20.rész ~ Úgyis az enyém leszel!

Halihó! Nagyon sajnálom a késést, de most itt vagyok az új résszel. #TeamBen-esek örülni fognak... Nehogy lemenjetek a végére! Tessék végig olvasni. Ja meg komizni és feliratkozni. Jó olvasást!

- Mi? Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. Gyenge voltam ahhoz, hogy ezen törjem a fejem.

- Ben majd' fel robbant. - eresztett gonosz kuncogást mire megráztam a fejem. - Gyere beszélgessünk. - rángatott arrébb mire én erőtlenül követtem fel az emeletre. De jól kezdődik ez az utazás. A hajó lassan elindult amitől kicsit én is megbillentem, de Daisy erősen fogta a karom. Fél, hogy elfutok vagy mi? Szólt Mrs.Millernek, hogy az emeleten leszünk, aki elengedett minket. Közben találkozott a tekintetem Bennel. Nem tartott sokáig azonnal elkapta a fejét. Pár másodperc alatt semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. szörnyen érzem magam. - Ülj le! - mutatott a pad másik oldalára. A hajó teteje tele volt padokkal amiket több utas is helyet foglalt. Leültem Daisy-vel szembe és kíváncsian néztem, hogy mit akar mondani, de nem szólalt meg. 

- Miért hoztál ide? - kérdeztem értetlenül. Ha nem muszáj akkor inkább lennék Linnel. Ő csak birizgálta az ujjait majd rám nézett. 

- Köszi. - mosolygott mire döbbenten néztem rá. Mégis mit köszönöm? Semmit nem tettem érte. Sőt, csókolóztam Bennel pedig azt kérte maradjak távol tőle. 

- Mégis mit? - tártam szét a karjaim. - Azt, hogy csókolóztam Bennel? - röhögtem el magam kínosan mire neki tátva maradt a szája. Jaj, ő nem is tud semmit. 

- Mit mondtál? - förmedt rám és felpattant a helyéről. 

- Basszus. - motyogtam halkan. Annyira idióta vagyok. 

- Jade! Ugye ez csak egy rossz vicc? - támaszkodott az asztalra. Tekintetével idegesen fürkészte az arcom. 

- Ööö, igen. - mondtam halkan. Egy próbát megért. Daisy arcáról eltűntek az ideges ráncok és helyüket átvette egy halvány mosoly. 

- Na azért. - sóhajtott és leült. Istenem ez a lány nagyon hülye. Magamban halkan kuncogtam és örültem, hogy bevette. - Kösz, hogy így rácuppantál Niallre. Mondjuk nem értem, hogy miért nem kezdted el már az első nap. Akkor Ben nem kezd el imponálni neked. - magyarázott. Rezzenéstelen arccal bámultam Daisyt, aki megállás nélkül beszélt amikor a háttérbe megláttam Bent. A korlátnak dőlt és engem nézett. Maga előtt összefonta a karjait és meredten bámult. A szél néha az arcába fújta a haját amit egy laza mozdulattal kitűrt onnan.

- Jade figyelsz rám? - kérdezte mire én csak feltámaszkodtam és átléptem a padot. - Hova mész? Hallod állj már meg! - mondta kicsit mérgesen, de ezzel nem törődve szedtem a lábaim Ben felé. Nem mozdult pedig látta, hogy felé megyek. Amint megálltam előtte ellökte magát a korláttól, de én két oldalán  megtámaszkodtam azon így bezártam őt. Helyes arcát figyeltem amikor felvonta az egyik szemöldökét.

- Beszélnünk kell! - mondtam halkan. 

- Nem érdekelsz! - suttogta komolyan. Alsó ajkamba haraptam, hogy el ne sírjam magam. Nem érdeklem. Szuper. 

- Kérlek! - néztem mélyen a szemeibe. 

- Mondtam már! Nem érdekelsz! - ismételte magát. Muszáj volt felhoznom a kényes témát különben nem szedem rá egy beszélgetésre. 

- Azt mondtad szeretsz! - pislogtam nagyokat. Kíváncsi voltam erre mit lép. - Talán csak vicceltél? 

- Megcsókoltál! - lökte el magát mire elengedtem a korlátot. Arcunk közt pár centi volt. Lehajolt hozzám, hogy a szemembe tudjon nézni. Elfogott az a bizsergető érzés. - Talán csak kihasználtál? - kérdezte komolyan. Nem tudtam válaszolni. Tudta, hogy megfogott. Egy halvány mosollyal a szája sarkában megfordult és otthagyott. Totál hülyén éreztem magam. 

- Mi a franc volt ez? - förmedt rám Daisy amikor mellém ért. Sejtettem, hogy végig nézte. 

