24.rész ~ X faktor

Sziasztok! Köszönöm a plusz feliratkozókat és a komikat! Remélem ez a rész is tetszeni fog, számomra is különleges volt amikor írtam.. mondjuk minden rész az. Jó olvasást! 

Reggel kicsit durva ráncigálásra keltem és az első dolgom az volt, hogy megvédjem magam. A tegnap történtek után tiszta paranoiás lettem. Gondolkodás nélkül megfogtam az éjjeli szekrényről a műanyag kis lámpám és megdobtam vele az idegent aki azonnal felsikított. 

- Jézusom Jade! - ismertem fel legjobb barátnőm hangját mire azonnal kipattantak a szemeim. A szőnyegen feküdt és a hasát szorította. Eltaláltam. Örömömbe csak a nyakába ugrottam és szorosan ölelgettem. Éreztem, hogy visszaölel ami nagyon jól esett. Fogalmam sincs, hogy került hozzánk ilyen korán, de ezt úgyis megbeszéljük majd. Beszívtam finom parfümjének az illatát majd felrángattam a földről. 

- Bocsi, hogy megdobtalak. - húztam el a szám, de ő csak megrázta a fejét és az ágyamra ült. Visszatettem a lámpát majd mellé ültem. - Milyen volt olaszba?
- Inkább azt mondd mi van veled! - nézett rám kíváncsian.
- Semmi. - rántottam vállat és egy mű mosolyt vettem fel.
- 2 év alatt nem dobtál meg lámpával. - forgatta a szemeit egy mosoly kíséretében. - Néztél valami horrort? Tudom, hogy történt valami és meg se próbált eltitkolni mert tudod, hogy rájövök.  - mászott előrébb miközben összeszűkített szemekkel fürkészett.
- Ben. - motyogtam.
- Miben? - nézett értetlenül.
- Ben egy fiú. - temettem el az arcom.
- Ja a táboros gyerek. - jutott eszébe mire bólintottam. - És? Mi van vele?
- Jaj Kate erről olyan nehéz beszélni. - kezdtem nyafogni mert még én se dolgoztam fel ami tegnap este történt. Nem ismertem Benre. Soha nem viselkedett még így. Igaz a hajón is nyomult rám, de nem ennyire erőszakosan. Kezdtem kedvelni. Nem tehetek róla ha még nem változtak meg az érzéseim. Attól, hogy a szobájában Niall fejét dobálja még nem leszek az övé. Mondtam, hogy várjon, de eddig bírta. Ki tudja mi történt volna ha Rob nem jön..
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - mosolygott és megsimogatta a vállam.
- Persze tudom, csak ez olyan... - kerestem a szavakat.
- Mondd, hogy nem erőszakoskodott ez a Ben gyerek!! - hunyta le a szemeit pár percre. Bele trafált. Pirosodom fejem azonnal egy párnába temettem. - Hol lakik?? - állt fel az ágyról. Sejtettem mire készül.
- Ne ne! Kérlek Kate ne menj oda! - azonnal elé álltam. Haragudtam Benre, látni se bírtam és nem akartam, hogy a legjobb barátnőm belekeveredjen.
- De csak a te kedvedért! - rúgta le lábáról a papucsát és visszaült az ágyamra, ahogy én is. - Ha még egyszer olyat tesz veled amit nem akarsz komolyan megölöm! - mondta mérgesen.
- Ott volt a bátya és segített. - mondtam nyugtatás képen aztán rám tört a sírhatnék. - Utálom! Utálom, hogy..
- Hogy kedveled?! - mosolygott rám mire bólintottam. Kedvelem Bent és próbálok haragudni rá, de nem megy. - Menjünk sétálni! - állt fel. Én is követtem és magamban már elterveztem, hogy teljesen már irányba megyünk. Összedobtam az ágyam, felöltöztem, rendbe szedtem magam a fürdőbe, felkaptam a deszkám és elindultunk sétálni. - Figyelj Jade én csak azt akarom, hogy boldog legyél. - mosolygott rám barátnőm.
- Elhozod nekem Niallt Mullingar-ből? - nevettem el magam.
- A szőke fiút aki nem viszonozta az érzéseid? - kérdezett rá. Épp szólásra nyitottam a szám amikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom. - motyogtam és megráztam a fejem.
- Áh, Jade! - láttam meg magam előtt Nate mosolygós arcát. Szőkés barna haja kilógott fekete sapkája alól, koptatott cső farmert és egy bandát ábrázoló fekete pólót viselt. Deszkáját bal kezében szorongatta, ahogy én is az enyémet.
- Szia Nate. - tűrtem hátra a hajam. - Ő itt a legjobb barátnőm Kate. Kate ő itt Nate egy táboros barátom.
- Hali. - ráztak kezet majd Nate felém fordult.
- Ööö valamikor összefuthatnánk. Elmehetnénk deszkázni. Mondjuk most. - hadarta és a tarkóját vakargatta. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott.
- Menj csak. - mosolygott Kate. Nem lehetek ilyen. Azt se tudom mikor ért haza, csak ma reggel találkoztunk és egy hete nem láttuk egymást.
- De még..
- Nem pakoltam ki a cuccaim csak ellógtam otthonról. Van dolgom bőven. Este nálatok oké? - ölelt meg.
- Köszönöm. - motyogtam a vállába majd elengedtük egymást. Kate visszafordult és elindult haza míg én Nate-tel maradtam.
- Gyere! tudok egy jó helyet! - tette le a deszkáját és ráállt. Örültem, hogy ez ilyen jól jött ki. Egyszerre pattantunk fel majd el is indultunk.

