26.rész ~ Meglepetés!

Halihó! Kis késéssel, de itt van az új rész. A következő részig meglesz a 30 feliratkozó? Nagyon jól esne.. Na mindegy. Jó olvasást! 


- Jade kelj fel el fogsz késni! - hallottam anya hangját és éreztem, hogy rázza a vállam. Nem nyitottam ki a szemeim csak a fejemre húztam a takaróm. Tegnap a nap hátralevő részét végig sírtam Niall miatt. Nem is tudom miért. Talán csak azért, hogy megkönnyebbüljek. Női logika. Amit mondtam neki azt komolyan is gondoltam. Remélem nem bántottam meg. A suli miatt se akartam felkelni. Este a rossz kedvem miatt nem mentem Dylan-hez és fel se hívtam. Ő ugyan keresett, de nem vettem fel. Magányra vágytam. Hál' istennek Kate ezt megértette és nem keresett. - Kislányom fél 8 van el fogsz késni! - magyarázott tovább anya. 

- Nem akarok suliba menni. - nyöszörögtem mint valami gyerek. 

- Javítanod kell matekból! Öltözz! - húzott fel, de én azonnal visszadőltem. Pár éve ez a módszer tökéletesen bevált. Nem mozdulok miközben anya idegesen rángat. - Figyelj Jade! Ne akard, hogy szóljak apádnak! - ment át fenyegetésbe mire én komótosan felültem. Kizavartam anyát és elkezdtem öltözni. Egy kis arc mosás után rájöttem, hogy az első órám matek így azonnal összekaptam magam.
- Elvinnél a suliba? - rohantam a konyhába. Ha matekról kések a kedvenc tanárom tuti bunkóbb lesz mint általában. Anya még utoljára beleivott a kávéjába majd felkapva a táskáját biccentett egyet. Sietve indultam a kocsihoz és már akkor feltéptem volna az ajtót amikor még nyitva se volt. - Anya 3 perc és becsöngetnek! - kiabáltam neki mert ő akkor szenvedett azzal, hogy a macskakőbe beleakadt a magassarkúja. - Anya!!
- Megyek már! - mondta és levette a cipőjét. - Ha időbe felkeltél volna most nem lenne ez a rohanás. - hadarta ő is. Rá ragasztottam az idegességemet.  Ha nem matek lenne az első nem sietnék ennyire. Anya vezetett mint az örült én pedig tördeltem az ujjaim. Csengetés után 6 perccel már az üres folyosón futottam végig.
- Elnézést a késésért! - estem be az ajtón. Szó szerint. Mrs.Smith nagyon csúnyán nézett rám. Ahogy végig néztem rajta rám tört a hányinger. Testes alakja ellenére szürke cső farmert viselt és egy kockás inget ami úgy lógott rajta mint valami póncsó. Rövid szőke haját egy csattal fogta hátra. Szerintem nem csak engem irritál. Aztán a haverokra néztem. Kate értetlenül bámult rám gondolom a késés miatt, a többiek pedig nem mertek levegőt venni. Tipikus matek óra.
