27.rész ~ Játszunk

Halihó! Elnézést a késésért, de nem volt ötletem így gondoltam várok míg jön az ihlet, minthogy olyat írjak ami nem tetszik nektek. A kommentek száma kicsit csökken, viszont meglett a 30 feliratkozó amit köszönök szépen. Jó olvasást! 

Ui.: Cseréket lehet kérni chat-ben. 

- Jade! - hallottam a nevem egy ismerős hangtól mire mindenki rám nézett. Értetlenül forgolódtam az illetőt keresve aki a nevemen szólított. - Itt. - lóbálta meg a kezét.
- Te jó isten. - motyogtam mikor tudatosult bennem ki vár rám. Ben újult erővel visszatérve dőlt a fekete motorjának, mutatóujján a kulcsot pörgette. Kék farmert viselt, ami néhol szándékosan ki volt szakítva, piros pólóján fehér betűkkel virított egy 'I'm back bitches!' felirat. Ezt fekete-piros kockás ing takarta, ami nem volt begombolva. Márkás cipőjével dobolt a járdán míg hajába belekapott a tavaszi szél. Ezer wattos mosoly ült ki az arcára és feltolta a napszemüveget a fejére. Szemeivel engem pásztázott. Az udvaron lévők mind a menő megjelenését figyelték míg pár lány összesúgott. Nem tudom mit is éreztem abban a pillanatban, de gondolkodás nélkül ledobtam a táskám és elindultam felé. Olyan rég nem láttam. Csak most jöttem rá, hogy hiányzott. Próbáltam elfelejteni, de nem ment, mindig is kedveltem. Nem tudom miért keresett meg újra, de úgy éreztem megbocsájtott. Örömömbe majdnem elsírtam magam amikor ellökte magát a kocsitól. Mosolyogva indult ő is felém. Az utolsó pár lépésben futottam majd meg sem állva szorosan fontam dereka köré a karjaim. Kezeivel szinte betakart, állát megtámasztotta a fejemen és simogatta a hátam. Arcom mellkasába fúrtam és nem bírtam visszatartani a könnyeim. Mindig is úgy éreztem, hogy az én hibám amiért nem keresett. Mert amikor erőszakoskodott én játszottam az elérhetetlent. Csak engednem kellett volna, hogy közeledjen felém. Nem tagadhatom, hogy kedvelem. Így is. Mellkasa zavarodottan emelkedett amikor szorosabban öleltem. Niall-ön már túl tettem magam mert soha nem is szeretett, túl sokat hajtottam érte miközben itt volt Ben, aki csak engem akart. Pár perc után kicsit eltolt magától. Egyik kezét levette a derekamról és eltűrt egy tincset a fülem mögé, letörölt egy kósza könnycseppet és mosolyogva nézett a szemembe. Pólóját rendesen bekönnyeztem, de nem úgy tűnt mintha érdekelte volna. - Mit keresel itt? - kérdeztem halkan. Nem akartam elengedni, még akkor se ha a fél iskola minket nézett. 

- Téged! - motyogta komolyan. Lehetetlennek éreztem, hogy haragudjak rá. Nem is volt miért. Nem változott meg. Lehet még szeret vagy csak úgy jött vissza mint barát. 

- Hiányoztál! - suttogtam elérzékenyülve. 

- Tudom. - harapott alsó ajkába. Halkan felnevettem és mellkasába ütöttem a fejem. Nem ezt a választ vártam, de ő Ben..

- Miért vártál eddig? - kérdeztem kíváncsian. Egy kapcsolatnál a szünet talán pár hétig tart a miénk pedig több hónap volt. 

- Hogy ez legyen a reakciód amikor meglátsz. - mosolygott elégedetten mire döbbenten ránéztem. Tudta, hogy hiányozni fog nekem. Ez volt a célja. Sunyi. 

- Utállak. - röhögtem el magam kínosan és finoman a mellkasára csaptam. 