- Semmi. - sóhajtottam szomorúan és elindultam le a lépcsőn. Tekintetemmel Lint kerestem aki épp Jane-nel beszélgetett. - Beszélhetnénk? - álltam meg mellettük mire bólintottak. Linnel a korláthoz mentünk. Rátámaszkodtam és a vizet kezdtem bámulni. Tudta, hogy mindent elfogok neki mondani. Amíg nem érünk haza szükségem van rá. Sóhajtottam egyet majd elkezdtem regélni neki, hogy mi is nyomja a szívem. 

~ 1 óra múlva ~ 

- Na mit mondasz? - kérdeztem kíváncsian. Eldaráltam neki mindent. Néha feszülten figyelt máskor csak csóválta a fejét. Igazán érdekel a véleménye. 

- Ööö szerintem nagy baromságot csináltál azzal, hogy Niallt választottad. Ben sokkal többet adhatna neked és most ne mondd, hogy nem szereted mert tudom, hogy iránta is érzel valamit. Niall elment ezzel megkönnyítve a te dolgodat. Ha annyira szeretett volna talál valami megoldást arra, hogy együtt legyetek. Én viszont nem láttam semmi jelét, hogy ezt szeretné. Ellentétben Bennel. Igaz nem tudom, hogy mikor fog megbocsájtani minden esetre én a helyedben tepernék mert ennek még lehet jó vége. - mondta el a gondolatait. 

- Mi van ha én nem szeretem? - kérdeztem félve. 

- Akkor hazudsz. - mosolygott Lin. Vitába szálltam volna, de rájöttem, hogy én is bírom Bent. Nem szeretem csak úgy tekintek rá mint barátra. Nem értem miért erősködik mindenki. Csak tudom mit érzek. Senki nem fog befolyásolni. 

- Csipogott a telefonod! - figyelmeztetett Lin mert közben elkalandoztam. Elővettem a mobilom és feloldottam a zárat. - Ki az? - kérdezte kíváncsian közelebb hajolva. 

- Mike. - néztem furcsán a kijelzőre. Egy SMS-t küldött. Lin csak bólintott amolyan "olvasd már fel" stílusban. Megnyitottam és kettönk közé tettem. 

Szia. Gyere a raktárba. Beszélnünk kell. xx 

- Szerinted mit akar? - kérdeztem furcsállva az üzenetet. 

- Megtudod ha odamész. - vigyorgott sejtelmesen. 

- Mi van ha csak megviccelnek? - kicsit paráztam. Eszembe jutott amikor éjfélre a partra hívtak. Akkor is azt hittem, hogy szívatás lesz. 

- Nem hiszem. - rázta meg a fejét. 

- És ha bezárnak? 

- Menj már! - legyintett. 

- De mi van..

- Menj már!! - förmedt rám, de pár másodperc múlva elnevette magát. Tudtam, hogy ő is kíváncsi, de nem jöhet velem ezért vonakodva elindultam. Előtte körbenéztem. Mike valóban nem volt sehol, gondolom a raktárba ment. Lassan elindultam a komp jobb oldalán, hogy megtaláljam a "találkozó" helyét. Ahogy mentem egyre izgatottabb lettem. Tényleg féltem, hogy szórakoznak velem. Közben bámultam a vizet ami csapkodta a hajó oldalát. Fújt a szél, számomra kellemes idő volt Amint balra kanyarodtam megláttam Mike-ot, aki a raktár ajtaját támasztotta. Amikor meglátott eresztett egy vigyort és csattogtatni kezdett a rágójával. Jobb kezével az ajtó szélébe támaszkodott, balja a farmer zsebében volt. Rövid barna haját fogdosta a szél miatt. 

- Helló. - intettem neki kicsit zavartan. A tábor alatt nem lett olyan erős a barátságunk. Ő csak biccentett és intett, hogy menjek be. Ha már itt várt nem hiszem, hogy szórakoznak velem. Amint beléptem Mike rám csapta az ajtót. Ijedtemben megfordultam. Az ajtó valóban csukva volt én pedig kínomban elröhögtem magam. Hát igen a megérzéseim. A legtöbb esetben bejönnek. Most telefonálhatok Linnek, hogy kapja el Mike-ot és engedjen ki. Vertem picit az ajtót, de reménytelennek láttam. 

- Na végre. - hallottam egy ismerős hangot. Azonnal megfordultam és amikor megláttam Bent azonnal az ajtóra kenődtem. Ő csak halkan röhögni kezdett rajtam én pedig éreztem, hogy elvörösödöm. Olyan ciki, hogy kinevet. Lehunytam a szemem és kifújtam egy kis levegőt. Magam előtt elképzelem azt a jelenetet ami az imént történt és én is nevettem. Amikor kinyitottam a szemem jobban szem ügyre vettem mindent. Ben egy rozoga széken ült, lábát a másikra dobta olyan fiús pózba. A raktár kicsit dohos volt és büdös. Ráadásul sötét volt csak egy kis fény szürődött be a jobb oldalon lévő kerek ablakon. 