- Örülök, hogy Parker megtalálta az iskolát. - piszkálodott és elővette a naplót. Firkált valamit én pedig örömmel mentem a helyemre, hogy ennyivel megúsztam. - Ne ülj le! Táblához! - vigyorgott. Oké kezdődjék a szenvedés. Ledobtam a táskám és csiga lassúsággal elindultam. - Még ma! - forgatta a szemeit miközben a kezében unottan fogta az alkoholos filcet. Nem gyorsítottam. A többiek halkan kuncogtak és gondolom magukba örültek, hogy húzom az időt. Igazából félek ettől a sárkánytól, de mit tud tenni. Ja hát persze. Meghúz matekból. Erre a gondolatra gyorsítottam. Kikaptam a kezéből a filcet és megálltam a tábla előtt. Mrs.Smith beszélni kezdett, azt hiszem kínaiul, amikor megláttam Kate kalimpálását amivel jelzett, hogy írnom kéne az egyenletet. Unottan firkáltam a táblára amikor Mrs.Smith hátradőlt a székbe.
- Mehetek? - fordultam felé egy bájos mosollyal.
- Mondjuk előbb old meg a feladatot! - förmedt rám mérgesen mire hátráltam pár lépést. Közelről nagyon ijesztő. Főleg a szeme. Ahogy bámul.. Kiráz a hideg. A tanár a napló fölé görnyedt és írt valamit. Bámultam a táblát, de hiába mert semmit nem értettem az egyenletből. 3 szám volt benne. Ez normális? Türelmetlenül doboltam a lábammal és az órát figyeltem. 5 perce állok itt. Hosszú matek óra lesz. Néha hátra pislogtam a többiek pedig mosolyogva próbáltak súgni, de nem értettem egy szavukat se. Unalmamba elkezdtem rajzolni a tábla sarkába. Hiába állok itt. - Parker! - kiáltott rám a tanár mire összerezzentem. - 13 perce itt szenvedsz! Már én nem bírom! Menj a helyedre. Ha így folytatod összeakasztjuk a bajszunkat. - morogta.
- Nekem nincs bajszom. - motyogtam az orrom alatt mire az osztály egy része felnevetett.
- Hogy mondod? - nézett fel a naplóból mire én csak megráztam a fejem és leültem a helyemre. Annyira nem bírom. - Parker mi az ott a táblán? - kérdezte mérgesen. Nem töröltem le a cuki nyuszit. 
- Semmi. - rántottam vállat mire Mrs.Smith felállt és letörölte. Szegény nyuszi. - Ray gyere a táblához! - szólította a mellettem görnyedő kockát. Bárcsak egyszer agyat cserélhetnék vele.. De most, hogy én túl vagyok a felelésen mehet a bambulás. Pár perce támasztottam a fejem amikor hallottam valamit az ablak felől. 
- Pszt Jade! - pár perc hajolgatás után megláttam Dylant az ablakba. Nem mosolygott. Kicsit mérgesnek tűnt, talán a tegnap este miatt. Sőt biztos, hogy az a baja. Jaj nem akarok vele is veszekedni meg lelkizni. Gondolkodás nélkül elfeküdtem a padon, így Lily tökéletesen takart, aki amúgy is az ablak mellett ül. - Lily! - hallottam ismét Dylan hangját, de nem fordultam oda a szemkontaktus elkerülése végett. Még 13 perc volt az órából aztán rohanhatok a biosz terembe. A büfébe veszek üdítőt és ha sietek a szekrényemből ki tudom venni a beadandót bioszra. 
- Jade! - sutyorgott mellőlem Lily mire odafordultam. Dylan már nem volt az ablakba viszont a duci lány egy levelet szorongatott. Tudtam, hogy az enyém lesz így felé nyújtottam a bal kezem miközben figyeltem Mrs.Smith-t. Kikaptam a vékony papír cetlit és az ölembe ejtettem. Imádok órán levelezni, de ezt az üzenetet nem szívesen nyitottam ki. 

