Sajnálom!

Halihó! 

Gondolom a címből már leszűrtétek, hogy nem résszel jövök. Az iskola miatt szeretném kicsit szüneteltetni a blogom. Nem tudom ez meddig fog tartani, de jobb esetbe már jövő hétvégére összehozok egy részt. A blogot semmiképp nem fogom bezárni mert szeretném végig vinni, ahogy a Live While We're Young-ot. Remélem megértitek és várni fogtok. 

xoxo DirecTioner ♥

30.rész ~ Cseszd meg!

Sziasztok! Na itt a happy rész, remélem tetszeni fog és komiztok. Jó olvasást! 

Ui.: Launak a részek: 10 , 11 , 12 , 13 és 14. Nem tudom miért nem találtad, de most itt vannak :)

- Mit jelentsen ez? - álltam fel lassan. Ben még mindig nem nézett a szemembe. Kezdett az agyamra menni, éreztem, hogy valami nincs rendben. - Ben mi történt?
- Felfüggesztették. - nézett a szemembe mire tátva maradt a szám. Az agyam fel se fogta a hallottakat. 

- Micsoda? - kérdeztem halkan, de éreztem, hogy mindjárt leüvöltöm a fejét. Tudtam, hogy benne van a keze. - Mi  franc történt szólalj már meg! - förmedtem rá idegesen. Ha Kate-tel van valami harapok. 

- Kate megverte Dylant. - mondta és a földet pásztázta. 

- Mi van? Miért? - kérdeztem kicsit hisztérikusan. Tudom, hogy Kate milyen agresszív tud lenn és ha Dylant verte meg akkor valahonnan megtudott mindent. - Oké most pedig elmondasz mindent! - mutattam a babzsákomra mire ő leült. 

- Délután mentem Kate-ért és amikor meglátott egyből lerohant. Kérdezősködött, de nem mondtam neki semmit. Aztán kezdett gyanakodni és hülyeségeket beszélt. Nem mertem neki elmondani erre fenyegetett Meg zsarolt. - nézett rám úgy mintha a barátnőm nem lenne normális. Igazából erre számítottam, hogy ha megtudja, de akkor is kiborított. Biccentettem neki, hogy folytassa. - Nagy nehezen kiszedte belőlem.. 

- Mondtam, hogy tartsd a szád! - vágtam közbe mérgesen, de ő csak folytatta. Annyira tudtam, hogy nem bírja ki. 

- Amint megtudta, hogy mi történt veled beszaladt az iskolába és megkereste Dylant. - folytatta. 

- Mondd, hogy semmi maradandó baja nincs. - mentem át könyörgésbe. 

- Eltört a keze és kisebb zúzódása vannak. Bevitték a kórházba. - mondta ki mire eltemettem az arcom. Oké érte annyira nem aggódok. 

- És Kate? - kérdeztem félve.
- Ezért függesztették fel és egy időre közmunkára ítélték. - motyogta és a végén elhúzta a száját. Szemeim kidülledtek és nem hittem el amit hallok. Ennyire nem verhette meg. Az aggódás helyét átvette a düh.
- Az egész a te hibád! - kiabáltam Ben-re, aki csak értetlenül nézett rám. - Ha tartod a szád Kate nem tudja meg! - förmedtem rá már-már sírva. Tudom, hogy Kate kicsit erőszakos, de ha tőlem tudja meg ez nem történik meg. Én nem hagytam volna, hogy ezt tegye.
- Jade neked van fogalmad róla, hogy Kate egy örült? Én szóltam neki,de..
- Kate a legjobb barátnőm! Soha ne mondd rá többet, hogy örült! - vágtam közbe mérgesen. - Ismerem, tudom milyen lány és én így szeretem! Lehet, hogy kívülről kicsit erőszakosnak tűnik..
- Vágod, hogy egy kézzel eltörte Dylan karját? - szólt közbe és felállt.
- Igen mert biztos úgy gondolta, hogy megérdemli! Ő tett azért ami történt velem! - mondtam könnyes szemekkel, de amikor szavaim elhagyták a szám, rájöttem mit is mondtam.
- Miért ő rángatta le rólad azt a barmot? Ő maradt itt melletted? Az ő karjaiba aludtál el? Hát nem hiszem! - kiabált rám. Látszott, hogy elborult az agya. Kicsit hátráltam, ahogy arca egyre csak vörösödött. - Én nem akartam elmondani! Egyszerűen kiszedte belőlem! Nem tudtam megállítani mert faképnél hagyott és sajnos nem reagáltam elég gyorsan. De tudod mit? Cseszd meg! Mert úgy érezem neked semmit nem számít amit teszek érted! - a kiabálásnak vége lett és csak halkan folytatta. - Megint ott vagyunk ahol 2 évvel ezelőtt! Ugyan úgy nem teszel semmit kettőnkért! - suttogta, szemei pedig megteltek könnyel.

- Ben ez nem így van. - ráztam a fejem. Igenis szeretem, csak.. Csak nem tudom.
- Akkor? Tudod, hogy mit érzek irántad. Attól, hogy nem mondom ki az csak azért van, hogy ne essek pofára. Akkor kevésbé fáj. - motyogta és megtörölte az arcát.
- Ben ne csináld ezt csak mérgembe mondtam! - indultam felé mire ő hátrált. Az arcomon folyni kezdtek a könnyeim. Nem így akartam. Nem akartam megbántani, kicsúszott a számon.
- És ha legközelebb haragszol rám eltöröd a kezem? - röhögött fel kínosan majd az ajtóhoz ment.
- Kérlek ne menj el! - fogtam meg a kezét, de kirántotta a szorításomból.
- Miért ne mennék?! - fordult vissza egy pillanatra majd köszönés nélkül kiment. 

Rám csapta az ajtót én pedig ott maradtam mint egy rakás szerencsétlenség. A sírás fojtogatott. A tudat, hogy megint elbasztam, szörnyű volt. Egy utolsó rohadék vagyok. Tényleg nem gondoltam komolyan csak mérgembe mondtam, de ezt már nem fogja elhinni. Oké előbb megnézem mi van Kate-tel aztán beszélek Ben-nel. A fürdőbe mentem és kicsit összeszedtem magam. Felkaptam egy normális ruhát és kinéztem anyához. Pár perce jött a boltból így nem hallott semmit. Talán nem is baj.

- Anya elmegyek. Nemsokára jövök. – intettem neki és belebújtam a cipőmbe.

- De kislányom, beteg vagy! – jött utánam. Ilyenkor nem értem anya miért dolgozik kórházban ha simán bedőlt a lázmérős trükknek.

- Semmi bajom. – válaszoltam kedvetlenül és belebújtam a dzsekimbe. Felkaptam a deszkámat és kiléptem a házból. Most mindenkivel bunkó vagyok. Nem is én lennék. Leszaladtam a lépcsőn és amint kiértem a panel házból felálltam a deszkámra. Lazán gurultam amikor megláttam az ismerős házat. Lelassítottam, ahogy elé értem és kezdtem egyre idegesebb lenni. Kate szülei mindig bírtak engem, de kicsit félek, hogy rosszkor jöttem. Remélem nincs családi beszélgetés vagy ilyesmi. Kezembe vettem a deszkám és az ajtó felé sétáltam.

- Az egész a te hibád! Minek kellett ilyen hülye tanfolyamra küldeni? – hallottam Melissa hangját, aki Kate anyja. Egyre hangosabban kiabált, gondolom Chris-szel.

- Nem gondoltam, hogy ennyire agresszív lesz! – vágott vissza Kate apja, Chris.

- A lányunk nem agresszív csak nem tudta kezelni a helyzetet. Nem látott más megoldást, viszont lett volna ha nem arra az karate oktatásra küldöd! – kiabált tovább Melissa.

- Azt akartam, hogy tanuljon egy kis önvédelmet! – magyarázott Chris. Nem akartam a bejárati ajtón menni, ezért megkerültem a házat. Volt már rá példa, hogy az ablakon másztam be a barátnőmhöz. Viszont ő az emeleten van így kénytelen vagyok bemászni Derek-hez. Az ablak alá mentem és azonnal feltoltam azt. Gondolkodás nélkül bemásztam és magamban reméltem, hogy épp nem a csajával hancúroznak. Szerencsémre csak fülessel a fején nyomta a videó játékot a TV előtt, háttal nekem.

- Szia. – böktem meg a vállát.

- Jézusom Jade! – kiáltott fel mire befogtam a száját és megráztam a fejem. Ő csak bólintott mire elengedtem. – Nem épp a legjobbkor jöttél. – biccentett az ajtó felé. Hát igen itt is hallani, ahogy veszekednek a szülők.

- Igazából Kate-hez jöttem, csak nem akartam benyitni. – húztam el a szám.

- Totál ki van szegény. – állt fel és letette a joystick-ot. – De most komolyan. Az a Dylan gyerek majdnem megerőszakolt? – kérdezett rá mire elvörösödtem. Alapból nem tetszik a téma, ráadásul Derek-kel annyira nem vagyunk közeli barátok, hogy erről beszéljünk. Aprót bólintottam. – Oké megértem, hogy Kate kiborult emiatt, de ne haragudj rá. Tudod, hogy fontos vagy neki. – mosolygott rám.

- Dehogy haragszom. Azért jöttem mert tudni akartam mi van vele szóval megyek is. – indultam az ajtó felé én intettem egyet Derek-nek. Halkan lopóztam a folyosón amikor megláttam az ismerős ajtót. Pár poszter volt rajta és néhány kép kettőnkről. Mindig mosolygok amikor meglátom a régi énünket. Úristen, de nyomi a fejem. Véleményemet félretéve halkan benyitottam a szobába. Kate hassal az ágyon feküdt, fejét lelógatta és a füléből félig kilógott a füles. A szobája tele volt papírokkal meg zsebkendővel. Az asztalán 3 tábla csoki és DVD-k. Az ajtóból hallottam, hogy üvölt a zene így érthető, hogy nem vett észre. Lassan az ágyára másztam és megsimogattam a hátát. Szinte azonnal felült és amint meglátott a nyakamba borult úgy, hogy el is dőltünk. Erősen szorított ahogy én is őt. Annyira örültem, hogy végre mellette lehetek.

- Úgy örülök, hogy itt vagy! – motyogta a hajamba mire eltoltam magamból.

- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! – mondtam és próbáltam nem elsírni magam. Könnyes szemekkel bólintott egyet majd közelebb ült.

- Sajnálom! Elborult az agyam! Annyira aggódtam érted! – magyarázott zavartan.

- Most már rendben van. Legalábbis ez a része. Veled mi lesz? – kérdeztem halkan. Ami velem történt annak már vége. Igaz néha még ott motoszkál a fejembe, és néha még félek a gondolattól vagy a Dylan-nel való találkozástól.

