23.rész ~ Erőszak

Hali. Miért csökken a komik száma?? Pedig úgy szeretem őket olvasni. Légyszi írjatok véleményt mert nekem nagyon fontos! Ja igen, a trailer már nem aktuális mert változott a történet és oldalt a rövid leírás is. Komizzatok! Jó olvasást! 

Reggel a szokásos rituálémat végeztem a konyhában amikor anya csoszogott be. Ő is álmos volt az éjszakai műszak miatt én pedig azért meg egész este a 2 fiút hívogattam, de nem vették fel. 

- Mondtam, hogy nem ihatsz több szörpöt! - parancsolt rám álmosan mire én csak megvontam a vállam. Elétettem a kávéját aminek köszönhetően máris kiment a fejéből a szörp tilalom. Valami lányos gondolkodásnak köszönhetően mindketten elindultunk a szobámba onnan pedig ki az erkélyre. - Mi volt ez a cirkusz tegnap? - kérdezte a távolba merengve. Hogy is mondjam el anyának, hogy egy ír srác után dobog a szívem és egy 18 éves rossz fiú rám pályázik? Á, sehogy. Szürcsöltem a poharamból, de még mindig nem szólaltam meg. - Kislányom mit sunnyogsz? - fordult felém érdeklődve. 

- Én? Semmit. - ráztam a fejem és inkább másfele néztem. 

- Szóval Ben udvarol neked. - motyogta maga elé mire én rá néztem. Vajon mit tud még? 

- Ezt honnan veszed? - szűkítettem össze a szemeim és magamban reméltem, hogy Ben és anya nem beszélgettek. 

- Én is voltam 16 éves. - meredt továbbra is. Már előre féltem, hogy ebből mi lesz.. - Szerintem aranyos srác. De ha beavatnál sokkal könnyebb lenne véleményt mondani. - mosolygott rám mire óriásit sóhajtottam és belekezdtem a mondókámba. 

~ délután 4 óra ~ 

Nem hiszem el, hogy rávett. Anya meg az érvelései. Simán meggyőzött, hogy beszélgessek Bennel és jelenleg is úton vagyok. Nagyon jól  megmagyarázta, hogy Ben sokkal jobb. Azt mondta csak fel akarja nyitni a szemem és reméli, hogy jól döntök. Végül rávett, hogy beszéljük meg. Mármint én meg Ben. Lin-től megszereztem Ben címét és azért nem Nate-től kértem el mert nem akarom, hogy megbeszéljék az egészet. Siettem, hogy hamar lezavarjuk mert késő délután jön haza Kate gépe. Igazából én is akartam ezt a beszélgetést csak nem mertem belemenni. Tudom mit érez Ben, illetve nem tudom hanem sejtem. De nem lehet másodpercek alatt elfelejteni valakit. Nehéz szeretni valakit, úgy, hogy tudod a szíved még mindig másért dobog. Nem könnyű felejteni. Bennek adni kell egy kis időd. Én tényleg kedvelem, de még nem szeretem. Tetszik, de mint barát. Azt se tudom mit mondjak neki. Elvégre ő sértődött meg. Én meg megbántottam. Ajj. Útközben megálltam egy jégkásásnál. Minél hamarabb túl akartam esni ezen az egészen annál jobban húztam az időt. Nem vagyok normális. Miután megvettem a jégkásám újra célba vettem Ben-ék házát. Pár perc séta után meg is érkeztem. A szívem a torkomban dobogott. Találkozni fogok Bennel, az Ő szobájában.. Rossz az, aki rosszra gondol hülye, aki nem. A kapu telefon mellett futottam át s neveket amikor egy bácsi nyitotta ki az ajtót. Szuper, nem kell csengetnem. Beengedtem a bácsit majd én is utána mentem. Felballagtam a 3.emeletre és megkerestem a megfelelő ajtót. Mély levegőt vettem majd bekopogtam. Lépteket hallottam, kattant a zár és kinyílt az ajtó. Egy húszas éveiben járó fiú állt előttem és kicsit furcsán néztünk egymásra. Barna, tüsi haja égnek állt, magas volt és kigyúrt. Arca ismerős volt. 

- Szia. Bent keresem. - nyögtem ki pár perc csend után mire a fiú halványan elmosolyodott. 

- Szia. Jade igaz? - vakarta meg a tarkóját. 

- Igen. - túrtam a hajamba zavartan. Tudja a nevem. Szuper. 

