22.rész ~ Egy hívás

Halihó! Eltűntek a komik gyerekek.. De lett +1 feliratkozó!! Jó olvasást! 

~ 1 héttel később ~ 

Reggel nagyot nyújtózva ültem fel az ágyamba. Álmosan körbenéztem míg tekintetem meg nem akadt a vekkeren. Csak 7 óra volt. Utálom, hogy nem tudok sokáig aludni. Szemeim újra a szobám pásztázták. 

- Sky! - szólítottam cicámat mire halk nyávogás jött az erkély előtti kis kosárból. Kiscicám óriásit ásított majd egy gyors mosakodás után kiesett a helyéről. 

 Boldogan mászott fel az ágyamra és bújt hozzám. Megvakartam a nyakánál mire dorombolni kezdett. Visszafeküdtem, Skyt pedig a hasamra tettem és úgy simogattam. Kate holnap jön haza. Végre. Nagyon sokat beszélgettünk, de telefonon és skype-on közel se olyan mintha egymás mellett lennénk. Majd előállok az ötletemmel, miszerint aludjon nálam pár napig. Biztos tetszeni fog neki.  Levettem magamról a cicám és felpattanva az ágyról átszaladtam a konyhába. Anya még aludt így próbáltam halk lenni. Egy perc se telt bele amikor belerúgtam az egyik szék lábába. Elfojtottam egy sikítást és kicsit megkönnyezve a történteket csináltam egy pohár szörpöt. A szobámba érve honom alá csaptam a laptopom és újra bemásztam az ágyba. Kocka Jade. Ninja módra nyomtam be a gépem és léptem be facebook-ra. Közben beleittam a szörpömbe amikor bevillant egy ablak, a már megszokott névvel. 

Ben: Jó reggelt :) 

Minden nap rám ír és beszélgetünk amit annyira nem bánok, de néha úgy érzem megfújt. Talán szándékosan csinálja. Nem tudom. Amióta belógott a szobámba csak 1 hasonló incidens volt. Egyik reggel a konyhába ült és az én bögrémből ivott. Mivel reggel volt eléggé sokkolt a látvány. Próbáltam elküldeni, de abból lett egy kis veszekedés amire anya felkelt. Persze nagyot nézett, hogy Ben mit keres itt már megint. Leszedte a fejem, hogy miért nem szólok ha felhozom a pasim. Magyarázkodni kezdtem, de nem érdekelte mert nem ez volt az első alkalom. Szóval Ben nagyon felkavarta az életem. Haragudtam rá mert büntit is kaptam. 

Jade: Utállak! 

Tudtam, hogy nem veszi majd a szívére, de jól esett leírni. 

Ben: Ezt te sem gondoltad komolyan. :DD 

Jade: Hagyj békén. 

Ben: Ma mozi? 

Ezzel próbálkozik már egy ideje, de még nem mentem el vele. Nem igaz, hogy nem adja fel. Én nem akarok tőle semmit. 

Jade: Még bünti van.. 

Jó ez nem igaz, de nem tudja mi van itthon szóval.. Nem lesz semmi baja ha nem megyek el vele. 

Ben: Már rég vége :P 

Jade: Hát nem >.< 

Ben: Tudom, hogy tegnap óta szabad vagy ;) 

Jade: Honnan veszed? 

Ben: Felhívtam anyukád :DD 

Félrenyeltem a szörpöt amikor elolvastam utolsó üzenetét. Hogy lehet ilyen?

Jade: Te nem vagy normális!! Ha így akarsz megszerezni nagyon rossz úton haladsz! Miért nem szállsz le rólam? Miért beszélgetsz az anyámmal? Utállak!

Ben: Puszikállak!

Jade: Kapd be!

Ben: Én is szeretlek!

Úgy gépeltem mint egy ideg beteg. Mi ez a "puszikállak" duma? Te jó isten. Hogy lehet ilyen idegesítő?

Jade: Fejezd be!!

Ben: Különben?

Jade: Megverlek!

Jó ezen még én is nevettem, de igyekeztem kemény lenni.

Ben: Várlak :))

Jade: Utállak! 

Ben: Meddig?

Jade: Amíg szeretsz.

Ben: Utállak! :D 

Jade: -.- 

Ben: Ma mozi :) 

Jade: Nem leszek itthon. 

