21.rész ~ Váratlan vendég

Sziasztok! Itt az új rész, köszönöm a komikat és akik esetleg Niall fanok lennének azok ne aggódjanak mert a szőkeség is visszatér majd... Jó olvasást! 

~ London, vasút állomás ~

- Gyerekek álljatok sorba!! - kiabált Mrs.Miller, de senki nem figyelt rá. 

- Anyuci! - sipákolt Nate és fellökve mindenkit kiugrott a vagonból. Daisy lehajtott fejjel sétált utána.  Mindenki kíváncsian forgolódott a szüleit keresve. Én csak nevetve figyeltem Nate barátomat, aki odaszaladt az anyukájához. Amilyen lelkesen futott 18 éves létére hamar meg is állt majd lepacsizott a nővel. Képzelem milyen szoros kapcsolatot ápolnak. Közben én is forgolódni kezdtem, de szemem nem anyán akadt meg hanem Ben-en. Elég sunyin vigyorgott rám mire én ijedten kerestem Lint, aki idő közben eltűnt mellőlem. 

- Jade! Kicsim! - hallottam anyát mire megfordultam. Előttem állt, csinosan mint mindig. Válláig érő, festett szőke haja laza copfba volt, szolid smink és nyárias maxi ruha. Anyához képest én kicsit fiúsan öltözök. Mosolyogva megölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem. Már nagyon hiányzott. Kate és anya nélkül elég elveszett voltam. - Mindent el kell mesélned! - tolt el magától, hogy megnézhessen. 

- Mindent? - kérdeztem eltorzult fejjel. A raktáros szitut szerintem kihagyom.. Meg az éjféli találkozást.. És azt amikor elvesztünk túlsó parton..

- Üdv Mrs.Parker. - állt meg mellettünk Ben vigyorogva. Egyik szemével felém pillantgat míg anyának nyújtotta a kezét. 

- Szia névtelen helyes fiú. - mosolygott anya majd kezet ráztak. Na még csak az kéne, hogy megkedveljék egymást. Aztán minden nap beülnek egy teára, hogy kibeszéljenek engem. Anya kiskorú képeket mutat rólam amiken röhejesen nézek ki. Ben persze kinevet majd. 

- Jade minden oké? - nevetett Ben mire megráztam a fejem, hogy újra a valóságba legyek. Keze a vállamon volt anya pedig érdekesen nézett ránk. Baszd meg. Mintha nem történt volna semmi mellbe vágtam Bent, aki elengedett. 

- Ti? Együtt? - kapkodta köztünk a fejét anya. 

- Nem! - vágtam rá azonnal. 

- De! - kontrázott Ben mire én csúnyán néztem rá. 

- Pedig aranyosak lennétek. - mosolygott anya őszintén. 

- Anya!! - szóltam rá kicsit mérgesen. Nem kell, hogy adja alá a lovat. Így is azt hiszi, olyan könnyen megszerez magának. Sok sikert hozzá. Nem adom magam olyan könnyen csak ezt még nem tudja. 

- Egyetértek. - sóhajtott Ben vigyorogva. 

- Menjünk! - indult ki az állomásról. Míg mi kisebb vitát folytattunk a többiek búcsúzkodtak ezért egy percre mi is odaszaladtunk. Szorosan megöleltem mindenkit mert hiába egy városba lakunk nem biztos, hogy találkozunk. 

- Szia kis csaj. - ölelt meg Nate. Jól esett, hogy így becézett. Ez s bizonyítja milyen jóba lettünk. Nem bírtam felnézni rá mert nagyon magas volt így csak a mellkasának beszéltem. 

- Nem vagyok a kis csajod. - nevettem el magam. Igazából sírhatnékom lett. Kedvelem ezt az idiótát. Vicces, kedves.. 

- De az vagy. - ölelt szorosabban. Majdnem összekönnyeztem a pólóját ezért eltoltam magamtól. 

- Ugye majd összefutunk? - kérdeztem mosolyogva és megtöröltem az arcom. 