- Rob. - biccentett - Gyere be! - tárta ki az ajtót mire én kicsit bizonytalanul beljebb indultam. Az előszobába jártam amikor kutya ugatást hallottam majd egy bulldog jelent meg az egyik szoba ajtajában. Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem és halkan felsikítottam. - Nyugi. - állt elém Ben bátya. - Jade menj a helyedre! - mondta kicsit hangosan. 

- Tessék? - kérdeztem kicsit furcsán és elnevettem magam. Ő csak röhögve megrázta a fejét és visszaküldte a kutyát a szobába majd engem a nappaliba invitált. Szép volt és tágas. Kanapé, TV, fotelek csak a szokásos. - Miért hívtad Jadenek a kutyát? Hiszen láttam a..

- Igen fiú. - röhögött és levágódott a kanapéra mire én helyet foglaltam az egyik fotelbe. Kezdtem kíváncsi lenni, hogy a kutyát miért hívják úgy, ahogy engem. - Na szóval, igen ez hülyén hangzik, hogy csaj neve van, de Ben keresztelte át. - magyarázta mire bólintottam. Szóval az ő kutyája. 

- Miért pont Jade? - néztem rá érdeklődve. 

- Ne legyél szőke. - temette el az arcát. - Téged is úgy hívnak. - mondta egyszerűen mire minden leesett. 

- Ez aranyos. - vigyorogtam mint egy hülye. Ben rólam nevezte el a kutyáját. Ez tényleg meghatott. Főleg, hogy a kutya fiú. - Ben? 

- Nincs itthon. Deszkázni ment. - mondta és az órára nézett. - Nem sokára itthon lesz ha gondolod megvárhatod. 

- Oké. - mondtam mire Rob felállt. 

- Kérsz valamit inni? - kérdezte mire bólintottam. Követtem őt a konyhába ahol összedobott egy pohár szörpöt. Ő az én emberem.

- Kérdezhetek valamit? - néztem rá kíváncsian. Egy kérdés nagyon fúrta az oldalam. Háttal állt nekem, épp beleivott a poharába, de bólintott. - Ben szűz még? - erre Rob a szájában lévő szörpöt a mosogatóba köpte és megcsapkodta a mellkasát. Röhögve megfordult majd a kezembe nyomott egy poharat és a pultnak dőlt. 

- Mi, fiúk nem beszéljük meg az ilyeneket. - nevetett. - De kétlem, hogy az lenne. - rázta a fejét. Azért nem árt tudni ilyeneket. - Mér' te? 

- Ilyet nem illik kérdezni egy lánytól. - tetettem felháborodást, de csak poénból. 

- Egy fiútól se. - ivott bele a poharába. - Na? 

- Igen. - sóhajtottam. Mondjuk szerintem ez normális. 

- Ben örülni fog. - röhögött fel mire eltemettem az arcom. Csak szeretné. - Mi van köztetek? - kérdezte  kíváncsian. 

- Mit mondott? - kérdeztem vissza. Erre valóban kíváncsi voltam. 

- Nagyjából semmit nem tudtam kihúzni belőle. Tudod milyenek a fiúk. Nem beszélnek az érzéseikről. - mondta ráncolva a szemöldökét. Szívesen beavattam volna őt is, de nekem is furcsa erről beszélni. 

- Hát szeret engem.. - kezdtem bele mire Robnak egy mosoly terült szét az arcán. - De ezt nem tudom viszonozni. - fejeztem be mire a mosoly el is tűnt. Erre kicsit beparáztam. 

- Van egy 3. is igaz? - kérdezte komolyan mire bólintottam. - Ja a céltáblás gyerek. - röhögte el magát mire én kérdőn néztem rá. Ő csak felállt és az egyik szobába kísért. A fal sötét kék volt tele poszterekkel. Egy franciaágy érdekes mintázatú ágyneművel, egy nagy szekrény, egy íróasztal amit gondolom nem használ, 2 babzsák és egy erkélyre nyiló ajtó. Nagyon fiús volt, sejtettem, hogy Ben szobájában vagyunk. - Ő az? - kérdezte Rob és a falon logó céltáblára mutatott amin Niall feje volt papírból. Néhány helyen lyukak voltak és 3 kis nyíl állt ki a céltáblából. 

- Ne! Tudom, hogy utálja, de ez már sok! - nevettem el magam kínosan. Szegény Niall.  

- Szóval ő az. - nézett a képre amin Niall édesen vigyorgott. Ajj ez nagyon gonosz dolog Bentől. - Ben egész jól szórakozik vele. Tegnap délután is megdobálta. - röhögött. Ja, igen. Akkor nem mentem el vele moziba. - Na mindegy. Ismerkedj a szobával amíg nem jön! - kacsintott és kiment. Sétálgattam egy kicsit amikor a parafa táblán megakadt a szemem valamin. Illetve valakin. Az én facebook-os fotóm volt kiragasztva. Ez tényleg aranyos. 