Szünetben gyere ki az udvarra. A nagy fa mögött leszek. Beszélni szeretnék veled. D. 

Egy sóhaj kíséretében a papírt a tolltartómba gyűrtem és vártam, hogy kicsöngessenek. 

Amint meghallottam az éles zajt felpattantam a helyemről és vállamra téve a táskám kimentem az osztályból. 
- Hova mész? - kapta el a karom Kate. - Ma még nem is köszöntél. És miért késtél? - látszott rajta, hogy összezavarodott. 
- Elaludtam és kaptam egy levelet Dylan-től, hogy beszélni akar velem az udvaron. - hadartam kicsit idegesen. 
- Tényleg. Mi volt tegnap este? - vigyorgott mire megráztam a fejem. Nem szeretnék erre gondolni. - Nem mentél. - találta ki mire bólintottam. - Úristen valami volt Niallel. - csettintett az ujjával. 
- Figyelj Kate. Beszélek Dylan-nel és utána mindent elmondok. - ígértem meg neki mire mosolyogva bólintott. Bedobtam mindent a szekrényembe, kivettem amire szükségem lesz és elindultam az udvarra.

 Először kiment a fejemből melyik a ,,nagy fa", mert több fa is van, de utána rájöttem, hogy arra gondolt amelyikbe a szerelmesek firkálják a nevüket. Az enyém még nincs ott.. Megigazítottam a hajam és elindultam a fa felé. Amint odaértem megláttam Dylant. 
- Szia. - köszönt mire én is biccentettem. Barna haját kicsit összekócolta a szél, fehér pólót és sötétkék farmert viselt.
- Siess kérlek mert bioszom lesz és mindig összekeverem a kémia teremmel. - nevettem el magam kínosan mire ő bólintott. Háttal a fának dőltem, magamhoz szorítottam a könyveim és vártam. 
- Szóval tegnap gondolkodtam.  - kezdett bele. Kicsit bizonytalannak tűnt mert a földet bámulta és tördelte az ujjait.  - Kettőnkről. - nézett a szemembe kicsit vidámabb mosollyal.  A szívem hevesebben vert amikor azt mondta kettőnkről gondolkodott. Bevallom örülök, hogy alakul a kapcsolatunk. - Tegnap, amikor elhívtalak nem akartam túl nyomulós lenni csak azt szerettem volna, hogy ha kettesbe töltünk egy kis időt. Megakartalak ismerni. - lépett közelebb és a jobb kezét felém nyújtotta. Iszonyat jól esett ez a gesztus tőle. Azt hittem haragszik. Bal kezemet megfogta így a jobbra helyeztem a könyveim. - Nem érdekel miért nem jöttél csak remélem, hogy nem egy másik fiú túrt ki. - motyogta halvány mosollyal. 

- Pont ellenkezőleg. - kacsintottam. 
- Én túrtam ki valakit?! - kérdezte boldogan mire bólintottam. - Hűű. - vigyorgott és még közelebb lépett. Homlokát az enyémnek döntötte mire szaporábban vettem a levegőt. Kicsit elhamarkodottnak éreztem mégis akartam. Bal kezemet kihúztam szorításából és a nyakára tettem. Vakartam egy kicsit a tarkóját mire lehunyta a szemeit. Kuncogni támadt kedvem amikor megszólalt. - Szórakozol velem? - morogta.  Halkan felnevettem, tetszett ez a játék. Kezeit a farzsebembe csúsztatta és megmarkolta a fenekem mire jobb kezemből kiestek a könyveim, egyenesen a földre. Erre ő nevetett fel. Szabad kezemmel megmarkoltam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz rántottam mire elhallgatott. Mindketten a fának dőltünk. Arca pár centire volt az enyémtől amikor megszólalt a csengő. 
- Mennem kell. - próbáltam lehajolni, de megfogott. 
- Maradj még. - emelte fel az állam mire mosolyognom kellett. 
- Neked nincs órád? 
- De egy lyukas. - kacsintott. - Majd azt mondod WC-n voltál. 
- Valamikor folytatjuk. - vettem fel a könyveim. 
- Mondjuk ma este nálunk? Persze csak ha te is akarod. - lépett hátrébb helyet adva nekem. 
- Oké. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára. 
- Megpuszilt egy angyal. - váltott kislányos hangra mire elnevettem magam. 
- Ez erős túlzás. - mondtam.  
- Nem emlékszel mit mondtam? Szeretem a rossz kislányokat. - vigyorgott mire én fejcsóválva hátat fordítottam neki és elindultam a biosz terembe. Egész nap rá gondoltam. Nem mondom, hogy hihetetlen az, ami történt a szünetben, mert egy részem sejtette. Innen  már egyenes út vezet a járáshoz. Dylan helyes, kedves, sportol, a jegyei olyanok mint nekem és ha Kate bírja az egy plussz pont. Az órák hamar elteltek én pedig leszívott aggyal ballagtam ki az iskolából Kate-tel az oldalamon, akinek ezerrel magyaráztam. Vigyorogva hallgatta az élmény beszámolómat míg ki nem értünk a suli épületéből. Többen is kint voltak és teljes csend honolt az udvaron. Nem értettük mi van így körbenéztünk. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét. 
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám.