily tökéletesen takart, aki amúgy is az ablak mellett ül. - Lily! - hallottam ismét Dylan hangját, de nem fordultam oda a szemkontaktus elkerülése végett. Még 13 perc volt az órából aztán rohanhatok a biosz terembe. A büfébe veszek üdítőt és ha sietek a szekrényemből ki tudom venni a beadandót bioszra. 
- Jade! - sutyorgott mellőlem Lily mire odafordultam. Dylan már nem volt az ablakba viszont a duci lány egy levelet szorongatott. Tudtam, hogy az enyém lesz így felé nyújtottam a bal kezem miközben figyeltem Mrs.Smith-t. Kikaptam a vékony papír cetlit és az ölembe ejtettem. Imádok órán levelezni, de ezt az üzenetet nem szívesen nyitottam ki. 

Szünetben gyere ki az udvarra. A nagy fa mögött leszek. Beszélni szeretnék veled. D. 

Egy sóhaj kíséretében a papírt a tolltartómba gyűrtem és vártam, hogy kicsöngessenek. 

Amint meghallottam az éles zajt felpattantam a helyemről és vállamra téve a táskám kimentem az osztályból. 
- Hova mész? - kapta el a karom Kate. - Ma még nem is köszöntél. És miért késtél? - látszott rajta, hogy összezavarodott. 
- Elaludtam és kaptam egy levelet Dylan-től, hogy beszélni akar velem az udvaron. - hadartam kicsit idegesen. 
- Tényleg. Mi volt tegnap este? - vigyorgott mire megráztam a fejem. Nem szeretnék erre gondolni. - Nem mentél. - találta ki mire bólintottam. - Úristen valami volt Niallel. - csettintett az ujjával. 
- Figyelj Kate. Beszélek Dylan-nel és utána mindent elmondok. - ígértem meg neki mire mosolyogva bólintott. Bedobtam mindent a szekrényembe, kivettem amire szükségem lesz és elindultam az udvarra.

 Először kiment a fejemből melyik a ,,nagy fa", mert több fa is van, de utána rájöttem, hogy arra gondolt amelyikbe a szerelmesek firkálják a nevüket. Az enyém még nincs ott.. Megigazítottam a hajam és elindultam a fa felé. Amint odaértem megláttam Dylant. 
- Szia. - köszönt mire én is biccentettem. Barna haját kicsit összekócolta a szél, fehér pólót és sötétkék farmert viselt.
- Siess kérlek mert bioszom lesz és mindig összekeverem a kémia teremmel. - nevettem el magam kínosan mire ő bólintott. Háttal a fának dőltem, magamhoz szorítottam a könyveim és vártam. 
- Szóval tegnap gondolkodtam.  - kezdett bele. Kicsit bizonytalannak tűnt mert a földet bámulta és tördelte az ujjait.  - Kettőnkről. - nézett a szemembe kicsit vidámabb mosollyal.  A szívem hevesebben vert amikor azt mondta kettőnkről gondolkodott. Bevallom örülök, hogy alakul a kapcsolatunk. - Tegnap, amikor elhívtalak nem akartam túl nyomulós lenni csak azt szerettem volna, hogy ha kettesbe töltünk egy kis időt. Megakartalak ismerni. - lépett közelebb és a jobb kezét felém nyújtotta. Iszonyat jól esett ez a gesztus tőle. Azt hittem haragszik. Bal kezemet megfogta így a jobbra helyeztem a könyveim. - Nem érdekel miért nem jöttél csak remélem, hogy nem egy másik fiú túrt ki. - motyogta halvány mosollyal. 

- Pont ellenkezőleg. - kacsintottam. 
- Én túrtam ki valakit?! - kérdezte boldogan mire bólintottam. - Hűű. - vigyorgott és még közelebb lépett. Homlokát az enyémnek döntötte mire szaporábban vettem a levegőt. Kicsit elhamarkodottnak éreztem mégis akartam. Bal kezemet kihúztam szorításából és a nyakára tettem. Vakartam egy kicsit a tarkóját mire lehunyta a szemeit. Kuncogni támadt kedvem amikor megszólalt. - Szórakozol velem? - morogta.  Halkan felnevettem, tetszett ez a játék. Kezeit a farzsebembe csúsztatta és megmarkolta a fenekem mire jobb kezemből kiestek a könyveim, egyenesen a földre. Erre ő nevetett fel. Szabad kezemmel megmarkoltam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz rántottam mire elhallgatott. Mindketten a fának dőltünk. Arca pár centire volt az enyémtől amikor megszólalt a csengő. 
- Mennem kell. - próbáltam lehajolni, de megfogott. 
- Maradj még. - emelte fel az állam mire mosolyognom kellett. 
- Neked nincs órád? 
- De egy lyukas. - kacsintott. - Majd azt mondod WC-n voltál. 
- Valamikor folytatjuk. - vettem fel a könyveim. 
- Mondjuk ma este nálunk? Persze csak ha te is akarod. - lépett hátrébb helyet adva nekem. 
- Oké. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára. 
- Megpuszilt egy angyal. - váltott kislányos hangra mire elnevettem magam. 
- Ez erős túlzás. - mondtam.  
- Nem emlékszel mit mondtam? Szeretem a rossz kislányokat. - vigyorgott mire én fejcsóválva hátat fordítottam neki és elindultam a biosz terembe. Egész nap rá gondoltam. Nem mondom, hogy hihetetlen az, ami történt a szünetben, mert egy részem sejtette. Innen  már egyenes út vezet a járáshoz. Dylan helyes, kedves, sportol, a jegyei olyanok mint nekem és ha Kate bírja az egy plussz pont. Az órák hamar elteltek én pedig leszívott aggyal ballagtam ki az iskolából Kate-tel az oldalamon, akinek ezerrel magyaráztam. Vigyorogva hallgatta az élmény beszámolómat míg ki nem értünk a suli épületéből. Többen is kint voltak és teljes csend honolt az udvaron. Nem értettük mi van így körbenéztünk. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét. 
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám. 

25.rész ~ Elkéstél!

Halihó! Köszönöm a komikat, a plusz feliratkozókat és a díjat így sokkal jobb írni. Jó olvasást és ha tetszett hagyjatok véleményt!

~ másfél év múlva ~ 

Nos, lássuk csak min is mentem keresztül az elmúlt hónapokban. Ben nem nézett felém. Hiába lakunk közel egymáshoz alig láttam. Nem szólt hozzám, nem válaszolt az üzeneteimre, nem hívott, nem keresett. Röviden, leszart. Bevallom egy idő után kezdett hiányozni. Elmentem hozzá, de soha nem volt otthon. Rossz érzéssel töltött el, hogy kerül engem. Hogy nem kíváncsi rám. Féltékeny voltam amikor más lánnyal láttam, holott tudom a csaj csak a barátja volt. Később Kate azt mondta, hogy ne fussak utána ha Ben nem is tesz azért, hogy utolérjem. Lassan, de beletörődtem, hogy feladta. Nem adtam magam könnyen ezért döntött úgy, hogy nem harcol kettőnkért. Pedig mennyire elszánt volt a hajón amikor Mullingar-ből jöttünk. Sokszor gondoltam rá. Néha szidtam magam amiért sokáig játszottam az elérthetetlent. Kate segítségével túltettem magam rajta és már nem keresem, ahogy ő se engem. Ennek köszönhetően többet érdeklődtem Niall iránt. Elképesztő mekkora fordulatot vett az élete. A tehetség kutatóban 3.helyezést ért el a többi fiúval, akivel összetették őt így alakult a One Direction. A műsort végig nyomon követtem, minden részt megnéztem, szavaztam és könnyeket hullajtva figyeltem, hogy lányok milliói imádják őket. Az élő műsorba nem tudtam elmenni, de igyekszem összefutni vele. A telefonszáma új lett és eltűnt a régi Niall. Új Twitter és Facebook fiókot is csinált. A régivel már nem foglalkozik. Bekövettem, bejelöltem, de lehet azt hiszi én is csak egy örült rajongó vagyok. És ami a legjobban elszomorít, hogy hiába lakunk egy városban egyszerűen nem találom. Amióta híres lett nem váltottunk egy szót se. Mostanra már nem is akarok. Próbálom elfelejteni, de mindenhol ott van. Sztár lett és a csapból is ő folyik a barátaival. Ami nem baj mert büszke vagyok és örülök, hogy a barátja lehettem csak hiányzik. Megőrjít a tudat, hogy elkerüljük egymást. Ma már nem is próbálkozok. Ha ő nem keres akkor én se őt. Amúgy is van egy fiú a suliba aki tetszik. A táboros barátok közül csak Nate-tel és Lin-nel találkoztam. Az előbbivel rendszeresen járunk deszkázni még mindig. 

- Már megint rá gondolsz? - kérdezte Kate fel se nézve a töri könyvéből. 

- Rájuk. - javítottam ki. 

- Jade! - sóhajtott és rám nézett. Arcából kitűrte barna haját. - Ugye tudod, hogy nemsokára érettségizünk? - vonta fel az egyik szemöldökét mire én kérdőn néztem rá. - Ha nem tanulsz neked véged! - mondta komolyan. - Főleg matekból. - tette hozzá. 

- Ajj még van 5 hónapunk! - feküdtem el a szőnyegen. Hülye matek. A többivel nincs gond, de ez.. Örülök ha átmegyek kettessel. A tanár nem is kedvel, a tantárgyat se értem.

- Az erős négyes és hármas mindenből megvan kivéve matekból. - csóválta a fejét Kate és belenézett a matek füzetembe. - Miért a 10.-es füzetből tanulsz? - nézett rám furcsán. 

- Már ott leragadtam. - röhögtem el magam.

- Ez nem vicces. - mondta, de pár perc múlva elnevette magát. - Hol a mostani?

- Valahol az ágy alatt. - biccentettem. Kate elfeküdt és bemászott az ágyam alá ahonnan pár perc szenvedés után előhúzott egy poros kockás füzetet. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. Tudtam mit akar kérdezni. - Csak pár napja rúgtam oda be. 

- Még a neved sincs rajta. - horkant fel és belelapozott. - Ebbe csak 7 oldal van. - dülledtek ki a szemeim. - Jade nem lehetsz ilyen trehány. - förmedt rám és ledobta magát a szőnyegre. 

- Tudod, hogy csak a matekkal vagyok így. - magyaráztam miközben még mindig fekve a plafont néztem.

- Tegnap a kanapé alól szedtem ki a biológia füzeted. - forgatta meg a szemeit. - Azért tanulunk együtt, hogy segítsek. De az itt töltött 3 órából 2 azzal megy el, hogy keresgéljük a cuccaid. 