- 1 hétre felfüggesztettek a suliból  és pár napig közmunkára kell járnom. – sóhajtott, de nem nézett a szemembe. – Addig is szobafogságban vagyok. Sőt anyák mostanában egyre többet veszekednek. – tette hozzá és egy zsebkendőért nyúlt. Kifújta az orrát majd a kezével megtörölte az arcát is. Szemei vörösek voltak a sírástól. Annyira sajnáltam.

- Minden rendben lesz. – öleltem meg. Bárcsak tehetnék valamit.

- Veled mi újság? – kérdezte erőltetett mosollyal terelve a témát. Egy sóhaj kíséretében átgondoltam mit is mondhatnék.

- Összevesztem Ben-nel. – húztam el a szám mire Kate hátradőlt és egy párnába temette a fejét.

- Olyan hülye vagy. – motyogta a puha anyagba. – Miért? Már megint mi rosszat tett szerencsétlen? – ült fel olyan ,,ezt nem hiszem el” fejjel.

- Elmondta neked mi történt! – mondtam komolyan. Tényleg azt akartam, hogy Kate tőlem tudja meg az egészet.

- Mert megfenyegettem! – csapott a combjára.

- Mit mondtál neki? – kérdeztem  kíváncsian, de ő nem szólt semmit. Kicsit meglöktem a vállánál mire rám nézett.

- Először azt mondtam neki, hogy éjszaka szétverem a motorját. – mondta nevetést visszafojtva. – De ez nem hatott. Ezért azzal fenyegettem, hogy ha nem mondja el akkor összehozlak egy másik pasival. – húzta el a száját mire ledöbbentem. Tudtam, hogy Kate-nek idióta gondolatai vannak, de ez.. Jó persze nem haragudtam rá csak furcsa volt. Akaratlanul is elmosolyodtam, hogy Ben-nek fontosabb vagyok mint a motorja.

- Olyan hülye vagyok. – temettem el az arcom. Nagyon ciki volt. Ráadásul annyira bántam amit mondtam neki. Amikor felnéztem Kate a gépével babrált.

- Írj neki! – tette le elém. – Fent is van. – mosolygott. Kate mellé ültem és megnyitottam a Ben-nel folytatott beszélgetéseket. Remegő kezekkel pötyögtem a billentyűn.

- Nem merem elküldeni. – motyogtam. Olyan gyerekesnek éreztem magam. Helyettem Kate küldte el az üzenetet.

Jade: Szia. Át tudsz jönni?

Először pánikoltam, hogy annyira haragszik rám, hogy válaszolni se fog, de ez nem így történt.

Ben: Hali. Nem.

- Ennyi. Utál. - vettem ki a gépet az ölemből. A sírás kerülgetett, hogy ennyire haragszik rám.

- Jade ne csináld már! És ha haragszik? Szerintem csak hisztis. Játssza az elérthetetlent, azt akarja, hogy tudd meg mit érzett amikor nem viszonoztad az érzéseit. Írj neki  - nyomta a kezembe a laptopot. Mély levegőt vettem és heves dobogó szívvel elkezdtem gépelni. 

Jade: Ben légyszi! 

Ben: Nem! 

Jade: Kérlek gyere át! 

Ben: Nem. Nincs kedvem. 

- Oké én nem fogok könyörögni neki. - adtam fel és eldőltem. 

- Akkor? - kérdezte Kate kíváncsian. 

- Elmegyek hozzá. - ültem fel újra. - Nem gond ha holnap találkozunk? 

- Délután közmunkán leszek, de este átnézhetsz. - erőltetett mosolyt az arcára mire bólintottam. 

~ fél órával később ~ 

ZENE

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy hamarabb felérjek. Nagyon reméltem, hogy Ben anyja nincs itthon. A tesója nem gond, Rob jó fej. Igazából nem készültem semmire csak örülnék ha kettesbe lehetnénk. Komolyan ránk fér egy beszélgetés. Lihegve álltam meg az ajtó előtt és izgatottan kopogtam be. Lépéseket hallottam aztán megláttam Rob-ot. 

- Szia Ben itthon van?  - kérdeztem azonnal. 

- Szia. Igen, de elég szar kedve van. - húzta el a száját. 

- Engedj be hozzá. - vigyorogtam rá. 

- Azt hiszem pont miattad van rossz kedve szóval talán nem kéne.. - magyarázott és beletúrt a hajába. 

- Szerinted miért jöttem? - forgattam meg a szemeim. Egy ideig értetlenül bámult majd leesett neki és beengedett. Elment a nappaliba, hogy ne zavarjon én pedig megálltam Ben ajtaja előtt. Nem hallottam semmit így reméltem, hogy egyedül van. A szíven vadul vert amikor kopogás nélkül benyitottam. Kicsit illetlenség, de elszabadultak az érzelmeim és az gondolataim. Döbbenten álltam meg az ajtóba amikor megláttam Bent. Tőlem egy méterre állhatott a komódja előtt és egy pólót fogott a kezében. Persze rajta csak egy gatya volt így még el is vörösödtem. Értetlenül nézett rám. Hirtelen minden kiszállt a fejemből és csak arra gondoltam, hogy akarom őt. A lábaim földbe gyökereztek és a látványtól mozdulni se tudtam. Kapkodtam a levegőt míg úgy éreztem a szívem majd kiugrik. Ben csak eltűrte a haját és kérdőn nézett rám. 

- Mit keresel itt? - kérdezte halkan és eltette a pólót. Lassan előrébb léptem és becsuktam az ajtót. Egy hang nem jött ki a torkomon és komolyan úgy éreztem megkukultam. Kerültem a szemkontaktust és Ben elé sétáltam. Láttam, hogy gyorsabban veszi a levegőt és kicsit kipirul. Nem tudom mi ütött belém. Ez nem kiengesztelés lett volna amiért megbántottam. Ezt azért csináltam mert így akartam. Talán igaza van és én voltam a hülye. Jobb kezemet a nyakára tettem és kicsit lehúztam magamhoz, hogy arcunk mégközelebb legyen egymáshoz. Bal kezemmel izmos oldalánál fogva kicsit magamhoz húztam. Pár másodpercre lehunyta a szemeit majd karjait a derekam köré fontam. Nem ez az első, hogy ilyen közel vagyok hozzá mégis ez más. A pillangóim szerintem meghaltak a izgatottságtól. Tekintetem a szemei és ajkai között kapkodtam. Éreztem a leheletét az arcomon. Nem közeledett, szerintem arra várt, hogy én lépjek. Lábujjhegyre álltam és megharaptam az alsó ajkát. Morogva markolt a fenekembe míg én beletúrtam a hajába és néhányszor meghúztam azt. Nem akartam játszani vele, de szerintem jó ez a kis bevezető. Erősen a nyakába kapaszkodtam és lehúztam magamhoz egy csókért. Én egy lágy puszit akartam neki adni, de amint ajkaink összeértek Ben mint valami vadállat, szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve azonnal bejutást követelt amit meg is adtam neki. Kezeit elvette a derekamról és tenyereibe fogta az arcom. Én az oldalán pihentettem a kezeim és úgy húztam magamhoz. Úgy látszik csak erre várt mert átvette az irányítást. Belemosolygott a csókunkba, ahogy én is. A boldogságtól majd' szétrobbantam. Levegő hiányában néha elváltunk aztán megint megcsókolt. Lihegve döntöttem homlokának az enyémet és barna szemeibe néztem. - Fogalmad sincs mióta várok erre! - suttogta miközben szaporán vette a levegőt. Erre csak mosolyogtam és újra megcsókoltam. Ez arra késztette, hogy az ágya felé vegyük az irányt.

 Finoman lökött le és mászott rám, de ajkaink nem váltak el. Ahogy hozzám nyomta testét teljesen kirázott a hideg. Lábaim közé mászott és 2 kezével megtámaszkodott a fejem mellett.
- Szeretlek! - suttogtam miközben az arcát simogattam. Egy sóhaj kíséretében elmosolyodott és közelebb nyomta magát.
- Én is szeretlek! - duruzsolta és a nyakat hintette be puszikkal. Kicsit eltoltam, hogy a szemébe nézzek és nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de megelőzött. - Várni fogok rád! - kacsintott mire elmosolyodtam. Azt hiszem nála rendesebb emberrel még nem találkoztam.

29.rész ~ Felfüggesztés

~ Jade szemszöge ~ 

Fejemben csak a tegnap este kavargott. Hiába küzdöttem ellene szinte mindenre emlékeztem. A tegnap történtek csak úgy fojtogattak. Dylan, amiket tett és Ben. Nem tudom, hogy köszönjem meg Ben-nek. Nem tudom, hogy került ide, de megmentett. Amikor hónapokkal ezelőtt nála voltam ő is erre készült, de nem így. Rá már nem tudok haragudni. Amikor megláttam az ajtóba megkönnyebbülés járt át. Éreztem, hogy miattam van itt. Ezért is nem akartam, hogy hazamenjen. Amikor hajnalba belemásztam az ölébe az mondhatni egy köszönet volt. Tudom, hogy szeret és tudom, hogy jól esett neki a gesztusom. Először csak miatta közeledem felé. Aztán amikor befészkeltem magam nekem is tetszett a szitu. Bizsergés járt át, ahogy megérintet. Tőle nem is tartottam. 

- Jade! - suttogta a nevem az ismerős hang mire és résnyire nyitottam a szemeim. Nem láttam az arcát mert még mindig rajta ültem és a mellkasának dőltem. Bal kezével fogta a derekam míg jobbal simogatta csupasz lábaim. Tegnap amikor elrántotta a kezét halványan elmosolyodtam és visszatettem a lábamra. Attól a perctől kezdve ezt csinálja. Már most úgy érzem mintha együtt lennénk csak egyikünk se mondja ki. Még nem akarok lépni főleg a tegnap este történtek miatt. - Gondolom ma nem mész suliba. - köszörülte meg a torkát mire én megráztam a fejem. Semmi kedvem találkozni Dylan-nel. Nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni. Képtelen vagyok kibírni év végéig. - Mit mondasz a szüleidnek? - kérdezte és a hajamat kezdte simogatni. Erre még nem is gondoltam. Tegnap hajnalban bezártam a szobám ajtaját és este nem is találkoztam apáékkal. Nem tudják, hogy Ben itt van ahogy azt sem, hogy mit tett Dylan. Szerencsére nagyon könnyen szimulálok betegséget így nem lesz gond. 

- Fáj a torkom. - motyogtam mire Ben halkan felkuncogott. 

- Akarod, hogy itt maradjak? - kérdezte mire felültem. Barna haja kicsit a szemébe lógott, szemeivel arcomat fürkészte. Nem akartam, hogy egész nap körülöttem ugráljon, biztos van más dolga is. Persze szívesen lettem volna vele, de ott van Kate is. Tegnap délután óta nem találkoztunk és a táskám is nála van, már jó lenne beszélgetni egyet olyan csajosan, de nem fogom elmondani neki a tegnap történteket. Még nem. Turi kiborulna és azt nem akarom. 