- Persze. Mondjuk az egyik deszkás pályán? - javasolta mire bólintottam. Még egyszer megöleltük egymást aztán mentem Linhez. Az egy perc búcsúzkodásból 20 perc lett ezért anya azt mondta megvár a kocsiban. 

- Engem meg se ölelsz? - tárta szét a karjait Ben. Vajon úgy akar bosszút állni a csók miatt, hogy nem száll le rólam? 

- Van egy olyan érzésem, hogy nem most találkoztunk utoljára. - mondtam és nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Még egyszer visszafordultam a srácok pedig vigyorogva integettek nekem. Messziről nézve olyanok mint az ovisok. Matt épp lenyúlta a kalauztól a kis táblát amivel jeleznie kéne a vonat indulását. Kicsit könnyes szemekkel hagytam el az állomást és ültem be a kocsiba ahol anya várt. Nem szólt semmit látta, hogy nincs jó kedvem. Pár perce mentünk amikor rezegni kezdett a telefonom. Unottan kiszedtem a zsebemből, de amint megláttam Kate nevét kipattantak a szemeim. Gyorsan futottam át a sorokat.

Sziiiiiia. Gondolom hazafelé tartotok légyszi gyertek be hozzánk. El akarok búcsúzni. LB <3

Ahhj tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Kate szülei mostanra tervezték a nyaralást Olaszországba. Pont jókor. Jövök haza, hogy a barátnőmmel legyek erre neki kell elmennie. 

- Anya légyszi menjünk Kate-hez! - böktem meg a vállát. Nem szólt semmit mert neki is mondtam a nyaralást, gondolom ő nem felejtette el. Kicsit rátaposott a gázra és levágtuk az utat, hogy hamarabb odaérjünk. Bekanyarodtunk az utcába amikor kezem az ajtóra tettem.
- Jade! Ki ne szállj amíg megy a kocsi!! - szólt rám kicsit mérgesen. Annyira tudja mi jár a fejembe. Láttam a barátnőmék házát és azt ahogy pakolnak a kocsiba. Anya épphogy lelassított kivágtam az ajtót és szaladtam Kate felé. - Jade!! - kiabált utánam anya, de én csak megöleltem a barátnőm, aki idő közben mosolyogva felém futott.
- Ajj nem akarok elmenni. - fúrta a fejét a vállamba. - 1 hét. Meg fogok halni.
- Hisztiztél már? - kérdeztem reménykedve. Ez az utolsó megoldás szokott lenni. Kate általában nagyon tudd hisztizni ami senkinek nem tetszik. Ő csak megrázta a fejét.
- Kate!! - szólt az anyukája mire elengedtük egymást.
- Írj ha oda értetek! - nyomtam puszit az arcára. Csak bólintott és kicsit könnyes szemekkel elindult az autó felé. Beült majd elindultak. Pityeregve én is beszálltam a kocsiba ahol anya várt.
- Figyelj tudom, hogy nem a legjobbkor mondom, de ma esti műszakban. Nem baj, hogy egyedül maradsz otthon? - kérdezte anya félig felém fordulva. Szuper. Akkor az estét tök egyedül töltöm. De jó nekem. Nézhetek nyálas filmeket és tömhetem magam csokival. Niall Mullingar-ben, Kate Olaszba, apa és anya dolgozik.
- Nem baj. - rántottam vállat. Igazából mindketten tudtuk, hogy baj. Jó lett volna beszélgetni anyával. Amúgy se szeretek egyedül lenni otthon. Csodás lett a hangulat. A kocsiba nem beszéltünk semmit, hamar haza is értünk.