- Sajnálom szétestem! - ültem fel kicsit mérgesen. Igen, mostanában tényleg nem tanulok valami sokat és ezt a suliban is észrevették. Matekból bukásra állok ezért anya és apa nem enged sehova. A laptopomat elvették és a suli után itthon kell lennem, hogy tanuljak. Egész gimi alatt négyes voltam mindenből, kivéve matekból. Most viszont pár tantárgyból rontottam hármasra. 

- Bocsi csak nem akarom, hogy megbukj vagy ilyesmi. - feküdt mellém a szőnyegre Kate. - Kérdezhetek valamit? - csak bólintottam. - Mi van közted és Dylan között? - ült fel. A váratlan kérdésnek köszönhetően én is így tettem. 

- Egyenlőre semmi. - pirultam el. Nagyon kedvelem, tényleg rendes srác. Év elején jött és a másik osztályba tanul. Szóval ő a én meg b. Szünetekbe szoktunk beszélgetni és néha együtt kajálunk. Még nem hívott sehova viszont pénteken elkérte a számom és holnap hétfő szóval újra látom aminek örülök. 

- És úgy érzed, hogy ő is kedvel? - kérdezte Kate vigyorogva. Örülök amikor a tanulás átmegy csajos beszélgetésbe. 

- Azt mondta igen. - pirultam el még jobban. Talán azért élem bele magam ennyire mert el akarom felejteni azt a két fiút, akik teljesen felforgatták az életem. Jobb is nélkülük. 

- Ezt megünnepeljük egy jégkásával. - pattant fel Kate. 

- Mi lesz a tanulással? - vigyorogtam. 

- Még van 5 hónapunk. - legyintett és belebújt a szandáljába. Egy győztes mosoly kíséretében felpattantam és kimentünk a szobámból. 

- Hova hova? - állt meg mellettünk apa. 

- Könyvtárba. - vágtam rá. Hétvégén is érvényes a szobafogság, erre gondolhattam volna. 

- Kate? - fordult barátnőm felé apa. Hát igen nekem nem igazán hisznek, volt egy-két balhé itthon az elmúlt pár hónapban. 

- Könyvtárba. - bólintott ő is mire apa mosolyogva visszament a konyhába. Kate-tel lepacsiztunk majd kiszaladtunk a házból. - Na szóval mi van ezzel a Dylan-nel? - tért vissza a régi témára. 

- Hát pénteken pont a szekrényemnél pakoltam a cuccaim amikor becsapta az ajtót és bámulni kezdett. Elkérte a számom és azt mondta majd hív. - mondtam és nem tudtam levakarni a vigyort a képemről.
- Hűű fel se tűnt, hogy ennyit lógtok együtt. - bokszolt vállba. Hirtelen csipogni kezdett a telefonom amit rögtön elő is vettem. Egy SMS volt Dylen-től:

Fordulj meg :D xoxo D. 

Azonnal megfordultam és akkor láttam magam felé közeledni a helyes fiút. Farmer nadrágot viselt aminek kicsit lógott az ülepe, fehét pólót ami enyhén feszült a mellkasán és deszkás cipőt. Én is sétálni kezdtem felé, de félúton beparáztam, hogy mit csináljak. Megöleljem? Kezet rázzunk? Mire észbe kaptam már előtte álltam ő pedig nem habozott. Magához rántott és megölelt. Kezeimet dereka köré fontam és beszívtam jó illatát. Szívem hevesebben kezdett verni és éreztem, hogy elpirulok. Kate csak halkan felkuncogott ezzel megzavarva az idilli pillanatot.
- Mi járatban erre? - engedtem el mire ő beletúrt a hajába.
- Istenem de szexi. - adtam hangot gondolataimnak mire Kate és Dylan hangosan felröhögött én pedig fülig vörösödtem. Oké most jól leégettem magam.
- Köszi a bókot. - mosolygott Dylan. - Te is szexi vagy ebbe a melegítőbe. - kacsintott rám. Akkor úgy éreztem, hogy a fejem már nem lehet pirosabb. Égett a bőröm és nagyon melegem lett. Kell engem zavarba hozni. - Amúgy csak egy kis kajáért ugrottam le mert apáék este nem lesznek otthon és inkább nem megyek be a konyhába. - nevette el magát. - Tényleg Jade! Nincs kedved átjönni? - kérdezte és zsebre dugta a kezeit. Kérdésén nem agyaltam sokat. Ki ne akarna este átmenni hozzá? Kate egy perverz vigyorral az arcán oldalba bökött és bólintott. Persze én mennék, de szobafogságban vagyok, holnap pedig suli. Kate azonnal észrevette, hogy tanácstalan vagyok.
- Átmegy hozzád pár könyvvel mintha csak a leckét vinné. - mondta Kate mire megkönnyebbültem.
- Szobafogság? - kérdezte Dylan egy fél mosoly kíséretében mire bólintottam. - Szóval tiltás ellenére jössz át hozzám?
- Öö igen. - mondtam kicsit zavartan. Ez olyan mintha már járnánk és tényleg sunyiba mennék el hozzá.
- Rossz kislány. Ez tetszik. - kacsintott majd intett és otthagyott minket. Döbbenten néztem a helyes Dylan után, akinek ma este a szobájába leszek.
- Gumit vigyél. - figyelmeztetett Kate mire felnevettem.
- Nem fog kelleni. - ráztam a fejem. Elindultunk a kis bódé felé, ahol a jégkását szoktunk venni közben pedig megbeszéltük, hogy este mi lesz. Megvettük a finomságot és leültünk az egyik asztalhoz. - Ugye itt, Londonba mész egyetemre? - tértem át egy másik témára, ami szintén fúrta az oldalam. Kate okos lány, a szülei azt akarják, hogy komolyan folytassa a tanulást. Amitől kicsit félek, nem akarom, hogy elmenjen.
- Hát a nyaraláson beszélgettünk erről is. - kezdett bele és az asztalra meredt. Kiváncsian előrébb hajoltam. - Apáék azt akarják, hogy Oxford-ba menjek. - nézett rám gondterhelt arccal. Mire én kidülledt szemekkel hátradőltem és arra koncentráltam, hogy ne sírjam el magam.
- A jövőd a lényeg. Azt akarom, hogy boldog legyél. - fogtam meg a kezét.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte megkönnyebbülve mire aprót bólintottam. Nem. Nem így gondoltam. Nem akartam, hogy elmenjen. Hogy itt hagyjon. Vele akartam megöregedni. Tegnap arról álmodtam, hogy mennyit fogunk hülyéskedni az öregek otthonába. Önző lennék ha azt mondanám miattam ne menjen. Bekerülni az oxfordi egyetemre nagyon nagy dolog. Ha ez neki sikerül én büszke leszek rá és ha ő boldog akkor én is.

Zene!!  Ha vége indítsátok újra! Ne üvöltsön
mert dúdolni fogjátok :) 

 - Jade. - motyogta Kate.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian. Éreztem, hogy most nem a suliról van szó.
- Fordulj meg! - biccentett mire én így is tettem. A mögöttünk lévő asztalnál láttam egy fiút. Hamar felismertem. Azt a fiút, akit másfél éve nem láttam. Akit hiába kerestem ő nem tett azért, hogy megtaláljam. Hiába zaklattam soha nem hívott vissza. Kimaradtam az életéből mert mások fontosabbak voltak neki. Elfelejtett mintha soha nem is találkoztunk volna. Könnyek gyűltek a szemeimbe miközben emlékek jutottak eszembe. Lassan kitoltam a székem és felálltam.
- Holnap találkozunk. - motyogtam a barátnőmnek mire ő bólintott. Gyors léptekkel indultam haza.
- Jade várj! - szólított a nevemen. Hangjába beleremegtem. A szívem azt diktálta álljak meg, de az agyam csak azt hajtogatta, hogy menjek haza. Végül az utóbbi győzött egészen addig a pillanatig amíg be nem rántottak egy kisebb zsákutcába. Testével a hideg falnak nyomott, ujjainkat összekulcsolta. Nem bírtam lelassítani a szívverésem. Sőt, csak hevesebben vert. Lehetetlen volt betelni a látvánnyal. Próbáltam nem gyönyörű szemeit nézni. - Sajnálom. - motyogta halkan és kezeit a fejem mellé csúsztatta.
- Niall én.. - dadogtam zavartan. Annyira hihetetlen volt ez az egész szituáció. Ő meg én egy kis zsákutcában.
- Shh. - csitított és kitűrt egy tincset a hajamból. Tekintetem szemei és ajkai között kapkodtam. Csak úgy hívogattak. Megnyalta őket majd közeledett felém. Várta a reakcióm, de levegőt is alig kaptam. Először csak lágy puszit nyomott a számra, jobb kezével hajam alá nyúlt és megsimogatta a nyakam. Egyből kirázott a hideg és azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. A gyengédsége hamar alább hagyott és durván megcsókolt. Kezdett melegem lenni, és úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik. Nyelve bejutást követelt. Először nem akartam megadni neki, de amikor keze a pólóm alá csúszott ajkaim szétváltak így megadva neki az utat. Kezét ismét nyakamon helyezte el. Másfél éve erre a pillanatra várok. A boldogságtól majd szétrobbantam és nem foglalkoztam semmivel. Csak Niallel, akivel egymást faltuk. Aztán az öröm csak úgy elszállt és helyét átvette a düh. Itt csókolózom Niallel, aki hónapokig le se szart, felém se nézett. Azt hiszi ezzel mindent elintéz? Nem tudom minek köszönhetem a hirtelen hangulat változásom és azt se tudom miért mentem bele ebbe az egészbe. 2 kezemmel ellöktem magamtól Niall, aki értetlenül lépett hátra. Csak most tudtam végig nézni rajta. Visszafogott ruhák voltak rajta, szőke haja gondosan fel volt zselézve, kék szemei csillogtak.. Aztán megráztam a fejem, hogy újra a valóságba legyek.
- Miért kellett ezt? - kérdeztem mérgesen. Az agyam csak kattogott.
- Azt hittem ezt akarod. - sütötte le a szemeit és egy percre megsajnáltam.
- Igen, ezt akartam, de elkéstél. Egész tábor alatt próbáltam közeledni feléd, de te nem vettél tudomást az érzéseimről. Lehet csak nem vetted észre vagy nem éreztél irántam semmit és úgy döntöttél nem válaszolsz. Vége lett a tábornak én pedig majdnem beleörültem, hogy talán soha többet nem látlak. Hiányoztál érted? - könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Nem kiabáltam csak halkan förmedtem rá. - 1 hétig hívtalak, írogattam, de nem válaszoltál. Egyszer hívtál vissza akkor is letetted pedig csak 1 percet kértem. Nem törődtem Bennel mert legbelül mindig is reménykedtem, hogy megkeresel vagy bocsánatot kérsz. De soha nem tetted. Nem tudod mit éreztem amikor megláttalak a tv-be. Annyira büszke voltam rád. Niall gyönyörű hangod van és megérdemled, hogy ennyien szeressenek. De szerintem nem tudod milyen várni arra, aki elérthetetlen. Egy olyan vonatra várni ami soha nem jön. Olyan boldog voltam amikor megtudtam, hogy Londonban vagy. Azt hittem ha megtalállak mi ketten újra kezdhetjük. És nem azért akartalak visszaszerezni mert híres akartam lenni. - itt vettem egy mély levegőt. - Hanem azért mert szeretlek! - mondtam ki halkan.
- Jade itt vagyok és most ez a lényeg. - lépett közelebb. - Minden megbántam. Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam a tábor alatt. Csak féltem beléd szeretni. Nem akartalak szeretni mert tudtam, hogy egy idő után visszajössz Londonba és akkor nem látlak. Az nekem is fájt volna. Az az 1 hét pedig kellett, hogy átgondoljam a dolgokat. Sajnálom. Újra kezdhetnénk? - kérdezte reménnyel teli szemekkel. A fejemben csak úgy kavarogtak az idióta gondolatok: Gyerünk! Erre vártál nem? Most itt a lehetőség, hogy boldog legyél vele! Majd ezek elúsztak és helyükre más jött: Miért csak most keres? Másfél év után jutottál eszébe? Már hónapok óta Londonban van és nem keresett fel. Neked Ben mellett a helyed. Hidd el Niall talál mást! 
- Sajnálom, de nekem ez nem megy! - ráztam a fejem és amint elutasítottam Niallt könnyeim újra folyni kezdtek az arcomon. 