- Nem kell. Csak annyit kérek, hogy délután hozd el a barátnőmet. Te is gyere vele. - mosolyogtam rá mire bólintott. - De ne mondj neki semmit! - tettem hozzá gyorsan. 

- Oké viszont akkor nekem ideje mennem. - húzta el a száját. 

- Van munkád? - kérdeztem kíváncsian. Még csak most esett le, hogy Ben már rég végzett a sulival és lassan 20 éves lesz míg én a 18-at se töltöttem be. 

- Egy motor boltban vagyok eladó, néha szerelek is. - mondta miközben mutatóujjára csavarta az egyik tincsem. 

- Hobbi? - kérdeztem megint majd én is a hajához nyúltam. Csavargattam és húzogattam amin csak mosolygott. 

- Ööö hát hetente háromszor járok egy klubba edzeni. - rántott vállat. 

- Majd egyszer megnézhetlek? - haraptam alsó ajkamba. Nem figyeltem még fiút, ahogy leizzadva súlyokat emel vagy fekvőtámaszt nyom. 

- Majd valamikor. - borzolta össze a hajam. - Felállsz? - vette le rólam a kezeit mire ellöktem magam így sikerült talpra állnom. Ben is feltápászkodott, ám amikor ez megtörtént a gatyája a bokájáig csúszott. Azonnal elpirultam és másfelé néztem. Tegnap levettem róla az övét mert nyomta a hátsóm. A szemem sarkából láttam, hogy Ben röhögve felhúzza a farmerjét majd az ágyhoz megy és beteszi az övet. - Ez a te hibád. - vigyorgott rám mire megint elpirultam. 

- Kicsim nem készülsz a sulira? - kopogott anya az ajtón. 

- Basszus. - kaptam a szám elé. Ben-nel ijedten összenéztünk, de annyi eszünk nem volt, hogy mondjuk valamit anyának. 

- Nehogy benyisson! - idegeskedett Ben is. Anya amúgy se bírja őt, még a pár hónappal ezelőtti veszekedés miatt. Egy percre levert a víz amikor kintről lenyomták a kilincsit, de eszembe jutott, hogy bezártam az ajtót. 

- Mit kapok ha megmentem az irhád? - vigyorogtam Benre. Tudtam, hogy idegesebb mint én. 

- Jade ez nem vicces. Tudod, hogy a szüleid utálnak. - nevette el magát kínosan. Egy kicsit leblokkoltam, hogy ő vajon honnan tudja. Aztán rájöttem, hogy Nate a közös barátunk.. 

- Kislányom! - hallottam apa hangját is. Szuper. 

- Menj az erkélyre. - lökdöstem kifele és amint kiért rácsuktam az ajtót. Ha anyáék elmennek dolgozni beengedem. A tükör előtt összekócoltam a hajam és kinyitottam az ajtót. 

- Na végre. - tárta szét a karját anya mosolyogva. Megöleltem volna, de ő és apa elég érdekesen néztek rám. 

- Mi az? - kérdeztem kicsit rémülten. 

- Miért van rajtad bőr dzseki? - ráncolta a szemöldökét apa. A döbbenettől levegőt se vettem. Pont erre nem gondoltam, olyan hülye vagyok!! Idétlenül magamra néztem majd vissza a szüleimre. Próbáltam valamit kitalálni, de reggel nem vagyok valami jó ebben. 

- Öö izé tegnap este, Kate itt volt és izé, itt hagyta. Majd visszaadom neki csak nem akartam elfelejteni ezért felvettem. - magyaráztam idegesen. Tuti, hogy nem veszik be. 

- De ez férfi kabát. - érvelt anya. - Ráadásul pasi parfüm van rajta. - legyezett. Ilyenkor átkozom Bent, hogy nem maradt büdös. 

- Jade ugye nincs barátod? - fonta össze a karjait apa. 

- Nincs. - vágtam rá gyorsan. Valójában így van csak hát Ben-nel összemelegedtünk, de az más. 

- Jade. - meresztett rám a szemeit anya is. Nem igaz milyenek a felnőttek. 

- Nem hisztek nekem? - háborodtam fel és párszor köhögtem. Úgyis itthon kell maradnom. 

- Nem. - vágták rá a szüleim. 

- Oké most nem tudok magyarázkodni, rosszul érzem magam. - köhögtem párat, az ilyenekre persze anya azonnal kapós. 

- Menj csak dolgozni én megnézem mi van vele. - biccentett anya apa felé. Magamba nagyon koncentrálni kezdtem, hogy legalább hőemelkedésem legyen. 

~ fél óra múlva ~ 

Az ágyamba ültem, anya a konyhába kutakodott valami gyógyszer után, Ben pedig kint ragadt az erkélyen. Anyát próbáltam meggyőzni, hogy nyugodtan elmehet még akkor is ha nem szívesen maradnék egyedül, de Ben-nek el kell mennie. Így is késésben van. 

- Tessék gyógyszer! - nyomta a kezembe a bogyókat. Itthon maradok, addig is lesz időm kitakarítani. - mosolygott és már ki is ment. Kipattantam az ágyból majd az erkélyre mentem. Ben a korlátnak dőlve meredt az utcára míg én mellé sétáltam. 

- Sajnálom. - motyogtam és nem mertem ránézni. Ez az egész olyan hülyén jött ki. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. 

- Kapd be! Nem tudok rád haragudni! - lökte el magát a korláttól és hátulról megölelt. Belenevetett a hajamba ami engem is mosolygásra késztetett. Bizsergés járt át amikor kezeit a hasamra tette. Lábaim remegni kezdtek és hirtelen melegem lett, pedig odakint csak a tavaszi szél fújt. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. 

- A játéknak máris vége? - kérdeztem kíváncsian. 

- Szereted Dylant? - kérdezett vissza mire megráztam a fejem. - Akkor vége. - motyogta mire megfordultam. A korlátra tette a kezeit így elzárta a kiutat.  - Most már tényleg mennem kéne. - nézett a szemembe. 

- Anya kint rohangál. Nyugi kitalálok valamit. - mosolyogtam rá. Amúgy nem volt semmi ötletem. A kijutás reménytelennek tűnt, lehetetlen elkerülni anyát. Kimentem a nappaliba ahol anya porszívózott így meg se hallotta amikor kiabáltam hozzá. Egy vigyor terült el az arcomon és visszaszaladtam Ben-hez. Megfogtam a kezét és kifutottam vele az ajtó elé. Amint becsuktam azt, nekidőltem és Ben-re néztem, aki csak mosolyogva megrázta a fejét. 

- Az első kalandunk. - vigyorgott mire bólintottam. 

- Tessék a kabátod. - nyújtottam felé amit már egy ideje a kezembe szorongattam. 

- Nem kell, a tied lehet. - kacsintott és elindult le a lépcsőn. - Ma még látlak? - fordult vissza a korlátnál. Arcára ellenállhatatlan mosoly ült ki, mire a szívem hevesebben kezdett verni. 

- Az iskolánál vedd fel Kate-et és gyertek fel. - mosolyogtam mire bólintott és elment. Vigyorogva mentem vissza és az ágyamra ülve felnyitottam a laptopom.

 

~ délután 3 óra ~

Ma már mindent csináltam és még így is untam a fejem. Mondjuk még ez is jobb mint találkozni a suliban Dylan-nel. Akárhányszor rá gondolok kiráz a hideg. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy majdnem megrontott. Hangosabbra tettem a zenét, hogy gondolataim másra tereljem. Az órára néztem és megállapítottam, hogy Ben-nek és Kate-nek már itt kéne lennie. Doboltam a lábammal amikor a csengőt hallottam. Ha kirohanok anya holnap suliba küldd, így inkább maradtam az ágyba. Lassan kinyílt a szobám ajtaja és megláttam Bent. Becsukta az ajtót és idegesen totyogni kezdett. Értetlenül néztem rá és igazából a barátnőmet kerestem, de nem láttam. 

- Szia. - köszöntem neki mire biccentett. - Hol van Kate? - kérdeztem rá azonnal. 

- Öhm közbejött valami. - motyogta és egyik lábáról a másikra állt miközben végig kerülte a szemkontaktust. - Nem engedték el velem. - tette hozzá én pedig kezdtem egyre kiváncsibb és idegesebb lenni. Mi az, hogy nem engedték el? Ma csak 6 órája volt. 

- Mit jelentsen ez? - álltam fel lassan. Ben még mindig nem nézett a szemembe. Kezdett az agyamra menni, éreztem, hogy valami nincs rendben. - Ben mi történt? 

- Felfüggesztették. - nézett a szemembe mire tátva maradt a szám. 

28.fejezet ~ Maradj velem!

Halihó! Lehet, hogy az előző befejezéssel sokkal izgalmasabb részre számítottatok, de ez most ilyen lett. Remélem azért tetszeni fog, ha igen kérlek komizzatok. A cserék még mindig jöhetnek. Jó olvasást! 

Tovább írtam volna, de hangokat hallottam az előszobából. Mintha valaki feszegette volna az ajtót. Ijedten másztam ki az ágyból, de amikor leléptem a parkettára kicsapódott a szobám ajtaja.. Döbbenten néztem az ott álló Dylan-re, aki cseppet sem tűnt nyugodtnak. Alig állt a lábán, mintha részeg lett volna. Lihegett, ezek szerint futott. Félve hátra csúsztam az ágy végébe mert hirtelen látogatása megijesztett. 

- Mi.. mit keresel itt? - dadogtam értetlenül. - Hogy jutottál be? 

- Betörtem a zárat, de ez mindegy! - lihegte ingerülten. 

- Várj, várj! Betörted az ajtót? - emeltem fel a hangom. Hogy fogok így este aludni? Anya és apa mit fog szólni, hogy nincs ajtó? - Dylan te megörül..

- Jade! Kellesz! Most! - mondta elég elszántan, amitől kicsit megijedtem, de próbáltam erősnek mutatni magam. 

- Miket hordasz itt össze? Menj haza! - álltam fel az ágyról. Oké nem fog itt bohóckodni! Próbáltam kitolni a szobából, de lecövekelt. Mellkasának feszültem, mire ő lefogta a kezeimet és egy könnyed mozdulattal arrébb lökött. Nem estem el csak hátrébb léptem. Komolyan kezdett megijeszteni. Előrébb lépett mire én hátráltam. 

- Ne félj tőlem! Gyere ide! - morogta, de nem mozdultam. Megint felém lépett és a kezemért nyúlt, erősen elkapta azt majd magához rántott. Szorosan ölelt meg és reméltem csak ennyire volt szüksége. A szívem vadul vert mert kezdtem félni tőle. A telefonomra pillantottam ami még világított. Ha most felhívnám Bent, lehet segítene. Mocorogni kezdtem mire Dylan engedett a szorításán. - Légy az enyém! - motyogta a nyakamba. 