~ 1 óra múlva ~ 

Nate-tel otthagytuk a deszkás helyünket és elindultunk haza. Egy ideig együtt mentünk aztán elkanyarodott. Jó volt vele lógni egy kicsit a tegnapi incidens után. Jade-et egyszerűen nem lehet kiszámítani. Na meg Niallt se. Amikor közel vagyok hozzá valahogy mindig szóba keveredik a szőke. Tényleg úgy érzem, hogy hiába teperek, de tegnap este fele találkoztam Linnel, aki azóta meghallgat amióta belezúgtam Jade-be. A nagy gondolkodásba haza is értem. Előkotortam a kulcsokat a zsebemből majd kinyitottam az ajtót. Halkan mentem be mert nem szokásom ordítani. Levettem a pólóm amibe rendesen beleizzadtam és ki is dobtam a szennyesbe. Intettem Robnak, aki a nappaliba nézte a TV-t majd elindultam be a szobámba. 

- Mi a szar? - csúszott ki a számon amikor megláttam Jade-et a szobámba. Ijedtében ugrott egyet és levette tekintetét az egyik falon lógó képről. Amint meglátott a pír elöntötte az arcát. 

- Oh, szia. - mondta zavartan amikor meglátta, hogy nincs rajtam póló. Kedvem lett volna elküldeni, de nincs szívem. Helyette hátat fordítottam és kimentem. a szárítóról lekaptam egy pólót, megfogtam a deszkát és már el is hagytam az otthonom. Rob mi a francnak engedte be? Ráadásul az én szobámba ami mégiscsak a magánszférám. Tuti meglátott minden képet és posztert. Jó, nem mintha lenne mit titkolni, de akkor is majd én beengedem ha akarom. Mérgesen pattantam a deszkámra és a lábammal löktem el magam. Unalmamba csináltam pár trükköt, hogy teljen az idő és ne érjek oda olyan gyorsan.