- Hogy érted? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem akarom újrakezdeni. - ráztam a fejem. Teljesen megsemmisültem. Nem is értem miért mondtam ezt. Talán mindkettőnknek ez lesz a legjobb.
- De azt mondtad szeretsz.
- Igen ez így van, de próbállak elfelejteni. Nem akarok tőled semmit Niall. Légy boldog más lánnyal és felejts el! - indultam ki a zsákutcából. Nem szólt semmit. Talán teljesen összezavartam. Néha én se tudom mi van velem. - Kérlek ne keress többet. Szia. - mondtam a vállam fölött.
- Szia. - sóhajtott halkan. Amint kiértem az utcára kitört belőlem a sírás. Kell egy kis idő mire feldolgozom, hogy azt az embert utasítottam el akit szeretek. De ha ilyen "könnyen" ment talán tényleg nem mellette a helyem. Nem akartam megbántani csak tisztázni akartam a dolgokat. Szomorú vagyok, de megkönnyebbültem, hogy mindent elmondtam neki. Ennek így kellett történnie..

24.rész ~ X faktor

Sziasztok! Köszönöm a plusz feliratkozókat és a komikat! Remélem ez a rész is tetszeni fog, számomra is különleges volt amikor írtam.. mondjuk minden rész az. Jó olvasást! 

Reggel kicsit durva ráncigálásra keltem és az első dolgom az volt, hogy megvédjem magam. A tegnap történtek után tiszta paranoiás lettem. Gondolkodás nélkül megfogtam az éjjeli szekrényről a műanyag kis lámpám és megdobtam vele az idegent aki azonnal felsikított. 

- Jézusom Jade! - ismertem fel legjobb barátnőm hangját mire azonnal kipattantak a szemeim. A szőnyegen feküdt és a hasát szorította. Eltaláltam. Örömömbe csak a nyakába ugrottam és szorosan ölelgettem. Éreztem, hogy visszaölel ami nagyon jól esett. Fogalmam sincs, hogy került hozzánk ilyen korán, de ezt úgyis megbeszéljük majd. Beszívtam finom parfümjének az illatát majd felrángattam a földről. 

- Bocsi, hogy megdobtalak. - húztam el a szám, de ő csak megrázta a fejét és az ágyamra ült. Visszatettem a lámpát majd mellé ültem. - Milyen volt olaszba?
- Inkább azt mondd mi van veled! - nézett rám kíváncsian.
- Semmi. - rántottam vállat és egy mű mosolyt vettem fel.
- 2 év alatt nem dobtál meg lámpával. - forgatta a szemeit egy mosoly kíséretében. - Néztél valami horrort? Tudom, hogy történt valami és meg se próbált eltitkolni mert tudod, hogy rájövök.  - mászott előrébb miközben összeszűkített szemekkel fürkészett.
- Ben. - motyogtam.
- Miben? - nézett értetlenül.
- Ben egy fiú. - temettem el az arcom.
- Ja a táboros gyerek. - jutott eszébe mire bólintottam. - És? Mi van vele?
- Jaj Kate erről olyan nehéz beszélni. - kezdtem nyafogni mert még én se dolgoztam fel ami tegnap este történt. Nem ismertem Benre. Soha nem viselkedett még így. Igaz a hajón is nyomult rám, de nem ennyire erőszakosan. Kezdtem kedvelni. Nem tehetek róla ha még nem változtak meg az érzéseim. Attól, hogy a szobájában Niall fejét dobálja még nem leszek az övé. Mondtam, hogy várjon, de eddig bírta. Ki tudja mi történt volna ha Rob nem jön..
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - mosolygott és megsimogatta a vállam.
- Persze tudom, csak ez olyan... - kerestem a szavakat.
- Mondd, hogy nem erőszakoskodott ez a Ben gyerek!! - hunyta le a szemeit pár percre. Bele trafált. Pirosodom fejem azonnal egy párnába temettem. - Hol lakik?? - állt fel az ágyról. Sejtettem mire készül.
- Ne ne! Kérlek Kate ne menj oda! - azonnal elé álltam. Haragudtam Benre, látni se bírtam és nem akartam, hogy a legjobb barátnőm belekeveredjen.
- De csak a te kedvedért! - rúgta le lábáról a papucsát és visszaült az ágyamra, ahogy én is. - Ha még egyszer olyat tesz veled amit nem akarsz komolyan megölöm! - mondta mérgesen.
- Ott volt a bátya és segített. - mondtam nyugtatás képen aztán rám tört a sírhatnék. - Utálom! Utálom, hogy..
- Hogy kedveled?! - mosolygott rám mire bólintottam. Kedvelem Bent és próbálok haragudni rá, de nem megy. - Menjünk sétálni! - állt fel. Én is követtem és magamban már elterveztem, hogy teljesen már irányba megyünk. Összedobtam az ágyam, felöltöztem, rendbe szedtem magam a fürdőbe, felkaptam a deszkám és elindultunk sétálni. - Figyelj Jade én csak azt akarom, hogy boldog legyél. - mosolygott rám barátnőm.
- Elhozod nekem Niallt Mullingar-ből? - nevettem el magam.
- A szőke fiút aki nem viszonozta az érzéseid? - kérdezett rá. Épp szólásra nyitottam a szám amikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom. - motyogtam és megráztam a fejem.
- Áh, Jade! - láttam meg magam előtt Nate mosolygós arcát. Szőkés barna haja kilógott fekete sapkája alól, koptatott cső farmert és egy bandát ábrázoló fekete pólót viselt. Deszkáját bal kezében szorongatta, ahogy én is az enyémet.
- Szia Nate. - tűrtem hátra a hajam. - Ő itt a legjobb barátnőm Kate. Kate ő itt Nate egy táboros barátom.
- Hali. - ráztak kezet majd Nate felém fordult.
- Ööö valamikor összefuthatnánk. Elmehetnénk deszkázni. Mondjuk most. - hadarta és a tarkóját vakargatta. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott.
- Menj csak. - mosolygott Kate. Nem lehetek ilyen. Azt se tudom mikor ért haza, csak ma reggel találkoztunk és egy hete nem láttuk egymást.
- De még..
- Nem pakoltam ki a cuccaim csak ellógtam otthonról. Van dolgom bőven. Este nálatok oké? - ölelt meg.
- Köszönöm. - motyogtam a vállába majd elengedtük egymást. Kate visszafordult és elindult haza míg én Nate-tel maradtam.
- Gyere! tudok egy jó helyet! - tette le a deszkáját és ráállt. Örültem, hogy ez ilyen jól jött ki. Egyszerre pattantunk fel majd el is indultunk.

 Nate gurult elől én pedig követtem. Kiváncsi voltam hova visz. Néha hátrapillantott, hogy élek-e még amit muszáj volt megmosolyognom. Kiértünk egy szélesebb útra ahol alig jártak a kocsik és kétoldalt erdő volt. Igazán nyugis. Nate elkanyarodott és lassan meg is állt. Egy gyönyörű eldugott parkban találtam magam. Nem volt ott senki. Középen egy tó volt, dombok és fák. Először nem értettem, hogy fogunk itt deszkázni, de amikor leszálltunk Nate a dob túloldalára vezetett, ahol több beton pályát láttam. Fiúk és lányok is voltak. bicikliztek, deszkáztak vagy csak úgy lógtak együtt.
- Azta. - nyögtem ki pár perc csend után mire Nate felnevetett.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. - indult lefele a dombon. Páran felénk pillantottak aztán folytatták amit csináltak. - Az ott szabad. Gyere. - mutatott az egyik rámpára ami nagy volt, mégse szórakozott rajta senki. Odaszaladtunk és azonnal a tetejére másztunk. Soha nem használtam könyök vagy térdvédőt, most se kellett ahogy Nate-nek se. Elképesztő érzés volt amikor ellöktem magam. Hajamba belekapott szél és még a ruhám alá is befújt. Ilyenkor olyan gondtalannak érzem magam mert azt csinálom amit szeretek. Elfelejtek mindent és mindenkit. Fél szememmel Nate-re néztem aki ügyesen trükköket csinált. Mire észbe kaptam már a rámpa tetején álltam. Újra legurultam és újra elfogott az a csodálatos érzés..

~ 2 óra múlva ~ 

- Jade nem deszkázhatsz örökké mert nem akarsz velem Benről beszélni! - kiabált nekem Nate, aki már egy ideje a fűbe gubbasztott. Leültünk, de amint szóba hozta Bent otthagytam. Nem akartam ezt a témát kivesézni mert én se tudom mi van. Talán egyszerűbb lenne ha elfelejtenénk egymást. 

- Nincs mit beszélnünk róla! - mondtam rá se nézve. Szemem sarkából láttam, hogy Nate felpattan és elindul felém. Kicsit megijedtem és lelassítottam. Ő, meg se várva mit csinálok deszkával együtt a hátára kapott. - Tegyél le! - csapkodtam kicsit mérgesen. Kérésemnek azonnal eleget tett és ledobott a fűbe. 

- Na szóval. - ült le velem szembe mire én szándékosan elfeküdtem és a felhőket kezdtem bámulni. - Ami tegnap történt. - kezdett bele kicsit zavartan. Tudtam, hogy beszéltek róla. - Te is tudod, hogy Ő nem ilyen. 