 Nate gurult elől én pedig követtem. Kiváncsi voltam hova visz. Néha hátrapillantott, hogy élek-e még amit muszáj volt megmosolyognom. Kiértünk egy szélesebb útra ahol alig jártak a kocsik és kétoldalt erdő volt. Igazán nyugis. Nate elkanyarodott és lassan meg is állt. Egy gyönyörű eldugott parkban találtam magam. Nem volt ott senki. Középen egy tó volt, dombok és fák. Először nem értettem, hogy fogunk itt deszkázni, de amikor leszálltunk Nate a dob túloldalára vezetett, ahol több beton pályát láttam. Fiúk és lányok is voltak. bicikliztek, deszkáztak vagy csak úgy lógtak együtt.
- Azta. - nyögtem ki pár perc csend után mire Nate felnevetett.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. - indult lefele a dombon. Páran felénk pillantottak aztán folytatták amit csináltak. - Az ott szabad. Gyere. - mutatott az egyik rámpára ami nagy volt, mégse szórakozott rajta senki. Odaszaladtunk és azonnal a tetejére másztunk. Soha nem használtam könyök vagy térdvédőt, most se kellett ahogy Nate-nek se. Elképesztő érzés volt amikor ellöktem magam. Hajamba belekapott szél és még a ruhám alá is befújt. Ilyenkor olyan gondtalannak érzem magam mert azt csinálom amit szeretek. Elfelejtek mindent és mindenkit. Fél szememmel Nate-re néztem aki ügyesen trükköket csinált. Mire észbe kaptam már a rámpa tetején álltam. Újra legurultam és újra elfogott az a csodálatos érzés..

~ 2 óra múlva ~ 

- Jade nem deszkázhatsz örökké mert nem akarsz velem Benről beszélni! - kiabált nekem Nate, aki már egy ideje a fűbe gubbasztott. Leültünk, de amint szóba hozta Bent otthagytam. Nem akartam ezt a témát kivesézni mert én se tudom mi van. Talán egyszerűbb lenne ha elfelejtenénk egymást. 

- Nincs mit beszélnünk róla! - mondtam rá se nézve. Szemem sarkából láttam, hogy Nate felpattan és elindul felém. Kicsit megijedtem és lelassítottam. Ő, meg se várva mit csinálok deszkával együtt a hátára kapott. - Tegyél le! - csapkodtam kicsit mérgesen. Kérésemnek azonnal eleget tett és ledobott a fűbe. 