- Nem fekszem le veled ha részeg vagy! - ellenkeztem és próbáltam ellépni tőle, de ez csak arra ösztönözte, hogy jobban öleljen. Bal kezével erősen fogta a derekam míg jobbal eldöntötte a fejem és lágy puszikat nyomott a nyakamra. - Dylan fejezd be! - szóltam rá gyengén kezeimet pedig a vállának veszítettem. Minden hiába. Túl erős volt a szorítása, de próbálkoztam. Elfojtottam egy halk sikítást amikor fogaival meghúzta a puha bőrt a nyakamon. - Ne csináld ezt kérlek! - mentem át könyörgésbe, de mint aki meg se hallotta, folytatta. Éreztem, hogy kicsiket lép az ágyam felé amitől még jobban féltem. Testem remegni kezdett amikor elfordította a fejem és vadul megcsókolt. Semmi érzelem nem volt benne, viszont alkohol az igen. Egyre erősebben ellenkeztem, de tudatta velem, hogy sokkal gyengébb vagyok nála. Lazán az ágyra lökött mire én a telefonomért nyúltam. Amint a kezembe vettem Dylan kicsavarta onnan és egy egyszerű mozdulattal a falhoz vágta, ahol darabjaira hullott. Reménytelenül megráztam a fejem és a fiúra néztem. Abban a pillanatban nagyon mérges voltam és felálltam, hogy ellökjem őt. Ehelyett minden máshogy történt. Gyorsabb volt és eldöntött az ágyamon. Próbáltam alóla kimászni, de hirtelen kerekedett felém és a félelemtől mozdulni se mertem. Rengeteg film jutott az eszembe ahol lányokat erőszakoltak meg és a gondolattól csak még jobban remegtem. 
- Nem fog fájni ígérem! - duruzsolta a fülembe és jobb kezével a pólómat kezdte felhúzni. A félelemtől könnyek szöktek a szemembe és ütögetni kezdtem Dylant. Nem akartam, hogy ő legyen az első. Nem akartam, hogy így történjen meg. Remegtem és tehetetlennek éreztem magam. Kezeimet magam mellé feszítettem, hogy a felsőm rajtam maradjon. Dylan értetlenül nézett rám majd nyomott egy érzéketlen csókot a nyakamra. Karjaimat felrántotta és a fejem fölött fogta le, fogával kezdte húzni a pólóm. Csuklómon a bőr fájni kezdett, könnyeim mindent elhomályosítottak. Hihetetlen, de Dylan pusztán a szájával leszedte a felsőm. Mintha elvettek volna valamit kirántottam a kezeim és eltakartam a mellkasom. Bőröm nagyon vörös volt a szorítástól és égetett, de nem érdekelt. - Vedd el onnan a kezed! - förmedt rám. Azt hiszem most fogyott el a türelme. Nagyon megijedtem, ahogy fölém hajolt, de nem hallgattam rá. Többször is rám szólt és amikor már tényleg elment a kedve egyszerűen rángatni kezdett a csuklómnál. Hangos zokogásba törtem ki amikor éreztem, hogy nem bírom tovább. 

~ kicsivel korábban Ben szemszöge ~ 

Vigyorogva írtam meg az SMS-t Jade-nek és izgatottan vártam a választ. Annyira boldog vagyok, hogy így alakult. Igaz szenvedés volt ez a pár hónap, de megérte. A játékba belement innen már arany út vezet a boldogsághoz. Igazából egy részem mindig is sejtette, hogy megbocsájt. Pedig én követtem el az utolsó hibát, de ő többször keresztbe tette nekem.  Dylan miatt nem aggódom annak a kis pöcsnek semmi esélye ellenem, Jade-ben pedig teljes mértékben megbízom. Minden gondolatom körülötte forgott és nem bírom kiverni a fejemből. Vajon ő is rám gondol? Percek teltek el én pedig türelmetlenül szorongattam a telefonom várva, hogy csipogjon. A plafont bámultam, de nem történt semmi. Kezdtem ideges lenni. Tudom nem kéne így túlreagálni a dolgokat. Lehet csak zuhanyzik és nem vette észre az üzenetem. Járkálni kezdtem a szobámban miközben gondolkodtam. 2 évvel ezelőtt, amikor belógtam a szobájába ő pont fürdött. Nem tartott sokáig, ha jól emlékszem 9 percet és 35 másodpercet volt a fürdőbe. Nem vagyok beteges csak számoltam na. Ma délután pedig eléggé felhúzta Dylan agyát. Magamba összeraktam a dolgokat. Ijedten kaptam fel a bőr dzsekim és kirohantam a szobából. 

- Elmentem! - kiabáltam be a konyhába. 

- Ben 10 óra! - indult utánam anya. 

- 20 éves leszek. Már nem is kéne itt laknom! - vágtam rá és kirohantam a házból. Leszaladtam a lépcsőkön és kicsaptam a kinti ajtót. A rossz dolgok megállás nélkül fúrták  magukat beljebb. Nagyon féltem, hogy történt valami Jade-del. Remélem csak rossz megérzés. Az esti szél kezdte csípni az arcom, ez is arra ösztönzött, hogy gyorsabban fussak. Pár perc után már az emeletes ház előtt álltam. Felszaladtam a lépcsőkön és készítettem az öklöm, hogy kopogjak, de a keresett ajtó résnyire nyitva volt. Szemeim megteltek könnyel és tudtam, hogy történt valami. Berohantam a házba és ijedten kapkodtam a fejem egészen addig míg meg nem hallottam Jade kiabálását a szobájából. Mint valami örült belöktem az ajtót. A látványtól teljesen lefagytam. Az ágyon Jade feküdt, de alig láttam mert rajra Dylan volt alsóba és trikóba. Úrrá lett rajtam a düh és azonnal az ágyhoz léptem. Megmarkoltam a részeg fiú haját és lerántottam Jade-ről. Szegény lányon csak egy bugyi volt, így azonnal eltakarta a mellkasát amikor szabaddá tettem. Szégyelltem, de muszáj volt végig néznem rajta, hogy minden rendben-e. Haja kócosan állt, szemei vörösen dagadtak fel, testén piros horzsolások voltak, remegett és ijedten összehúzta magát.  Nem akartam így látni. Dylan-hez fordultam, aki épp felkelt volna. Ahogy ránéztem még mérgesebb lettem. Majdnem megrontotta azt a lányt, akit szeretek. Megemeltem jobb lábam és könyörtelenül tapostam a hátára így összerogyott. Jade halkan felsikított és az ágy végébe mászott. Gondoltam, hogy nem akarja most ezt látni így megfogtam Dylant és kirugdostam a szobából. Kezeim folyton ökölbe voltak és nehezen fogtam vissza magam, hogy ne verjem szét. Jade-re csuktam az ajtót és Dylan fölé hajoltam. 

- Te kis pöcs! Ha nem nyitsz ránk most jól meghúzom! - morgott erőtlenül. Több se kellett, megmarkoltam a felsőjét és felrántottam magamhoz. Hülye paraszt nem fog velem szórakozni. 

- Ha még egyszer csak egy ujjal is hozzáérsz én komolyan szétverlek világos voltam? - förmedtem rá. 

- Nem lehetsz mindig mellette! Nem tudod mindig megvédeni! - röhögött a képembe mire gondolkodás nélkül szájba vágtam. Felszisszentem mert kicsit fájt, de legalább ő összerogyott. Szájából folyni kezdett a vér míg én letöröltem a kezem. 

- Mindig mellette leszek!! - ordítottam a képébe és erősen hasba rúgtam. A fájdalomtól összehúzta magát. Teljesen magamon kívül voltam. Leírhatatlanul haragudtam rá és az élvezet kedvéért össze is vertem volna, de más házába vagyok Jade szülei pedig bármikor hazajöhetnek. Kihúztam a lakásból a fiút majd gondolkodás nélkül betettem a liftbe és leküldtem a földszintre. Gyors léptekkel szaladtam be a szobába. Jade az ágyon kuporgott még mindig magát takargatva. Ahogy közelebb léptem ő hátrébb csúszott. Rosszul esett, hogy tőlem is fél, de megértettem. Mivel az előbb is kint voltam, de nem mozdult meg, hogy felöltözzön levettem a dzsekimet és az ágyára dobtam. Legalább ebbe bújjon bele. Vörös szemeivel rám nézett majd egyik kezével a kabátomért nyúlt míg másikat mellkasához szorította. Egy sóhaj kíséretében kimentem a szobából és tekintetemmel egy szerszámos ládát kerestem. Nem hagyhatom így az ajtót.  
Hamar megvoltam vele és visszamentem a szobába. Jade nem aludt hanem ugyan úgy ült csak a dzsekimben. - Jól vagy? - kérdeztem halkan és óvatosan lépkedtem felé. Kérdésemre csak bólintott. Szörnyű volt így látni őt. Szeretem és a legjobbat akarom neki. Magamat is hibásnak éreztem, hogy nem voltam mellette viszont örültem, hogy nem később jöttem. Megfordultam, hogy magára hagyjam egy kicsit, talán jobb ha kint megvárom a szüleit. 

- Kérlek ne menj el! - hallottam vékony hangját. Belül bizsergés járt át és boldogság. Nem akarja, hogy elmenjek. Óriási kő esett le a szívemről, azt akarja, hogy mellette maradjak és ez a legjobb ami most történhet. 

- Megcsinálom az ágyad. - mondtam halkan nehogy megtörjem ezt a csendet. Mellé léptem és egyik kezemet a térd hajlatába míg másikat a hátára tettem.  Lassan emeltem fel míg ő a nyakamba kapaszkodott. Közelebbről látni meggyötört arcát rémes volt. Nem mert a szemeimbe nézni csak egy pontot bámult a pólómon és szaporán vette a levegőt. Még mindig remegett. Törékeny testét finoman szorítottam magamhoz majd elindultam a babzsákhoz. Óvatosan tettem le és nyomni akartam egy puszit a homlokára, de meggondoltam magam. Megcsináltam az ágyát, de ezúttal ő mászott vissza rá. Befészkelte magát míg én a babzsákra ültem. 

- Gyere közelebb. - nyújtotta felém a kezét. Nem haboztam azonnal az ágy mellé ültem. Jobb kezembe vettem az övét és simogatni kezdtem. Puha bőrén piros foltok voltak amiket Dylan hagyott ott. Soha nem fogom megbocsájtani neki, hogy ezt tette vele. Jade lassan lehunyta a szemeit. A levegőt újra normálisan vette és mintha a jelenlétem megnyugtatta volna. Holnap kétlem, hogy suliba fog menni, viszont nem tudom mit mondunk a szüleinek.  Miközben őt figyeltem én is elálmosodtam és lecsuktam a szemeim. 

