20.rész ~ Úgyis az enyém leszel!

Halihó! Nagyon sajnálom a késést, de most itt vagyok az új résszel. #TeamBen-esek örülni fognak... Nehogy lemenjetek a végére! Tessék végig olvasni. Ja meg komizni és feliratkozni. Jó olvasást!

- Mi? Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. Gyenge voltam ahhoz, hogy ezen törjem a fejem.

- Ben majd' fel robbant. - eresztett gonosz kuncogást mire megráztam a fejem. - Gyere beszélgessünk. - rángatott arrébb mire én erőtlenül követtem fel az emeletre. De jól kezdődik ez az utazás. A hajó lassan elindult amitől kicsit én is megbillentem, de Daisy erősen fogta a karom. Fél, hogy elfutok vagy mi? Szólt Mrs.Millernek, hogy az emeleten leszünk, aki elengedett minket. Közben találkozott a tekintetem Bennel. Nem tartott sokáig azonnal elkapta a fejét. Pár másodperc alatt semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. szörnyen érzem magam. - Ülj le! - mutatott a pad másik oldalára. A hajó teteje tele volt padokkal amiket több utas is helyet foglalt. Leültem Daisy-vel szembe és kíváncsian néztem, hogy mit akar mondani, de nem szólalt meg. 

- Miért hoztál ide? - kérdeztem értetlenül. Ha nem muszáj akkor inkább lennék Linnel. Ő csak birizgálta az ujjait majd rám nézett. 

- Köszi. - mosolygott mire döbbenten néztem rá. Mégis mit köszönöm? Semmit nem tettem érte. Sőt, csókolóztam Bennel pedig azt kérte maradjak távol tőle. 

- Mégis mit? - tártam szét a karjaim. - Azt, hogy csókolóztam Bennel? - röhögtem el magam kínosan mire neki tátva maradt a szája. Jaj, ő nem is tud semmit. 

- Mit mondtál? - förmedt rám és felpattant a helyéről. 

- Basszus. - motyogtam halkan. Annyira idióta vagyok. 

- Jade! Ugye ez csak egy rossz vicc? - támaszkodott az asztalra. Tekintetével idegesen fürkészte az arcom. 

- Ööö, igen. - mondtam halkan. Egy próbát megért. Daisy arcáról eltűntek az ideges ráncok és helyüket átvette egy halvány mosoly. 

- Na azért. - sóhajtott és leült. Istenem ez a lány nagyon hülye. Magamban halkan kuncogtam és örültem, hogy bevette. - Kösz, hogy így rácuppantál Niallre. Mondjuk nem értem, hogy miért nem kezdted el már az első nap. Akkor Ben nem kezd el imponálni neked. - magyarázott. Rezzenéstelen arccal bámultam Daisyt, aki megállás nélkül beszélt amikor a háttérbe megláttam Bent. A korlátnak dőlt és engem nézett. Maga előtt összefonta a karjait és meredten bámult. A szél néha az arcába fújta a haját amit egy laza mozdulattal kitűrt onnan.

- Jade figyelsz rám? - kérdezte mire én csak feltámaszkodtam és átléptem a padot. - Hova mész? Hallod állj már meg! - mondta kicsit mérgesen, de ezzel nem törődve szedtem a lábaim Ben felé. Nem mozdult pedig látta, hogy felé megyek. Amint megálltam előtte ellökte magát a korláttól, de én két oldalán  megtámaszkodtam azon így bezártam őt. Helyes arcát figyeltem amikor felvonta az egyik szemöldökét.

- Beszélnünk kell! - mondtam halkan. 

- Nem érdekelsz! - suttogta komolyan. Alsó ajkamba haraptam, hogy el ne sírjam magam. Nem érdeklem. Szuper. 

- Kérlek! - néztem mélyen a szemeibe. 

- Mondtam már! Nem érdekelsz! - ismételte magát. Muszáj volt felhoznom a kényes témát különben nem szedem rá egy beszélgetésre. 

- Azt mondtad szeretsz! - pislogtam nagyokat. Kíváncsi voltam erre mit lép. - Talán csak vicceltél? 

- Megcsókoltál! - lökte el magát mire elengedtem a korlátot. Arcunk közt pár centi volt. Lehajolt hozzám, hogy a szemembe tudjon nézni. Elfogott az a bizsergető érzés. - Talán csak kihasználtál? - kérdezte komolyan. Nem tudtam válaszolni. Tudta, hogy megfogott. Egy halvány mosollyal a szája sarkában megfordult és otthagyott. Totál hülyén éreztem magam. 

- Mi a franc volt ez? - förmedt rám Daisy amikor mellém ért. Sejtettem, hogy végig nézte. 

- Semmi. - sóhajtottam szomorúan és elindultam le a lépcsőn. Tekintetemmel Lint kerestem aki épp Jane-nel beszélgetett. - Beszélhetnénk? - álltam meg mellettük mire bólintottak. Linnel a korláthoz mentünk. Rátámaszkodtam és a vizet kezdtem bámulni. Tudta, hogy mindent elfogok neki mondani. Amíg nem érünk haza szükségem van rá. Sóhajtottam egyet majd elkezdtem regélni neki, hogy mi is nyomja a szívem. 

~ 1 óra múlva ~ 

- Na mit mondasz? - kérdeztem kíváncsian. Eldaráltam neki mindent. Néha feszülten figyelt máskor csak csóválta a fejét. Igazán érdekel a véleménye. 

- Ööö szerintem nagy baromságot csináltál azzal, hogy Niallt választottad. Ben sokkal többet adhatna neked és most ne mondd, hogy nem szereted mert tudom, hogy iránta is érzel valamit. Niall elment ezzel megkönnyítve a te dolgodat. Ha annyira szeretett volna talál valami megoldást arra, hogy együtt legyetek. Én viszont nem láttam semmi jelét, hogy ezt szeretné. Ellentétben Bennel. Igaz nem tudom, hogy mikor fog megbocsájtani minden esetre én a helyedben tepernék mert ennek még lehet jó vége. - mondta el a gondolatait. 

- Mi van ha én nem szeretem? - kérdeztem félve. 

- Akkor hazudsz. - mosolygott Lin. Vitába szálltam volna, de rájöttem, hogy én is bírom Bent. Nem szeretem csak úgy tekintek rá mint barátra. Nem értem miért erősködik mindenki. Csak tudom mit érzek. Senki nem fog befolyásolni. 

- Csipogott a telefonod! - figyelmeztetett Lin mert közben elkalandoztam. Elővettem a mobilom és feloldottam a zárat. - Ki az? - kérdezte kíváncsian közelebb hajolva. 

- Mike. - néztem furcsán a kijelzőre. Egy SMS-t küldött. Lin csak bólintott amolyan "olvasd már fel" stílusban. Megnyitottam és kettönk közé tettem. 

Szia. Gyere a raktárba. Beszélnünk kell. xx 

- Szerinted mit akar? - kérdeztem furcsállva az üzenetet. 

- Megtudod ha odamész. - vigyorgott sejtelmesen. 

- Mi van ha csak megviccelnek? - kicsit paráztam. Eszembe jutott amikor éjfélre a partra hívtak. Akkor is azt hittem, hogy szívatás lesz. 

- Nem hiszem. - rázta meg a fejét. 

- És ha bezárnak? 

- Menj már! - legyintett. 

- De mi van..

- Menj már!! - förmedt rám, de pár másodperc múlva elnevette magát. Tudtam, hogy ő is kíváncsi, de nem jöhet velem ezért vonakodva elindultam. Előtte körbenéztem. Mike valóban nem volt sehol, gondolom a raktárba ment. Lassan elindultam a komp jobb oldalán, hogy megtaláljam a "találkozó" helyét. Ahogy mentem egyre izgatottabb lettem. Tényleg féltem, hogy szórakoznak velem. Közben bámultam a vizet ami csapkodta a hajó oldalát. Fújt a szél, számomra kellemes idő volt Amint balra kanyarodtam megláttam Mike-ot, aki a raktár ajtaját támasztotta. Amikor meglátott eresztett egy vigyort és csattogtatni kezdett a rágójával. Jobb kezével az ajtó szélébe támaszkodott, balja a farmer zsebében volt. Rövid barna haját fogdosta a szél miatt. 

- Helló. - intettem neki kicsit zavartan. A tábor alatt nem lett olyan erős a barátságunk. Ő csak biccentett és intett, hogy menjek be. Ha már itt várt nem hiszem, hogy szórakoznak velem. Amint beléptem Mike rám csapta az ajtót. Ijedtemben megfordultam. Az ajtó valóban csukva volt én pedig kínomban elröhögtem magam. Hát igen a megérzéseim. A legtöbb esetben bejönnek. Most telefonálhatok Linnek, hogy kapja el Mike-ot és engedjen ki. Vertem picit az ajtót, de reménytelennek láttam. 

- Na végre. - hallottam egy ismerős hangot. Azonnal megfordultam és amikor megláttam Bent azonnal az ajtóra kenődtem. Ő csak halkan röhögni kezdett rajtam én pedig éreztem, hogy elvörösödöm. Olyan ciki, hogy kinevet. Lehunytam a szemem és kifújtam egy kis levegőt. Magam előtt elképzelem azt a jelenetet ami az imént történt és én is nevettem. Amikor kinyitottam a szemem jobban szem ügyre vettem mindent. Ben egy rozoga széken ült, lábát a másikra dobta olyan fiús pózba. A raktár kicsit dohos volt és büdös. Ráadásul sötét volt csak egy kis fény szürődött be a jobb oldalon lévő kerek ablakon. 

- Miért ilyen horrorisztikus helyet választottál? - kérdésem hülyén hangzott, de érdekelt. Ben unottan felállt a székről és elém jött. 

- Csak nem félsz? - suttogta. Kirázott tőle a hideg. Nem tudom, hogy jó vagy rossz értelembe. Bel kezével elnyúlt a fejem mellett. Száját amint elhagyták a szavak kigyulladt a felettünk lévő kis lámpa. Alsó ajkába harapott majd megfordult és visszament a székéhez. Körbenéztem, tekintetem pedig megakadt egy kisebb asztalon. Azonnal felpattantam rá majd Benre néztem. Szemeivel követte minden mozdulatom. 

- Nem lett volna egyszerűbb az emeleten? - kérdeztem kíváncsian. Igaz örülnöm kéne, hogy belement ebbe a beszélgetésbe. 

- Daisy ott van. - forgatta meg a szemeit. Ahogy bámultam rájöttem, hogy Ben milyen rossz fiús. Fekete deszkás cipő, világos kék pár helyen szándékosan kiszakított, kicsit bő farmerja lazaságot sugallt, fehér izom póló, felette kockás ing ami nincs begombolva, nyakán egyszerű lánc lógott. Csuklóin karkötők voltak, leginkább szalagok amik gondolom fesztiválokról maradtak.  Lehet csak nekem rossz fiús. Közben észrevettem, hogy Ben kuncogni kezd azon, hogy őt bámulom. Megráztam a fejem és visszaemlékeztem arra amit mondott. 

- Mit keres ott? - kérdeztem kicsit furán. - Mindenkinek a földszinten kell lennie, hogy Mrs.Miller szemmel tartson minket. 

- Mondod te, aki a raktárba beszélget velem. - nevette el magát mire nekem is nevetnem kellett. Láttam rajta, hogy kezd megtörni. Szerintem már nem haragszik rám. Mondjuk annyira nem vagyok benne biztos. Pár órával ezelőtt még bunkózott. 

- Haragszol még? - kérdeztem félve a választól. Ben arcára azonnal eltűnt a mosoly. Éreztem, hogy ez lesz. Felállt a székről és járkálni kezdett. Percek teltek el míg megszólalt. 

- Nem haragszom.. - motyogta. Kicsit furcsán éreztem magam. 

- Csak? - kérdeztem rá hátha így könnyebb. Ben megtorpant és felém fordult. Tekintetét az enyémbe fúrta majd megállt előttem. Még közelebb akart jönni, de a térdemtől nem tudott amit igazából szándékosan összeszorítottam. De genya vagyok. Nem habozott megfogta a térdeim és egy erős mozdulattal széttárta lábaim. A döbbenettől reagálni se tudtam. Nekem kezdett ciki lenni ez a testi közelség míg ő jól szórakozott a meglepettségemen. Beállt a lábaim közé mire én fülig vörösödtem. Kezeivel simított párat a combjaimon és akkor ott voltam, hogy szájba verem, de megszólalt. 

- Csak szeretlek! - suttogta mire kirázott a hideg. Arca közel volt az enyémhez, leheletét éreztem az arcomon. Mellkasom zavarodottan emelkedett. Utálom amikor ezt váltja ki belőlem. Játékosan belecsípett a jobb combomba mire levert a víz. A rohadt életbe mindjárt behúzok neki ha nem fejezi be. 

- Ne fogdoss! - szóltam rá halkan. Túlságosan megbabonázott, nem tudtam arra koncentrálni, hogy eltoljam magamtól. 

- Azt ne mondd, hogy nem tetszik! - búgta a fülembe és kapva azon, hogy lefagytam belepuszilt a nyakamba. Nálam betelt a pohár egyszerűen eltoltam és felpofoztam. A döbbenettől hátrált mire én lepattantam az asztalról. Arca kicsit kipirosodott, de nem fájt neki mert mosolygott. 

- Megmondta, hogy ne fogdoss! - szóltam rá mérgesen és feltéptem az ajtót. Mike kint volt, gondolom hallgatozott. Szuper. Dühösen mentem végig a folyosón. 