- Miért ilyen horrorisztikus helyet választottál? - kérdésem hülyén hangzott, de érdekelt. Ben unottan felállt a székről és elém jött. 

- Csak nem félsz? - suttogta. Kirázott tőle a hideg. Nem tudom, hogy jó vagy rossz értelembe. Bel kezével elnyúlt a fejem mellett. Száját amint elhagyták a szavak kigyulladt a felettünk lévő kis lámpa. Alsó ajkába harapott majd megfordult és visszament a székéhez. Körbenéztem, tekintetem pedig megakadt egy kisebb asztalon. Azonnal felpattantam rá majd Benre néztem. Szemeivel követte minden mozdulatom. 

- Nem lett volna egyszerűbb az emeleten? - kérdeztem kíváncsian. Igaz örülnöm kéne, hogy belement ebbe a beszélgetésbe. 

- Daisy ott van. - forgatta meg a szemeit. Ahogy bámultam rájöttem, hogy Ben milyen rossz fiús. Fekete deszkás cipő, világos kék pár helyen szándékosan kiszakított, kicsit bő farmerja lazaságot sugallt, fehér izom póló, felette kockás ing ami nincs begombolva, nyakán egyszerű lánc lógott. Csuklóin karkötők voltak, leginkább szalagok amik gondolom fesztiválokról maradtak.  Lehet csak nekem rossz fiús. Közben észrevettem, hogy Ben kuncogni kezd azon, hogy őt bámulom. Megráztam a fejem és visszaemlékeztem arra amit mondott. 

- Mit keres ott? - kérdeztem kicsit furán. - Mindenkinek a földszinten kell lennie, hogy Mrs.Miller szemmel tartson minket. 

- Mondod te, aki a raktárba beszélget velem. - nevette el magát mire nekem is nevetnem kellett. Láttam rajta, hogy kezd megtörni. Szerintem már nem haragszik rám. Mondjuk annyira nem vagyok benne biztos. Pár órával ezelőtt még bunkózott. 

- Haragszol még? - kérdeztem félve a választól. Ben arcára azonnal eltűnt a mosoly. Éreztem, hogy ez lesz. Felállt a székről és járkálni kezdett. Percek teltek el míg megszólalt. 

- Nem haragszom.. - motyogta. Kicsit furcsán éreztem magam. 

- Csak? - kérdeztem rá hátha így könnyebb. Ben megtorpant és felém fordult. Tekintetét az enyémbe fúrta majd megállt előttem. Még közelebb akart jönni, de a térdemtől nem tudott amit igazából szándékosan összeszorítottam. De genya vagyok. Nem habozott megfogta a térdeim és egy erős mozdulattal széttárta lábaim. A döbbenettől reagálni se tudtam. Nekem kezdett ciki lenni ez a testi közelség míg ő jól szórakozott a meglepettségemen. Beállt a lábaim közé mire én fülig vörösödtem. Kezeivel simított párat a combjaimon és akkor ott voltam, hogy szájba verem, de megszólalt. 

- Csak szeretlek! - suttogta mire kirázott a hideg. Arca közel volt az enyémhez, leheletét éreztem az arcomon. Mellkasom zavarodottan emelkedett. Utálom amikor ezt váltja ki belőlem. Játékosan belecsípett a jobb combomba mire levert a víz. A rohadt életbe mindjárt behúzok neki ha nem fejezi be. 

- Ne fogdoss! - szóltam rá halkan. Túlságosan megbabonázott, nem tudtam arra koncentrálni, hogy eltoljam magamtól. 

- Azt ne mondd, hogy nem tetszik! - búgta a fülembe és kapva azon, hogy lefagytam belepuszilt a nyakamba. Nálam betelt a pohár egyszerűen eltoltam és felpofoztam. A döbbenettől hátrált mire én lepattantam az asztalról. Arca kicsit kipirosodott, de nem fájt neki mert mosolygott. 

- Megmondta, hogy ne fogdoss! - szóltam rá mérgesen és feltéptem az ajtót. Mike kint volt, gondolom hallgatozott. Szuper. Dühösen mentem végig a folyosón. 

- Úgyis az enyem leszel! - kiabált utánam Ben. Hangja elég szórakozott volt. Ez nem normális. 

- Csak szeretnéd! - vágtam vissza. 

- Nem szeretném hanem tudom! - kontrázott mire mosolyogva megcsóváltam a fejem. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja velem!