- Honnan tudjam? - térdeltem fel mérgesen. - Ezek után, hogy gondoljam, hogy megvár majd? Vágod, hogy majdnem megerőszakolt? Elhiszem, hogy véded mert legjobb barátok vagytok, de nem lehet mindent elnézni! Megmondtam neki, hogy várjon meg, de ő inkább erőszakoskodik! 

- Te is tudod, hogy szeret! - csattant fel Nate mire elhallgattam. - Bocs. - ült vissza mire megráztam a fejem. - Csak egyet hadd kérdezzek. Utána nem beszélünk róla. - bólintottam.  - Mi hiányzik Ben-ből, ami megvan Niallbe? - kérdezte kíváncsian. Jó kérdés. Sajnos nem tudom. Niall valahogy megfogott.

Nate :)

- Ben más..

- Ben szeret! - vágott közbe majd felállt. - Ideje mennem. - nyújtotta a kezét és felhúzott engem is. Leporoltuk magunkat és elindultunk haza. Komolyan már semmit nem értek. Ha Ben szeret miért nem várt? Hamar hazaértünk és Nate egészen a panel ház aljáig kísért. 

- Köszi a mai napot. - mosolyogtam rá, hogy legalább ne haragba váljunk el. 

- Semmiség. Szia. - mondta és megborzolta a hajam majd elkanyarodott. Kinyitottam az ajtót, de aztán vissza is fordultam. - Heló. - hallottam a hangját és kinéztem a fal mentén. Telefonált. - Hát haver ezt nagyon elbasztad. - nevetett kínosan a telefonba Nate. Sejtettem, hogy Ben-nel beszél. - Miért? Mert nem bírod irányítani a farkad! Baszki ha nem bírod verd ki vagy mit tudom én! Ezzel rontod el az egészet nem lehetsz ilyen hülye! Te is tudod, hogy szereted Őt, Jade is bír, de ha azt akarod, hogy a lányos kedvelésből szerelem legyen akkor kezdjél bele az udvarlásba vagy olvass női magazinokat, nekem mindegy csak szedd össze magad mert rossz nézni titeket. Még a hülye is tudja, hogy összeilletek csak ti nem! Bókolj neki vagy lepd meg! - szóval a fiúk így lelkiznek. Érdekes. - Igen, tudom, hogy 57 üzenetet írtál neki a tegnap este miatt. Erről nem mondott semmit. - erre előkaptam a telefonom amit valóban nem néztem meg. 57 üzenet és 26 nem fogadott hívás. Mind Ben-től. - Figyelj Ben. Ha most elmész hozzá a barátnője valószínű úgy kidob, hogy repülsz és amúgy se akar látni. Várnod kell ha akarod őt. Baszki akkor ne várj. Gyere ide döngesd meg azt megkapod a szép börtöni egyenruhát kiskorú bántalmazásért! - emelte meg a hangját. Nate nagyon jó barát. Tényleg csak a legjobbakat akarja Bennek. - Ok. Szia. - köszönt el majd letette. Mivel a beszélgetésnek vége lett elindultam fel a 2.emeletre. A szobámba úgy dőltem az ágyra mint egy baba és meg se mozdultam. Fejemet csak akkor emeltem fel amikor megéreztem cicám puha szőrét a kezemnél. Néha előkerül néha nem. Felültem és az ölembe vettem. Simogattam majd azon kezdtem töprengeni, hogy lelőjem-e magam..

~ este 8 ~ 

- Jade nyisd már ki!! - verte az ajtót Kate. Felültem az ágyamról ahol idő közben elaludtam majd kicsoszogtam az előszobába. 

- Nem kell betörni az ajtót. - engedtem be barátnőm, aki rendesen fel volt cuccolva. - Költözöl? - vigyorogtam rá. 

- Haha inkább segíts! - adott a kezembe 2 kisebb táskát. Gondolom szépítkezési cuccok vannak benne. Szuper akkor este 11-kor megint be fogja kenni a fejem valami uborka izéval. De nem baj. Addig is együtt vagyunk. Amint ledobtuk a cuccaim, gyors lezuhanyoztunk és laza pizsibe bújva eldőltünk a kanapén. Besötétítettünk és benyomtuk a tévét. Közben mindenféle egészségtelen cuccot rágcsáltunk és kólát ittunk. 

- X faktor. - álltam meg egy csatornán majd letettem a távirányítót. 

- Ebbe nyivákolnak? - kérdezte Kate és magába tömött egy kis kekszet. - És londoni? - kérdezett megint. Látszik, hogy alig néz tévét. Megint bólintottam. - Ú nézdd az de helyes. - olvadozott egy srácon aki besétált a zsűri elé. Tényleg aranyos volt. 

- Mi a neve? Alig látom a szöveget. - fürkésztem a képernyőt mire Kate is előrehajolt. 

- Liam Payne. 16 éves, tanuló Wolverhampton-ból. - mondta barátnőm. Pár perc múlva a fiú be is mutatkozott. 

- Tényleg aranyos. - ráztam a fejem egyetértően. Világos barna haja kicsit a szemébe lógott, egyszerű fehér pólót viselt, sötétkék farmerrel. A fiú Diana Krall-Cry Me A River cimű számát énekelte. Nagyon szép volt. Óriási hang volt a srácban és mindenkinek tetszett. Sajnos a jó számoknak mindig hamar vége van és most jött egy kis béna. - Ííí pisilni kell. - utálom amikor ilyenkor jön rám,  félek, hogy lemaradok valamiről.

- Én szóltam, hogy menj ki. - röhögött mire én felpattantam és gyorsan elszaladtam. Már végeztem és bementem volna a szobámba Sky-ért amikor Kate óriásit üvöltött. - Jade!!! - kábé mint egy örült rohantam a nappaliba és amikor megláttam a tévét könnyek gyűltek a szemembe. - Ő az? - kérdezte mosolyogva mire én sírva bólintottam és leültem. 

- Oh te jó isten. - motyogtam miközben remegett a szám.

- Niall Horan vagyok, 16 éves. - hangjába beleremegtem. Még nem volt a színpadon. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Leírhatatlanul jó volt újra látni. Még így is. A szívem majd kiugrott míg ő csak beszélt. Végig mosolygott. Annyira édes volt. Hiányzott! Amikor kiment a közönség felsikított. Amint énekelni kezdett éreztem, hogy nem bírom tovább és elbőgtem magam. Remegni kezdtem és azt hittem majd kicsattanok a boldogságtól. A táborban, amikor nekem gitározott akkor is gyönyörű hangja volt. A könnyeimet próbáltam eltüntetni, hogy lássam az arcát. Amikor leállították kapott hideget és meleget, de nálam akkor is neki van a legszebb hangja. Továbbjutott és azt a boldogságot öröm volt látni. Miután lement a színpadról még mindig nem bírtam feldolgozni, hogy Niallt láttam a tévébe. Sírtam, remegtem, a szívem majd kiugrott..

- Jade! Tudod mit jelent ez? - fordult felém izgatottan Kate. Percek múlva se bírtam megszólalni, de ő megvárt. 

- A férjem most volt az X faktor-ba és csodálatos hangja van. Örökké szeretni fogom és lesz 2 csodaszép lányunk. Elköltözöm vele Írországba.. - kezdtem bele az életembe boldogan mint egy rajongó. 

- Neeem. - vigyorgott Kate mire én kérdőn néztem rá. - Niall Londonban van!! - ordította a képembe mire én teljesen ledermedtem. Niall... itt.. Londonban.. 

- Úramisten!! - sikítottam és lejtettem egy öröm táncot. Nem kell órákat utaznom, hogy lássam. Nem kell telefonon vagy gépen beszélnünk. Egyszerűen csak meg kell keresnem.. 

23.rész ~ Erőszak

Hali. Miért csökken a komik száma?? Pedig úgy szeretem őket olvasni. Légyszi írjatok véleményt mert nekem nagyon fontos! Ja igen, a trailer már nem aktuális mert változott a történet és oldalt a rövid leírás is. Komizzatok! Jó olvasást! 

Reggel a szokásos rituálémat végeztem a konyhában amikor anya csoszogott be. Ő is álmos volt az éjszakai műszak miatt én pedig azért meg egész este a 2 fiút hívogattam, de nem vették fel. 

- Mondtam, hogy nem ihatsz több szörpöt! - parancsolt rám álmosan mire én csak megvontam a vállam. Elétettem a kávéját aminek köszönhetően máris kiment a fejéből a szörp tilalom. Valami lányos gondolkodásnak köszönhetően mindketten elindultunk a szobámba onnan pedig ki az erkélyre. - Mi volt ez a cirkusz tegnap? - kérdezte a távolba merengve. Hogy is mondjam el anyának, hogy egy ír srác után dobog a szívem és egy 18 éves rossz fiú rám pályázik? Á, sehogy. Szürcsöltem a poharamból, de még mindig nem szólaltam meg. - Kislányom mit sunnyogsz? - fordult felém érdeklődve. 

- Én? Semmit. - ráztam a fejem és inkább másfele néztem. 

- Szóval Ben udvarol neked. - motyogta maga elé mire én rá néztem. Vajon mit tud még? 

- Ezt honnan veszed? - szűkítettem össze a szemeim és magamban reméltem, hogy Ben és anya nem beszélgettek. 

- Én is voltam 16 éves. - meredt továbbra is. Már előre féltem, hogy ebből mi lesz.. - Szerintem aranyos srác. De ha beavatnál sokkal könnyebb lenne véleményt mondani. - mosolygott rám mire óriásit sóhajtottam és belekezdtem a mondókámba. 

~ délután 4 óra ~ 

Nem hiszem el, hogy rávett. Anya meg az érvelései. Simán meggyőzött, hogy beszélgessek Bennel és jelenleg is úton vagyok. Nagyon jól  megmagyarázta, hogy Ben sokkal jobb. Azt mondta csak fel akarja nyitni a szemem és reméli, hogy jól döntök. Végül rávett, hogy beszéljük meg. Mármint én meg Ben. Lin-től megszereztem Ben címét és azért nem Nate-től kértem el mert nem akarom, hogy megbeszéljék az egészet. Siettem, hogy hamar lezavarjuk mert késő délután jön haza Kate gépe. Igazából én is akartam ezt a beszélgetést csak nem mertem belemenni. Tudom mit érez Ben, illetve nem tudom hanem sejtem. De nem lehet másodpercek alatt elfelejteni valakit. Nehéz szeretni valakit, úgy, hogy tudod a szíved még mindig másért dobog. Nem könnyű felejteni. Bennek adni kell egy kis időd. Én tényleg kedvelem, de még nem szeretem. Tetszik, de mint barát. Azt se tudom mit mondjak neki. Elvégre ő sértődött meg. Én meg megbántottam. Ajj. Útközben megálltam egy jégkásásnál. Minél hamarabb túl akartam esni ezen az egészen annál jobban húztam az időt. Nem vagyok normális. Miután megvettem a jégkásám újra célba vettem Ben-ék házát. Pár perc séta után meg is érkeztem. A szívem a torkomban dobogott. Találkozni fogok Bennel, az Ő szobájában.. Rossz az, aki rosszra gondol hülye, aki nem. A kapu telefon mellett futottam át s neveket amikor egy bácsi nyitotta ki az ajtót. Szuper, nem kell csengetnem. Beengedtem a bácsit majd én is utána mentem. Felballagtam a 3.emeletre és megkerestem a megfelelő ajtót. Mély levegőt vettem majd bekopogtam. Lépteket hallottam, kattant a zár és kinyílt az ajtó. Egy húszas éveiben járó fiú állt előttem és kicsit furcsán néztünk egymásra. Barna, tüsi haja égnek állt, magas volt és kigyúrt. Arca ismerős volt. 