- Na szóval. - ült le velem szembe mire én szándékosan elfeküdtem és a felhőket kezdtem bámulni. - Ami tegnap történt. - kezdett bele kicsit zavartan. Tudtam, hogy beszéltek róla. - Te is tudod, hogy Ő nem ilyen. 

- Honnan tudjam? - térdeltem fel mérgesen. - Ezek után, hogy gondoljam, hogy megvár majd? Vágod, hogy majdnem megerőszakolt? Elhiszem, hogy véded mert legjobb barátok vagytok, de nem lehet mindent elnézni! Megmondtam neki, hogy várjon meg, de ő inkább erőszakoskodik! 

- Te is tudod, hogy szeret! - csattant fel Nate mire elhallgattam. - Bocs. - ült vissza mire megráztam a fejem. - Csak egyet hadd kérdezzek. Utána nem beszélünk róla. - bólintottam.  - Mi hiányzik Ben-ből, ami megvan Niallbe? - kérdezte kíváncsian. Jó kérdés. Sajnos nem tudom. Niall valahogy megfogott.

Nate :)

- Ben más..

- Ben szeret! - vágott közbe majd felállt. - Ideje mennem. - nyújtotta a kezét és felhúzott engem is. Leporoltuk magunkat és elindultunk haza. Komolyan már semmit nem értek. Ha Ben szeret miért nem várt? Hamar hazaértünk és Nate egészen a panel ház aljáig kísért. 

- Köszi a mai napot. - mosolyogtam rá, hogy legalább ne haragba váljunk el. 

- Semmiség. Szia. - mondta és megborzolta a hajam majd elkanyarodott. Kinyitottam az ajtót, de aztán vissza is fordultam. - Heló. - hallottam a hangját és kinéztem a fal mentén. Telefonált. - Hát haver ezt nagyon elbasztad. - nevetett kínosan a telefonba Nate. Sejtettem, hogy Ben-nel beszél. - Miért? Mert nem bírod irányítani a farkad! Baszki ha nem bírod verd ki vagy mit tudom én! Ezzel rontod el az egészet nem lehetsz ilyen hülye! Te is tudod, hogy szereted Őt, Jade is bír, de ha azt akarod, hogy a lányos kedvelésből szerelem legyen akkor kezdjél bele az udvarlásba vagy olvass női magazinokat, nekem mindegy csak szedd össze magad mert rossz nézni titeket. Még a hülye is tudja, hogy összeilletek csak ti nem! Bókolj neki vagy lepd meg! - szóval a fiúk így lelkiznek. Érdekes. - Igen, tudom, hogy 57 üzenetet írtál neki a tegnap este miatt. Erről nem mondott semmit. - erre előkaptam a telefonom amit valóban nem néztem meg. 57 üzenet és 26 nem fogadott hívás. Mind Ben-től. - Figyelj Ben. Ha most elmész hozzá a barátnője valószínű úgy kidob, hogy repülsz és amúgy se akar látni. Várnod kell ha akarod őt. Baszki akkor ne várj. Gyere ide döngesd meg azt megkapod a szép börtöni egyenruhát kiskorú bántalmazásért! - emelte meg a hangját. Nate nagyon jó barát. Tényleg csak a legjobbakat akarja Bennek. - Ok. Szia. - köszönt el majd letette. Mivel a beszélgetésnek vége lett elindultam fel a 2.emeletre. A szobámba úgy dőltem az ágyra mint egy baba és meg se mozdultam. Fejemet csak akkor emeltem fel amikor megéreztem cicám puha szőrét a kezemnél. Néha előkerül néha nem. Felültem és az ölembe vettem. Simogattam majd azon kezdtem töprengeni, hogy lelőjem-e magam..

~ este 8 ~ 

- Jade nyisd már ki!! - verte az ajtót Kate. Felültem az ágyamról ahol idő közben elaludtam majd kicsoszogtam az előszobába. 

- Nem kell betörni az ajtót. - engedtem be barátnőm, aki rendesen fel volt cuccolva. - Költözöl? - vigyorogtam rá. 