Nem tudom mennyi idő telt el, de úgy éreztem mintha valaki rám akarna ülni. Lassan résnyire nyitottam a szemeim és megláttam, hogy Jade mászkál körülöttem. Néha megállt vagy hozzámért. Nem tudtam mit akar, de úgy tettem mintha nem lennék fent. A szobába sötét volt csak az utcáról szűrődött be egy kis fény. Alakja tökéletesen kirajzolódott ahogy mellettem állt. Óvatosan beleült az ölembe és mocorogni kezdett. Lábait jobbra lógatta le míg oldalával a mellkasomnak dőlt, fejét pedig a vállamra hajtotta. Mosolyognom kellett, hogy így akar aludni. Bal karomat a derekára fontam, így közelebb húztam magamhoz. Jobb kezemet a combjaira tettem ám amikor megérintettem rájöttem, hogy még mindig bugyiban van. Kicsit zavarodottan rántottam el a kezem mire megint mocorogni kezdett. Tényleg nem akartam nyomulós lenni. Nem akartam, hogy azt higgye csak ágyba akarom vinni. Kezével megtalálta az enyémet és visszatette a combjára. Jobb karjával átkulcsolta a nyakamat és a tarkómat kezdte vakarni míg bal kezével a nyakláncomat csavargatta az ujján. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Örültem, hogy nem fél az érintésemtől. Lassan kezdtem cirógatni puha bőrét mire ő azonnal libabőrös lett. A levegőt szaggatottan vette majd újra normális. Hirtelen elhúzódott tőlem amit nem értettem annyira. Totál elvörösödtem amikor a hasam alá nyúlt és piszkálni kezdte a gatyám. Így is elég szűkös helyzetbe voltam odalent már csak ez hiányzott. Szívverésem felgyorsult ahogy kikapcsolta a övem. A perverz énem rosszra gondolt, de tudtam, hogy nem akarhat semmit. Biccentett, hogy dőljek előre és amikor ezt megtettem ő kihúzta az övet a gatyámból majd az ágyára dobta azt. 
- A csatt nyomta a fenekem. - motyogta halkan majd visszadőlt a mellkasomra. Mosolyogva döntöttem el a fejem és kezdtem úgy érezni ez az este nem is alakult annyira rosszul. 

27.rész ~ Játszunk

Halihó! Elnézést a késésért, de nem volt ötletem így gondoltam várok míg jön az ihlet, minthogy olyat írjak ami nem tetszik nektek. A kommentek száma kicsit csökken, viszont meglett a 30 feliratkozó amit köszönök szépen. Jó olvasást! 

Ui.: Cseréket lehet kérni chat-ben. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét.
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám. Ben újult erővel visszatérve dőlt a fekete motorjának, mutatóujján a kulcsot pörgette. Kék farmert viselt, ami néhol szándékosan ki volt szakítva, piros pólóján fehér betűkkel virított egy 'I'm back bitches!' felirat. Ezt fekete-piros kockás ing takarta, ami nem volt begombolva. Márkás cipőjével dobolt a járdán míg hajába belekapott a tavaszi szél. Ezer wattos mosoly ült ki az arcára és feltolta a napszemüveget a fejére. Szemeivel engem pásztázott. Az udvaron lévők mind a menő megjelenését figyelték míg pár lány összesúgott. Nem tudom mit is éreztem abban a pillanatban, de gondolkodás nélkül ledobtam a táskám és elindultam felé. Olyan rég nem láttam. Csak most jöttem rá, hogy hiányzott. Próbáltam elfelejteni, de nem ment, mindig is kedveltem. Nem tudom miért keresett meg újra, de úgy éreztem megbocsájtott. Örömömbe majdnem elsírtam magam amikor ellökte magát a kocsitól. Mosolyogva indult ő is felém. Az utolsó pár lépésben futottam majd meg sem állva szorosan fontam dereka köré a karjaim. Kezeivel szinte betakart, állát megtámasztotta a fejemen és simogatta a hátam. Arcom mellkasába fúrtam és nem bírtam visszatartani a könnyeim. Mindig is úgy éreztem, hogy az én hibám amiért nem keresett. Mert amikor erőszakoskodott én játszottam az elérhetetlent. Csak engednem kellett volna, hogy közeledjen felém. Nem tagadhatom, hogy kedvelem. Így is. Mellkasa zavarodottan emelkedett amikor szorosabban öleltem. Niall-ön már túl tettem magam mert soha nem is szeretett, túl sokat hajtottam érte miközben itt volt Ben, aki csak engem akart. Pár perc után kicsit eltolt magától. Egyik kezét levette a derekamról és eltűrt egy tincset a fülem mögé, letörölt egy kósza könnycseppet és mosolyogva nézett a szemembe. Pólóját rendesen bekönnyeztem, de nem úgy tűnt mintha érdekelte volna. - Mit keresel itt? - kérdeztem halkan. Nem akartam elengedni, még akkor se ha a fél iskola minket nézett. 

- Téged! - motyogta komolyan. Lehetetlennek éreztem, hogy haragudjak rá. Nem is volt miért. Nem változott meg. Lehet még szeret vagy csak úgy jött vissza mint barát. 

- Hiányoztál! - suttogtam elérzékenyülve. 

- Tudom. - harapott alsó ajkába. Halkan felnevettem és mellkasába ütöttem a fejem. Nem ezt a választ vártam, de ő Ben..

- Miért vártál eddig? - kérdeztem kíváncsian. Egy kapcsolatnál a szünet talán pár hétig tart a miénk pedig több hónap volt. 

- Hogy ez legyen a reakciód amikor meglátsz. - mosolygott elégedetten mire döbbenten ránéztem. Tudta, hogy hiányozni fog nekem. Ez volt a célja. Sunyi. 

- Utállak. - röhögtem el magam kínosan és finoman a mellkasára csaptam. 

- Puszikállak. - csücsörítette mire megint felnevettem. Eszembe jutott az a beszélgetés amit még facebook-on folytattunk. Ugyan ezeket írtuk egymásnak és már akkor tudta, hogy mást érzek. - Elrabolhatlak a délutánra? - kérdezte mosolyogva. Annyira kedvelem. Valahogy más. Más mint a többi fiú. Kedves és kitartó. 

- Benne vagyok. - fogtam meg a kezeit és kicsit hátrébb léptem. Aztán eszembe jutott, hogy mára elígérkeztem Dylan-nek. Fájdalmasan a fejemre csaptam és forgolódni kezdtem. Nem fogom most lekoptatni Bent. - 1 perc és jövök. - mondtam amikor megláttam a keresett fiút. Dylan épp a kocsijába dobta be a táskáját. 

- Ki ez a srác? - kérdezte kicsit idegesen és nekidőlt az autónak. 

- Ben-nek hívják. - mondtam neki és próbáltam kedves lenni. Semmi oka a féltékenységre. 

- Pont leszarom. - nevetett fel kínosan. - Akkor? Jössz? - nyitotta ki az ajtót. 

- Ööö nem lehetne, hogy máskor megyek hozzátok? - kérdeztem kicsit félve. Őt se akartam lerázni, de Ben fontosabb számomra. 

- Emiatt a pöcs miatt? - kérdezett vissza felháborodva. Erre Ben csak hangosan felröhögött a motorjáról. Tudta, hogy róla van szó. Az udvaron állók egy része még figyelt minket. 

- Még mindig Ben. - szóltam rá. 

- Még mindig leszarom. - eresztett egy gúnyos vigyort. Kezdett elegem lenni belőle és ott is hagytam. - Jade ne csináld már! - lökte el magát a kocsitól. 

- Menjünk! - kaptam fel a bukósisakot és szorosan beültem Ben mögé. Nevetve megfordult és beindította a motort. 

- Jade! - kiabált megint Dylan, de már elindultunk. Kicsit sajnáltam, hogy Kate ott maradt és nem mondtam neki semmit, de hasonló is történt már csak vele. Nem lesz semmi baj. Fejem Ben hátára hajtottam míg kezeimet összekulcsoltam a hasánál. Párszor megsimította azt amikor a pirosnál megálltunk. Mosolyogva vakartam meg a hasát mire felnevetett. Nem fért a fejembe, hogy újra jóba vagyunk. Nem féltem, hogy bármi történik. Bíztam benne. Pár perc motorozás után, amit amúgy nagyon élveztem, megérkeztünk egy kisebb étteremhez. Nem is vártam semmi extrát, nekem ez is megteszi. Ben leállította a motort majd segített leszállni. Bementünk és azonnal leültünk egy asztalhoz. Egyenruhás pincér nők szaladgáltak míg a vendégek az étlapokat bújták. Szinte minden bútor fából készült, az asztalokat piros-fehér kockás terítők takarták. A pincérek kis csengővel jelezték az új rendelést. A falon több kép lógott, virágok voltak minden asztalon, a zene egy magnóból szólt, amit néha elnyomott a konyhás kiabálása. Aranyos hely volt. 

- Mit szeretnél? - kérdezte Ben és kettőnk közé tette az étlapot. Egyszerre hajoltunk fölé és le is fejeltük egymást. Mindketten felnevettünk majd mosolyogva egymásra néztünk. Olyan rég szemeztem gyönyörű barna szemeivel. 

- Egy eper shake-et kérek. - mondtam halkan még mindig az íriszeit pásztázva. - Cuki. 

- Oh köszi. - túrt bele a hajába mire elnevettem magam. 

- A helyre gondoltam. - ütöttem vállba mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. 

- 2 eper shake. - mondta Ben kicsit hangosabban, de nem figyelt másra csak rám. - Ki volt az a fiú? - kérdezett rá és hátradőlt a padon. 

- Dylan és szeret. - makogtam. Fiú előtt fiúról beszélni számomra a legkínosabb téma. 

- És te őt? - kérdezte halvány mosollyal mintha tudná mit is akarok mondani. 

- Nem tudom. Kedvelem. - rántottam vállat. 

- És engem? - fürkészte az arcom. Kezdtem úgy érezni magam mint valami kihallgatáson és a kérdés is megfogott. Mi is érzek Ben iránt?! Vonzódom hozzá, de nem tudom, hogy ez szerelem-e. 

- Téged is. - mosolyogtam rá. 

- Van egy szuper ötletem. - ült közelebb és kezét a combomra tette. Azonnal kirázott a hideg amit észre is vett. Elégedett mosoly ült ki az arcára és jobban megmarkolta a lábam. Elfojtottam egy halk sóhajt majd kíváncsian néztem rá. - Játszunk egy kicsit. - nyalta meg az alsó ajkát. A perverz énem egyből rosszra gondolt, de inkább nem mondtam semmit.

 Közben kihozták a finomságokat, amikbe egy-egy szivószálat tettünk. 

- Bővebben? 

- Kedveled Dylant? Járj vele! - rántott vállat mosolyogva mire értetlenül néztem rá. 

- Mi ebbe a játék? - ráncoltam a szemöldököm. Komolyan kezdett érdekelni, hogy mire gondol. Nem akarom kihasználni Dylant ha arra gondol. 

- Találkozzunk mint a barátok, nem teszek semmit, de elérem, hogy belém szeress! - kacsintott és elégedett vigyorral kihúzta magát. 