- Szia. Bent keresem. - nyögtem ki pár perc csend után mire a fiú halványan elmosolyodott. 

- Szia. Jade igaz? - vakarta meg a tarkóját. 

- Igen. - túrtam a hajamba zavartan. Tudja a nevem. Szuper. 

- Rob. - biccentett - Gyere be! - tárta ki az ajtót mire én kicsit bizonytalanul beljebb indultam. Az előszobába jártam amikor kutya ugatást hallottam majd egy bulldog jelent meg az egyik szoba ajtajában. Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem és halkan felsikítottam. - Nyugi. - állt elém Ben bátya. - Jade menj a helyedre! - mondta kicsit hangosan. 

- Tessék? - kérdeztem kicsit furcsán és elnevettem magam. Ő csak röhögve megrázta a fejét és visszaküldte a kutyát a szobába majd engem a nappaliba invitált. Szép volt és tágas. Kanapé, TV, fotelek csak a szokásos. - Miért hívtad Jadenek a kutyát? Hiszen láttam a..

- Igen fiú. - röhögött és levágódott a kanapéra mire én helyet foglaltam az egyik fotelbe. Kezdtem kíváncsi lenni, hogy a kutyát miért hívják úgy, ahogy engem. - Na szóval, igen ez hülyén hangzik, hogy csaj neve van, de Ben keresztelte át. - magyarázta mire bólintottam. Szóval az ő kutyája. 

- Miért pont Jade? - néztem rá érdeklődve. 

- Ne legyél szőke. - temette el az arcát. - Téged is úgy hívnak. - mondta egyszerűen mire minden leesett. 

- Ez aranyos. - vigyorogtam mint egy hülye. Ben rólam nevezte el a kutyáját. Ez tényleg meghatott. Főleg, hogy a kutya fiú. - Ben? 

- Nincs itthon. Deszkázni ment. - mondta és az órára nézett. - Nem sokára itthon lesz ha gondolod megvárhatod. 

- Oké. - mondtam mire Rob felállt. 

- Kérsz valamit inni? - kérdezte mire bólintottam. Követtem őt a konyhába ahol összedobott egy pohár szörpöt. Ő az én emberem.

- Kérdezhetek valamit? - néztem rá kíváncsian. Egy kérdés nagyon fúrta az oldalam. Háttal állt nekem, épp beleivott a poharába, de bólintott. - Ben szűz még? - erre Rob a szájában lévő szörpöt a mosogatóba köpte és megcsapkodta a mellkasát. Röhögve megfordult majd a kezembe nyomott egy poharat és a pultnak dőlt. 

- Mi, fiúk nem beszéljük meg az ilyeneket. - nevetett. - De kétlem, hogy az lenne. - rázta a fejét. Azért nem árt tudni ilyeneket. - Mér' te? 

- Ilyet nem illik kérdezni egy lánytól. - tetettem felháborodást, de csak poénból. 

- Egy fiútól se. - ivott bele a poharába. - Na? 

- Igen. - sóhajtottam. Mondjuk szerintem ez normális. 

- Ben örülni fog. - röhögött fel mire eltemettem az arcom. Csak szeretné. - Mi van köztetek? - kérdezte  kíváncsian. 

- Mit mondott? - kérdeztem vissza. Erre valóban kíváncsi voltam. 

- Nagyjából semmit nem tudtam kihúzni belőle. Tudod milyenek a fiúk. Nem beszélnek az érzéseikről. - mondta ráncolva a szemöldökét. Szívesen beavattam volna őt is, de nekem is furcsa erről beszélni. 

- Hát szeret engem.. - kezdtem bele mire Robnak egy mosoly terült szét az arcán. - De ezt nem tudom viszonozni. - fejeztem be mire a mosoly el is tűnt. Erre kicsit beparáztam. 

- Van egy 3. is igaz? - kérdezte komolyan mire bólintottam. - Ja a céltáblás gyerek. - röhögte el magát mire én kérdőn néztem rá. Ő csak felállt és az egyik szobába kísért. A fal sötét kék volt tele poszterekkel. Egy franciaágy érdekes mintázatú ágyneművel, egy nagy szekrény, egy íróasztal amit gondolom nem használ, 2 babzsák és egy erkélyre nyiló ajtó. Nagyon fiús volt, sejtettem, hogy Ben szobájában vagyunk. - Ő az? - kérdezte Rob és a falon logó céltáblára mutatott amin Niall feje volt papírból. Néhány helyen lyukak voltak és 3 kis nyíl állt ki a céltáblából. 

- Ne! Tudom, hogy utálja, de ez már sok! - nevettem el magam kínosan. Szegény Niall.  

- Szóval ő az. - nézett a képre amin Niall édesen vigyorgott. Ajj ez nagyon gonosz dolog Bentől. - Ben egész jól szórakozik vele. Tegnap délután is megdobálta. - röhögött. Ja, igen. Akkor nem mentem el vele moziba. - Na mindegy. Ismerkedj a szobával amíg nem jön! - kacsintott és kiment. Sétálgattam egy kicsit amikor a parafa táblán megakadt a szemem valamin. Illetve valakin. Az én facebook-os fotóm volt kiragasztva. Ez tényleg aranyos. 

~ 1 óra múlva ~ 

Nate-tel otthagytuk a deszkás helyünket és elindultunk haza. Egy ideig együtt mentünk aztán elkanyarodott. Jó volt vele lógni egy kicsit a tegnapi incidens után. Jade-et egyszerűen nem lehet kiszámítani. Na meg Niallt se. Amikor közel vagyok hozzá valahogy mindig szóba keveredik a szőke. Tényleg úgy érzem, hogy hiába teperek, de tegnap este fele találkoztam Linnel, aki azóta meghallgat amióta belezúgtam Jade-be. A nagy gondolkodásba haza is értem. Előkotortam a kulcsokat a zsebemből majd kinyitottam az ajtót. Halkan mentem be mert nem szokásom ordítani. Levettem a pólóm amibe rendesen beleizzadtam és ki is dobtam a szennyesbe. Intettem Robnak, aki a nappaliba nézte a TV-t majd elindultam be a szobámba. 

- Mi a szar? - csúszott ki a számon amikor megláttam Jade-et a szobámba. Ijedtében ugrott egyet és levette tekintetét az egyik falon lógó képről. Amint meglátott a pír elöntötte az arcát. 

- Oh, szia. - mondta zavartan amikor meglátta, hogy nincs rajtam póló. Kedvem lett volna elküldeni, de nincs szívem. Helyette hátat fordítottam és kimentem. a szárítóról lekaptam egy pólót, megfogtam a deszkát és már el is hagytam az otthonom. Rob mi a francnak engedte be? Ráadásul az én szobámba ami mégiscsak a magánszférám. Tuti meglátott minden képet és posztert. Jó, nem mintha lenne mit titkolni, de akkor is majd én beengedem ha akarom. Mérgesen pattantam a deszkámra és a lábammal löktem el magam. Unalmamba csináltam pár trükköt, hogy teljen az idő és ne érjek oda olyan gyorsan.