- Úgyis az enyem leszel! - kiabált utánam Ben. Hangja elég szórakozott volt. Ez nem normális. 

- Csak szeretnéd! - vágtam vissza. 

- Nem szeretném hanem tudom! - kontrázott mire mosolyogva megcsóváltam a fejem. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja velem! 

19.rész ~ Don't let me go..

Halihó! Elnézést a késésért valahogy nem jött az ihlet, de most már itt van. Gondoltam rá, hogy írok bele egy kis visszatekintést, de akkor már túl hosszú lett volna. Jó olvasást!  

~ másnap reggel ~ 

~ Jade szemszöge ~ 

Többször is megcsókoltam Bent. Nem tudom mi ütött belém. Jobb keze az oldalamon csúszott lefele majd ujjait beleakasztotta a farmerembe. Meghúzta párszor mire elöntötte a pír az arcom. Ajkaink elváltak egymástól majd megfogta a kezem és elkezdett behúzni a szobába. Amint beértünk nekem esett és vadul csókolni kezdett. Kezei a pólóm alatt matattak. 
- Na végre, hogy itt vagytok! - hallottam meg Niall hangját mire értetlenül elhajoltam Ben csókja elől és oldalra néztem. Az ágyban Niall feküdt, egy takaró volt rajta. 
- Mi a... - kezdtem volna, de Ben megcsókolt. 
- Csak egyszer. Hármasban. - mosolygott kanosan. 
- Te jó isten!! - ültem fel ijedten. Zavartan kapkodtam a levegőt és kitűrtem a hajam az arcomból. Éreztem, hogy az álmom alatt rendesen levert a víz. Körbenéztem a szobába és örömmel nyugtáztam, hogy csak Lin fekszik mellettem. Hogy álmodhattam ekkora baromságot? Szent szar. Jobb lesz ha ezt megtartom magamnak. A álmomnak köszönhetően eszembe jutott, hogy mit műveltem este. Bennel. Utálom magam. Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megcsókoltam. Igazából nekem az volt életem első csókja. Bánom, hogy nem attól az embertől kaptam akit tényleg szeretek. Bevallom valamennyire élveztem mert Ben egyszerűen mámorító volt. Ráadásul már 18 éves. Én meg 16. Megcsókolt egy nagykorú, rendes, helyes... Nem is tudom akkor mi járt a fejembe. Annyira sajnáltam amit Daisy-nek mondtam. Talán arra gondoltam ha megcsókolom megbocsájt. Hogy lehetek ekkora szemét? A csókot biztos nem bocsájtja meg, ezek után valószínű azt se amit Daisy-nek mondtam. De amikor elváltunk még megismételte volna. Mérlegeltem magamban ezt az egészet majd rájöttem mi is történt a tábor alatt. Ben belém szeretett. Minden apró jel amit küldött... De vak vagyok! Lehet azért mert Niallt szeretem. Akkor se tudom viszonozni Ben érzéseit. Ezt jobb lesz ha minél hamarabb tisztázom vele. Tudom, hogy sokszor megbántottam, de ezt nem hagyhatom ennyiben.
- Mi ez a komor fej? - ült fel Lin. Valakivel muszáj volt megbeszélnem. Kate nincs itt, telefonon nem az igaz és a tábor alatt Lin került hozzám a legközelebb.
- Óriási baromságot csináltam. - kezdtem bele és azonnal eltemettem az arcom. Olyan ciki ilyenről beszélni. Másodpercek múlva megéreztem, hogy besüpped előttem az ágy mire felemeltem a fejem.
- Mondd! - szólt rám határozottan. Feszülten bámulni kezdte az arcom ami kicsit idegesítő volt. Hogy mondjam el? Még magam sem tudom mi történt.
- Tegnap este Bennel csókolóztunk. - mondtam halkan és pont nem úgy reagált ahogy vártam.
- Úristen! Na végre! Ennyi idő kellett, hogy észre vedd? Ezt nem is hiszem el! Végig nektek drukkoltam! Tudtam én, hogy egymásnak lettetek teremtve! - hadarta boldogan és közben az ágyon ugrált. Boldogsága mosolyt csalt az arcomra. Nem is értettem mit kiabál. Végig nekünk drukkolt? Lehet azt hiszi, hogy összejöttünk. Vagy már az elején tudta?
- Lindsay Scott! - fogtam meg a  karját és lerántottam ülő helyzetbe. Meglepetten nézett rám. Nem voltam mérges csak próbáltam komoly lenni. - Hogy érted azt, hogy végig nekünk drukkoltál?
- Már az elején láttam, hogy bejössz Bennek. - vigyorgott mire én elpirultam. - Rajtad kívül mindenkinek feltűnt. - forgatta meg a szemeit mosolyogva. Most már még vörösebb voltam. Hogy nem vettem észre? Annyira égő ez az egész. Mindenki tudta? Akkor Daisy ezért mondta, hogy útba vagyok. És Cody is ebbe kezdett bele lefele a lépcsőn.
- Jól van. Most már mindegy. - sóhajtottam és eltűrtem a hajam.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte döbbenten. Kicsit féltem attól, hogy beavatom az egészbe. Ahogy Bent ismerem, nem hiszem, hogy Nate-en kívül bárkinek elmondja.
- Nem jöttünk össze. - motyogtam halkan.
- Mi? Miért? - nézett rám értetlenül.
- Lin én nem őt szeretem! - ráztam a fejem. Sajnáltam ezt az egészet, de ez van. Az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Benre csak úgy tekintek mint barát. Nem több. Tegnap este nem tudom mi volt velem.
- Jade. - sóhajtott. - Ugye tudod, hogy tegnap este adtad alá a lovat? Gondolom visszacsókoltál, ő pedig azt hiszi, hogy van nála esélyed.. - magyarázott, de én csak megráztam a fejem mire elhallgatott.
- Ott hagytam. - mondtam halkan és a bűntudattól könnybe lábadtak a szemeim. Átbasztam. Soha nem csináltam ilyet egy fiúval. Én tényleg sajnálom, de biztos, hogy nem fog meghallgatni.
- Nagy szarban vagy. - rázta a fejét Lin majd kiment. Egyszerűen undorodom magamtól. Kihasználtam Ben érzéseit annak ellenére, hogy nem is szeretem. Tudom mit érez mert Niall se viszonozza a szerelmem. Erre a gondolatra még több könny folyt az arcomon. Ma hazamegyünk. Ő itt marad. Az alsó ajkamba haraptam és kiszállva az ágyból az ablakhoz mentem. Ha már benyitnak ne lássák, hogy szétbőgtem a fejem 2 fiú miatt. Kinéztem a üvegen. Odakint sütött a nap és enyhe szél fújt. A kopott párkányra támaszkodtam, fejem pedig a hideg ablaknak döntöttem. A rohadt életbe 16 éves vagyok és nem bírok az életemmel. Nem akarok hazamenni. Nem akarom itt hagyni Niallt. Félek, hogy elfelejt. A nappaliból ajtó csapódást hallottam, de semmi kedvem nem volt kinézni. Mi van ha Ben? Halk veszekedés is beszűrődött valamit tolakodás jeleit is hallottam. Szuper. Hirtelen kivágódott a szoba ajtaja mire azonnal megpördültem. Lin épp Bent löködte, aki erősen ellenkezett. Haja kócos volt, szemei vörösek. Elég nyúzottnak tűnt, akárcsak én.
- Ne lökődj már! - morgott Ben és próbált ellenkezni, de Lin erősen tolta.
- Meg kell beszélnetek! - mondta komolyan a lány és teljes testével Ben hátának feszült. Csak értetlenül ráztam a fejem. Nem volt még így is elég? Miért erőltessük azt ami nem megy? Ben se akart beszélni velem. Én mondjuk igen, de nem így. A tegnapi után talán soha nem is fogunk. Ahogy a meggyötört srácra néztem szemeim újra megteltek könnyel. Ennyire megviselte? Nem tudtam, hogy fontos vagyok neki. Lin egy erőteljes mozdulattal belökte majd becsukta az ajtót és megállt előtte, hogy egyikünk se tudjon kimenni.
- Nincs mit megbeszélnünk! - morogta Ben és hiába próbáltam a szemébe nézni, folyton elfordította a fejét.
- Szerintem meg van! - vágott vissza Lin. Én csak álltam ott, mint egy darab fa és hallgattam a halk veszekedésüket.
- Majd valamikor megbeszéljük.
- A valamikor egyenlő a sohával? - kérdezte Lin mérgesen.
- Talán. - motyogta Ben mire megráztam a fejem. Most vetett véget a barátságunknak. - Kérlek menj arrébb! - lépett közelebb mire Lin megrázta a fejét. Ben sóhajtva megforgatta a szemét és megemelte a barátnőmet. 1 méterrel arrébb letette majd villámgyorsan kiment.
- Ennyit a nagy beszélgetésről. - mondtam szomorúan és hassal az ágyra dőltem. Talán tényleg ennyi volt. London nagy város. Nem hiszem, hogy a közeljövőbe összefutnánk.
- Miért nem mész utána? - ült az ágyra.
- És mit mondjak? - egyenesedtem ki kicsit mérgesen. - Mondjam a szemébe, hogy nem szeretem azok után amit vele tettem? Ezt a szar helyzetet rontsam el még jobban? Nem érted, hogy nem tudom mit csináljak? Szeret, de nem tudom viszonozni. Nekem csak Niall van és ezen nem akarok változtatni. Annyi lányt megkaphat miért én kellek neki? - magyarázásom átment kiabálásba. Teljesen kifordultam magamból. Csak döbbenten megrázta a fejét és magához húzva megölelt.
- Minden rendben lesz. - tolt el magától, hogy könnyes szemeimbe nézzen. Csak reménytelenül megráztam a fejem. Szerelem terén mindig is kicsit pesszimista voltam. - Mondjak valami újdonságot amitől biztos jobb kedved lesz? - mosolygott mire megtöröltem a szemeim és bólintottam. Olyan aranyos. - Tegnap a bulin te is láttad azokat a szendvicseket?
- Igen. Mondjuk nem ettem belőle mert furán néztek ki. - mondtam. Halkan elnevettem magam.
- Hát igen. Na mindegy. Miután ti eljöttetek vége lett a lassú zenének. Mindenki ivott, evett. A fiúk jól bekajáltak a szendvicsekből és egész este jártak a WC-re. - röhögött Lin mire én is nevetni kezdtem.
- Ment a hasuk? - kérdeztem, Lin pedig bólintott.
- Mike még ide is bejött. - mutatott a mellettünk lévő fürdőre mire mindketten összerezzentünk.

~ 2 óra múlva ~

- Gyerekek a isten szerelmére gyertek már! - kiabált nekünk Mrs.Miller a sor elejéről. Már így is késésbe voltunk pedig időben elindultunk csak fél úton rájöttünk, hogy James nem is szállt fel a buszra amivel jöttünk. Adam persze azonnal visszafordult, hogy összeszedje szegény gyereket. Addig nem mentünk tovább. A kikötőben álltunk. Amíg Mrs.Miller intézkedett mi vártunk a hajótól nem messze. Nem bírtam ki, hogy ne rohanjak oda Niall-höz, akinek az anyukája ide fog jönni érte mert ő ragaszkodott hozzá, hogy idáig elkísér minket.

ZENE

- Menj. Megfogom a cuccod. - mosolygott Lin mire a kezébe nyomtam az apró szütyőt. A tűz felfalta a cuccaim, anyáék örülni fognak. Niall Cody és Mike társaságában beszélgetett. Megérezte, hogy nézem. Fél szemmel ő is nézni kezdett.

 Nem tudom mi ütött belém csak futva elindultam felé majd a nyakába ugrottam. 

- Hiányozni fogsz! - motyogta és kezeit a derekamra fonta. Ő mondta és nem én. A boldogságtól könny szökött a szemembe. Hiányozni fogok neki. Gondolni fog rám. 

- Te is nekem! - mondtam alig hallhatóan. A sírás miatt a levegőt is gyorsabban vettem. Mellkasom zavarodottan emelkedett, könnyeim az arcomra száradtak. A torkomba gombóc keletkezett. Nem tudtam, hogy elmondjam-e azt amit már régóta érzek iránta. Ha elmondom és találkozunk még, az kicsit fura lenne. Ha nem mondom el egy életre bánhatom és soha nem tudom meg mi lett volna ha... Éreztem, hogy többen megbámulnak minket. Nem bírtam, kikívánkozott belőlem. - N..Niall. - dadogtam mire ő letett. 

- Igen? - mosolygott. Kék szemei csillogtak, kócos hajába belekapott az enyhe szél. 

- Ne engedj el! - mondtam halkan és éreztem, hogy nem bírom tovább. Elsírtam magam mire ő furcsán nézett rám. Fürkészte zöld szemeim, ahogy én is az övéit. Láttam az arcán, hogy magába mérlegel. Mintha mindenre rájött volna. Előttem lepergett az egész tábor. Amikor először megláttam. Soha nem felejtem el, hogy bámultam. A kis cetli amit írt még mindig a nálam van. Az első bókomat mondtam neki amikor ápoltam. Nevettünk, veszekedtünk. Túl gyorsan történt minden én pedig beleszerettem. Döbbenten nézett rám. Gondolom minden leesett neki. 

- Jade te..?

- Szeretlek! - fejeztem be helyette is és a vállába fúrtam az arcom. Nem bírtam a szemébe nézni. Nem ment. Féltem, hogy nem azt látom amit én akarok. Kicsit eltolt magától, de még így is lesütöttem a szemeim. Felemelte az állam és eresztett egy halvány mosolyt. 