- Nem teszel semmit. - ismételtem és lenéztem a combomra, ahol még mindig pihent a keze. Szavaim hallatán arrébb ült majd újra rám nézett.

- Úgy értettem elérem, hogy te lépj hamarabb és nem fogok udvarolni. - magyarázta ki magát. - Ez. - itt kezét újra a lábamra tette. - Csak egy kedves gesztus. - vigyorgott.  

- Aha értem. Akkor játszunk. - kacsintottam és megborzoltam a haját. 

~ este fél 9 ~ 

Lassan mentünk fel a 2.emeletre a sötét panel házban. Ben mögöttem csoszogott míg én a kulcsokkal bajlódtam. Amint felértünk kinyitottam az ajtót és meg is álltam. 

- Köszönöm a mai napot. - mosolyogtam rá. A kis étterem elhagyása után Ben elvitt arra a rétre, ahol még Nate-tel voltam. Deszkáztunk és a fűbe beszélgettünk, tényleg fantasztikusan éreztem magam. Úgy viselkedett mint egy barát és viszonozta a kedves gesztusaim. 

- Máskor is. - rántott vállat mire elé léptem és megöleltem. 

- Komolyan hiányoztál. - fúrtam mellkasába a fejem. 

- Te is nekem. - simogatta meg a fejem. - Most mennem kell. Holnap látlak? - tolt el magától. 

- Majd megbeszéljük. - engedtem el és egy puszit nyomtam az arcára. Azonnal elvörösödtem és jobbnak láttam ha becsukom az ajtót. Benre mosolyogtam, aki közben elindult le. Kipirosodott arccal indultam be és legyezni kezdtem magam. Elérte, hogy ezt tegyem és biztos sejti, hogy megismétlem majd. Utálom, hogy ennyire kiismert. Anya és Apa hagyott egy papírt, hogy ma este vacsorázni mentek így elvonultam a szobámba. Lefürödtem majd bebújtam az ágyamba. A plafonra meredtem és minden gondolatom Ben körül forgott amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS-t kaptam tőle: 

Láttam, hogy elpirultál. Tudod, hogy szeretem <3 Álmodj szépeket! 

Többször is átfutottam az üzenetet és folyton csak vigyorogtam. Ismét kipirultam a szívem pedig vadul vert. Megváltozott. De így is tetszik. Remegő kezekkel válaszoltam neki: 

Tudom ;) Te 

Tovább írtam volna, de hangokat hallottam az előszobából. Mintha valaki feszegette volna az ajtót. Ijedten másztam ki az ágyból, de amikor leléptem a parkettára kicsapódott a szobám ajtaja.. 

26.rész ~ Meglepetés!

Halihó! Kis késéssel, de itt van az új rész. A következő részig meglesz a 30 feliratkozó? Nagyon jól esne.. Na mindegy. Jó olvasást! 


- Jade kelj fel el fogsz késni! - hallottam anya hangját és éreztem, hogy rázza a vállam. Nem nyitottam ki a szemeim csak a fejemre húztam a takaróm. Tegnap a nap hátralevő részét végig sírtam Niall miatt. Nem is tudom miért. Talán csak azért, hogy megkönnyebbüljek. Női logika. Amit mondtam neki azt komolyan is gondoltam. Remélem nem bántottam meg. A suli miatt se akartam felkelni. Este a rossz kedvem miatt nem mentem Dylan-hez és fel se hívtam. Ő ugyan keresett, de nem vettem fel. Magányra vágytam. Hál' istennek Kate ezt megértette és nem keresett. - Kislányom fél 8 van el fogsz késni! - magyarázott tovább anya. 

- Nem akarok suliba menni. - nyöszörögtem mint valami gyerek. 

- Javítanod kell matekból! Öltözz! - húzott fel, de én azonnal visszadőltem. Pár éve ez a módszer tökéletesen bevált. Nem mozdulok miközben anya idegesen rángat. - Figyelj Jade! Ne akard, hogy szóljak apádnak! - ment át fenyegetésbe mire én komótosan felültem. Kizavartam anyát és elkezdtem öltözni. Egy kis arc mosás után rájöttem, hogy az első órám matek így azonnal összekaptam magam.
- Elvinnél a suliba? - rohantam a konyhába. Ha matekról kések a kedvenc tanárom tuti bunkóbb lesz mint általában. Anya még utoljára beleivott a kávéjába majd felkapva a táskáját biccentett egyet. Sietve indultam a kocsihoz és már akkor feltéptem volna az ajtót amikor még nyitva se volt. - Anya 3 perc és becsöngetnek! - kiabáltam neki mert ő akkor szenvedett azzal, hogy a macskakőbe beleakadt a magassarkúja. - Anya!!
- Megyek már! - mondta és levette a cipőjét. - Ha időbe felkeltél volna most nem lenne ez a rohanás. - hadarta ő is. Rá ragasztottam az idegességemet.  Ha nem matek lenne az első nem sietnék ennyire. Anya vezetett mint az örült én pedig tördeltem az ujjaim. Csengetés után 6 perccel már az üres folyosón futottam végig.
- Elnézést a késésért! - estem be az ajtón. Szó szerint. Mrs.Smith nagyon csúnyán nézett rám. Ahogy végig néztem rajta rám tört a hányinger. Testes alakja ellenére szürke cső farmert viselt és egy kockás inget ami úgy lógott rajta mint valami póncsó. Rövid szőke haját egy csattal fogta hátra. Szerintem nem csak engem irritál. Aztán a haverokra néztem. Kate értetlenül bámult rám gondolom a késés miatt, a többiek pedig nem mertek levegőt venni. Tipikus matek óra.
- Örülök, hogy Parker megtalálta az iskolát. - piszkálodott és elővette a naplót. Firkált valamit én pedig örömmel mentem a helyemre, hogy ennyivel megúsztam. - Ne ülj le! Táblához! - vigyorgott. Oké kezdődjék a szenvedés. Ledobtam a táskám és csiga lassúsággal elindultam. - Még ma! - forgatta a szemeit miközben a kezében unottan fogta az alkoholos filcet. Nem gyorsítottam. A többiek halkan kuncogtak és gondolom magukba örültek, hogy húzom az időt. Igazából félek ettől a sárkánytól, de mit tud tenni. Ja hát persze. Meghúz matekból. Erre a gondolatra gyorsítottam. Kikaptam a kezéből a filcet és megálltam a tábla előtt. Mrs.Smith beszélni kezdett, azt hiszem kínaiul, amikor megláttam Kate kalimpálását amivel jelzett, hogy írnom kéne az egyenletet. Unottan firkáltam a táblára amikor Mrs.Smith hátradőlt a székbe.
- Mehetek? - fordultam felé egy bájos mosollyal.
- Mondjuk előbb old meg a feladatot! - förmedt rám mérgesen mire hátráltam pár lépést. Közelről nagyon ijesztő. Főleg a szeme. Ahogy bámul.. Kiráz a hideg. A tanár a napló fölé görnyedt és írt valamit. Bámultam a táblát, de hiába mert semmit nem értettem az egyenletből. 3 szám volt benne. Ez normális? Türelmetlenül doboltam a lábammal és az órát figyeltem. 5 perce állok itt. Hosszú matek óra lesz. Néha hátra pislogtam a többiek pedig mosolyogva próbáltak súgni, de nem értettem egy szavukat se. Unalmamba elkezdtem rajzolni a tábla sarkába. Hiába állok itt. - Parker! - kiáltott rám a tanár mire összerezzentem. - 13 perce itt szenvedsz! Már én nem bírom! Menj a helyedre. Ha így folytatod összeakasztjuk a bajszunkat. - morogta.
- Nekem nincs bajszom. - motyogtam az orrom alatt mire az osztály egy része felnevetett.
- Hogy mondod? - nézett fel a naplóból mire én csak megráztam a fejem és leültem a helyemre. Annyira nem bírom. - Parker mi az ott a táblán? - kérdezte mérgesen. Nem töröltem le a cuki nyuszit. 
- Semmi. - rántottam vállat mire Mrs.Smith felállt és letörölte. Szegény nyuszi. - Ray gyere a táblához! - szólította a mellettem görnyedő kockát. Bárcsak egyszer agyat cserélhetnék vele.. De most, hogy én túl vagyok a felelésen mehet a bambulás. Pár perce támasztottam a fejem amikor hallottam valamit az ablak felől. 
- Pszt Jade! - pár perc hajolgatás után megláttam Dylant az ablakba. Nem mosolygott. Kicsit mérgesnek tűnt, talán a tegnap este miatt. Sőt biztos, hogy az a baja. Jaj nem akarok vele is veszekedni meg lelkizni. Gondolkodás nélkül elfeküdtem a padon, így Lily tökéletesen takart, aki amúgy is az ablak mellett ül. - Lily! - hallottam ismét Dylan hangját, de nem fordultam oda a szemkontaktus elkerülése végett. Még 13 perc volt az órából aztán rohanhatok a biosz terembe. A büfébe veszek üdítőt és ha sietek a szekrényemből ki tudom venni a beadandót bioszra. 
- Jade! - sutyorgott mellőlem Lily mire odafordultam. Dylan már nem volt az ablakba viszont a duci lány egy levelet szorongatott. Tudtam, hogy az enyém lesz így felé nyújtottam a bal kezem miközben figyeltem Mrs.Smith-t. Kikaptam a vékony papír cetlit és az ölembe ejtettem. Imádok órán levelezni, de ezt az üzenetet nem szívesen nyitottam ki. 

Szünetben gyere ki az udvarra. A nagy fa mögött leszek. Beszélni szeretnék veled. D. 

Egy sóhaj kíséretében a papírt a tolltartómba gyűrtem és vártam, hogy kicsöngessenek. 

Amint meghallottam az éles zajt felpattantam a helyemről és vállamra téve a táskám kimentem az osztályból. 
- Hova mész? - kapta el a karom Kate. - Ma még nem is köszöntél. És miért késtél? - látszott rajta, hogy összezavarodott. 
- Elaludtam és kaptam egy levelet Dylan-től, hogy beszélni akar velem az udvaron. - hadartam kicsit idegesen. 
- Tényleg. Mi volt tegnap este? - vigyorgott mire megráztam a fejem. Nem szeretnék erre gondolni. - Nem mentél. - találta ki mire bólintottam. - Úristen valami volt Niallel. - csettintett az ujjával. 
- Figyelj Kate. Beszélek Dylan-nel és utána mindent elmondok. - ígértem meg neki mire mosolyogva bólintott. Bedobtam mindent a szekrényembe, kivettem amire szükségem lesz és elindultam az udvarra.