 Gurultam a közel kocsma felé, ahol kiüríthetem a fejem. Percek múlva lelassítottam és felvéve a deszkám kivágtam az ajtót. Több szempár is rám szegeződött, de hamar elfordultak. A hely tömve volt nagydarab, tetkós pasikkal akik iszogattak. Pia és cigi szag volt amit annyira nem bírok. Leültem a pult előtti székre és az ismerős csaposhoz fordultam.
- Tom, a szokásost! - intettem neki rá se nézve mert szememmel a biliárd asztalt pásztáztam. Épp kigyúrt motorosok játszottak ezért nem nagyon kívánkoztam odamenni.
- Hé Turner! - förmedt rám Tom mire felé fordultam a székkel. - Ha nem rémlene innen ki vagy tiltva. - vigyorgott a kopasz csapos.
- Mi? - kérdeztem idétlenül, aztán eszembe jutott az, ami még a tábor előtt történt. Kicsit leittam magam és összeverekedtem egy fiúval. Persze nem csak ez volt, de nem akarok visszaemlékezni.
- Na? Rémlik? - vágott gúnyos vigyort mire én leugrottam a székről. Nem akartam most is vitába szállni vele így leugrottam a székről. Honom alá csaptam a deszkát és elhagytam a koszos helyet. A telefonom fél 7-et mutatott és már amúgy is fáradt voltam. Elindultam haza, Jade már biztos lelépett. Most sétáltam, mert az valahogy jobban esett. Nem értem ezt a lányt. Én tényleg szeretem. Tudom, hogy megtudja változtatni az érzéseit csak az a baj, hogy nem is akarja. Mert még mindig Niallt szereti aki Mullingar-ből tojik rá. Hazamegyek megdobálom a kis fejét. Túl gyorsan találtam magam otthon és amint ledobtam a cuccaim bementem a fürdőbe. Miután ledobtam a ruháim langyos vizet engedtem magamra és a hajamat is megmostam. Pár perc alatt kész voltam és egy törölközőt tekerve a csípőmre becsoszogtam a szobámba, ahol nem várt látvány fogadott. Jade aludt az ágyamba, de csak úgy rádőlt. Haja szétterült az ágyon, nyárias ruhát viselt, gatyája elég rövid volt.. Jézusom Ben fejezd be! Jól leszidtam magam majd elfordultam. Mit csinálna egy normális fiú? Rámászna. De én leszek akkor hülye, hogy ezt nem teszem meg. Nem, mert tudom, hogy csak balhé lenne belőle. Persze attól, hogy az agyam ezt mondja lent a kicsi Ben még nem így látja a dolgokat..
- Baszd meg! Úristen, bocsi én nem tudtam! Sajnálom! - hallottam Jade zavarodott hangját mire megfordultam. Épp az ágyamról készült lemászni, de amikor tudatosult benne, hogy nincs rajtam más csak egy törölköző, teljesen lefagyott. Totál vörös lett az arca és zavartan a hajába túrt. Háttal indult el az ajtó felé. - Kimegyek az erkélyre! - mondta és amint megfordult lefejelte az üveg ajtót. Hangos röhögésben törtem ki még akkor is ha ezt nem illik. Az arca még pirosabb lett majd kinyitotta az ajtót és eltűnt a szobából. Szegény lány, jól zavarba hoztam. Mondjuk imádom amikor elpirul. Elhúztam a sötétítőt majd a szekrényemből előkaptam egy bokszert és egy trikót. Gyors belebújtam majd halkan kinyitottam az ajtót. Jade meg se hallotta. Az erkély korlátjának támaszkodott és bámult ki a fejéből. Kint nyárias szellő járt a Nap épp lement, számomra elég romantikus pillanat volt... Lassan mellé lépkedtem és én is neki dőltem a korlátnak.
- Miért szálltad meg a szobám? - kérdeztem halkan. Jó, be kell valljam nagyon megörültem amikor megláttam, hogy még mindig itt van, előtte viszont haragudtam rá.
- Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt. - motyogta.
- De érted, hogy miért esik rosszul? - kérdeztem rá. Éreztem, hogy kényes téma, de érdekelt mit gondol. Nem szólt semmit. Megértem ha nem tudja átérezni. - Menjünk be. - indultam a szobám felé ő pedig követett. Nem akartam leülni helyetett járkálni kezdtem. - Szóval?
- Ben én csak annyit kérek, hogy adj időt! - mondta halkan és nekidőlt a szekrényemnek. Arcára volt írva, hogy összezavarodott. Egyik kezével hátradobta a haját, válláról lecsúszott a melltartó pánt, ahogy combjai összeértek a rövid gatyája feljebb csúszott. Teljesen elvesztettem az eszem a látványtól. Nem bírtam magammal és elé léptem. 2 kezemet feje mellett támasztottam meg. Arcunk közt pár centi volt, éreztem a leheletét, mellkasa zavarodottan emelkedett. Tudtam, hogy megint zavarba hoztam. Elöntötte a pír, mint mindig amikor csökkentem a köztünk lévő távolságot. - Azt mondtad megvársz! - lihegte idegesen mintha ezzel a mondattal megmenthetné az életé.
- Miért nem sietsz? - kérdeztem halkan és próbáltam megcsókolni, de elrántotta a fejét.
- Nem tudok. - motyogta.
- Nem is akarsz. - mondtam komolyan és kezemmel magam felé fordítottam az arcát. Megint meg akartam csókolni, de ugyan az történt. Nem ismertem magamra amikor lefogtam, hogy sikerüljön amit akarok.
- Ben engedj el!! - mondta kicsit hangosabban mire én mosolyogva kitűrtem egy tincset az arcából. Teljesen kipirosodott az arca. Nem hallgattam rá. Jobb kezem lecsúszott a szekrényen majd megállt Jade feneke mellett. Hirtelen markoltam meg mire ő halkan felnyögött. - Fejezd be!! - förmedt rám, de nem eresztettem. Pár másodperc se telt el amikor kivágódott az ajtó.
- Mi a franc folyik itt? - rontott be Rob és amikor meglátott minket azonnal leszedett Jade-ről. - Jobb ha most hazamész. - mondta a lánynak aki engedelmesen bólintott és elhagyta a szobát. - Te teljesen megörültél? - lökött az ágyra miközben kiabált. - Van fogalmad róla mi történik ha nem vagyok itthon? Ha megerőszakolod neked véged van! Bírjál már a szerszámoddal! - mondta mérgesen.
- Jól van. - motyogtam és elfeküdtem az ágyon.
- Mi ütött beléd öcsi? - kérdezte most már normális hangon.
- Nem tudom. - sóhajtottam és egy párnába temettem az arcom. Hallottam, hogy Rob elhagyta a szobát így egyedül maradtam a kusza gondolataimmal. Nem tudom mi van velem. Körülöttem minden megváltozott. Vagy én változtam. Jade teljesen feltúrta az életem. Több napja próbálkozom nála. Talán tényleg jobb lenne hagyni a francba az egészet.. 

22.rész ~ Egy hívás

Halihó! Eltűntek a komik gyerekek.. De lett +1 feliratkozó!! Jó olvasást! 

~ 1 héttel később ~ 

Reggel nagyot nyújtózva ültem fel az ágyamba. Álmosan körbenéztem míg tekintetem meg nem akadt a vekkeren. Csak 7 óra volt. Utálom, hogy nem tudok sokáig aludni. Szemeim újra a szobám pásztázták. 

- Sky! - szólítottam cicámat mire halk nyávogás jött az erkély előtti kis kosárból. Kiscicám óriásit ásított majd egy gyors mosakodás után kiesett a helyéről. 

 Boldogan mászott fel az ágyamra és bújt hozzám. Megvakartam a nyakánál mire dorombolni kezdett. Visszafeküdtem, Skyt pedig a hasamra tettem és úgy simogattam. Kate holnap jön haza. Végre. Nagyon sokat beszélgettünk, de telefonon és skype-on közel se olyan mintha egymás mellett lennénk. Majd előállok az ötletemmel, miszerint aludjon nálam pár napig. Biztos tetszeni fog neki.  Levettem magamról a cicám és felpattanva az ágyról átszaladtam a konyhába. Anya még aludt így próbáltam halk lenni. Egy perc se telt bele amikor belerúgtam az egyik szék lábába. Elfojtottam egy sikítást és kicsit megkönnyezve a történteket csináltam egy pohár szörpöt. A szobámba érve honom alá csaptam a laptopom és újra bemásztam az ágyba. Kocka Jade. Ninja módra nyomtam be a gépem és léptem be facebook-ra. Közben beleittam a szörpömbe amikor bevillant egy ablak, a már megszokott névvel. 

Ben: Jó reggelt :) 

Minden nap rám ír és beszélgetünk amit annyira nem bánok, de néha úgy érzem megfújt. Talán szándékosan csinálja. Nem tudom. Amióta belógott a szobámba csak 1 hasonló incidens volt. Egyik reggel a konyhába ült és az én bögrémből ivott. Mivel reggel volt eléggé sokkolt a látvány. Próbáltam elküldeni, de abból lett egy kis veszekedés amire anya felkelt. Persze nagyot nézett, hogy Ben mit keres itt már megint. Leszedte a fejem, hogy miért nem szólok ha felhozom a pasim. Magyarázkodni kezdtem, de nem érdekelte mert nem ez volt az első alkalom. Szóval Ben nagyon felkavarta az életem. Haragudtam rá mert büntit is kaptam. 

Jade: Utállak! 

Tudtam, hogy nem veszi majd a szívére, de jól esett leírni. 

Ben: Ezt te sem gondoltad komolyan. :DD 

Jade: Hagyj békén. 

Ben: Ma mozi? 

Ezzel próbálkozik már egy ideje, de még nem mentem el vele. Nem igaz, hogy nem adja fel. Én nem akarok tőle semmit. 

Jade: Még bünti van.. 

Jó ez nem igaz, de nem tudja mi van itthon szóval.. Nem lesz semmi baja ha nem megyek el vele. 

Ben: Már rég vége :P 

Jade: Hát nem >.< 

Ben: Tudom, hogy tegnap óta szabad vagy ;) 

Jade: Honnan veszed? 

Ben: Felhívtam anyukád :DD 

Félrenyeltem a szörpöt amikor elolvastam utolsó üzenetét. Hogy lehet ilyen?

Jade: Te nem vagy normális!! Ha így akarsz megszerezni nagyon rossz úton haladsz! Miért nem szállsz le rólam? Miért beszélgetsz az anyámmal? Utállak!

Ben: Puszikállak!

Jade: Kapd be!

Ben: Én is szeretlek!

Úgy gépeltem mint egy ideg beteg. Mi ez a "puszikállak" duma? Te jó isten. Hogy lehet ilyen idegesítő?

Jade: Fejezd be!!

Ben: Különben?

Jade: Megverlek!

Jó ezen még én is nevettem, de igyekeztem kemény lenni.

Ben: Várlak :))

Jade: Utállak! 

Ben: Meddig?

Jade: Amíg szeretsz.

Ben: Utállak! :D 

Jade: -.- 

Ben: Ma mozi :) 

Jade: Nem leszek itthon. 

Ben: Kamu. 4-re érted megyek.

Jade: Nem engedlek be! 

Ben: Anyukád be fog. 

Jade: Fogalmad sincs mennyire utállak!!! 

Ben: Nem utálsz. 

Jade: De igen! 

Ben: Nemsokára mást fogsz mondani :) 

Jade: Kétlem. 

Ben: Én szóltam, de most megyek. A mozit ne feledd. Szia. :D 

Nem köszöntem el csak kiléptem facebook-ról. Annyira, de annyira nem bírom, hogy ezt csinálja velem. Pár perce felnéztem twitter-re, ahol ismét Bennel találkoztam. 

@BenTurner.: @Jade_Parker Ma mozi! Puszikállak! :D 

Óriási sóhaj kíséretében dobtam el a telefonom az ágy végébe. Nem vettem észre, de fejbe dobtam szegény cicám. 

- Juj bocsi. - szisszentem fel és megöleltem Skyt. Nem tudom mi lesz Bennel és velem. De én még mindig Niallt szeretem. Tudom, hogy messze van. Hiányzik. Ebbe az elmúlt 1 hétbe már hívtam, de nem vette fel csak az üzenet rögzítőt kapcsolta abba meg nem tudtam mit mondani. Hallani akarom a hangját. Látni akarom. De ha nem keres lehet, hogy nem is érdeklem. Remélem csak sok programja van. 

~ délután 4 óra ~ 

Engem nem érdekel, hogy Ben mindjárt itt lesz. Még mindig pizsibe fekszem az ágyba és nyomom a Subway Surf-öt. Akkor se megyek vele. Épp megdöntöttem volna a rekordot amikor csengettek. Egyből elhajítottam a telefonom és kipattantam az ágyból. Hallottam anya lépteit az ajtó felé ezért gyorsabban szedtem a lábaim. 

- Ne nyisd ki! - dőltem neki az ajtónak amint megelőztem anyát. Lihegve kitűrtem egy tincset az arcomból és megkönnyebbültem, hogy Ben kint maradt.

- Jade ne gyerekeskedj! Miért vagy még pizsamában? - kérdezte anya kicsit mérgesen. Nem szereti ha sokáig lustálkodom. 

- Az most nem fontos. - tereltem a témát. - Mi van ha egy gyilkos van odakint? - kérdeztem tetetett ijedséggel. Tuti hülyének néz. 

- Vagy a postás? - vigyorgott anya. - Kislányom te szívtál valamit? - kérdezte értetlenül és megpróbált eltolni az ajtóból. 