Ben: Kamu. 4-re érted megyek.

Jade: Nem engedlek be! 

Ben: Anyukád be fog. 

Jade: Fogalmad sincs mennyire utállak!!! 

Ben: Nem utálsz. 

Jade: De igen! 

Ben: Nemsokára mást fogsz mondani :) 

Jade: Kétlem. 

Ben: Én szóltam, de most megyek. A mozit ne feledd. Szia. :D 

Nem köszöntem el csak kiléptem facebook-ról. Annyira, de annyira nem bírom, hogy ezt csinálja velem. Pár perce felnéztem twitter-re, ahol ismét Bennel találkoztam. 

@BenTurner.: @Jade_Parker Ma mozi! Puszikállak! :D 

Óriási sóhaj kíséretében dobtam el a telefonom az ágy végébe. Nem vettem észre, de fejbe dobtam szegény cicám. 

- Juj bocsi. - szisszentem fel és megöleltem Skyt. Nem tudom mi lesz Bennel és velem. De én még mindig Niallt szeretem. Tudom, hogy messze van. Hiányzik. Ebbe az elmúlt 1 hétbe már hívtam, de nem vette fel csak az üzenet rögzítőt kapcsolta abba meg nem tudtam mit mondani. Hallani akarom a hangját. Látni akarom. De ha nem keres lehet, hogy nem is érdeklem. Remélem csak sok programja van. 

~ délután 4 óra ~ 

Engem nem érdekel, hogy Ben mindjárt itt lesz. Még mindig pizsibe fekszem az ágyba és nyomom a Subway Surf-öt. Akkor se megyek vele. Épp megdöntöttem volna a rekordot amikor csengettek. Egyből elhajítottam a telefonom és kipattantam az ágyból. Hallottam anya lépteit az ajtó felé ezért gyorsabban szedtem a lábaim. 

- Ne nyisd ki! - dőltem neki az ajtónak amint megelőztem anyát. Lihegve kitűrtem egy tincset az arcomból és megkönnyebbültem, hogy Ben kint maradt.

- Jade ne gyerekeskedj! Miért vagy még pizsamában? - kérdezte anya kicsit mérgesen. Nem szereti ha sokáig lustálkodom. 

- Az most nem fontos. - tereltem a témát. - Mi van ha egy gyilkos van odakint? - kérdeztem tetetett ijedséggel. Tuti hülyének néz. 

- Vagy a postás? - vigyorgott anya. - Kislányom te szívtál valamit? - kérdezte értetlenül és megpróbált eltolni az ajtóból. 

- És ha nem? Ha egy gyilkos aki csak arra vár, hogy kinyisd neki az ajtót? Aztán előveszi a kését és nyissz nyassz lesz. - magyaráztam hevesen gesztikulálva. Komolyan megörültem.. Csak azt akartam, hogy Ben kint maradjon. 

- Mától nem ihatsz szörpöt! - rázta a fejét anya és eltolt az ajtóból. 

- Én figyelmez...

- Szia Emmet. - köszönt anya a postásnak. Égtem mint az állat. Tuti mindent hallott. 

- Nem vagyok gyilkos. - röhögött. Szeretem, hogy semmit nem vesz komolyan. Laza 30-as. 

- Aha persze. - szűkítettem össze a szemeim majd anyához fordultam. - Ha Ben jön akkor alszom és ne engedd be. - ezzel visszamentem a szobába és ledőltem az ágyamra. 

- Jó napot Mrs.Parker. - hallottam Ben hangját. Mi? Jézusom! Hasra vágtam magam és alvást szimuláltam. Ben mondta anyának, hogy elvinne moziba. Persze ilyenkor elenged. Hallottam, hogy kinyílik az ajtóm, de szemeim még csukva voltak. Éreztem, hogy besüppedt az ágy. Nem anya volt, nála nehezebb. Ben. Szórakozott egy tincsemmel és halkan kuncogott. Felszisszentem amikor a toppom pántját felhúzta majd elengedte így az a bőrömön csattant. 

- A baseball ütő még mindig a párnám alatt van szóval melegen ajánlom, hogy vedd le rólam a kezed. - vigyorogtam és felültem. Ő csak mosolyogott rám. Haja kócosan lógott az arcába. Kék térd gatyát viselt, laza, fehér trikóval. 