- Parker!! - kiabált Mrs.Miller, de nem foglalkoztam vele. Abban a pillanatban kocsi dudálást hallottam. Niall egy pillanatra hátra fordult. Tudtam, hogy az anyukája az. 

- Menned kell, ahogy nekem is. - motyogta Niall. Az alsó ajkamba harapva megráztam a fejem. Nem akartam itt hagyni. Magammal akartam vinni. Igaz nem reagált semmit a béna szerelmi vallomásomra. Talán majd egyszer. - Találkozunk még! - mondta komolyan és hátrébb lépett. Ujjaim kicsúsztak meleg szorításából és lassan távolodott el tőlem. Lépkedett hátrébb majd egy bíztató mosoly kíséretében megfordult és beült a kocsiba. Ott álltam mint egy darab fa. A kocsi elment és elvitte Niallt. A szívem hevesen vert amíg el nem tűnt az autó a szemem elől. A szőke, ír fiú hiánya miatt lelassult a szívverésem. Elment. 

- Gyere Jade. - hallottam Lin hangját. Megfordított és elindultunk a hajó felé. Teljesen összetörtem. Nem gondoltam semmire csak Niallre és reménykedtem, hogy egyszer még találkozunk. 

- Csinálhattad volna ezt egész tábor alatt. - hallottam Daisy hangját. Már csak ő hiányzott. 

- Mi? Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. Gyenge voltam ahhoz, hogy ezen törjem a fejem. 

- Ben majd' fel robbant. - eresztett gonosz kuncogást mire megráztam a fejem. - Gyere beszélgessünk. - rángatott arrébb mire én erőtlenül követtem fel az emeletre. De jól kezdődik ez az utazás. 

18.rész ~ Szent a béke?!

Sziasztok! Ebben a részben megtörténik az amit pár olvasóm szeretne, de még így is megcsavarom kicsit... Jó olvasást! 

Ui.: Tessék rongyosra hallgatni a BSE-t <33

- Ben! Nyisd ki! - ütögettem az ajtót és a sírástól már levegőt se kaptam. - Kérlek, Ben! - ütöttem az ajtóba sírva, de nem reagált semmit. Éreztem ahogy szemeim feldagadnak a sírástól. Láttam, hogy reménytelen. Remegve az ajtónak dőltem és lecsúsztam a földig. Felhúztam a lábaim, átkaroltam azokat majd sírva a térdeimre hajtottam a fejem. Hogy lehetek ennyire szemét? Olyan jóba voltunk és elbasztam mindent. Nem baj, addig itt maradok még nem nyitja ki az ajtót. Beszélni akarok vele. 

~ Ben szemszöge ~ 

Hallottam ahogy üti az ajtót. Megsajnáltam, hogy könyörög. De amióta belebolondultam én is átmentem pár dolgon. Járkáltam a fiúk szobájába ahol még nem is jártam, de ma már biztos nem megyek vissza a miénkbe. Annyira szar ez az egész. Bementem a fürdőbe és elkezdtem engedni a vizet. Közben rájöttem, hogy itt nincs is meleg víz. Mérgesen a falba vertem. Semmi nem akar összejönni. Már elzártam volna amikor arra jutottam, hogy a hideg víz majd felráz. Ledobtam a ruháim és beleültem a kádba. Kicsit hideg volt, de amúgy is melegem volt. Nem tettem be a dugót csak fentről a zuhany rózsából engedtem magamra a vizet. 

 A buli, Jade és ez a vita. Teljesen felkavart. Fogalma sincs, hogy mennyire fáj amit mondott. Fejemben megállás nélkül hallottam a hangját: Daisy a rohadt életbe fogd már fel, hogy engem rohadtul nem érdekel Ben!! Nem tudja, hogy többet érzek. Hogy minden amit a fejemhez vág jobban fáj mint gondolja. Annyiszor utaltam rá. Küldtem neki az apró jeleket, de semmi. Más lányoknak már rég feltűnt volna. Miért csinálja ezt velem? Nem fogom feladni. Még nem. Majd Londonban minden rendbe jön. Ez a szaros itt marad és Jade végre nem vele fog foglalkozni. Istenem csak érjünk vissza. Már előre látom, ahogy megszerzem. Igen, Jade Parker az enyém lesz csak érjünk haza. Nem fogom hagyni, hogy más elvegye előlem. Főleg nem egy ilyen mint Niall. Fú az a gyerek annyira irritál. Már majdnem elmondtam Jade-nek mindent, de neki ott kellett lennie. Le kellett kérni és meg kellett csókolni. De az utóbbi nem sikerült. Nagyon úgy érzem, hogy közénk akar állni. De mi szükség erre? Az egész tábor alatt nem került olyan közel Jade-hez mint én. Legalábbis így vettem észre. Próbálok erősíteni a köztünk lévő barátságon. Amikor beszélgettünk csak ketten voltunk. Felszabadultan mesélt még ha az elején kicsit zavarban is volt. Amikor viccelődött úgy megcsikiztem volna, de féltem, hogy elaszald velem és ló és ott csikizem ahol nem kéne. Ráadásul még csak 16. Hogy a francba szerethettem bele hiszem még ,,kislány". Hallottam Natetől, hogy a suliba több 15-17 éves lány kedvel viszont nekem onnan nem kell senki. Egy pláza cica se. Nekem Jade kell. Nem tudom mi tetszik benne. Talán minden. A haja, a szeme a mosolya. Minden olyan valódi. A suliba nincs valami jó hírem csajok terén, de az teljesen más. Jó, volt pár barátnőm, de rájuk nem úgy tekintettem mint Jade-re. Igen, én vagyok a rossz fiú a suliba és sok lány közel akar kerülni hozzám. Igazából nem is értem miért én viselem a rossz fiú címet. Soha nem mondta senki, csak úgy szeretnek. Jade az első lány akiért a könnyeimet hullatom. Nagyon makacs és nem veszi észre amit akarok. Nehezen megszerezhető. Míg a régi barátnőimnek villantottam egy mosolyt már adták a mobil számukat. De ennek mostantól vége, leszarom az összes csajt és Londonba megszerzem Jade-et. Mondjuk nem hinném, hogy a szülei hagynák, hogy velem legyen. Nem gond, akkor várok. Összeszedem magam és várni fogok. Nem mutatom, hogy szarul esett. Nem mutatom, hogy fáj. Még egyszer megráztam a fejem és kiszálltam a kádból, megtöröltem magam majd a csípőmre csavartam a törölközőt.  Elzártam a vizet és megtámaszkodtam a mosdó kagylón. Vizes hajam az arcomba omlott amit egy megszokott mozdulattal kitűrtem onnan. Szemeim pirosak voltak a sírástól. Egy lányért sírok, aki nem vesz észre. Mintha nem is én lennék. Ilyenkor a legszarabb a szerelem. Amikor nem viszonozza az illető. Na majd ha visszamentünk rendesen a tudatára adom, hogy belé esetem. Ellöktem magam a mosdó kagylótól és egy elégedett vigyorral vettem fel a gatyám. Fejemben ezer ötlet mászkált már. Csak meg kell várnom míg eljön az ideje.

~ Jade szemszöge ~

Nem tudom mennyi idő telt el. Azt se tudtam, hol vagyok csak nagyokat pislogtam.

- Mit keresel itt? - guggolt le mellém Nate. Megráztam a fejem és körbenéztem. A folyosón voltam és a fiúk szobája előtt ültem a földön. A hajam kócos volt éreztem, hogy az arcom borzalmasan néz ki. Ben valószínű még mindig nem jött ki. Ennyire megbántottam volna?  

- Én.. megbántottam.. - dadogtam. Nate összeráncolta a szemöldökét, gondolom nem értette. - Bent. Meghallotta amikor róla beszéltem Daisy-vel. - motyogtam mire ő kicsit ideges lett. A levegőt szaporábban vette és a fejem mellett kicsit beleütött a falba amitől összerezzentem. Mérgesnek tűnt. 

- Mégis mit mondtál neki? - kérdezte fojtott hangon. Egyre dühösebb lett mintha aggódna Benért. 

- Nem fontos. - legyintettem. Próbáltam enyhíteni a köztünk lévő feszültséget. Nem akartam elmondani neki. 

- Jade! - szólt rám nem túl kedvesen. Nem szóltam semmit mire közelebb hajolt hozzám. Az orrunk majdnem összeért. - Mit mondtál neki?? - kérdezte mérgesen. Leheletét éreztem az arcomon. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a falon, míg másikkal a földön. Könnyeim potyogni kezdtek. Nate annyira másnak tűnt. Úgy éreztem mintha ellenem lenne Ben miatt. 

- Daisyvel veszekedtünk és akkor mondtam a húgodnak, hogy Ben nem érdekel, de meghallotta. - magyaráztam én nem mertem a szemébe nézni, de a kíváncsiság győzött. 

- A rohadt életbe! - csapott megint a falba, de ezúttal fel is állt. Értetlenül néztem fel rá. - Menj arrébb! - mondta határozottan. Gondolom be akart menni. Azonnal felpattantam a földről. 

- Hadd menjek én is! - álltam elé mert addig nem tudott bemenni. 

- Menj arrébb! - ismételte magát még nyugodt hangon. 

- Nate értsd már meg, hogy beszélnem kell vele! - erősködtem már-már sírva. Nem igaz, hogy nem érti. Megbántottam, meg kell beszélnünk. A csendes folyosón csak a mi suttogásunkból álló beszélgetést lehet hallani és az én szipogásomat. Rajtunk kívül nem volt senki. 

- Ahogy nekem is! - biccentett és jobbra lépett volna, de elé álltam. Felvonta egyik szemöldökét majd közelebb lépett felém. 

- Menj el vagy én teszlek arrébb! - ment át fenyegetésbe amitől kicsit megrémültem.
- Mi van veled Nate? - ráztam a fejem értetlenül mire sóhajtott egyet. Várt pár másodpercet majd megfogta a 2 karom és maga mellé húzott. Amilyen gyorsan csak tudott bement a szobába, de mivel kisebb vagyok simán elé ugrottan így én is a szobába jutottam.