 Először kiment a fejemből melyik a ,,nagy fa", mert több fa is van, de utána rájöttem, hogy arra gondolt amelyikbe a szerelmesek firkálják a nevüket. Az enyém még nincs ott.. Megigazítottam a hajam és elindultam a fa felé. Amint odaértem megláttam Dylant. 
- Szia. - köszönt mire én is biccentettem. Barna haját kicsit összekócolta a szél, fehér pólót és sötétkék farmert viselt.
- Siess kérlek mert bioszom lesz és mindig összekeverem a kémia teremmel. - nevettem el magam kínosan mire ő bólintott. Háttal a fának dőltem, magamhoz szorítottam a könyveim és vártam. 
- Szóval tegnap gondolkodtam.  - kezdett bele. Kicsit bizonytalannak tűnt mert a földet bámulta és tördelte az ujjait.  - Kettőnkről. - nézett a szemembe kicsit vidámabb mosollyal.  A szívem hevesebben vert amikor azt mondta kettőnkről gondolkodott. Bevallom örülök, hogy alakul a kapcsolatunk. - Tegnap, amikor elhívtalak nem akartam túl nyomulós lenni csak azt szerettem volna, hogy ha kettesbe töltünk egy kis időt. Megakartalak ismerni. - lépett közelebb és a jobb kezét felém nyújtotta. Iszonyat jól esett ez a gesztus tőle. Azt hittem haragszik. Bal kezemet megfogta így a jobbra helyeztem a könyveim. - Nem érdekel miért nem jöttél csak remélem, hogy nem egy másik fiú túrt ki. - motyogta halvány mosollyal. 

- Pont ellenkezőleg. - kacsintottam. 
- Én túrtam ki valakit?! - kérdezte boldogan mire bólintottam. - Hűű. - vigyorgott és még közelebb lépett. Homlokát az enyémnek döntötte mire szaporábban vettem a levegőt. Kicsit elhamarkodottnak éreztem mégis akartam. Bal kezemet kihúztam szorításából és a nyakára tettem. Vakartam egy kicsit a tarkóját mire lehunyta a szemeit. Kuncogni támadt kedvem amikor megszólalt. - Szórakozol velem? - morogta.  Halkan felnevettem, tetszett ez a játék. Kezeit a farzsebembe csúsztatta és megmarkolta a fenekem mire jobb kezemből kiestek a könyveim, egyenesen a földre. Erre ő nevetett fel. Szabad kezemmel megmarkoltam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz rántottam mire elhallgatott. Mindketten a fának dőltünk. Arca pár centire volt az enyémtől amikor megszólalt a csengő. 
- Mennem kell. - próbáltam lehajolni, de megfogott. 
- Maradj még. - emelte fel az állam mire mosolyognom kellett. 
- Neked nincs órád? 
- De egy lyukas. - kacsintott. - Majd azt mondod WC-n voltál. 
- Valamikor folytatjuk. - vettem fel a könyveim. 
- Mondjuk ma este nálunk? Persze csak ha te is akarod. - lépett hátrébb helyet adva nekem. 
- Oké. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára. 
- Megpuszilt egy angyal. - váltott kislányos hangra mire elnevettem magam. 
- Ez erős túlzás. - mondtam.  
- Nem emlékszel mit mondtam? Szeretem a rossz kislányokat. - vigyorgott mire én fejcsóválva hátat fordítottam neki és elindultam a biosz terembe. Egész nap rá gondoltam. Nem mondom, hogy hihetetlen az, ami történt a szünetben, mert egy részem sejtette. Innen  már egyenes út vezet a járáshoz. Dylan helyes, kedves, sportol, a jegyei olyanok mint nekem és ha Kate bírja az egy plussz pont. Az órák hamar elteltek én pedig leszívott aggyal ballagtam ki az iskolából Kate-tel az oldalamon, akinek ezerrel magyaráztam. Vigyorogva hallgatta az élmény beszámolómat míg ki nem értünk a suli épületéből. Többen is kint voltak és teljes csend honolt az udvaron. Nem értettük mi van így körbenéztünk. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét. 
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám. 

25.rész ~ Elkéstél!

Halihó! Köszönöm a komikat, a plusz feliratkozókat és a díjat így sokkal jobb írni. Jó olvasást és ha tetszett hagyjatok véleményt!

~ másfél év múlva ~ 

Nos, lássuk csak min is mentem keresztül az elmúlt hónapokban. Ben nem nézett felém. Hiába lakunk közel egymáshoz alig láttam. Nem szólt hozzám, nem válaszolt az üzeneteimre, nem hívott, nem keresett. Röviden, leszart. Bevallom egy idő után kezdett hiányozni. Elmentem hozzá, de soha nem volt otthon. Rossz érzéssel töltött el, hogy kerül engem. Hogy nem kíváncsi rám. Féltékeny voltam amikor más lánnyal láttam, holott tudom a csaj csak a barátja volt. Később Kate azt mondta, hogy ne fussak utána ha Ben nem is tesz azért, hogy utolérjem. Lassan, de beletörődtem, hogy feladta. Nem adtam magam könnyen ezért döntött úgy, hogy nem harcol kettőnkért. Pedig mennyire elszánt volt a hajón amikor Mullingar-ből jöttünk. Sokszor gondoltam rá. Néha szidtam magam amiért sokáig játszottam az elérthetetlent. Kate segítségével túltettem magam rajta és már nem keresem, ahogy ő se engem. Ennek köszönhetően többet érdeklődtem Niall iránt. Elképesztő mekkora fordulatot vett az élete. A tehetség kutatóban 3.helyezést ért el a többi fiúval, akivel összetették őt így alakult a One Direction. A műsort végig nyomon követtem, minden részt megnéztem, szavaztam és könnyeket hullajtva figyeltem, hogy lányok milliói imádják őket. Az élő műsorba nem tudtam elmenni, de igyekszem összefutni vele. A telefonszáma új lett és eltűnt a régi Niall. Új Twitter és Facebook fiókot is csinált. A régivel már nem foglalkozik. Bekövettem, bejelöltem, de lehet azt hiszi én is csak egy örült rajongó vagyok. És ami a legjobban elszomorít, hogy hiába lakunk egy városban egyszerűen nem találom. Amióta híres lett nem váltottunk egy szót se. Mostanra már nem is akarok. Próbálom elfelejteni, de mindenhol ott van. Sztár lett és a csapból is ő folyik a barátaival. Ami nem baj mert büszke vagyok és örülök, hogy a barátja lehettem csak hiányzik. Megőrjít a tudat, hogy elkerüljük egymást. Ma már nem is próbálkozok. Ha ő nem keres akkor én se őt. Amúgy is van egy fiú a suliba aki tetszik. A táboros barátok közül csak Nate-tel és Lin-nel találkoztam. Az előbbivel rendszeresen járunk deszkázni még mindig. 

- Már megint rá gondolsz? - kérdezte Kate fel se nézve a töri könyvéből. 

- Rájuk. - javítottam ki. 

- Jade! - sóhajtott és rám nézett. Arcából kitűrte barna haját. - Ugye tudod, hogy nemsokára érettségizünk? - vonta fel az egyik szemöldökét mire én kérdőn néztem rá. - Ha nem tanulsz neked véged! - mondta komolyan. - Főleg matekból. - tette hozzá. 

- Ajj még van 5 hónapunk! - feküdtem el a szőnyegen. Hülye matek. A többivel nincs gond, de ez.. Örülök ha átmegyek kettessel. A tanár nem is kedvel, a tantárgyat se értem.

- Az erős négyes és hármas mindenből megvan kivéve matekból. - csóválta a fejét Kate és belenézett a matek füzetembe. - Miért a 10.-es füzetből tanulsz? - nézett rám furcsán. 

- Már ott leragadtam. - röhögtem el magam.

- Ez nem vicces. - mondta, de pár perc múlva elnevette magát. - Hol a mostani?

- Valahol az ágy alatt. - biccentettem. Kate elfeküdt és bemászott az ágyam alá ahonnan pár perc szenvedés után előhúzott egy poros kockás füzetet. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. Tudtam mit akar kérdezni. - Csak pár napja rúgtam oda be. 

- Még a neved sincs rajta. - horkant fel és belelapozott. - Ebbe csak 7 oldal van. - dülledtek ki a szemeim. - Jade nem lehetsz ilyen trehány. - förmedt rám és ledobta magát a szőnyegre. 

- Tudod, hogy csak a matekkal vagyok így. - magyaráztam miközben még mindig fekve a plafont néztem.

- Tegnap a kanapé alól szedtem ki a biológia füzeted. - forgatta meg a szemeit. - Azért tanulunk együtt, hogy segítsek. De az itt töltött 3 órából 2 azzal megy el, hogy keresgéljük a cuccaid. 

- Sajnálom szétestem! - ültem fel kicsit mérgesen. Igen, mostanában tényleg nem tanulok valami sokat és ezt a suliban is észrevették. Matekból bukásra állok ezért anya és apa nem enged sehova. A laptopomat elvették és a suli után itthon kell lennem, hogy tanuljak. Egész gimi alatt négyes voltam mindenből, kivéve matekból. Most viszont pár tantárgyból rontottam hármasra. 

- Bocsi csak nem akarom, hogy megbukj vagy ilyesmi. - feküdt mellém a szőnyegre Kate. - Kérdezhetek valamit? - csak bólintottam. - Mi van közted és Dylan között? - ült fel. A váratlan kérdésnek köszönhetően én is így tettem. 

- Egyenlőre semmi. - pirultam el. Nagyon kedvelem, tényleg rendes srác. Év elején jött és a másik osztályba tanul. Szóval ő a én meg b. Szünetekbe szoktunk beszélgetni és néha együtt kajálunk. Még nem hívott sehova viszont pénteken elkérte a számom és holnap hétfő szóval újra látom aminek örülök. 

- És úgy érzed, hogy ő is kedvel? - kérdezte Kate vigyorogva. Örülök amikor a tanulás átmegy csajos beszélgetésbe. 

- Azt mondta igen. - pirultam el még jobban. Talán azért élem bele magam ennyire mert el akarom felejteni azt a két fiút, akik teljesen felforgatták az életem. Jobb is nélkülük. 

- Ezt megünnepeljük egy jégkásával. - pattant fel Kate. 

- Mi lesz a tanulással? - vigyorogtam. 

- Még van 5 hónapunk. - legyintett és belebújt a szandáljába. Egy győztes mosoly kíséretében felpattantam és kimentünk a szobámból. 

- Hova hova? - állt meg mellettünk apa. 

- Könyvtárba. - vágtam rá. Hétvégén is érvényes a szobafogság, erre gondolhattam volna. 

- Kate? - fordult barátnőm felé apa. Hát igen nekem nem igazán hisznek, volt egy-két balhé itthon az elmúlt pár hónapban. 

- Könyvtárba. - bólintott ő is mire apa mosolyogva visszament a konyhába. Kate-tel lepacsiztunk majd kiszaladtunk a házból. - Na szóval mi van ezzel a Dylan-nel? - tért vissza a régi témára. 

- Hát pénteken pont a szekrényemnél pakoltam a cuccaim amikor becsapta az ajtót és bámulni kezdett. Elkérte a számom és azt mondta majd hív. - mondtam és nem tudtam levakarni a vigyort a képemről.
- Hűű fel se tűnt, hogy ennyit lógtok együtt. - bokszolt vállba. Hirtelen csipogni kezdett a telefonom amit rögtön elő is vettem. Egy SMS volt Dylen-től:

Fordulj meg :D xoxo D. 