- Látom te még nem vagy kész. - nézett végig rajtam. 

- Bocsi, de nem tudok menni. Nézd milyen kupi van. - mutattam körbe és valóban rendetlenség volt. Ha ettől nem riad vissza akkor semmitől. 

- Segítek. - mosolygott. Jól van. Nem akartam bevetni a végső tervet, de nem volt más választásom. Ettől már biztos el szalad. Amúgy is az előbb ittam 2 pohár szörpöt nem lesz nehéz kiadni egy kis böfögést. Aprót csaptam a mellkasomra majd kinyitottam a szám és már kis is jött aminek kellett. Ben óriásit röhögött és eldőlt az ágyon. Mi? Miért nem szalad? Miért van még itt? Sírva kéne elfutnia. 

- Undorító vagyok. Nem értem miért akarsz velem moziba menni. Nézz körbe. Olyan vagyok mint egy szoba malac. - drámáztam hátha.. Ben csak megrázta a fejét. 

- Ettől még nem megyek el. - kacsintott mire kérdőn néztem rá. - Igaz a tábor alatt nem ilyennek ismertelek meg, de én így is kedvellek. - szavai hallatán teljesen elérzékenyültem. Van még ember a földön aki szereti a kupis csajokat? Ott voltam, hogy a nyakába ugrok, de megcsörrent a telefonom. Azonnal a kezembe vettem és amikor megláttam a nevet majdnem elsikítottam magam. - Ki az? - húzta össze a szemöldökét Ben. 

- Niall. 1 hét után visszahívott. Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. - álltam fel boldogan és fogadtam Niall hívását. 

- Szia. - köszönt bele kedvesen. Hangjába beleremegtem. Zene volt füleimnek. 

- Szia. - motyogtam kipirulva és az arcomat kezdtem legyezni. 

- Sajnálom, hogy csak most tudtalak visszahívni. - kért bocsánatot mire én vadul rázni kezdtem a fejem. Nem tudok rá haragudni. 

- Nem gond. Csak arra gondoltam találkozhatnánk. Tudom, hogy messze vagy, de beszélhetnénk skype-on is.. - hadartam, de amikor megláttam, hogy Ben az ajtó felé megy elemeltem a telefont a fülemtől. - Hova mész? - sutyorogtam értetlenül. Csak pár percet kértem. 

- Haza. - mondta a válla fölött és kiment. Nem akartam, hogy így menjen el. 

- Niall kérlek tartsd el kicsit. - mondtam ismét a telefonban. 

- De Jade.. 

- Csak egy perc. - ezzel az ágyra dobtam és kiszaladtam Ben után aki már az ajtóba volt. - Miért mész el? - álltam elé. 

- Szóval 1 hét után visszahívott? Ez tényleg szuper. Képzelem hányszor próbálkoztál. Ugrasz a nyakába amikor én itt teperek és konkrétan mindent elkövetsz csakhogy ne kelljen velem lenned. Szerinted ez nekem, hogy esik? Akkor is vele foglalkozol amikor nincs itt. Amikor nem viszonozza a szerelmed. Csak vakon mész azután, aki nem vesz észre téged. Én boldoggá tennélek. - mondta halkan. Szemeiből kibuggyant pár kövér könnycsepp, ahogy nekem is. Rosszul esett amit a fejemhez vágott. 

- Ne mondd ezt kérlek! - ráztam a fejem. 

- Miért? Ez az igazság! - túrt bele a hajába idegesen. 

- De én kedvellek. - magyaráztam. Nem akartam, hogy elmenjen. Igen néha idegesít, de örülök, hogy szeret és igyekszem megváltoztatni az érzéseim. 

- Az lehet, de még mindig Niallt szereted! - mondta komolyan és félretolva az ajtóból kiment. Ott hagyott. Nem érti ezt az egészet. Én tényleg bírom, de adjon időt míg elfelejtem Niallt. Amit nem akarok. Úristen Niall. Beszaladtam a szobámba és felkaptam a telefonom. Kinyomott. Egy világ dőlt össze bennem. Egyszerre két fiút vesztettem el és nem tudtam mit csináljak.