~ Ben szemszöge ~ 

Az ágy szélén ültem amikor hirtelen kivágódott az ajtó. Megláttam Nate-et és Jade-et, akik lihegtek és egy pillanatra összenéztek majd felém futottak. Értetlenül néztem rájuk amikor Jade kigáncsolta a haverom, aki hassal a földre esett. Magamba röhögni kezdtem rajta, de amikor észbe kaptam Jade már rám vette magát. A lendülettől hátradőltem az ágyon, magammal rántva őt is. Láttam az arcán, hogy elpirul. Kuncogva hátradöntöttem a fejem majd újra ránéztem. Bal kezemmel észrevétlenül legyintettem Natenek aki azonnal kiment. Jade kicsit zavarba jött. Rajtam feküdt és gondolom meghallotta, hogy Nate kiment. Hirtelen felindulásból jobb kezemet a hátára csúsztattam. Semmi hátsó szándékom nem volt. Na jó, kedvem lett volna letaperolni, megcsókolni és le...
- Sajnálom! - mondta halkan ezzel megszakítva a perverz álmodozásomat. Nem szóltam semmit csak mélyen zöld szemeibe néztem. Láttam bennük, hogy tényleg sajnálja. Nem tudtam rá haragudni, mégiscsak szeretem. Kezei lecsúszta a mellkasomról majd megtámaszkodott mellettem ezzel megemelve testét. Lökött egyett magán és mellém gurult amin halkan kuncogni kezdtem. Olyan aranyos és szép. Játékos, de komoly. A hátára feküdt és a plafonra meredt míg én elszántan bámultam. Tekintetem végig vezettem rajta és megnyaltam a szám. Úristen, de perverz vagyok. - Nem tudtam, hogy ennyire megbántottalak! Nem tudtam, hogy ilyen fontos neked a barátságunk! - hebegett még mindig a plafont nézve -  Nem tudom, hogy kerültél oda és nem tudom miért mondtam azt amit mondtam, de...
- Most már mindent tudsz! - mondtam mosolyogva. Erőt vettem magamon és leengedtem a kezem a hasamról. Észrevétlenül csúsztattam a lepedőn míg meg nem találtam Jade kezét. Óvatosan összekulcsoltam az ujjaink és felnéztem mintha nem is én csináltam volna.
- Tényleg? - kérdezte kíváncsian és megszorította a kezem.
- Nem. - röhögtem el magam. Nem fogok neki mindent elmondani. Igaz a buliba azt terveztem, de most már úgy vagyok vele, hogy Londonba egyszerűbb lesz.
- És elmondod amit nem tudok? - könyökölt fel. Éreztem, hogy elvörösödöm és forgatni kezdtem a fejem. Mindenhova néztem csak rá nem.
- Nem. - mondtam halkan. Szólásra nyitotta a száját, de kivágódott az ajtó mire mindketten odanéztünk.
- Vége a lamour-nak!! - kiabált ránk Nate röhögve. Akkor örültem, hogy megzavart minket mert nem akartam erről beszélni Jade-del.
- De mi csak.. - magyarázott volna a mellettem fekvő lány, de Nate csak színpadiasan felemelte a kezét.
- Jade, tipli van! - tárta ki az ajtót röhögve Nate mire én Jadere néztem. Olyan fejet vágott mintha gondolkodna. Elmosolyodott majd ahelyett, hogy megkerülte volna az ágyat átmászott rajtam. Rám ült majd megsimogatta a mellkasom. Abban a pillanatban csak fohászkodtam, hogy a szerszám fel ne álljon mert akkor nagyot égek. Bevallom rohadtul élveztem és nem bírtam ki, hogy meg ne nyaljam a szám.
- Még folytatjuk! - intett felém Jade amikor az ajtóba ért. - Kösz Nate. - csapkodta meg barátom mellkasát majd kiment.
- Szent szar. - döntöttem hátra a fejem.
- Mi a fene volt ez? - kérdezte Nate ledöbbenve.
- Nem tudom, de majdnem elárultam magam. - temettem el az arcom.
- Állt a lompos mi? - röhögött Nate mire hozzá vágtam a párnát. Ezt igennek vette. - Menj utána! - komolyodott el.
- Biztos? - kérdeztem kicsit félve. Nem akartam kosarat kapni vagy ilyesmi.
- Biztos. Szerintem már eljött a ideje! - mondta mire felpattantam. Jól esett ez a biztatás. Főleg Nate-től. Megveregette a vállam mire én az ajtóhoz mentem. Kimentem és megláttam az apró lányt, aki a csendes sétál végig a folyosón. Gyors léptekkel indultam utána. Láttam, hogy mindjárt megfordul ezért elé rohantam és finoman a falnak nyomtam. Két kezemmel a feje mellett támaszkodtam.
- Szia. - vigyorgott. Egyáltalán nem tűnt meglepettnek. A szavak eltűntek a fejemből és éreztem, hogy valami hülyeség fog kicsúszni a számon.
- Mire volt jó ez az egész? - kérdeztem kicsit idegesen. Nem is lett nagy baromság. Amúgy is érdekelt, hogy miért kellett átmásznia rajtam. Nem mintha nem örültem volna neki. Testünk közt alig volt fél méter, mellkasa zavarodottan emelkedett. Zöld szemeivel engem fürkészett, ahogy én is őt.
- Mire gondolsz? - kérdezte. Szája sarkában észrevettem egy halvány mosolyt. Sejtette mire gondoltam. Közben rájöttem, hogy ez olyan mintha megvádolnám ezért kifújtam egy adag levegőt.
- Csak... ne így! - mondtam halkan. Ne így játszon velem. Arcára kiült az értetlenség.
- Ilyen nagy baj? Csak egy szavadba kerül és...
- Jade! - szóltam rá mire elhallgatott. Nem bírom tovább húzni ezt az egészet. Szarok mindenre. Nem várok míg Londonba érünk. - Maradj így! - mondtam halkan egy fél mosoly kíséretében. Nem mozdult. Talán nem mert vagy kíváncsi volt mit csinálok. Szerintem egyértelmű volt. Tekintetem a szemei és szája között kapkodtam. Leheletét éreztem az arcomon. Hideg volt, de kellemes. Arca lassan elvörösödött mire kitűrtem egy tincset az arcából, egyenesen a füle mögé. Hirtelen megéreztem Jade kezeit a derekamon amire mosolyognom kellett. Nem ellenzi.
- Ben. - lihegte zavartan szemében mégis láttam a vágyat.
- Kérlek! - duruzsoltam a fülébe majd megnyaltam a számat. Arcom közeledett felé, de fél úton megálltam és vártam a reakcióját. Kezei, amik a derekamon pihentek egy erőteljes mozdulattal magához húztak, ami tetszett. Éreztem, hogy zavarba van, de neki is bejött ez az egész. Jobb kezem a nyakára tettem és vettem egy mély levegőt. El se hittem, hogy velem történik. Lehetetlennek tűnt az egész. Lassan húztam magam felé míg ajkaink össze nem értek. Először csak egy lágy puszit nyomtam a szájára. Aztán megkarmolta a tarkómat amitől szenvedélyesebben csókoltam. Forgott velem a világ és a boldogságtól majd' szétrobbantam. Nyelvem bejutást követelt a szájába amit azonnal megadott. Jobb kezemmel megtartottam a nyakánál, míg ballal a csípőjét fogtam. Karjai a nyakamon voltak amivel közelebb húzott magához. A tarkómat vakarta aztán meghúzta a hajam amitől teljesen beindultam. Beleharaptam alsó ajkába mire nyögött egyet. El se hiszem, hogy én váltottam ki belőle. Hogy csak ketten voltunk. Fel se fogtam, hogy ez az egész itt és most velem történik. Azt kívántam bárcsak soha ne ért volna véget az a pillanat. Jade többször is visszacsókolt aminek leírhatatlanul örültem. Levegő hiányában elváltunk, de nem az történt amire számítottam. Még egyszer megakartam csókolni, de ellépet előlem. Értetlenül néztem rá amikor szemei könnybe lábadtak. Hitetlenül megrázta a fejét majd hátat fordított és elindult a folyosón.
- Jade, várj! - kaptam el a karját mire félig megfordult.
- Nem kellett volna. - motyogta. Könnyei a padlóra hullottak. Hogy érti, hogy nem kellett volna? Láttam rajta, hogy tetszett neki. Tudom. Éreztem.
- De..
- Sajnálom. - mondta halkan majd sírva elszaladt. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség és nem hittem el ami az imént történt. Először fel se fogtam a történteket. Eltűnt a szemem elől pedig itt volt, velem. A könnyek folyni kezdtek az arcomon. Nem hittem el. Nem tudtam felfogni. Minden mozdulata őszinte volt. Aki így csókol az nem lehet ,,hamis". A sírástól alig kaptam levegőt. Gyengén a falnak dőltem. Miért játszik az érzéseimmel? Ok nélkül nem csókoltam volna meg. Most már mindent tud. Hogy fogok így a szemébe nézni? Annyira érzem, hogy neki nem jelentett annyit mint nekem. Rohan vissza Niall karjaiba. Mert az a taknyos neki jobban bejön mint én. A fájdalom helyét átvette a düh. Mindig Niall. Mérgesen kezdtem járkálni majd hirtelen felindulásból ököllel a falba vertem. A fájdalomtól összerogytam. Tudtam, hogy most basztam el a jobb kezem.
- Haver jól vagy? - szaladt ki Nate és leguggolt hozzám. Tekintetével felmérte a helyzetet és értetlenül megrázta a fejét.
- Nem! Nem vagyok jól! - ordítottam rá és felálltam a földről. Könnyeimmel küszködve berohantam a fiúk háló szobájába és magamra csaptam az ajtót. Szerencsémre nem volt ott senki így egyedül lehettem a gondolataimmal.

17.rész ~ Búcsú buli.. tele bonyodalmakkal..

Sziasztok! Bocsi a késésért, de nem tudtam, hogy írjam le ami a fejemben már rég megvolt. Azért remélem tetszeni fog. Ez a rész a személyes kedvencem lett miközben írtam. A zenénél ne foglalkozzatok a párbeszéddel. Ja és mielőtt elfelejteném, a barátnőm elkezdett írni egy blogot ami igaz történet alapján írodott - remélem megemlít ^^ - nézzetek be hozzá: Összetört szív . Jó olvasást!! 

Ui: Köszönöm a 23 feliratkozót! Imádlak titeket! 

Még mindig egymást néztük amikor kinyílt az ajtó és megláttuk Mrs.Millert.
 - Gyertek! Készülődünk, holnap indulunk haza. Ma még csinálnunk egy utolsó bulit! - mondta izgatottan majd kiment. Niallel nevetést visszafojtva összenéztünk. 

- Szóval lesz egy buli.. - kezdett el tanakodni Niall mire bólintottam. 

- De hol? - kérdeztem mert nem tudtam, hogy van olyan hely a motelba, ahol lehetne bulizni. Niall csak megrántotta a vállát. 

- Menjünk utána! - kacsintott és felállt az ágyról. Mosolyogva a kezét nyújtotta nekem amit megfogtam így fel tudott húzni. Szomorú gondolat volt, hogy utolsó napra ilyen jóba lettünk. Nagyon hiányozni fog. Egy egész tenger lesz köztünk és nem tehetjük meg, hogy minden nap találkozzunk. Remélem neki is annyira fogok hiányozni mint Ő nekem. Még ha nem is szeret szerelemből. Kimentünk a szobából és elindultunk a folyosón. 

- Hova is megyünk? - kérdeztem mert egyikünk se tudta hol lesz a buli. 

- Srácok! Erre! - intett nekünk Cody a lépcső tetejéről mire mi felé indultunk. 

- Mit tervez anyukád? - kérdeztem kíváncsian. Mrs.Miller szigorú természete miatt nehéz volt elképzelni, hogy megszervezi a bulit. Vagy ez lehet csak egy csapda? 

- Ez csak egy buli lesz Jade. - mosolygott rám Cody. Félénk ugyan, de kedves srác. Csendben sétáltunk lefele a lépcsőn amikor Cody megint megszólalt. - Nem akarok pofátlan lenni, de kérdezhetek valamit? 

- Persze. - bólintottam. 

- Nem veszed észre, hogy Ben..

- Na végre, hogy itt vagytok! - szaladt felénk Mrs.Miller vidáman. Már kezd zavarni az a levakarhatatlan vigyor a képéről. Lehet annak örül, hogy megyünk haza és soha többet nem lát minket... Nem, az túl gonosz lenne. - Azt a termet lefoglaltam ma estére. Fel kell díszítenünk. Gyerünk, gyerünk!! - tapsolt kettőt és bement az említett terembe. Cody bement és Niall is elindult, de én nem mozdultam. 

- Nem jössz? - fordult vissza Niall. 

- Ben is ott van. - szorítottam össze a szám. - Meg Daisy és Lin. - sóhajtottam. Egyikükkel se akartam találkozni. 

- Veled leszek jó? - mosolygott bíztatóan. Olyan jól esett a kedvessége. Előre féltem, hogy nem hagyják, hogy segítsek, esetleg Daisy beszól valamit. Talán még le is éget. Megakartam szorítani Niall kezét, de vagy félre értik vagy kapok valami sértő megjegyzést. A nagy ajtó előtt még sóhajtottam egyet majd Niallel beléptünk a terembe. Mindenki ránk kapta a tekintetét mire én lesütöttem a szemem. Utálom ha megbámulnak. Mire felnéztem már elfordultak kivéve Bent, Daisyt és Lint. Éreztem, ahogy elvörösödöm. Próbáltam leolvasni valamit az arcukról, de nem ment. Daisy olyan gonosz fejjel bámult, Benről és Linről semmit nem tudtam mondani. - Menjünk a lufis dobozhoz! - sutyorogta Niall mire bólintottam. Elindultunk az egyik lufis doboz felé. Percenként Ben felé pillantottam. Néha elkaptam a tekintetét, de olyankor elrántotta a fejét. Tényleg ennyire haragszik rám? Daisy amint meglátta, hogy szomorúan nézem Bent, azonnal gonosz vigyor terült szét az arcán. Hogy lehet ilyen?
- Beszélnem kell Bennel. - egyenesedtem ki.
- Előbb díszítsünk. Majd a bulin beszélsz vele. - javasolta mosolyogva Niall. Lassan felfújtuk a lufikat ami bevallom nem megy annyira mert elég kicsi a tüdőm szóval a nagyrészt Niall fújta.
- Turner és Robinson kérjék el a létrát, hogy feltegyék a lufikat! - szólt nekik Mrs.Miller mire a 2 fiú kiment. Ezek szerint Ben csak rám haragszik, Nate-re nem. Szuper.
- Beszélhetnénk? - állt meg előttem Daisy. Egy másodpercet sem gondolkodtam a válaszon.
- Nem! - vágtam rá elég határozottan. Felvonta az egyik szemöldökét majd megragadta a karom és arrébb húzott. - Mit nem értesz azon, hogy nem?? - förmedtem rá.
- Remélem elég volt a reggeli incidens. - sziszegte mérgesen.
- Miért kellett hazudni Bennek? - kérdeztem és értetlenül a fejemet ráztam.
- Én szóltam, hogy kopj le róla! - szűkitette össze a szemeit.
- Daisy. - sóhajtottam. - Az isten szerelmére fogd már fel, hogy Bennel csak barátok vagyunk! - mondtam halkan. Le írhatatlanul haragudtam rá, de senkitől nem akartam haragban elválni.
- Tudom. - eresztett egy röpke vigyort.
- Akkor miért nem szállsz le rólam? - tártam szét a karjaim.
- Mert az utamban állsz! - mondta komolyan és jobb lábáról a balra támaszkodott. Hátra dobta szalma szőke, hullámos haját és összefonta a karjait maga előtt.
- De miért? Én tényleg nem akarok Bentől semmit. - kezdtem el magyarázkodni.
- Parker, Robinson! Miért nem díszitenek? - kérdezte mérgesen Mrs.Miller.
- Nagyon vak vagy Jade. Nagyon. - rázta meg a fejét Daisy majd elment. Értetlenül sóhajtottam egyet majd körbenéztem. Mindenki csinált valamit a haverjával. Kivéve egy lányt, akinek én vagyok a barátja és most nem vagyok mellette. Szégyellve a dolgot megráztam a fejem és elindultam Lin felé. Unottan vett ki pár szalagot egy félig szakadt dobozból. Megálltam tőle pár méterre és vártam, hogy felnézzen rám. Percek múlva se egyenesedet ki. Volt egy olyan sejtésem, hogy azt várja menjek el. - Lin. - motyogtam halkan. Nem reagált semmit. - Kérlek! - mentem át könyörgésbe mire sóhajtva kiegyenesedett. Azt se hagytam, hogy pislogjon egyet, azonnal a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem. - Ne haragudj! - motyogtam a fülébe mire eltolt magától.
- Tudod, hogy nem haragszom csak rosszul esett. - sóhajtott és megsimogatta a karom. Bevallom tudtam, hogy meg fog bocsájtani mert ezalatt az egy hét alatt sikerült annyira kiismernem, hogy tudjam Lindsay Scott nem harag tartó lány. Igazából teljesen elfeledkeztem Niallről mert be akartam pótolni azt az időt amit Lin nélkül töltöttem. A táborban mégiscsak ő áll hozzám a legközelebb.