Azonnal megfordultam és akkor láttam magam felé közeledni a helyes fiút. Farmer nadrágot viselt aminek kicsit lógott az ülepe, fehét pólót ami enyhén feszült a mellkasán és deszkás cipőt. Én is sétálni kezdtem felé, de félúton beparáztam, hogy mit csináljak. Megöleljem? Kezet rázzunk? Mire észbe kaptam már előtte álltam ő pedig nem habozott. Magához rántott és megölelt. Kezeimet dereka köré fontam és beszívtam jó illatát. Szívem hevesebben kezdett verni és éreztem, hogy elpirulok. Kate csak halkan felkuncogott ezzel megzavarva az idilli pillanatot.
- Mi járatban erre? - engedtem el mire ő beletúrt a hajába.
- Istenem de szexi. - adtam hangot gondolataimnak mire Kate és Dylan hangosan felröhögött én pedig fülig vörösödtem. Oké most jól leégettem magam.
- Köszi a bókot. - mosolygott Dylan. - Te is szexi vagy ebbe a melegítőbe. - kacsintott rám. Akkor úgy éreztem, hogy a fejem már nem lehet pirosabb. Égett a bőröm és nagyon melegem lett. Kell engem zavarba hozni. - Amúgy csak egy kis kajáért ugrottam le mert apáék este nem lesznek otthon és inkább nem megyek be a konyhába. - nevette el magát. - Tényleg Jade! Nincs kedved átjönni? - kérdezte és zsebre dugta a kezeit. Kérdésén nem agyaltam sokat. Ki ne akarna este átmenni hozzá? Kate egy perverz vigyorral az arcán oldalba bökött és bólintott. Persze én mennék, de szobafogságban vagyok, holnap pedig suli. Kate azonnal észrevette, hogy tanácstalan vagyok.
- Átmegy hozzád pár könyvvel mintha csak a leckét vinné. - mondta Kate mire megkönnyebbültem.
- Szobafogság? - kérdezte Dylan egy fél mosoly kíséretében mire bólintottam. - Szóval tiltás ellenére jössz át hozzám?
- Öö igen. - mondtam kicsit zavartan. Ez olyan mintha már járnánk és tényleg sunyiba mennék el hozzá.
- Rossz kislány. Ez tetszik. - kacsintott majd intett és otthagyott minket. Döbbenten néztem a helyes Dylan után, akinek ma este a szobájába leszek.
- Gumit vigyél. - figyelmeztetett Kate mire felnevettem.
- Nem fog kelleni. - ráztam a fejem. Elindultunk a kis bódé felé, ahol a jégkását szoktunk venni közben pedig megbeszéltük, hogy este mi lesz. Megvettük a finomságot és leültünk az egyik asztalhoz. - Ugye itt, Londonba mész egyetemre? - tértem át egy másik témára, ami szintén fúrta az oldalam. Kate okos lány, a szülei azt akarják, hogy komolyan folytassa a tanulást. Amitől kicsit félek, nem akarom, hogy elmenjen.
- Hát a nyaraláson beszélgettünk erről is. - kezdett bele és az asztalra meredt. Kiváncsian előrébb hajoltam. - Apáék azt akarják, hogy Oxford-ba menjek. - nézett rám gondterhelt arccal. Mire én kidülledt szemekkel hátradőltem és arra koncentráltam, hogy ne sírjam el magam.
- A jövőd a lényeg. Azt akarom, hogy boldog legyél. - fogtam meg a kezét.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte megkönnyebbülve mire aprót bólintottam. Nem. Nem így gondoltam. Nem akartam, hogy elmenjen. Hogy itt hagyjon. Vele akartam megöregedni. Tegnap arról álmodtam, hogy mennyit fogunk hülyéskedni az öregek otthonába. Önző lennék ha azt mondanám miattam ne menjen. Bekerülni az oxfordi egyetemre nagyon nagy dolog. Ha ez neki sikerül én büszke leszek rá és ha ő boldog akkor én is.

Zene!!  Ha vége indítsátok újra! Ne üvöltsön
mert dúdolni fogjátok :) 

 - Jade. - motyogta Kate.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian. Éreztem, hogy most nem a suliról van szó.
- Fordulj meg! - biccentett mire én így is tettem. A mögöttünk lévő asztalnál láttam egy fiút. Hamar felismertem. Azt a fiút, akit másfél éve nem láttam. Akit hiába kerestem ő nem tett azért, hogy megtaláljam. Hiába zaklattam soha nem hívott vissza. Kimaradtam az életéből mert mások fontosabbak voltak neki. Elfelejtett mintha soha nem is találkoztunk volna. Könnyek gyűltek a szemeimbe miközben emlékek jutottak eszembe. Lassan kitoltam a székem és felálltam.
- Holnap találkozunk. - motyogtam a barátnőmnek mire ő bólintott. Gyors léptekkel indultam haza.
- Jade várj! - szólított a nevemen. Hangjába beleremegtem. A szívem azt diktálta álljak meg, de az agyam csak azt hajtogatta, hogy menjek haza. Végül az utóbbi győzött egészen addig a pillanatig amíg be nem rántottak egy kisebb zsákutcába. Testével a hideg falnak nyomott, ujjainkat összekulcsolta. Nem bírtam lelassítani a szívverésem. Sőt, csak hevesebben vert. Lehetetlen volt betelni a látvánnyal. Próbáltam nem gyönyörű szemeit nézni. - Sajnálom. - motyogta halkan és kezeit a fejem mellé csúsztatta.
- Niall én.. - dadogtam zavartan. Annyira hihetetlen volt ez az egész szituáció. Ő meg én egy kis zsákutcában.
- Shh. - csitított és kitűrt egy tincset a hajamból. Tekintetem szemei és ajkai között kapkodtam. Csak úgy hívogattak. Megnyalta őket majd közeledett felém. Várta a reakcióm, de levegőt is alig kaptam. Először csak lágy puszit nyomott a számra, jobb kezével hajam alá nyúlt és megsimogatta a nyakam. Egyből kirázott a hideg és azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. A gyengédsége hamar alább hagyott és durván megcsókolt. Kezdett melegem lenni, és úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik. Nyelve bejutást követelt. Először nem akartam megadni neki, de amikor keze a pólóm alá csúszott ajkaim szétváltak így megadva neki az utat. Kezét ismét nyakamon helyezte el. Másfél éve erre a pillanatra várok. A boldogságtól majd szétrobbantam és nem foglalkoztam semmivel. Csak Niallel, akivel egymást faltuk. Aztán az öröm csak úgy elszállt és helyét átvette a düh. Itt csókolózom Niallel, aki hónapokig le se szart, felém se nézett. Azt hiszi ezzel mindent elintéz? Nem tudom minek köszönhetem a hirtelen hangulat változásom és azt se tudom miért mentem bele ebbe az egészbe. 2 kezemmel ellöktem magamtól Niall, aki értetlenül lépett hátra. Csak most tudtam végig nézni rajta. Visszafogott ruhák voltak rajta, szőke haja gondosan fel volt zselézve, kék szemei csillogtak.. Aztán megráztam a fejem, hogy újra a valóságba legyek.
- Miért kellett ezt? - kérdeztem mérgesen. Az agyam csak kattogott.
- Azt hittem ezt akarod. - sütötte le a szemeit és egy percre megsajnáltam.
- Igen, ezt akartam, de elkéstél. Egész tábor alatt próbáltam közeledni feléd, de te nem vettél tudomást az érzéseimről. Lehet csak nem vetted észre vagy nem éreztél irántam semmit és úgy döntöttél nem válaszolsz. Vége lett a tábornak én pedig majdnem beleörültem, hogy talán soha többet nem látlak. Hiányoztál érted? - könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Nem kiabáltam csak halkan förmedtem rá. - 1 hétig hívtalak, írogattam, de nem válaszoltál. Egyszer hívtál vissza akkor is letetted pedig csak 1 percet kértem. Nem törődtem Bennel mert legbelül mindig is reménykedtem, hogy megkeresel vagy bocsánatot kérsz. De soha nem tetted. Nem tudod mit éreztem amikor megláttalak a tv-be. Annyira büszke voltam rád. Niall gyönyörű hangod van és megérdemled, hogy ennyien szeressenek. De szerintem nem tudod milyen várni arra, aki elérthetetlen. Egy olyan vonatra várni ami soha nem jön. Olyan boldog voltam amikor megtudtam, hogy Londonban vagy. Azt hittem ha megtalállak mi ketten újra kezdhetjük. És nem azért akartalak visszaszerezni mert híres akartam lenni. - itt vettem egy mély levegőt. - Hanem azért mert szeretlek! - mondtam ki halkan.
- Jade itt vagyok és most ez a lényeg. - lépett közelebb. - Minden megbántam. Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam a tábor alatt. Csak féltem beléd szeretni. Nem akartalak szeretni mert tudtam, hogy egy idő után visszajössz Londonba és akkor nem látlak. Az nekem is fájt volna. Az az 1 hét pedig kellett, hogy átgondoljam a dolgokat. Sajnálom. Újra kezdhetnénk? - kérdezte reménnyel teli szemekkel. A fejemben csak úgy kavarogtak az idióta gondolatok: Gyerünk! Erre vártál nem? Most itt a lehetőség, hogy boldog legyél vele! Majd ezek elúsztak és helyükre más jött: Miért csak most keres? Másfél év után jutottál eszébe? Már hónapok óta Londonban van és nem keresett fel. Neked Ben mellett a helyed. Hidd el Niall talál mást! 
- Sajnálom, de nekem ez nem megy! - ráztam a fejem és amint elutasítottam Niallt könnyeim újra folyni kezdtek az arcomon. 

- Hogy érted? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem akarom újrakezdeni. - ráztam a fejem. Teljesen megsemmisültem. Nem is értem miért mondtam ezt. Talán mindkettőnknek ez lesz a legjobb.
- De azt mondtad szeretsz.
- Igen ez így van, de próbállak elfelejteni. Nem akarok tőled semmit Niall. Légy boldog más lánnyal és felejts el! - indultam ki a zsákutcából. Nem szólt semmit. Talán teljesen összezavartam. Néha én se tudom mi van velem. - Kérlek ne keress többet. Szia. - mondtam a vállam fölött.
- Szia. - sóhajtott halkan. Amint kiértem az utcára kitört belőlem a sírás. Kell egy kis idő mire feldolgozom, hogy azt az embert utasítottam el akit szeretek. De ha ilyen "könnyen" ment talán tényleg nem mellette a helyem. Nem akartam megbántani csak tisztázni akartam a dolgokat. Szomorú vagyok, de megkönnyebbültem, hogy mindent elmondtam neki. Ennek így kellett történnie..