- Puszikállak. - csücsörítette mire megint felnevettem. Eszembe jutott az a beszélgetés amit még facebook-on folytattunk. Ugyan ezeket írtuk egymásnak és már akkor tudta, hogy mást érzek. - Elrabolhatlak a délutánra? - kérdezte mosolyogva. Annyira kedvelem. Valahogy más. Más mint a többi fiú. Kedves és kitartó. 

- Benne vagyok. - fogtam meg a kezeit és kicsit hátrébb léptem. Aztán eszembe jutott, hogy mára elígérkeztem Dylan-nek. Fájdalmasan a fejemre csaptam és forgolódni kezdtem. Nem fogom most lekoptatni Bent. - 1 perc és jövök. - mondtam amikor megláttam a keresett fiút. Dylan épp a kocsijába dobta be a táskáját. 

- Ki ez a srác? - kérdezte kicsit idegesen és nekidőlt az autónak. 

- Ben-nek hívják. - mondtam neki és próbáltam kedves lenni. Semmi oka a féltékenységre. 

- Pont leszarom. - nevetett fel kínosan. - Akkor? Jössz? - nyitotta ki az ajtót. 

- Ööö nem lehetne, hogy máskor megyek hozzátok? - kérdeztem kicsit félve. Őt se akartam lerázni, de Ben fontosabb számomra. 

- Emiatt a pöcs miatt? - kérdezett vissza felháborodva. Erre Ben csak hangosan felröhögött a motorjáról. Tudta, hogy róla van szó. Az udvaron állók egy része még figyelt minket. 

- Még mindig Ben. - szóltam rá. 

- Még mindig leszarom. - eresztett egy gúnyos vigyort. Kezdett elegem lenni belőle és ott is hagytam. - Jade ne csináld már! - lökte el magát a kocsitól. 

- Menjünk! - kaptam fel a bukósisakot és szorosan beültem Ben mögé. Nevetve megfordult és beindította a motort. 

- Jade! - kiabált megint Dylan, de már elindultunk. Kicsit sajnáltam, hogy Kate ott maradt és nem mondtam neki semmit, de hasonló is történt már csak vele. Nem lesz semmi baj. Fejem Ben hátára hajtottam míg kezeimet összekulcsoltam a hasánál. Párszor megsimította azt amikor a pirosnál megálltunk. Mosolyogva vakartam meg a hasát mire felnevetett. Nem fért a fejembe, hogy újra jóba vagyunk. Nem féltem, hogy bármi történik. Bíztam benne. Pár perc motorozás után, amit amúgy nagyon élveztem, megérkeztünk egy kisebb étteremhez. Nem is vártam semmi extrát, nekem ez is megteszi. Ben leállította a motort majd segített leszállni. Bementünk és azonnal leültünk egy asztalhoz. Egyenruhás pincér nők szaladgáltak míg a vendégek az étlapokat bújták. Szinte minden bútor fából készült, az asztalokat piros-fehér kockás terítők takarták. A pincérek kis csengővel jelezték az új rendelést. A falon több kép lógott, virágok voltak minden asztalon, a zene egy magnóból szólt, amit néha elnyomott a konyhás kiabálása. Aranyos hely volt. 

- Mit szeretnél? - kérdezte Ben és kettőnk közé tette az étlapot. Egyszerre hajoltunk fölé és le is fejeltük egymást. Mindketten felnevettünk majd mosolyogva egymásra néztünk. Olyan rég szemeztem gyönyörű barna szemeivel. 

- Egy eper shake-et kérek. - mondtam halkan még mindig az íriszeit pásztázva. - Cuki. 

- Oh köszi. - túrt bele a hajába mire elnevettem magam. 

- A helyre gondoltam. - ütöttem vállba mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. 

- 2 eper shake. - mondta Ben kicsit hangosabban, de nem figyelt másra csak rám. - Ki volt az a fiú? - kérdezett rá és hátradőlt a padon. 

- Dylan és szeret. - makogtam. Fiú előtt fiúról beszélni számomra a legkínosabb téma. 

- És te őt? - kérdezte halvány mosollyal mintha tudná mit is akarok mondani. 