~ Este fél 8 ~ 

- Lin siess!! Szerintem már elkezdődött! - pattogtam idegesen. Kicsit izgultam, nem is tudom miért. 

- Biztos, hogy elkezdődött. - mondta teljes nyugalommal az arcán majd karon ragadott és kimentünk a szobából. Ez a buli tökéletes lesz, ugyanis nem hagyom, hogy bármi bezavarjon. Ez az utolsó együtt töltött mulatás. - Miért izgulsz ennyire? - állt meg Lin és maga felé fordított. 

- Nem tudom. - sóhajtottam. 

- Nem lesz semmi baj. Engedd el magad és élvezd a mai estét! - mosolygott bíztatóan. Lehunytam a szemeim és mély levegőt szívtam. Miért is izgulok? Nem tudom. Egyszerűen ilyen vagyok. Minden apróságon izgulok. Lassan lebattyogtunk a lépcsőn és amint befordultunk a jobb oldali folyosóra meghallottuk a zenét. Még mindig hevesebben vert a szívem. Mi a franc van velem? Megálltunk az ajtó előtt én pedig nekidőltem, hogy ki nyissam, de meg se mozdult. Sóhajtva arrébb álltam Lin pedig kilökte az ajtót. Szinte egyszerre forgattuk a fejünket, hogy megnézzük a helyszínt. Műanyag diszkó gömbök világítottak, szalagok és lufik mindenhol. 2 hosszú asztal volt amin ételek és italok pihentek. Egy különálló asztalon a magnó foglalt helyet, mellette 2 hangfal a földön. Felettünk egy felirat lógott "Búcsú buli" címmel. Elég érdekes írással szóval nagy való színűséggel egy fiú írta rá. 

- Gyertek táncolni csajok! - jött felénk Nate. Rendesen illegette magát a zene ritmusára ami nagyon tetszett. Világos barna haja kócos lett, ahogy a fejét rázta. Linnel összemosolyogtunk majd a kezünket nyújtottuk neki. Ő megfogta őket majd egy sunyi vigyor kíséretében befele húzott minket a terem közepére. 

- Hárman táncolunk? - kérdeztem mosolyogva mire Nate elnevette magát.  

- Ki mondta? - kacsintott rám. Egy apró billentéssel hátra lökött mire én elvesztettem az egyensúlyom és nekidőltem valakinek. 

- Ó, sajnálom. - motyogtam és megfordultam. Ben csoki barna szemeivel meredt rám. Értetlenül megfordultam, de nem láttam Lint és Nate-et. 

- Ne keresd őket! - mondta halkan. - Gyere táncoljunk! - fogta meg a kezem és a terem egyik sarkába húzott. A magnóból épp egy pörgős szám ment, de mi ennek ellenére lassan táncoltunk. Kezeit derekamra tette míg én a sajátomat a nyaka köré fontam. Kicsit lehúztam magamhoz, hogy halljam ha mondd valamit. Nem szóltunk semmit csak lassan táncoltunk. Fehér trikót viselt, kockás inggel ami nem volt begombolva. Kedvenc ruha összeállítás egy fiún. Haja az szemébe omlott amit a füle mögé tűrtem, hogy lássam az arcát. Nem nézett rám hanem a köztünk lévő távolságot figyelte. Úgy éreztem mondani akar valamit. Nekem. Közelebb léptem így fel tudtam nézni az arcára mivel ő magasabb nálam. Tekintete gondterhelt volt. 

- Ben. - suttogtam a nevét mire rám emelte barna szemeit. A gömbök fénye kicsit megvilágították az arcát. Éreztem, hogy mondani akar valamit. 

- Sajnálom. - motyogta. Tudtam, hogy a fürdős incidensre gondol. Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem az ő hibája. - Ne rázd a fejed! Nem hittem neked! - magyarázta halkan mégis kicsit idegesen. - Annyira bánt! Pedig tudhattam volna, hogy te nem csinálsz ilyet mert..

- Shh. - tettem mutatóujjam a szájára. Még engem is meglepett amit csináltam. Ben furcsán nézett rám mire én kicsit zavarba jöttem és elvettem a kezem. Ő csak kifújta a levegőt és mosolyogva szorosabban ölelt a derekamnál.  Vége lett a dübörgő parti számnak, helyét pedig átvette egy lassú.

A ZENE KÖTELEZŐ!!!

(ha vége indítsátok újra)

 - Imádom amikor elpirulsz. - mosolygott aranyosan. A pillangóim azonnal repdesni kezdtek a bók hallatán. Lesütöttem a szemem, de ő azonnal felemelte a fejem az államnál. - Jade.. - szólalt meg Ben, de elcsuklott a hangja. Kíváncsian néztem a szemeibe amíg le nem hajtotta a fejét. - Mondanom kell valamit. - motyogta halkan és újra felemelte a fejét. - Én.. - kezdte, de elhallgatott. - Jade, én.. - kezdett bele megint bizonytalanul, de már késő volt. 

- Lekérem. - hallottam egy ismerős hangot magam mellől. Kezeim lebomlottak Ben nyakáról. Másodpercek múlva már Niall előtt álltam. A buli után majd beszélek Bennel. Niall megfogta a derekam, másik kezébe vette az én kezemet és megvárta míg megkapaszkodom a vállába. Lassú zene, Niall és én. Tökéletes. 

Elvesztem tekintetében. Az arcomat fürkészte. Szőke, néhol barna haja gondosan volt felzselézve. Halványan mosolygott. Nem látszottak kissé csálé fogai, amibe bevallom, beleszerettem. Gyönyörű kék szemei csillogtak, ahogy rájuk tűzött a diszkó gömb fénye. Talán neki is feltűnt, hogy holnap elmegyünk és ő itt marad.

- Niall. - suttogtam a nevét. El akartam neki mondani. Mindent. 

- Igen Jade? - kérdezte kíváncsian miközben az arcomat fürkészte. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot és próbáltam a fejemben kavargó szavakra koncentrálni. Magamban olyan könnyen megy a szerelmi vallomás, de ha most megnyikkannék tuti valami hülyeséget mondanék. 

- Emlékszel amikor a lányok szobájába beszélgettünk? - kezdtem bele egy kérdéssel és máris elfelejtettem minden mondanivalóm. Talán annyi minden volt bennem. Niall csak bólintott. Akkor elmondtam neki mindent, de ő csak a csónakban reagált rá. Máshogy mint képzeltem. - Nem érzed, hogy rosszul értelmezted amit mondtam?? - ha ebből nem esik le neki a tantusz vagy nem akar engem és nem meri megmondani, vagy nagyon vak. Habozott egy kicsit. Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Zavarba jött, talán gondolkozott. Nem tudom. A lassú zene még mindig szólt, körülöttünk mindenki táncolt. Niall hirtelen megállt és elengedett. Sóhajtott egyet majd közelebb lépett hozzám. Jobb kezét végig futtatta a karomon majd megállt a nyakamnál. Megsimogatta azt majd közelebb húzott. A pillangóim szinte majdnem kitörtek belőlem. Totál elvörösödtem és ugyan még nem történt semmi, forgott velem a világ. Eltűrt egy tincset az arcomból, hogy a szemembe tudjon nézni. 2 kezébe fogta az arcom és homlokát az enyémnek döntötte. 

- Jade. - mondta halkan, leheletét éreztem az arcomon. Tekintetét szemeim és a szám között kapkodta. Tudtam mit akar. Azt amit én. Ezt a helyzetet lehetetlen félreérteni. Közelebb hajoltam hozzá, jelezve, hogy én is akarom. Fülemben dobogott a vér, a szívem majd kiugrott. Le írhatatlan boldogságot éreztem amikor ajkainkat csak milliméterek választották el, közben simogatta a nyakam és a karom. Már nem tudtam hova tenni a dolgot. Miért kínoz ennyire? Nem én akartam megtenni az első lépést. Megnyaltam a szám, ami eddig nyitva volt és kiszáradt. 

- Jade táncolsz velem?? - üvöltött Matt. Közben leállt a lassú zene és megint valami pörgős ment. Próbáltam kizárni Mattet és csak Niallre akartam koncentrálni, de már késő volt. Eltávolodott tőlem. Érezte, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat volt. Szemeimbe könnyek gyűltek. Elbasztam az egészet. Nem vártam meg míg elsírom magam. Hátat fordítottam és kimentem a teremből. A folyosó végére mentem ahol megálltam és nekidőltem a hideg falnak. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Hajamat kicsit előredobtam, hogy senki ne lásson. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Miért vártam? Miért nem csókoltam meg? Itt marad. Mi van ha soha többet nem látom? Mérgembe dobbantottam a lábammal. 

- Jó ötlet volt, hogy odaküldtük Mattet. - hallottam nem messze tőlem Daisy vihogo hangját. Ő tehet az egészről. Tudhattam volna. Egyik kezemet ökölbe szorítottam míg a másikkal kicsit a falba ütöttem. A hangok a másik folyosóról jöttek. Elszámoltam 10-ig majd letöröltem a könnyeim és Daisy-hez mentem aki Rose-zal beszélgetett. Rólam. 

- Miért küldted oda Mattet? - kérdeztem értetlenül mire megfordult. 

- Én megmondtam. Megmondtam, hogy kopj le Benről. - sziszegte mérgesen. Kezem újra ökölbe szorult és ha nem motelbe lettünk volna már rég lenne a monoklija. Utáltam ezt a mondatot. Csak ezt tudja a fejemhez vágni. Elborult az agyam. 

- Azt kérdeztem miért küldted oda Mattet!! - ordítottam rá mérgesen és meglöktem a vállánál. Nem érdekelt, hogy idősebb. Belemocskolt amibe nem kellett volna. 

- Hogy beszélsz velem?? - kérdezte kiabálva és meglökött. 

- Ahogy akarok!! Egy utolsó szemét vagy!! - kiabáltam és ezúttal annyira meglöktem, hogy hátraesett. Ráültem és lefogtam a kezeit. Rose meg se próbált beleavatkozni és mivel késő volt a halba nem volt senki. - Csak azt mondd meg miért tetted?? - kérdeztem. Próbáltam nyugodt lenni, de nem ment. 

- Mert táncoltál Bennel. Nem is akárhogy!  - magyarázta idegesen. 

- Daisy a rohadt életbe fogd már fel, hogy engem rohadtul nem érdekel Ben!! - mondtam hangosan. Hogy egyszer mindenkorra világossá váljon a számára. 

- Kösz Jade. - hallottam Ben csalódott hangját mire kiegyenesedtem. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem így akartam. Ben csak sóhajtott egyet és elrohant. 

- Ben várj!! - keltem fel Daisy-ről és utána szaladtam a lépcsőn. 

- Hagyj békén! - szólt hátra elég ellenségesen. Tudnia kell, hogy nem úgy gondoltam. Mérges voltam, ennyi. Nem akarom elveszíteni mert nagyon jóba vagyunk. Nem teheti ezt. A könnyeim már elhomályosítottak mindent, alig láttam. Ben előttem járt pár méterrel és nem akart megvárni. Ő csak gyors léptekkel ment míg én futtattam, de így se értem utol. Láttam, hogy nem a mi szobánk felé megy hanem a fiúkéba. Gyorsítottam a tempón, de nem tudtam megelőzni. Berontott a fiúk szobájába és rám csapta az ajtót. 

- Ben! Nyisd ki! - ütögettem az ajtót és a sírástól már levegőt se kaptam. - Kérlek, Ben! - ütöttem az ajtóba sírva, de nem reagált semmit. Éreztem ahogy szemeim feldagadnak a sírástól. Láttam, hogy reménytelen. Remegve az ajtónak dőltem és lecsúsztam a földig. Felhúztam a lábaim, átkaroltam azokat majd sírva a térdeimre hajtottam a fejem. 

16.rész ~ Mindenki megbolondult?!

Hali. Jól látom, hogy 19 feliratkozóm van? Imádlak titeket! Mostanában rászoktam a hosszú részekre, remélem örültök. Oldal új szavazás lett. Tudjátok mi a dolgotok. Jó olvasást! 

Ui.: A gyönyörű fejlécet köszönöm Blondie Queen-nek. 

Reggel kifejezetten jól keltem. Nyújtóztam egy nagyot majd kinyitottam a szemem. Mellettem Lin nyomkodta a telefonját. 

- Jó reggelt. - köszöntem neki és én is felültem. 

- Neked is. - mondta fel se nézve a mobiljából. Amikor az ágy támlájának dőltem, észrevettem, hogy milyen kupi van a szobába. 

- Mi volt tegnap este? - kérdeztem és kíváncsian Lin felé fordultam. 

- Nem emlékszel mi? - vigyorgott rám mire a szemöldököm a plafonig szalad. 

- Lindsay. - meresztettem rá a szemeim, hogy nyögje ki, de azonnal. 

- Jade. - vigyorgott még mindig. 