~ este 11 ~ 

Nem tudom mennyit aludtam, de csörömpölésre keltem. Nehezen kinyitottam a szemeim és próbáltam nem felsikítani amikor megláttam az emberi alakot a szekrényem előtt. A posztereimet figyelte. Háttal állt nekem, a sötétben nem tudtam rendesen kivenni az alakját csak azt tudtam, hogy férfi volt. Tekintetem az erkély ajtóra tévedt ami nyitva volt. Ki az a nem normális aki felmászik a másodikra? Gondolataim visszaterelődtek az idegenre aki még mindig a szobámat figyelte, de azt nem vette észre, hogy fent vagyok. Észrevétlenül benyúltam a párnám alá és óvatosan kihúztam a baseball ütőt. Még jó, hogy itt van. Csak a ventilátor zümmögését lehetett hallani a sötétben. Elég ijesztő volt. Mi van ha fegyver van nála? Megráztam a fejem és feltérdeltem az ágyra. Óvatosan csúsztam a végébe majd erősen megmarkoltam az ütőt. Már épp fordult volna meg, de meglendítettem azt és fejbe vágtam az idegent aki azonnal összeesett. Nem adott ki hangot gondoltam elájult vagy kinyírtam. Most már mindegy. Örömömbe kisebb táncot lejtettem az ágyon majd feloltottam az égőket, hogy megnézzem az illetőt. Az ütőt még mindig fogtam úgy mentem a pasi mellé. A biztonság kedvéért kicsit megrugdostam mire mocorogni kezdett és a fejéhez akart nyúlni. 

- Úristen ez még él!! - sikítottam ijedten és újra meglendíttetem az ütőt. Ismét fejbe vágtam mire megint elterült. Ezúttal nem is mozdult. - Király vagyok! - vigyorogtam mint egy idióta. Gondoltam rá, hogy megforgatom az ütőt, de én is láttam az Arany hajat. - Na szóval ha nem ismerem az illetőt kidobom az erkélyről, ha ismerem akkor elállítom a fején a vérzést. - kezdtem el járkálni. Letettem az ütőt és a földre guggoltam. Alá tettem a kezem és a hátára fordítottam. A látványtól a szám elé kaptam a kezem. Ben ott feküdt ájultan én pedig szívem szerint kidobtam volna, de nem ment. Felültettem és elég idétlen pózba az ágyam felé húztam. Kicsit nehéz volt és 2 méter alatt rendesen levert a víz. Rádobtam az ágyamra mint egy babát és kicsit megigazítottam, hogy normálisan feküdjön a hátán. Leakartam ülni, de Ben túl sok helyet foglalt. Arrébb akartam tolni, de a takarón nem csúszott a ruhája. Nagyobbat löktem rajta mire legurult az ágyról és hatalmasat puffant a földön. - Basszus. - pattantam fel és lemásztam mellé. - Bocsi Ben. - motyogtam annak ellenére, hogy nem hallja. Visszatettem az ágyra és leültem mellé. Tekintetem a testén legeltettem ami elég perverzül hangzik, de szerintem jól néz ki. - Vajon ez igazi? - nyomkodtam meg kigyúrt karját. Ingen át nem annyira látszott így jobb kezét kibújtattam, hogy jobban szem ügyre vegyem. Az izom póló még jobban kiemelte. - Hűha. - nyögtem ki pár perc csend után. Egy ideig még nyomkodtam a karját majd gondoltam ideje ellátni a sebet a fején. Gyorsan megvoltam vele. Két kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, közel hajoltam hozzá és kitűrtem a haját az arcából. Megnéztem a sebet amikor kicsit mocorogni kezdett. Tudtam, hogy felébredt és, hogy engem bámul. 

- Imádom amikor ilyen közel vagy hozzám! - sutyorogta mire kirázott a hideg. Kicsit eltoltam magam, hogy a szemébe nézhessek. 

- Élvezd! Mert amint leragasztom a sebedet mész haza. - vigyorogtam rá mire halkan felkuncogott. Nem is értem, hogy fordult meg a fejébe. 

- Remélem nincs semmi tapaszod. - kacsintott. 

- Haha látom nem tudod, hogy anya kórházba dolgozik. - csapkodtam meg az arcát majd felálltam és a kis dobozból elővettem egy ragtapaszt. Újra leültem mellé és fölé hajolva próbáltam ráragasztani a fejére. 

- Á ez fáj! - kiáltott fel mire én elröhögtem magam. 