- És ha nem? Ha egy gyilkos aki csak arra vár, hogy kinyisd neki az ajtót? Aztán előveszi a kését és nyissz nyassz lesz. - magyaráztam hevesen gesztikulálva. Komolyan megörültem.. Csak azt akartam, hogy Ben kint maradjon. 

- Mától nem ihatsz szörpöt! - rázta a fejét anya és eltolt az ajtóból. 

- Én figyelmez...

- Szia Emmet. - köszönt anya a postásnak. Égtem mint az állat. Tuti mindent hallott. 

- Nem vagyok gyilkos. - röhögött. Szeretem, hogy semmit nem vesz komolyan. Laza 30-as. 

- Aha persze. - szűkítettem össze a szemeim majd anyához fordultam. - Ha Ben jön akkor alszom és ne engedd be. - ezzel visszamentem a szobába és ledőltem az ágyamra. 

- Jó napot Mrs.Parker. - hallottam Ben hangját. Mi? Jézusom! Hasra vágtam magam és alvást szimuláltam. Ben mondta anyának, hogy elvinne moziba. Persze ilyenkor elenged. Hallottam, hogy kinyílik az ajtóm, de szemeim még csukva voltak. Éreztem, hogy besüppedt az ágy. Nem anya volt, nála nehezebb. Ben. Szórakozott egy tincsemmel és halkan kuncogott. Felszisszentem amikor a toppom pántját felhúzta majd elengedte így az a bőrömön csattant. 

- A baseball ütő még mindig a párnám alatt van szóval melegen ajánlom, hogy vedd le rólam a kezed. - vigyorogtam és felültem. Ő csak mosolyogott rám. Haja kócosan lógott az arcába. Kék térd gatyát viselt, laza, fehér trikóval. 

- Látom te még nem vagy kész. - nézett végig rajtam. 

- Bocsi, de nem tudok menni. Nézd milyen kupi van. - mutattam körbe és valóban rendetlenség volt. Ha ettől nem riad vissza akkor semmitől. 

- Segítek. - mosolygott. Jól van. Nem akartam bevetni a végső tervet, de nem volt más választásom. Ettől már biztos el szalad. Amúgy is az előbb ittam 2 pohár szörpöt nem lesz nehéz kiadni egy kis böfögést. Aprót csaptam a mellkasomra majd kinyitottam a szám és már kis is jött aminek kellett. Ben óriásit röhögött és eldőlt az ágyon. Mi? Miért nem szalad? Miért van még itt? Sírva kéne elfutnia. 

- Undorító vagyok. Nem értem miért akarsz velem moziba menni. Nézz körbe. Olyan vagyok mint egy szoba malac. - drámáztam hátha.. Ben csak megrázta a fejét. 

- Ettől még nem megyek el. - kacsintott mire kérdőn néztem rá. - Igaz a tábor alatt nem ilyennek ismertelek meg, de én így is kedvellek. - szavai hallatán teljesen elérzékenyültem. Van még ember a földön aki szereti a kupis csajokat? Ott voltam, hogy a nyakába ugrok, de megcsörrent a telefonom. Azonnal a kezembe vettem és amikor megláttam a nevet majdnem elsikítottam magam. - Ki az? - húzta össze a szemöldökét Ben. 

- Niall. 1 hét után visszahívott. Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. - álltam fel boldogan és fogadtam Niall hívását. 

- Szia. - köszönt bele kedvesen. Hangjába beleremegtem. Zene volt füleimnek. 

- Szia. - motyogtam kipirulva és az arcomat kezdtem legyezni. 

- Sajnálom, hogy csak most tudtalak visszahívni. - kért bocsánatot mire én vadul rázni kezdtem a fejem. Nem tudok rá haragudni. 

- Nem gond. Csak arra gondoltam találkozhatnánk. Tudom, hogy messze vagy, de beszélhetnénk skype-on is.. - hadartam, de amikor megláttam, hogy Ben az ajtó felé megy elemeltem a telefont a fülemtől. - Hova mész? - sutyorogtam értetlenül. Csak pár percet kértem. 

- Haza. - mondta a válla fölött és kiment. Nem akartam, hogy így menjen el. 

- Niall kérlek tartsd el kicsit. - mondtam ismét a telefonban. 

- De Jade.. 

- Csak egy perc. - ezzel az ágyra dobtam és kiszaladtam Ben után aki már az ajtóba volt. - Miért mész el? - álltam elé. 

- Szóval 1 hét után visszahívott? Ez tényleg szuper. Képzelem hányszor próbálkoztál. Ugrasz a nyakába amikor én itt teperek és konkrétan mindent elkövetsz csakhogy ne kelljen velem lenned. Szerinted ez nekem, hogy esik? Akkor is vele foglalkozol amikor nincs itt. Amikor nem viszonozza a szerelmed. Csak vakon mész azután, aki nem vesz észre téged. Én boldoggá tennélek. - mondta halkan. Szemeiből kibuggyant pár kövér könnycsepp, ahogy nekem is. Rosszul esett amit a fejemhez vágott. 

- Ne mondd ezt kérlek! - ráztam a fejem. 

- Miért? Ez az igazság! - túrt bele a hajába idegesen. 

- De én kedvellek. - magyaráztam. Nem akartam, hogy elmenjen. Igen néha idegesít, de örülök, hogy szeret és igyekszem megváltoztatni az érzéseim. 

- Az lehet, de még mindig Niallt szereted! - mondta komolyan és félretolva az ajtóból kiment. Ott hagyott. Nem érti ezt az egészet. Én tényleg bírom, de adjon időt míg elfelejtem Niallt. Amit nem akarok. Úristen Niall. Beszaladtam a szobámba és felkaptam a telefonom. Kinyomott. Egy világ dőlt össze bennem. Egyszerre két fiút vesztettem el és nem tudtam mit csináljak. 

21.rész ~ Váratlan vendég

Sziasztok! Itt az új rész, köszönöm a komikat és akik esetleg Niall fanok lennének azok ne aggódjanak mert a szőkeség is visszatér majd... Jó olvasást! 

~ London, vasút állomás ~

- Gyerekek álljatok sorba!! - kiabált Mrs.Miller, de senki nem figyelt rá. 

- Anyuci! - sipákolt Nate és fellökve mindenkit kiugrott a vagonból. Daisy lehajtott fejjel sétált utána.  Mindenki kíváncsian forgolódott a szüleit keresve. Én csak nevetve figyeltem Nate barátomat, aki odaszaladt az anyukájához. Amilyen lelkesen futott 18 éves létére hamar meg is állt majd lepacsizott a nővel. Képzelem milyen szoros kapcsolatot ápolnak. Közben én is forgolódni kezdtem, de szemem nem anyán akadt meg hanem Ben-en. Elég sunyin vigyorgott rám mire én ijedten kerestem Lint, aki idő közben eltűnt mellőlem. 

- Jade! Kicsim! - hallottam anyát mire megfordultam. Előttem állt, csinosan mint mindig. Válláig érő, festett szőke haja laza copfba volt, szolid smink és nyárias maxi ruha. Anyához képest én kicsit fiúsan öltözök. Mosolyogva megölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem. Már nagyon hiányzott. Kate és anya nélkül elég elveszett voltam. - Mindent el kell mesélned! - tolt el magától, hogy megnézhessen. 

- Mindent? - kérdeztem eltorzult fejjel. A raktáros szitut szerintem kihagyom.. Meg az éjféli találkozást.. És azt amikor elvesztünk túlsó parton..

- Üdv Mrs.Parker. - állt meg mellettünk Ben vigyorogva. Egyik szemével felém pillantgat míg anyának nyújtotta a kezét. 

- Szia névtelen helyes fiú. - mosolygott anya majd kezet ráztak. Na még csak az kéne, hogy megkedveljék egymást. Aztán minden nap beülnek egy teára, hogy kibeszéljenek engem. Anya kiskorú képeket mutat rólam amiken röhejesen nézek ki. Ben persze kinevet majd. 

- Jade minden oké? - nevetett Ben mire megráztam a fejem, hogy újra a valóságba legyek. Keze a vállamon volt anya pedig érdekesen nézett ránk. Baszd meg. Mintha nem történt volna semmi mellbe vágtam Bent, aki elengedett. 

- Ti? Együtt? - kapkodta köztünk a fejét anya. 

- Nem! - vágtam rá azonnal. 

- De! - kontrázott Ben mire én csúnyán néztem rá. 

- Pedig aranyosak lennétek. - mosolygott anya őszintén. 

- Anya!! - szóltam rá kicsit mérgesen. Nem kell, hogy adja alá a lovat. Így is azt hiszi, olyan könnyen megszerez magának. Sok sikert hozzá. Nem adom magam olyan könnyen csak ezt még nem tudja. 

- Egyetértek. - sóhajtott Ben vigyorogva. 

- Menjünk! - indult ki az állomásról. Míg mi kisebb vitát folytattunk a többiek búcsúzkodtak ezért egy percre mi is odaszaladtunk. Szorosan megöleltem mindenkit mert hiába egy városba lakunk nem biztos, hogy találkozunk. 

- Szia kis csaj. - ölelt meg Nate. Jól esett, hogy így becézett. Ez s bizonyítja milyen jóba lettünk. Nem bírtam felnézni rá mert nagyon magas volt így csak a mellkasának beszéltem. 

- Nem vagyok a kis csajod. - nevettem el magam. Igazából sírhatnékom lett. Kedvelem ezt az idiótát. Vicces, kedves.. 

- De az vagy. - ölelt szorosabban. Majdnem összekönnyeztem a pólóját ezért eltoltam magamtól. 

- Ugye majd összefutunk? - kérdeztem mosolyogva és megtöröltem az arcom. 

- Persze. Mondjuk az egyik deszkás pályán? - javasolta mire bólintottam. Még egyszer megöleltük egymást aztán mentem Linhez. Az egy perc búcsúzkodásból 20 perc lett ezért anya azt mondta megvár a kocsiban. 

- Engem meg se ölelsz? - tárta szét a karjait Ben. Vajon úgy akar bosszút állni a csók miatt, hogy nem száll le rólam? 

- Van egy olyan érzésem, hogy nem most találkoztunk utoljára. - mondtam és nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Még egyszer visszafordultam a srácok pedig vigyorogva integettek nekem. Messziről nézve olyanok mint az ovisok. Matt épp lenyúlta a kalauztól a kis táblát amivel jeleznie kéne a vonat indulását. Kicsit könnyes szemekkel hagytam el az állomást és ültem be a kocsiba ahol anya várt. Nem szólt semmit látta, hogy nincs jó kedvem. Pár perce mentünk amikor rezegni kezdett a telefonom. Unottan kiszedtem a zsebemből, de amint megláttam Kate nevét kipattantak a szemeim. Gyorsan futottam át a sorokat.