~ visszatekintés a tegnap estére  ~

~ Lin szemszöge ~

- Srácok meghalok az unalomtól. Csináljunk már valamit! - nyafogott Nate. - Raboljuk ki a motelt! - röhögött fel.
- Néha úgy érzem az IQ-d a tengerszint alatt van. - forgattam meg a szemeim.
- Néha úgy érzem az IQ-d a tengerszint alatt van. - utánozott vékony hangon nyávogva mire hozzávágtam egy párnát.
- Tényleg csinálnunk kéne valamit. - tanakodott Niall is. A fiúk gondolkodni kezdtek míg Jade majdnem bealudt a kanapé végében. Percek múlva meg is tette. A fiúk valamin kuncogni kezdet amire odakaptam a fejem. 
- Új ötlet? - kérdeztem rá mire Ben bólintott párat. 
- Vetkőztessük le. - nyújtotta ki a nyelvét Nate és Jade felé biccentett. 
- Haha csak szeretnéd. Hagyjátok békén. - védtem meg mire a fiúk tovább törték a fejüket. 
- Amikor kajálni voltunk, ti is láttátok a büfét? - kérdezte Niall mire mindenki bólintott. - És láttátok a dobozos söröket is? - erre Ben és Nate csillogó szemekkel vigyorogni kezdtek. Mondtam volna, hogy 18 alatt úgyse adják ki, de már mindkettő betöltötte. Mire észbe kaptam már az ajtóba vártak. 
Bevallom én is unatkoztam és szívesen belementem volna ebbe sunyi iszogatásba. Felkeltettem Jade-et, aki egész jól fogatta a "Gyere sunyiba fogunk piálni" dumát. 
- Ez komoly? - kérdezte mire elálltam előle így meglátta az ajtóban toporgó fiúkat. - Menjünk! - állt fel ő is. Nate halkan kinyitotta az ajtót majd kidugta a fejét. Ben eközben azzal szórakozott, hogy rácsapja Nate fejére az ajtót, de végül nem tette. 
- Tiszta a levegő. - suttogta Nate majd kiment. Mi is követtük. A folyosón osontunk végig egészen a lépcső tetejéig. 
- Valakinek őrködnie kéne. - mondta Ben és lenézett a büfébe. 
- Jó én maradok. - vállaltam. 
- Én is. Ti menjetek. - intett Jade mire a 3 fiú halkan letrappolt a lépcsőn. - Ez izgi lesz. - vigyorgott. Már nem is volt annyira álmos. Erősen füleltünk majd meghallottuk az ismerős hangokat. 
- Scott, Perker! Ti meg mit kerestek itt?? - hallottuk Mrs.Miller hangját. Azonnal felpattantunk és megfordultunk. A tábor vezetőnk nem messze állt tölünk köntösbe. Arca úgy nézett ki mint aki végig örködte az össze éjszakát amióta velünk van. 
- Csak WC-re indultunk. - motyogta Jade. Rossz válasz. 
- Arra is van női mosdó. Sőt a szobátokba is. - mutatott a másik irányba, ahonnan jöttünk. 
- Azok foglaltak. - erősködött tovább Jade. 
- Viszont a lentit csak a személyzet használhatja! - kontrázott Mrs.Miller. Azt hitte ezzel elmondjuk miért is vagyunk itt. Hát én nem olyan vagyok. Ahogy látom Jade se. 
- Ha szépen kérjük biztos beengednek minket. - vettem fel egy angyali vigyort. 
- Na elég a süketelésből. Nyomás vissza a szobátokba. - intett a másik irányba és megindult felénk. Jade-del összenéztünk majd egy bólintással elintéztük. Lerohantunk a földszintre, ahol nem láttuk a fiúkat. 

- Hova tűntek? - kérdeztem és idétlenül kapkodtam a fejem. 
- Szerintem elbújtak. - rántott vállat Jade. - Menjünk vissza. - mondta mire bólintottam. Mintha a WC-ről jöttünk volna felmentünk az emeletre és célba vettük a szobát.  Mrs.Miller végig követett minket a tekintetével, sőt el is kísért minket a szobáig. Bementünk és leültünk a kanapéra. Vártuk a fiúkat akik pár perc múlva betoppantak. 

- Helló csajok. Megjött a sör. - mondta vidáman Nate és letette a sok-sok dobozt az asztalra. Nem tudtam, hogy bírták el és miért hoztak ennyit, de megadta az este hangulatát. 

~ 2 óra múlva ~ 

Zárt ajtó mögött folytatodott a mi kis bulink. Valamelyikük telefonjából mindig szólt egy kis zene. Néha kicsit pihentünk aztán táncoltunk. Nem tudom mennyi sört ittam, de nem részegedtem le. Amúgy is csak 2%-os volt. Az egyik fotelbe ültem és a társaságot figyeltem. Tudok bulizni, de ez most inkább egy nyugodt mini buli mint valami diszkó. Nate mint valami elmebeteg a szoba egyik sarkában táncikált. Nem volt részeg, de lehet, hogy bebeszélte magának. Ben csak állt és bámult valamerre. Jobb kezében egy doboz sör, lábával ritmusra dobbantott a padlón. 

 Követtem a tekintetét. Niallt bámulta aki Jade-del táncolt. Nem is akárhogy. Niall még teljesen magánál volt, de Jade már máshol járt. Érthető, hogy a szőke élt a lehetőséggel. Jade  Niall előtt állt és gusztustalan módon dörgölőzött a fiúhoz aki persze belement a játékba.  Testük minden porcikája érintkezett. Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Mármint Jade-ből. Jó, legyen az a mentsége, hogy nincs magánál. De egy pár %-os sörtől? Ugyan már. Biztos ő is élvezi a helyzetet. Tekintetem megint Benen állapodott meg. Arca megfeszült, pár percre lehunyta a szemét közben pedig erősebben szorította a sörös dobozt. Egészen addig míg az lapos nem lett. Az arcára volt írva, hogy megbolondul a féltékenységtől. Nem értem miért nem tett valamit. Miért nem veszi el Niall-től? Ha annyira szereti miért nem próbálja megszerezni? Újra a táncos párosra néztem. Ezúttal egymással szemben álltak. Homlokuk összeért, és a szájuk közt is csak centik voltak. Ben teljesen megsemmisülve állt a szoba közepén. Megsajnáltam. Muszáj volt tennem valamit. Felálltam és letettem a söröm. Jade és Niall szája szinte súrolták egymást amikor elrántottam onnan a barát nőm. Nem törődtem egyikkel se. Megszorítottam Jade kezét és berángattam a szobába. Nem voltam valami tapintatos, rálöktem az ágyra. Mint egy bábú elfeküdt és meg se mozdult. Mérgesen bámultam egy darabig amikor kinyílt az ajtó és bejött Ben. Nem szólt semmit csak leült az ágy szélére. 

- Köszi. - motyogta hálásan, de nem nézett rám csak Jade alvó testét figyelte. 

- Miért nem léptél közbe? - kérdeztem kíváncsian. 

- Nem tudom. - rántott vállat. Eljátszotta, hogy ez az egész nem jelentett neki semmit, holott tudom, hogy az ellenkezőjét érzi. 

~ visszatekintés vége (ez a visszatekintés csak Lin fejében történt) ~ 

~ továbbra is Lin szemszöge ~

Z E N E
(nem muszáj, de jó vele olvasni)

- Na mondd már mi volt tegnap este! - nyaggatott Jade mire egy sóhaj kíséretében letettem a mobilom és felé fordultam. Fejben még egyszer átfutottam ami tegnap történt. Néhány gondolatomat nem akartam elmondani neki. Mondjuk ami Bennel kapcsolatos. Tegnap este csak segítettem neki, de innen már az ő dolga. Nem vagyok Niall ellen, de mégiscsak Ben szereti őt, Niall csak a barátja. 

- Hát jó. - sóhajtottam megint. - Az egész úgy kezdődött, hogy Nate majdnem meghalt az unalomtól... - kezdtem bele. Miközben beszéltem végig az arcát fürkésztem. Néha bólogatott jelezve, hogy rémlik neki valami. Olykor rám szólt, hogy álljak meg egy kicsit. A végére viszont nem úgy reagált, ahogy azt vártam. Teljesen kifordult magából.

~ Jade szemszöge ~ 

Amikor Lin segített feleleveníteni a tegnap estét teljesen elborított a harag. Miért nem hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok? 

- Miért kellett szétszedned minket?? - förmedtem rá. 

- Még én vagyok a hibás? Csak jót akartam neked! - emelte fel a hangját. 

- Jót? Azzal, hogy megakadályozod a boldogságom? - szóltam vissza. Nem ismertem magamra, ahogy vele beszéltem, de nem értettem, hogy képzeli ezt az egészet. 

- A boldogságod? Jade ez a szerelem viszonzatlan! Nem tűnt még fel? - kiabált velem. Nagyon fájt amiket a fejemhez vágott. Mindig is azon voltam, hogy a Niallel való kapcsolatom több legyen mint barátság.

- Miért kell lebeszélni az álmaimról?? 

- Neked ez a fiú az álmod? Aki nem vesz észre amikor más boldoggá tehetne!! - kiabált és nekem akkor pattant el a cérna. A sírás határán voltam, de erősnek akartam mutatni magam. Felkaptam a száraz ruhám, kivettem a szekrényből egy törölközőt és kimentem a folyosóra, hogy egy másik fürdőt használjak mert nálunk elfogyott a meleg víz. Ne értem Lin felfogását. Miért kell ilyeneket mondani? Miért nem hagyta, hogy Niall megcsókoljon? Talán ez lehetett volna a kapcsolatunk kezdete. Mi van ha Linnek kell Niall? Talán féltékeny? Hogy lehet ilyen egy barát nő? Fújtatva mentem végig a folyosón amikor nekimentem valakinek.
- Hova rohansz? - kérdezte Ben mire megálltam és kifújtam a levegőt.
- A fiúk fürdőjéből jössz? - kérdeztem mert láttam, hogy vizes a haja.
- Nem a lányokéból mert a fiúknál sincs meleg víz. - biccentett. Akkor nekem a lányokhoz kell mennem. Ben épp elindult amikor megfogtam a karját és visszahúztam.
- Te tegnap este velünk voltál ugye? - kérdeztem mire bólintott. - Lin tényleg szétszedett engem és Niallt? - Ben mosolya lehervad, arca eltorzul. Komor lett. Egy kicsit fürkészte az arcom majd megrántotta a vállát és otthagyott. Mindenki meghülyült?? Duzzogva mentem tovább a folyosón, hogy használjam a fürdőt, ahol gondolom mindenki tolakodik. Amikor oda értem megláttam a kígyózó sort. Az ajtó előtt Mike, Rose, Lola és James állt.
- Szia. - köszöntek szinte egyszerre mire mosolyogva visszaintettem. Daisy az ágyán ült és a mobilját nyomkodta. Nem nézett rám és nem is köszönt. Annak örülök, hogy a kis vitánk kettőnk közt maradt és nem kürtölte szét, így legalább nem romlik a kapcsolatom a többiekkel. Beálltam James mögé és vártam a soromra. Lassan mindenki elfogyott és mehettem én. Szomorúan vettem észre, hogy a kis fürdőhöz nincs kulcs. Gyors ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Elhúztam a függönyt és megengedtem a vizet. Áztattam magam egy darabig és amikor már úgy éreztem, hogy elég lesz elzártam a vizet és kinyúltam a törölközőmért. Hiába tapogatóztam  nem találtam sehol. Kinéztem és nem láttam, ahogy a ruháimat se. Ijedten néztem körbe a kis fürdőbe, de nem találtam a cuccaim. Tekintetem megakadt az ajtón ami résnyire nyitva volt.
- Üres a fürdő!! - hallottam Daisy hangját. Pár másodperc múlva kivágódott az ajtó és bejött Nate. Amint megláttuk egymást mindketten felsikítottunk.
- Daisy azt mondta üres a fürdő. - mondta értetlenül.
- Hazudott. Nate légyszi keresd meg a cuccaim, nincsenek itt és addig nem tudok kiszállni. - topogtam és a függönnyel takartam magam. Tudtam, hogy Daisy nyúlta le a cuccaim.
- Már nagyon kéne fürdeni. - kezdett nyafogni.
- Addig nem jöhetsz amíg nem tudok kiszállni! - érveltem mire felsóhajtott. Forgolódni kezdett majd a kis szekrényből kivett egy törölközőt és felém nyújtotta. - Ebbe nem fogok végig menni a folyosón!
- Akkor vedd fel a ruháim, keresd meg a tieid aztán hozd vissza az enyémeket. - mondta az érdekes ötletét. Kellett egy kis idő mire átgondoltam ezt az egészet.
- De nem baj, hogy felveszem a ruháid? - kérdeztem kicsit zavartan.
- Tudod hány lány volt már a ruháimban? - kérdezte egy fél mosollyal.
- Kösz ez megnyugtató. - röhögtem el magam kínosan és elvettem a kezéből a törölközőt. Magamra csavartam és kiléptem. Elfordultam, hogy ledobja a ruháit. Közben rám füttyögött párszor, de elengedtem a fülem mellett. Amíg bent fürdött megtöröltem magam és a kezembe vettem Nate ruháit. Istenem ez mennyire égő lesz. Úgy fogok sprinteli a folyosón mint még soha. Előtte persze elkapom Daisyt. Felvettem a pólót ami a combot közepéig ért majd keresni kezdtem a gatyát. - Nate hol a gatyád? - forgolódtam.
- Bokszer volt rajtam. - röhögött a zuhany alól.
- Ezt ugye nem mondod komolyan? - kérdeztem. Nem szólt semmit. Tehát nincs gatya, szuper. Azért az alsóját nem fogom felvenni. Ki tudja mikor cserélte utoljára? Kicsit lejjebb húztam a pólót és kiléptem a fürdőből. Tekintetemmel a cuccaim kerestem.
- Ezt keresed? - biccentett Daisy a ruháim felé amik a bal kezében voltak.
- Add vissza! - indultam el felé.
- Mit beszéltél Bennel a folyosón? - állt fel és fenyegetően meresztette rám a szemeit. Körülöttünk a lányok feszülten figyeltek. Nem álltak senki pártjára.
- Csak egymásba ütköztünk. - adtam az egyszerű választ.
- Aha, persze. Világosan megmondtam, hogy kerüld el! - förmedt rám.
- Hé lányok.. - jött be Ben mire Daisy hozzám vágta a ruháim. - Jade miért van rajtad Nate pólója? - kérdezett valami mást.
- Én csak.. - kezdtem volna magyarázni.
- Nate-tel együtt fürödtek! - mondta helyettem Daisy mire kikerekedtek a szemeim. Már nyitottam volna valamit.
- Mi?? - horkant fel Ben. Arcára kiült az értetlenség. Fogalmam nem volt, hogy magyarázzam el neki. A ruháim már nálam voltak és Nate felsője volt rajtam.
- Ez nem az aminek látszik.. - kezdtem hebegni. Olyan hülyén éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy mégis miért kéne neki magyarázok. - Tudod mit? Higgy amit akarsz. Mert nem fogok magyarázkodni! Csak úgy megjegyezném, hogy Daisy tehet az egészről mert egy féltékeny liba! - kiabáltam magamból kikelve.
- Miért kell másra kenni? - kérdezte Ben hangosabban. Kezdett nagyon ellenségessé válni.
- Miért érdekel, hogy mi van velem?? - üvöltöttem rá és éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Nem vártam meg, kirohantam a szobából. Sírva futottam vissza a saját szobánkba, ahol egyenesen a hálóba mentem. Lin az ágyon ült, pont úgy mint a veszekedésünk előtt. Érkezésemre felkapta a fejét. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Megfordult a fejembe, hogy bocsánatot kérek, de amikor megszólaltam volna Lin felállt és kiment. Akkor már tényleg elbőgtem magam. Mindenki megbolondult?? Vagy velem van a baj?? Sírva átöltöztem a saját ruháimba majd elfeküdtem az ágyon.
- Jade. - hallottam Niall hangját az ajtóból mire odanéztem. - Bejöhetek? - kérdezte aranyosan.
- Persze. - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd elkezdtem letörölni a könnyeim. Valamivel jobb kedvem lett. Leült az ágyra majd elfeküdt mellém.