- Nem is értem hozzád. - ráztam a fejem mosolyogva. - Ne mozogj! - szóltam rá majd ismét a fejéhez közelítettem, de elrántotta azt. Ezt kábé hatszor megcsinálta majd úgy döntöttem, hogy nem érdekel és az orrára ragasztottam a tapaszt. Erre ő hangosan felröhögött és leszedte azt. 

- Miért másztál be hozzám? - egyenesedtem ki. 

- Miért ütöttél le? - kérdezett vissza. 

- Csak megvédtem magam. - fontam össze a karjaim. 

- Tőlem? - röhögte el magát. 

- Sose lehet tudni.. - mosolyogtam. - Na én válaszoltam. Miért jöttél? - néztem rá kíváncsian. 

- Csak látni akartalak! - mondta komolyan a szemembe nézve és a fülem mögé tűrt egy tincset. Nem értem miért ilyen. Azt mondja szeret és konkrétan addig piszkál míg meg nem bolondulok tőle. De valahogy tetszik. Mármint nem ő hanem a folytonos szituk amibe belerángat. Valahogy megfogott. Épp gyönyörű barna szemeit bámultam amikor hallottam, hogy valaki a zárat piszkálja. Gondolom anya hazajött. 

- Basszus el kell tűnnöd! - pattantam fel, de ő nem értett semmit. 

- Mi? Miért? - állt fel ő is majd fülelt egy kicsit. Hallottam anya lépteit a szoba felé így gondoltam, hogy Ben már nem tud kimászni. 

- Gyorsan az ágy alá! - sutyorogtam idegesen. Ben vette a lapot és azonnal lehasalt. Becsúszott az ágy alá pont amikor kinyílt az ajtó. 

- Miért nem alszol? - kezdett anya egy kérdéssel. Elég idiótán álltam a szoba közepén, a polcomon az elsősegély dobozzal. - Miért van ott a dobozom? - kérdezett megint és kicsit furcsán nézett rám. Idegesen kezdtem bámulni a padlót. Nem jutott eszembe semmi. - Jézusom az egy kéz az ágyad alatt?? - sikított fel anya mire én is megugrottam. 

- Biztos csak beképzelted. - legyintettem, de anya nem vette be. Határozottan az ágyamhoz ment és alá nézett. 

- Gyere csak ki! - mondta gondolom Bennek. Szuper. Éghetek mint a benzines rongy. Anya kiszedte Bent az ágy alól, megállította mellettem majd hátrébb lépett és kérdőn nézett ránk. - Mit jelentsen ez? 

- Anya esküszöm.. - kezdtem bele zavartan. Éreztem, hogy elvörösödöm. Félve Benre pillantottam aki szintén zavarban volt. 

- Csak mondd, hogy nem szexeltetek. - sóhajtott anya és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Jézusom anya! Dehogyis! - horkantam fel. Ilyet feltételezni rólam. Ben mellettem csak halkan kuncogni kezdett. 

- Jól van. Ehhez már késő van. Majd holnap megbeszéljük. Ben a te szüleid tudják, hogy az én lányomnál bujkálsz? - kérdezte kíváncsian. 

- Nem. - nézett rám Ben és kacsintott. A két kezemmel fogom megölni. 

- Akkor többször ne forduljon elő! Nyomás haza! - mondta kicsit mérgesen majd kiment. Ben halkan felröhögött én pedig mosolyogva megráztam a fejem. Kimentünk az ajtóig mert ideje volt, hogy lelépjen. 

- Amúgy szép a szobád. - mosolygott. 

- Köszi. - bólintottam kicsit álmosan. Nem valami jó ez az ajtóban beszélgetés. 

- Szívesen megnézném máskor is. - kacsintott mire megforgattam a szemeim. Ez a gyerek tényleg nem normális. Megvártam míg beszáll a liftbe majd célba vettem a szobám és úgy dőltem el az ágyon mint egy krumplis zsák. Míg arcom a párnába volt észrevettem, hogy a paplan beszívta Ben férfias illatát..