Sziiiiiia. Gondolom hazafelé tartotok légyszi gyertek be hozzánk. El akarok búcsúzni. LB <3

Ahhj tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Kate szülei mostanra tervezték a nyaralást Olaszországba. Pont jókor. Jövök haza, hogy a barátnőmmel legyek erre neki kell elmennie. 

- Anya légyszi menjünk Kate-hez! - böktem meg a vállát. Nem szólt semmit mert neki is mondtam a nyaralást, gondolom ő nem felejtette el. Kicsit rátaposott a gázra és levágtuk az utat, hogy hamarabb odaérjünk. Bekanyarodtunk az utcába amikor kezem az ajtóra tettem.
- Jade! Ki ne szállj amíg megy a kocsi!! - szólt rám kicsit mérgesen. Annyira tudja mi jár a fejembe. Láttam a barátnőmék házát és azt ahogy pakolnak a kocsiba. Anya épphogy lelassított kivágtam az ajtót és szaladtam Kate felé. - Jade!! - kiabált utánam anya, de én csak megöleltem a barátnőm, aki idő közben mosolyogva felém futott.
- Ajj nem akarok elmenni. - fúrta a fejét a vállamba. - 1 hét. Meg fogok halni.
- Hisztiztél már? - kérdeztem reménykedve. Ez az utolsó megoldás szokott lenni. Kate általában nagyon tudd hisztizni ami senkinek nem tetszik. Ő csak megrázta a fejét.
- Kate!! - szólt az anyukája mire elengedtük egymást.
- Írj ha oda értetek! - nyomtam puszit az arcára. Csak bólintott és kicsit könnyes szemekkel elindult az autó felé. Beült majd elindultak. Pityeregve én is beszálltam a kocsiba ahol anya várt.
- Figyelj tudom, hogy nem a legjobbkor mondom, de ma esti műszakban. Nem baj, hogy egyedül maradsz otthon? - kérdezte anya félig felém fordulva. Szuper. Akkor az estét tök egyedül töltöm. De jó nekem. Nézhetek nyálas filmeket és tömhetem magam csokival. Niall Mullingar-ben, Kate Olaszba, apa és anya dolgozik.
- Nem baj. - rántottam vállat. Igazából mindketten tudtuk, hogy baj. Jó lett volna beszélgetni anyával. Amúgy se szeretek egyedül lenni otthon. Csodás lett a hangulat. A kocsiba nem beszéltünk semmit, hamar haza is értünk.

~ este 11 ~ 

Nem tudom mennyit aludtam, de csörömpölésre keltem. Nehezen kinyitottam a szemeim és próbáltam nem felsikítani amikor megláttam az emberi alakot a szekrényem előtt. A posztereimet figyelte. Háttal állt nekem, a sötétben nem tudtam rendesen kivenni az alakját csak azt tudtam, hogy férfi volt. Tekintetem az erkély ajtóra tévedt ami nyitva volt. Ki az a nem normális aki felmászik a másodikra? Gondolataim visszaterelődtek az idegenre aki még mindig a szobámat figyelte, de azt nem vette észre, hogy fent vagyok. Észrevétlenül benyúltam a párnám alá és óvatosan kihúztam a baseball ütőt. Még jó, hogy itt van. Csak a ventilátor zümmögését lehetett hallani a sötétben. Elég ijesztő volt. Mi van ha fegyver van nála? Megráztam a fejem és feltérdeltem az ágyra. Óvatosan csúsztam a végébe majd erősen megmarkoltam az ütőt. Már épp fordult volna meg, de meglendítettem azt és fejbe vágtam az idegent aki azonnal összeesett. Nem adott ki hangot gondoltam elájult vagy kinyírtam. Most már mindegy. Örömömbe kisebb táncot lejtettem az ágyon majd feloltottam az égőket, hogy megnézzem az illetőt. Az ütőt még mindig fogtam úgy mentem a pasi mellé. A biztonság kedvéért kicsit megrugdostam mire mocorogni kezdett és a fejéhez akart nyúlni. 

- Úristen ez még él!! - sikítottam ijedten és újra meglendíttetem az ütőt. Ismét fejbe vágtam mire megint elterült. Ezúttal nem is mozdult. - Király vagyok! - vigyorogtam mint egy idióta. Gondoltam rá, hogy megforgatom az ütőt, de én is láttam az Arany hajat. - Na szóval ha nem ismerem az illetőt kidobom az erkélyről, ha ismerem akkor elállítom a fején a vérzést. - kezdtem el járkálni. Letettem az ütőt és a földre guggoltam. Alá tettem a kezem és a hátára fordítottam. A látványtól a szám elé kaptam a kezem. Ben ott feküdt ájultan én pedig szívem szerint kidobtam volna, de nem ment. Felültettem és elég idétlen pózba az ágyam felé húztam. Kicsit nehéz volt és 2 méter alatt rendesen levert a víz. Rádobtam az ágyamra mint egy babát és kicsit megigazítottam, hogy normálisan feküdjön a hátán. Leakartam ülni, de Ben túl sok helyet foglalt. Arrébb akartam tolni, de a takarón nem csúszott a ruhája. Nagyobbat löktem rajta mire legurult az ágyról és hatalmasat puffant a földön. - Basszus. - pattantam fel és lemásztam mellé. - Bocsi Ben. - motyogtam annak ellenére, hogy nem hallja. Visszatettem az ágyra és leültem mellé. Tekintetem a testén legeltettem ami elég perverzül hangzik, de szerintem jól néz ki. - Vajon ez igazi? - nyomkodtam meg kigyúrt karját. Ingen át nem annyira látszott így jobb kezét kibújtattam, hogy jobban szem ügyre vegyem. Az izom póló még jobban kiemelte. - Hűha. - nyögtem ki pár perc csend után. Egy ideig még nyomkodtam a karját majd gondoltam ideje ellátni a sebet a fején. Gyorsan megvoltam vele. Két kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, közel hajoltam hozzá és kitűrtem a haját az arcából. Megnéztem a sebet amikor kicsit mocorogni kezdett. Tudtam, hogy felébredt és, hogy engem bámul. 

- Imádom amikor ilyen közel vagy hozzám! - sutyorogta mire kirázott a hideg. Kicsit eltoltam magam, hogy a szemébe nézhessek. 

- Élvezd! Mert amint leragasztom a sebedet mész haza. - vigyorogtam rá mire halkan felkuncogott. Nem is értem, hogy fordult meg a fejébe. 

- Remélem nincs semmi tapaszod. - kacsintott. 

- Haha látom nem tudod, hogy anya kórházba dolgozik. - csapkodtam meg az arcát majd felálltam és a kis dobozból elővettem egy ragtapaszt. Újra leültem mellé és fölé hajolva próbáltam ráragasztani a fejére. 

- Á ez fáj! - kiáltott fel mire én elröhögtem magam. 

- Nem is értem hozzád. - ráztam a fejem mosolyogva. - Ne mozogj! - szóltam rá majd ismét a fejéhez közelítettem, de elrántotta azt. Ezt kábé hatszor megcsinálta majd úgy döntöttem, hogy nem érdekel és az orrára ragasztottam a tapaszt. Erre ő hangosan felröhögött és leszedte azt. 

- Miért másztál be hozzám? - egyenesedtem ki. 

- Miért ütöttél le? - kérdezett vissza. 

- Csak megvédtem magam. - fontam össze a karjaim. 

- Tőlem? - röhögte el magát. 

- Sose lehet tudni.. - mosolyogtam. - Na én válaszoltam. Miért jöttél? - néztem rá kíváncsian. 

- Csak látni akartalak! - mondta komolyan a szemembe nézve és a fülem mögé tűrt egy tincset. Nem értem miért ilyen. Azt mondja szeret és konkrétan addig piszkál míg meg nem bolondulok tőle. De valahogy tetszik. Mármint nem ő hanem a folytonos szituk amibe belerángat. Valahogy megfogott. Épp gyönyörű barna szemeit bámultam amikor hallottam, hogy valaki a zárat piszkálja. Gondolom anya hazajött. 

- Basszus el kell tűnnöd! - pattantam fel, de ő nem értett semmit. 

- Mi? Miért? - állt fel ő is majd fülelt egy kicsit. Hallottam anya lépteit a szoba felé így gondoltam, hogy Ben már nem tud kimászni. 

- Gyorsan az ágy alá! - sutyorogtam idegesen. Ben vette a lapot és azonnal lehasalt. Becsúszott az ágy alá pont amikor kinyílt az ajtó. 

- Miért nem alszol? - kezdett anya egy kérdéssel. Elég idiótán álltam a szoba közepén, a polcomon az elsősegély dobozzal. - Miért van ott a dobozom? - kérdezett megint és kicsit furcsán nézett rám. Idegesen kezdtem bámulni a padlót. Nem jutott eszembe semmi. - Jézusom az egy kéz az ágyad alatt?? - sikított fel anya mire én is megugrottam. 

- Biztos csak beképzelted. - legyintettem, de anya nem vette be. Határozottan az ágyamhoz ment és alá nézett. 

- Gyere csak ki! - mondta gondolom Bennek. Szuper. Éghetek mint a benzines rongy. Anya kiszedte Bent az ágy alól, megállította mellettem majd hátrébb lépett és kérdőn nézett ránk. - Mit jelentsen ez? 

- Anya esküszöm.. - kezdtem bele zavartan. Éreztem, hogy elvörösödöm. Félve Benre pillantottam aki szintén zavarban volt. 

- Csak mondd, hogy nem szexeltetek. - sóhajtott anya és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Jézusom anya! Dehogyis! - horkantam fel. Ilyet feltételezni rólam. Ben mellettem csak halkan kuncogni kezdett. 

- Jól van. Ehhez már késő van. Majd holnap megbeszéljük. Ben a te szüleid tudják, hogy az én lányomnál bujkálsz? - kérdezte kíváncsian. 

- Nem. - nézett rám Ben és kacsintott. A két kezemmel fogom megölni. 

- Akkor többször ne forduljon elő! Nyomás haza! - mondta kicsit mérgesen majd kiment. Ben halkan felröhögött én pedig mosolyogva megráztam a fejem. Kimentünk az ajtóig mert ideje volt, hogy lelépjen. 

- Amúgy szép a szobád. - mosolygott. 

- Köszi. - bólintottam kicsit álmosan. Nem valami jó ez az ajtóban beszélgetés. 

- Szívesen megnézném máskor is. - kacsintott mire megforgattam a szemeim. Ez a gyerek tényleg nem normális. Megvártam míg beszáll a liftbe majd célba vettem a szobám és úgy dőltem el az ágyon mint egy krumplis zsák. Míg arcom a párnába volt észrevettem, hogy a paplan beszívta Ben férfias illatát..