Kezébe vette az ujjaim és játszani kezdett velük. Nem nézett rám.
- Mi történt? Csak kiabálást hallottam. - mondta halkan. Nagyon megörültem, hogy érdekli a dolog.
- Daisy megfenyegetett, hogy kopjak le Benről. Amikor mentem fürdeni meglátott minket, ahogy beszélgetünk. Aztán kilopta a fürdőből a cuccaim és beküldte Nate-et. Én meg ott szerencsétlenkedtem a zuhany alatt. Felvettem Nate pólóját amíg vissza nem szerzetem a ruháim. Kint veszekedtem Daisyvel amikor bejött Ben. Daisy persze minden szar behazudott neki és még én jöttem ki rossznak. - mondtam szomorúan. Niall csendben végig hallgatott majd sóhajtott egyet.
- Egyikkel se foglalkozz! - mondta határozottan.
- Így látod jónak? - kérdeztem bizonytalanul. Erre ő felkönyökölt. Én is így tettem. Fürkésztük egymás arcát. Kék szemei mint mindig most is megfogtak. Nem tudom mi lesz velem ha hazamegyünk és nem látom többé.
- Így. - mondta és eltűrte a hajam. Keze a nyakamra csúszott, magához húzott és egy játékos puszit nyomott a homlokomra. Iszonyat jól esett, persze én sokkal többet akartam, de be kellett érnem ezzel. Még mindig egymást néztük amikor kinyílt az ajtó és megláttuk Mrs.Millert.
- Gyertek! Készülődünk, holnap indulunk haza. Ma még csinálnunk egy utolsó bulit! - mondta izgatottan majd kiment. 

15.rész ~ Féltékenység

Sziasztok! Hát a komik alapján úgy vélem, hogy az előző rész nem lett a szívetek csücske. Csak mellékesen megjegyezném, hogy ez nem az szappan opera, ahol mindig történik valami. Lesznek még nyugis részek. Minden blogban vannak. Köszönöm a 17 (feliratkozót) <3 Szerintem ez egy hosszú rész lett szóval ha hazaértem a barát nőmtől - este fele - sok sok komit szeretnék :) Jó olvasást! 

- Hol voltál? - kérdeztem amikor elengedtük egymást.
- Bealudtam a buszmegállóba. - röhögött mire mind kinevettük.
- Menjünk be! - mondta Lin mire mindannyian felmentünk a lépcsőn. A motel előszobájában a többiek vártak míg Adam a pultnál állt.
- Robinson!! - rohant felénk Mrs.Miller és megfogta Nate fülét. - Hol jártál fiam? - kiabált rá, de Nate csak röhögött. Tipikus fiú. Nem válaszolt semmit ezért a tábor vezetőnk feladta és a pulthoz ment.
- Te nem vagy normális. - nyújtotta a kezét Ben, hogy lepacsizzanak.
- Gyerekek! 17-en vagyunk és kaptunk 4 szobát. - jött oda hozzánk. Összehívott minket és egy kis körbe álltunk. - El kell osztani. - tette hozzá. Senki nem szólt semmit.
- Lehet fiú és lány egy szobában? - dobta fel az ötletet Ben és egy pillanatra felém nézett. Azonnal elvörösödtem.
- Turner ilyen idióta kérdést is csak te tehetsz fel. - sóhajtott Mrs.Miller. - Természetesen nem!
- De elméletileg már vége van a tábornak. - röhögött Ben magában.
- Ezt meg, hogy érted? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Megnézhetném a kulcsokat? - kérdezte Ben és bal kezét a tábor vezető felé nyújtotta, aki egy ideig habozott.
- De utána kérem vissza. - adta a kezébe a csomót. Mindenki feszülten figyelte, hogy mi fog történni. Ben bal kezébe tartotta a kulcsokat, míg jobbja maga mellett volt és félig felém tartotta.
- 69. - sutyorogta Ben, de nem értettem. Közelebb nyújtotta a jobb kezét amit megfogtam. Ben közben Linre és Natere nézett, akik csak bólintottak.
- Az egyiket kölcsönvenném. - vigyorgott és az egyiket zsebre vágta míg a másik hármat visszadobta Mrs.Millernek. Sajnos a kulcsok a földre estek. Ben kihasználta az alkalmat és futni kezdett. Mivel fogtam a kezét magával húzott engem is. Mögöttünk Nate és Lin szaladtak. Megsajnáltam Niallt, akit otthagytunk ezért intettem neki is.
- Mi a francot csinálunk? - röhögtem miközben futottunk az emeletre.
- Csak kivettünk egy szobát. - nevetett ő is. Felértünk a 2.-ra és megkerestük a 69.-es szobát.
- Turner azonnal add vissza a kulcsot! - szaladt utánunk Mrs.Miller. Ben nem válaszolt csak belökött minket a szobába majd kulcsra zárta az ajtót és lihegve nekidőlt.
- Ez mit keres itt? - kérdezte Ben és Niall felé biccentett.
- Légyszi. - néztem rá könyörgően mire lecsukta a szemét majd legyintett. Erre Niallel összemosolyogtunk.
- Nem rossz. - mászkált körbe Nate. Lin az ablakon bámult ki, Ben a kulcsot a zárba tette majd leült a kanapéra, ahogy én én Niall is.
- Turner nyisd ki az ajtót! - dörömbölt Mrs.Miller mire mind röhögni kezdtünk.
- Nem csinálunk semmi rosszat! - kiabált ki Ben egy sunyi mosollyal az arcán.
- Főleg, hogy a szoba szám 69. - röhögött Nate és kihangsúlyozta ezt a szép számot. Perverz disznó.
- Mi van a szoba számmal? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Áh semmi, semmi. - mondta Nate mellékesen és megerőszakolta szegény kis lámpát. Ezt nem kívánom részletezni. Mindannyian röhögtünk és Mrs.Millernek be kellett látnia, hogy nincs esélye. Lépteket hallottunk.
- Elment. - sóhajtott fel Ben, majd Nate felé fordult, akinek a lábai között még mindig ott volt szegény kis lámpa. - Haver, te mi a szart csinálsz? - röhögött.
- A szoba szám hatása! - sikongatott Nate mire hangosan felröhögtünk. Persze tudtuk, hogy csak hülyül.
- Van fürdő! - kiabált Lin valahonnan. Erre a három fiúval felpattantam és a hang irányába futottunk.
-Ez fürdő? Inkább kinti pottyantós. - tanakodott Niall. Senkinek nem tetszett a látvány. Kicsi volt és igénytelen.
- Fölös fürdeni, amúgy sincs ruhánk. - rántott vállat Ben.
- Majd kimegyünk az esőre. - röhögött Nate. Amíg ők a fürdőszobán röhögtek és felmértem a terepet. 1 szoba volt, nappali és fürdő. Ezek szerint valahol büfé is van. A hálóba az ajtó majdnem kitört amikor beléptem. Középen egy tartósnak tűnő franciaágy, 2 oldalt éjjeli szekrények és egy nagy komód volt. A fal sima fehérrel volt lefestve, semmi kép vagy hasonló. Ja és 1 ablak. A nappaliba egy ütött-kopott kanapé, ami igazából nagyon kényelmes. Egy nagyon kicsi TV, amiről feltételezem, hogy kemény 4 csatornát foglal magába, és egy dohányzó asztal. A fürdőbe egy zuhanyzó volt és egy WC. Hát nem a legjobb szobát kaptuk. Gondolom a többiek se. Remélem, hogy maradt pénzünk egy normális hotelre, meg pár darab ruhára.
- Hogy fogunk aludni? - jöttek a többiek is a nappaliba. Leültünk a kanapéra és megkezdődött a megbeszélés.
- Mivel a kanapét kilehet húzni, szerintem elfér rajta 3 ember. A hálóban pedig van egy franciaágy. - mondtam nem túl lelkesen. Bár inkább örülnünk kéne, hogy nem a buszmegállóba rohadunk, hanem egy tűrhető hotelbe.
- Akkor a fiúk alszanak a kanapén mi meg a szobába. - döntötte el Lin.
- Én biztos nem alszok 2 fiúval egy kanapén! - tiltakozott Ben.
- Pedig lánnyal se fogsz! - mondta Lin.
- Mer? - kérdezte Ben. - Inkább Jade mint 2 fiú. - mosolygott rám mire totál elvörösödtem. Én biztos nem alszom egy ágyban egy fiúval sem.
- Mert nem fogsz! - vágta rá Lin kicsit mérgesen. - Megyek megkeresem Mrs.Miller és beszélek vele, ruha ügyben. - állt fel.
- Én pedig szerzek matracot vagy plédet mert én se akarok fiúval egy kanapén lenni. - pattan fel Nate is. - Ben jössz? - kérdezte, de a ő csak álmosan megrázta a fejét. - Niall? - fordult a szőkeség felé aki bólintott. Ők is kimentek én pedig kettesbe maradtam Bennel. A kanapé két végébe ültünk és nem szóltunk egymáshoz. Kezdett kínos lenni ez az egész.
- Sajnálom, hogy nem jött össze a délutáni beszélgetésünk. - törtem meg a csendet mire Ben azonnal felém fordult és kicsit közelebb ült. Talán erre várt.
- Én is. - értett egyet. - Most bepótolhatnánk. - javasolta egy fél mosoly kíséretében.
- Hát jó. - rántottam vállat és mosolyogva közelebb ültem. - Kezd te! - biccentettem.
- Lányoké az elsőbbség. - vigyorgott.