- Nem tudom. Kedvelem. - rántottam vállat. 

- És engem? - fürkészte az arcom. Kezdtem úgy érezni magam mint valami kihallgatáson és a kérdés is megfogott. Mi is érzek Ben iránt?! Vonzódom hozzá, de nem tudom, hogy ez szerelem-e. 

- Téged is. - mosolyogtam rá. 

- Van egy szuper ötletem. - ült közelebb és kezét a combomra tette. Azonnal kirázott a hideg amit észre is vett. Elégedett mosoly ült ki az arcára és jobban megmarkolta a lábam. Elfojtottam egy halk sóhajt majd kíváncsian néztem rá. - Játszunk egy kicsit. - nyalta meg az alsó ajkát. A perverz énem egyből rosszra gondolt, de inkább nem mondtam semmit.

 Közben kihozták a finomságokat, amikbe egy-egy szivószálat tettünk. 

- Bővebben? 

- Kedveled Dylant? Járj vele! - rántott vállat mosolyogva mire értetlenül néztem rá. 

- Mi ebbe a játék? - ráncoltam a szemöldököm. Komolyan kezdett érdekelni, hogy mire gondol. Nem akarom kihasználni Dylant ha arra gondol. 

- Találkozzunk mint a barátok, nem teszek semmit, de elérem, hogy belém szeress! - kacsintott és elégedett vigyorral kihúzta magát. 

- Nem teszel semmit. - ismételtem és lenéztem a combomra, ahol még mindig pihent a keze. Szavaim hallatán arrébb ült majd újra rám nézett.

- Úgy értettem elérem, hogy te lépj hamarabb és nem fogok udvarolni. - magyarázta ki magát. - Ez. - itt kezét újra a lábamra tette. - Csak egy kedves gesztus. - vigyorgott.  

- Aha értem. Akkor játszunk. - kacsintottam és megborzoltam a haját. 

~ este fél 9 ~ 

Lassan mentünk fel a 2.emeletre a sötét panel házban. Ben mögöttem csoszogott míg én a kulcsokkal bajlódtam. Amint felértünk kinyitottam az ajtót és meg is álltam. 

- Köszönöm a mai napot. - mosolyogtam rá. A kis étterem elhagyása után Ben elvitt arra a rétre, ahol még Nate-tel voltam. Deszkáztunk és a fűbe beszélgettünk, tényleg fantasztikusan éreztem magam. Úgy viselkedett mint egy barát és viszonozta a kedves gesztusaim. 

- Máskor is. - rántott vállat mire elé léptem és megöleltem. 

- Komolyan hiányoztál. - fúrtam mellkasába a fejem. 

- Te is nekem. - simogatta meg a fejem. - Most mennem kell. Holnap látlak? - tolt el magától. 

- Majd megbeszéljük. - engedtem el és egy puszit nyomtam az arcára. Azonnal elvörösödtem és jobbnak láttam ha becsukom az ajtót. Benre mosolyogtam, aki közben elindult le. Kipirosodott arccal indultam be és legyezni kezdtem magam. Elérte, hogy ezt tegyem és biztos sejti, hogy megismétlem majd. Utálom, hogy ennyire kiismert. Anya és Apa hagyott egy papírt, hogy ma este vacsorázni mentek így elvonultam a szobámba. Lefürödtem majd bebújtam az ágyamba. A plafonra meredtem és minden gondolatom Ben körül forgott amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS-t kaptam tőle: 

Láttam, hogy elpirultál. Tudod, hogy szeretem <3 Álmodj szépeket! 

Többször is átfutottam az üzenetet és folyton csak vigyorogtam. Ismét kipirultam a szívem pedig vadul vert. Megváltozott. De így is tetszik. Remegő kezekkel válaszoltam neki: 

Tudom ;) Te 

Tovább írtam volna, de hangokat hallottam az előszobából. Mintha valaki feszegette volna az ajtót. Ijedten másztam ki az ágyból, de amikor leléptem a parkettára kicsapódott a szobám ajtaja..