- Haha inkább segíts! - adott a kezembe 2 kisebb táskát. Gondolom szépítkezési cuccok vannak benne. Szuper akkor este 11-kor megint be fogja kenni a fejem valami uborka izéval. De nem baj. Addig is együtt vagyunk. Amint ledobtuk a cuccaim, gyors lezuhanyoztunk és laza pizsibe bújva eldőltünk a kanapén. Besötétítettünk és benyomtuk a tévét. Közben mindenféle egészségtelen cuccot rágcsáltunk és kólát ittunk. 

- X faktor. - álltam meg egy csatornán majd letettem a távirányítót. 

- Ebbe nyivákolnak? - kérdezte Kate és magába tömött egy kis kekszet. - És londoni? - kérdezett megint. Látszik, hogy alig néz tévét. Megint bólintottam. - Ú nézdd az de helyes. - olvadozott egy srácon aki besétált a zsűri elé. Tényleg aranyos volt. 

- Mi a neve? Alig látom a szöveget. - fürkésztem a képernyőt mire Kate is előrehajolt. 

- Liam Payne. 16 éves, tanuló Wolverhampton-ból. - mondta barátnőm. Pár perc múlva a fiú be is mutatkozott. 

- Tényleg aranyos. - ráztam a fejem egyetértően. Világos barna haja kicsit a szemébe lógott, egyszerű fehér pólót viselt, sötétkék farmerrel. A fiú Diana Krall-Cry Me A River cimű számát énekelte. Nagyon szép volt. Óriási hang volt a srácban és mindenkinek tetszett. Sajnos a jó számoknak mindig hamar vége van és most jött egy kis béna. - Ííí pisilni kell. - utálom amikor ilyenkor jön rám,  félek, hogy lemaradok valamiről.

- Én szóltam, hogy menj ki. - röhögött mire én felpattantam és gyorsan elszaladtam. Már végeztem és bementem volna a szobámba Sky-ért amikor Kate óriásit üvöltött. - Jade!!! - kábé mint egy örült rohantam a nappaliba és amikor megláttam a tévét könnyek gyűltek a szemembe. - Ő az? - kérdezte mosolyogva mire én sírva bólintottam és leültem. 

- Oh te jó isten. - motyogtam miközben remegett a szám.

- Niall Horan vagyok, 16 éves. - hangjába beleremegtem. Még nem volt a színpadon. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Leírhatatlanul jó volt újra látni. Még így is. A szívem majd kiugrott míg ő csak beszélt. Végig mosolygott. Annyira édes volt. Hiányzott! Amikor kiment a közönség felsikított. Amint énekelni kezdett éreztem, hogy nem bírom tovább és elbőgtem magam. Remegni kezdtem és azt hittem majd kicsattanok a boldogságtól. A táborban, amikor nekem gitározott akkor is gyönyörű hangja volt. A könnyeimet próbáltam eltüntetni, hogy lássam az arcát. Amikor leállították kapott hideget és meleget, de nálam akkor is neki van a legszebb hangja. Továbbjutott és azt a boldogságot öröm volt látni. Miután lement a színpadról még mindig nem bírtam feldolgozni, hogy Niallt láttam a tévébe. Sírtam, remegtem, a szívem majd kiugrott..

- Jade! Tudod mit jelent ez? - fordult felém izgatottan Kate. Percek múlva se bírtam megszólalni, de ő megvárt. 

- A férjem most volt az X faktor-ba és csodálatos hangja van. Örökké szeretni fogom és lesz 2 csodaszép lányunk. Elköltözöm vele Írországba.. - kezdtem bele az életembe boldogan mint egy rajongó. 

- Neeem. - vigyorgott Kate mire én kérdőn néztem rá. - Niall Londonban van!! - ordította a képembe mire én teljesen ledermedtem. Niall... itt.. Londonban.. 

- Úramisten!! - sikítottam és lejtettem egy öröm táncot. Nem kell órákat utaznom, hogy lássam. Nem kell telefonon vagy gépen beszélnünk. Egyszerűen csak meg kell keresnem..