~ Ben szemszöge ~ 

- Oké. - sóhajtott. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott. - Szóval... Londonban lakom. - kezdte az irtó béna kezdést, ami igazából tetszett. Aranyos volt, hogy zavarba jött.
- Ne má! - tetettem csodálkozást mire ő az egyik párnába temette az arcát. Amíg nem látott közelebb ültem. A lábaink már súrolták egymást. Haladunk Ben.. - Csak vicceltem. Folytasd! - vettem el tőle a párnát.
- Nincsenek tesóim, egyke vagyok amit bevallom imádok. - nevette el magát. - A legjobb barát nőmet Kate-nek hívják, van egy cicám Sky. - folytatta. Pár percre elhallgatott és felém fordult törökülésben. Kezdett belejönni, már nem volt annyira felszült. - Imádok deszkázni. Az osztályban általában csendes vagyok és csak a baráti köreimbe nyílok meg. Pink a kedvenc énekes nőm és imádom a vígjátékot. Persze a horrort is szeretem. Azt kicsit romantikusnak találom.. - mondtam lelkesen és álmodozva a falra meredt.
- Romantikusnak? - röhögtem el magam. Általában a horror az ijesztő.
- Nem úgy értettem. - nevetett saját butaságán. - Amikor épp valami félelmetes jelenet van akkor a lány hozzábújhat a barátjához.. - magyarázott. - És onnantól már egyik se nézi a filmet. - bólogatott. Hát ha vele néznék valami horrort lehet én se a filmre koncentrálnák.
- Értem. Hát ma is okosabb lettem. - mosolyogtam rá. Gyönyörű zöld szemeivel engem fürkészett. Hosszú, sötétbarna haját a füle mögé tűrte. Egy kérdés nagyon kikívánkozott belőlem. Vajon milyen fiúk jönnek be neki? Remélem nem olyanok mint a szőke. Nem mertem rákérdezni. Eléggé összezavarodtam és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg. Végül egy értelmetlen kérdés csúszott ki a számon. - Szereted a fiúkat? - amint kimondtam elvörösödtem. Ráadásul milyen hülyén hangzik egy lánytól ilyen kérdezni. Most biztos hülyének néz. Kellett pár perc mire rá mertem nézni. Nem is röhögött ki ezért kicsit megnyugodtam és vártam a válaszát.
-Biszex vagyok! - mondta teljes komolysággal. A szeme se rebbent. Egy percre megállt bennem az ütő. Nem szeretheti a lányokat, az a csaj akiért odavagyok. Nem, nem ez lehetetlen. Azt már észrevettem volna. Míg magamban pánikoltam Jade hangosan röhögni kezdett.
- Csak vicceltél. - esett le és kínosan elnevettem magam.
- Persze, hogy vicceltem. - bokszolt vállba mosolyogva. - Most te mesélj!
- Szóval...Londonban lakom. - kezdtem utánozni a bakiját lányos hangon.
- Ez nem vicces! - röhögte el magát és csikizni kezdett. Ahogy hozzámért kirázott a hideg. Nem is arra koncentráltam, hogy megcsikizzem, hanem arra, hogy le ne teperjem. Kedvesen elhárítottam mert tényleg nem akartam itt rámászni. Nem sértődött meg csak visszaült.
- Hallgatlak. - mosolygott kedvesen.
- Van egy bátyám Rob. 2 évvel idősebb mint én. Van egy cuki muki kiskutyám. - mondtam és lányos hangra váltottam.
- Milyen fajta? - kérdezte kíváncsian.
- Palota pincsi. - mondtam halál komolyan mire kitört belőle a röhögés. Persze vicceltem.
- Haha tudom, hogy nem. Na milyen kutyád van? - kérdezte amikor befejezte a nevetést.
- Amerikai buldog. - mondtam mire ledermedt. Gondoltam, hogy kicsit berezel majd. Jól elbasztam. Most biztos nem fog eljönni hozzánk ha visszamentünk Londonba. - Na inkább folytatom. A legjobb haverom Nate baby. - itt nevetett. - Az osztályban mindenki azt hiszi én vagyok a rossz fiú..
- De igazából te egy tündérke vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. Tényleg rossz fiú vagy. - mondtam komolyan. - De én nem lyukra megyek - próbáltam kimagyarázni magam mire ő döbbenten nézett rám. Baszki még csak 16.
- Ja értem. - röhögött rajtam mire felborítottam ülő helyzetéből. Nevetve felült majd kíváncsian nézett rám.
- Imádom a horrort, a vígjáték elmegy és romantikus filmet csak azzal nézek akit tényleg szeretek. Más nem tudna rávenni. - mondtam és igazából azt akartam, hogy rákérdezzen.
- Velem megnéznél egyet? - kérdezte kis habozás után. Köpni nyelni nem tudtam. Úgy kérdezte mintha a fejembe látott volna. Szólásra nyitottam a szám, de kopogtak.
- Ki az? - kérdeztem ki unottan és ha benyit lehet nekimegyek, hogy mit képzel magáról.
- Daisy. - hallottam egy lányos hangot. Kutakodtam kicsit a memóriámba.
- Ki? - kérdeztem vissza. Elég bunkóra sikeredett, de ez van.
- Nate húga! - mondta kicsit felháborodva és kinyitotta az ajtót. Döbbenten nézett minket, ahogy elmerülve beszélgettünk volna.
- Mi van? - kérdeztem ugyan olyan flegmán. Nem tehetek róla. Megzavart egy fontos pillanatot, ami akár el is indíthatott volna valamit.
- Beszélnék Jade-del. - biccentett a barna hajú lány felé. Ő egy pillanatra rám nézett. Azt mondtam volna, hogy ne menjen, de nem lehetek ilyen. Aprót bólintottam.
- Ha visszajöttem folytatjuk. - mosolygott és felállt. Kicsit megmozgatta a lábát ami gondolom elzsibbadt. Még egy utolsó rám mosolygott majd hátat fordított és rám csukta az ajtót. Elégedetten feküdtem el a kanapén. Egész sokat beszélgettünk. Niall biztos nem halad ilyen jól.

~ Jade szemszöge ~ 

Nagyon örültem ennek a beszélgetésnek Bennel. Annak még jobban, hogy sikerült jobban megismernem. Amikor rákérdeztem a filmesre, azt igazából kiváncsiságból tettem. 

- Hova megyünk? - kérdeztem Daisyt, aki a kezemet fogta és a hosszú folyosón húzott végig. 

- Mutatok valamit. - mosolyogott hátra. Nem tűnt teljesen őszintének és még bántam is, hogy eljöttem vele. A folyosón haladva találkozunk Nate-tel és Niallel, akik matracokat ráncigáltak. Utánuk jött Lin is akinél száraz ruhák voltak. Nem tudom honnan szedte. Furcsán nézett rám amikor észrevette, hogy Daisy visz valahova. Csak megrántottam a vállam mire ő tovább ment. - Itt is vagyunk. - állt meg egy kopott ajtó előtt.
- Mi van odabent? - kérdeztem kíváncsian. Nem válaszolt. Kinyitotta az ajtót és belökött. Utánam jött majd ránk csapta az rozoga ajtót. A kis helységben takarító szerek voltak és kicsit büdös volt. - Minek hoztál ide? - néztem rá. Ő összefonta maga előtt a karjait és az ajtóba állt.
- Kopj le Benről!! - mondta nem túl kedvesen.
- Tessék? - kérdeztem értetlenül. Mi az, hogy szálljak le róla? Hát nem hiszem, hogy ő fogja megmondani kivel barátkozom.
- Jól hallottad! - vonta fel az egyik szemöldökét. - Látom, hogy csapod neki a szelet! Bár meg kell mondjam elég hülyén csinálod. Niallnek és Bennek nyalsz egyszerre? Hűha mint egy kis lotyó! - nevette el magát. Rá se ismertem. Nem viselkedett még így.
- Már ne haragudj, de téged mit érdekel, hogy én kivel barátkozom? Miért kurvázol le, ha nem is ismersz? Foglalkozz a magad dolgával! Nekem nem kell Ben csak barátok vagyunk! - szóltam neki vissza. Még magamon is meglepődtem. Nem tűröm ha ok nélkül így beszélnek velem. Hirtelen megragadta a pólómat és a falhoz lökött. Nem fájt, csak a vizes ruhámat markolta mégis megdöbbentett a reakciója.
- Azt mondtam hagyd békén! Ne szólj hozzá, ne érj hozzá és rá se nézz!! - mondta kicsit hangosabban a kelleténél.
- Itt meg mi a franc folyik? - nyitott be Niall mire Daisy azonnal elengedett és hátrált egy kicsit.
- Semmi. - rántott vállat.
- Te megörültél? Miért rángatod? - förmedt rá Niall.
- Semmi közöd hozzá! - szólt rá Daisy.
- De mert barátok vagyunk. - mondta és a kezét nyújtotta felém.
- Fúj, de nyálas! - forgatta a szemeit. - Leszarom mit csináltok, de amit neked mondtam azt nagyon vésd a fejedbe ha nem akarsz egy kis balhét. - fenyegetőzött majd kirohant.
- Miről beszélt? - kérdezte Niall. Nem akartam beavatni. Minek? Békén hagyom Bent és akkor nem lesz semmi balhé.
- Nem fontos. - legyintettem és kifele indultam.
- Jade az előbb megfenyegetett. - rántott vissza és az arcomat kezdte fürkészni, hátha leolvas róla valamit. Próbáltam érzelem mentes képet vágni az egészhez. - Kérlek mondd el!
- Nem tartozik rád! - mondtam halkan. Nem ezt akartam.
- Jade. - lépett felém mintha csak tudná, hogy a közelsége miatt majd mindent elmondok neki. Fél méter se volt köztünk. Szaporán vettem a levegőt és lehajtottam a fejem. Egy halvány mosoly suhant át az arcomon. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám és most már tényleg nem akartam elmondani.
- Megoldom. Semmi komoly. Daisy kicsit komolyan vett egykét dolgot. Ennyi. - néztem fel rá. Kék szemei nem hittek nekem. Az arcára volt írva. Elléptem és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt és elindultam a 69-es szobába. Pár másodperce sétáltam amikor Niall utánam szaladt. Egy ideig csendben mentünk.
- Valamikor elmehetnénk fagyizni vagy valami.. - mondta kicsit zavartan. Ránéztem és megláttam, hogy kipirosodik az arca. Még egyszer biztos nem értem félre. A kenuba csak a haverom akart lenni és nem szerelemből a barátom. Bármennyire is rosszul esik be kell látnom, hogy a jövőbe csak úgy akar összefutni velem mint haver.
- Igen. Jó lenne. - értettem egyett. Magamban már boldogan tomboltam. Mire észbe kaptam már oda is értünk. Benyitottunk a kis szobába. Ben és Nate a matracokat dobálták a nappaliba, Lin pedig bement a hálóba. Az érkezésünkre felfigyeltek. Niall ment és segített a fiúknak míg Ben felém jött. Felgyorsult a szívverésem és próbáltam nem ránézni. Láttam rajta, hogy boldog. Gondolkodás nélkül elfordultam és a szobába indultam. Értetlenül nyúlt a kezem után amit azonnal kihúztam a szorításából.
- Mikor folytatjuk a beszélgetést? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat és bementem a szobába. Linnel találkoztam aki épp bevetette az ágyat. Ezzel nem törődve mint aki meghalt, rádőltem a franciaágyra.
- Baj van? - kérdezte furcsállva a viselkedésemet.
- Kimennél egy kicsit? Egyedül szeretnék lenni. - mondtam nyúzottan. Ő csak mosolyogva bólintott és kiment. Levettem a polcról a telefonom, aminek semmi baja nem lett. Csörgettem Kate barát nőmet aki azonnal felvette.
- Jade Cassidy Parker!! - kiabált Kate a telefonba.
- Ne szólíts a második nevemen. Tudod, hogy utálom. - mondtam kicsit durcásan.
- Leszarom! Mi az, hogy nem jössz haza?? - kiabált még mindig. Gondoltam, hogy nem most fogja befejezni az ordítozást ezért magam mellé tettem a telefont. Így is hallottam a hangját mert rossz szokása, hogy ordít a telefonba. - Jól van, befejeztem. - mondta nyugodt hangon mire a hasamra tettem a telefont és az ágy hátának dőltem.
- A szar idő miatt nem járnak a hajók. - magyaráztam.
- Te jó isten! És mikor jöttök? Már hiányzol! - mondta aranyosan mire meghatódtam, mert nekem is hiányzott.
- Amint változik az idő megyünk. Valószínű pár napon belül. - mondtam majd elkezdtem neki mesélni mindent. Arra hogy leéget ház majdnem sírva fakadt ugyanis bent égett a lila top ami igazából az övé. Majd veszek neki egy másikat. Mindent elmondtam neki, még a raktáros szitut is, majd egy sóhajtással befejeztem.
- Készülj fel, hogy most keményen kifejtem a véleményem. - mondta elég komolyan. Bólintottam. Nem látta, de elkezdte. - Mégis mit képzel magáról ez a kurva?? Hogy merte rá azt mondani, hogy lotyó?? Üzenem neki, hogy nagyon húzza meg magát!! - ordítozott a telefonba. Igazából ezért szeretem. - Különben a seggébe dugom ezt a rohadt konyha kést!!
- Miért van nálad kés? - kérdeztem. Már kezdtem félni. 

- Ja csak dinnyét vágok magamnak. - mondta aranyosan. Van amikor kiesik a szerepéből és visszatér a tündéri énje. A másik oldalról nagy csörömpölést hallottam majd a barát nőm vékony hangját. - Upsz.
- Mi történt? - kérdeztem előre félve a választól.
- Kate mit műveltél? - hallottam az anyukája hangját.
- Tartsd egy kicsit. - mondta majd trappolást hallottam. Gondolom menekül a szobájába. - Megúsztam. - lihegte és elképzeltem, ahogy az kifulladva az ajtónak dől.
- Mit csináltál? - röhögtem a telefonba.
- Hát mivel a bal kezembe a telom fogtam, a jobbal próbáltam felvágni a dinnyét. A kés megcsúszott és a konyha pultba döftem, ezzel meglökve a dinnyét ami kitörte az ablakot. - magyarázta én pedig majdnem megfulladtam a röhögéstől.
- Gyere. - nyitott be Ben.
- Ez egy fiú volt? - kérdezte Kate felpörögve.
- Mi? Dehogyis! - ráztam a fejem. - Menj ki! - sutyorogtam Bennek, akinek egy ravasz mosoly húzódott a szájára.
- Jaj Jade te kis huncut. - mondta elég hangosan.
- Huncut? Kivel vagy? - visított a telefonba Kate.
- Bocsi, de le kell tennem. Szia. - kezdtem el búcsúzkodni.
- Oké, de védekezzetek. Szia. - nevetett a telefonba majd letette.
- Szóval.. - kezdte Ben az ajtóból akire én csúnyán néztem. - Ha csak ennyit kért a barát nőd.. - vigyorgott mire hozzávágtam egy párnát. Teljesen kiment a fejemből Daisy fenyegetése. - Gyere kajálni. - mosolyogott majd kiment. Felálltam az ágyról és én is kimentem. A többiek a nappaliba vártak minket majd elindultunk le a büfébe, ahol igyekeztem úgy tenni mintha nem ismerném Bent, ugyanis Daisy rendesen bámult minket.