 Gurultam a közel kocsma felé, ahol kiüríthetem a fejem. Percek múlva lelassítottam és felvéve a deszkám kivágtam az ajtót. Több szempár is rám szegeződött, de hamar elfordultak. A hely tömve volt nagydarab, tetkós pasikkal akik iszogattak. Pia és cigi szag volt amit annyira nem bírok. Leültem a pult előtti székre és az ismerős csaposhoz fordultam.
- Tom, a szokásost! - intettem neki rá se nézve mert szememmel a biliárd asztalt pásztáztam. Épp kigyúrt motorosok játszottak ezért nem nagyon kívánkoztam odamenni.
- Hé Turner! - förmedt rám Tom mire felé fordultam a székkel. - Ha nem rémlene innen ki vagy tiltva. - vigyorgott a kopasz csapos.
- Mi? - kérdeztem idétlenül, aztán eszembe jutott az, ami még a tábor előtt történt. Kicsit leittam magam és összeverekedtem egy fiúval. Persze nem csak ez volt, de nem akarok visszaemlékezni.
- Na? Rémlik? - vágott gúnyos vigyort mire én leugrottam a székről. Nem akartam most is vitába szállni vele így leugrottam a székről. Honom alá csaptam a deszkát és elhagytam a koszos helyet. A telefonom fél 7-et mutatott és már amúgy is fáradt voltam. Elindultam haza, Jade már biztos lelépett. Most sétáltam, mert az valahogy jobban esett. Nem értem ezt a lányt. Én tényleg szeretem. Tudom, hogy megtudja változtatni az érzéseit csak az a baj, hogy nem is akarja. Mert még mindig Niallt szereti aki Mullingar-ből tojik rá. Hazamegyek megdobálom a kis fejét. Túl gyorsan találtam magam otthon és amint ledobtam a cuccaim bementem a fürdőbe. Miután ledobtam a ruháim langyos vizet engedtem magamra és a hajamat is megmostam. Pár perc alatt kész voltam és egy törölközőt tekerve a csípőmre becsoszogtam a szobámba, ahol nem várt látvány fogadott. Jade aludt az ágyamba, de csak úgy rádőlt. Haja szétterült az ágyon, nyárias ruhát viselt, gatyája elég rövid volt.. Jézusom Ben fejezd be! Jól leszidtam magam majd elfordultam. Mit csinálna egy normális fiú? Rámászna. De én leszek akkor hülye, hogy ezt nem teszem meg. Nem, mert tudom, hogy csak balhé lenne belőle. Persze attól, hogy az agyam ezt mondja lent a kicsi Ben még nem így látja a dolgokat..
- Baszd meg! Úristen, bocsi én nem tudtam! Sajnálom! - hallottam Jade zavarodott hangját mire megfordultam. Épp az ágyamról készült lemászni, de amikor tudatosult benne, hogy nincs rajtam más csak egy törölköző, teljesen lefagyott. Totál vörös lett az arca és zavartan a hajába túrt. Háttal indult el az ajtó felé. - Kimegyek az erkélyre! - mondta és amint megfordult lefejelte az üveg ajtót. Hangos röhögésben törtem ki még akkor is ha ezt nem illik. Az arca még pirosabb lett majd kinyitotta az ajtót és eltűnt a szobából. Szegény lány, jól zavarba hoztam. Mondjuk imádom amikor elpirul. Elhúztam a sötétítőt majd a szekrényemből előkaptam egy bokszert és egy trikót. Gyors belebújtam majd halkan kinyitottam az ajtót. Jade meg se hallotta. Az erkély korlátjának támaszkodott és bámult ki a fejéből. Kint nyárias szellő járt a Nap épp lement, számomra elég romantikus pillanat volt... Lassan mellé lépkedtem és én is neki dőltem a korlátnak.
- Miért szálltad meg a szobám? - kérdeztem halkan. Jó, be kell valljam nagyon megörültem amikor megláttam, hogy még mindig itt van, előtte viszont haragudtam rá.
- Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt. - motyogta.
- De érted, hogy miért esik rosszul? - kérdeztem rá. Éreztem, hogy kényes téma, de érdekelt mit gondol. Nem szólt semmit. Megértem ha nem tudja átérezni. - Menjünk be. - indultam a szobám felé ő pedig követett. Nem akartam leülni helyetett járkálni kezdtem. - Szóval?
- Ben én csak annyit kérek, hogy adj időt! - mondta halkan és nekidőlt a szekrényemnek. Arcára volt írva, hogy összezavarodott. Egyik kezével hátradobta a haját, válláról lecsúszott a melltartó pánt, ahogy combjai összeértek a rövid gatyája feljebb csúszott. Teljesen elvesztettem az eszem a látványtól. Nem bírtam magammal és elé léptem. 2 kezemet feje mellett támasztottam meg. Arcunk közt pár centi volt, éreztem a leheletét, mellkasa zavarodottan emelkedett. Tudtam, hogy megint zavarba hoztam. Elöntötte a pír, mint mindig amikor csökkentem a köztünk lévő távolságot. - Azt mondtad megvársz! - lihegte idegesen mintha ezzel a mondattal megmenthetné az életé.
- Miért nem sietsz? - kérdeztem halkan és próbáltam megcsókolni, de elrántotta a fejét.
- Nem tudok. - motyogta.
- Nem is akarsz. - mondtam komolyan és kezemmel magam felé fordítottam az arcát. Megint meg akartam csókolni, de ugyan az történt. Nem ismertem magamra amikor lefogtam, hogy sikerüljön amit akarok.
- Ben engedj el!! - mondta kicsit hangosabban mire én mosolyogva kitűrtem egy tincset az arcából. Teljesen kipirosodott az arca. Nem hallgattam rá. Jobb kezem lecsúszott a szekrényen majd megállt Jade feneke mellett. Hirtelen markoltam meg mire ő halkan felnyögött. - Fejezd be!! - förmedt rám, de nem eresztettem. Pár másodperc se telt el amikor kivágódott az ajtó.
- Mi a franc folyik itt? - rontott be Rob és amikor meglátott minket azonnal leszedett Jade-ről. - Jobb ha most hazamész. - mondta a lánynak aki engedelmesen bólintott és elhagyta a szobát. - Te teljesen megörültél? - lökött az ágyra miközben kiabált. - Van fogalmad róla mi történik ha nem vagyok itthon? Ha megerőszakolod neked véged van! Bírjál már a szerszámoddal! - mondta mérgesen.
- Jól van. - motyogtam és elfeküdtem az ágyon.
- Mi ütött beléd öcsi? - kérdezte most már normális hangon.
- Nem tudom. - sóhajtottam és egy párnába temettem az arcom. Hallottam, hogy Rob elhagyta a szobát így egyedül maradtam a kusza gondolataimmal. Nem tudom mi van velem. Körülöttem minden megváltozott. Vagy én változtam. Jade teljesen feltúrta az életem. Több napja próbálkozom nála. Talán tényleg jobb lenne hagyni a francba az egészet..