18.rész ~ Szent a béke?!

Sziasztok! Ebben a részben megtörténik az amit pár olvasóm szeretne, de még így is megcsavarom kicsit... Jó olvasást! 

Ui.: Tessék rongyosra hallgatni a BSE-t <33

- Ben! Nyisd ki! - ütögettem az ajtót és a sírástól már levegőt se kaptam. - Kérlek, Ben! - ütöttem az ajtóba sírva, de nem reagált semmit. Éreztem ahogy szemeim feldagadnak a sírástól. Láttam, hogy reménytelen. Remegve az ajtónak dőltem és lecsúsztam a földig. Felhúztam a lábaim, átkaroltam azokat majd sírva a térdeimre hajtottam a fejem. Hogy lehetek ennyire szemét? Olyan jóba voltunk és elbasztam mindent. Nem baj, addig itt maradok még nem nyitja ki az ajtót. Beszélni akarok vele. 

~ Ben szemszöge ~ 

Hallottam ahogy üti az ajtót. Megsajnáltam, hogy könyörög. De amióta belebolondultam én is átmentem pár dolgon. Járkáltam a fiúk szobájába ahol még nem is jártam, de ma már biztos nem megyek vissza a miénkbe. Annyira szar ez az egész. Bementem a fürdőbe és elkezdtem engedni a vizet. Közben rájöttem, hogy itt nincs is meleg víz. Mérgesen a falba vertem. Semmi nem akar összejönni. Már elzártam volna amikor arra jutottam, hogy a hideg víz majd felráz. Ledobtam a ruháim és beleültem a kádba. Kicsit hideg volt, de amúgy is melegem volt. Nem tettem be a dugót csak fentről a zuhany rózsából engedtem magamra a vizet. 

 A buli, Jade és ez a vita. Teljesen felkavart. Fogalma sincs, hogy mennyire fáj amit mondott. Fejemben megállás nélkül hallottam a hangját: Daisy a rohadt életbe fogd már fel, hogy engem rohadtul nem érdekel Ben!! Nem tudja, hogy többet érzek. Hogy minden amit a fejemhez vág jobban fáj mint gondolja. Annyiszor utaltam rá. Küldtem neki az apró jeleket, de semmi. Más lányoknak már rég feltűnt volna. Miért csinálja ezt velem? Nem fogom feladni. Még nem. Majd Londonban minden rendbe jön. Ez a szaros itt marad és Jade végre nem vele fog foglalkozni. Istenem csak érjünk vissza. Már előre látom, ahogy megszerzem. Igen, Jade Parker az enyém lesz csak érjünk haza. Nem fogom hagyni, hogy más elvegye előlem. Főleg nem egy ilyen mint Niall. Fú az a gyerek annyira irritál. Már majdnem elmondtam Jade-nek mindent, de neki ott kellett lennie. Le kellett kérni és meg kellett csókolni. De az utóbbi nem sikerült. Nagyon úgy érzem, hogy közénk akar állni. De mi szükség erre? Az egész tábor alatt nem került olyan közel Jade-hez mint én. Legalábbis így vettem észre. Próbálok erősíteni a köztünk lévő barátságon. Amikor beszélgettünk csak ketten voltunk. Felszabadultan mesélt még ha az elején kicsit zavarban is volt. Amikor viccelődött úgy megcsikiztem volna, de féltem, hogy elaszald velem és ló és ott csikizem ahol nem kéne. Ráadásul még csak 16. Hogy a francba szerethettem bele hiszem még ,,kislány". Hallottam Natetől, hogy a suliba több 15-17 éves lány kedvel viszont nekem onnan nem kell senki. Egy pláza cica se. Nekem Jade kell. Nem tudom mi tetszik benne. Talán minden. A haja, a szeme a mosolya. Minden olyan valódi. A suliba nincs valami jó hírem csajok terén, de az teljesen más. Jó, volt pár barátnőm, de rájuk nem úgy tekintettem mint Jade-re. Igen, én vagyok a rossz fiú a suliba és sok lány közel akar kerülni hozzám. Igazából nem is értem miért én viselem a rossz fiú címet. Soha nem mondta senki, csak úgy szeretnek. Jade az első lány akiért a könnyeimet hullatom. Nagyon makacs és nem veszi észre amit akarok. Nehezen megszerezhető. Míg a régi barátnőimnek villantottam egy mosolyt már adták a mobil számukat. De ennek mostantól vége, leszarom az összes csajt és Londonba megszerzem Jade-et. Mondjuk nem hinném, hogy a szülei hagynák, hogy velem legyen. Nem gond, akkor várok. Összeszedem magam és várni fogok. Nem mutatom, hogy szarul esett. Nem mutatom, hogy fáj. Még egyszer megráztam a fejem és kiszálltam a kádból, megtöröltem magam majd a csípőmre csavartam a törölközőt.  Elzártam a vizet és megtámaszkodtam a mosdó kagylón. Vizes hajam az arcomba omlott amit egy megszokott mozdulattal kitűrtem onnan. Szemeim pirosak voltak a sírástól. Egy lányért sírok, aki nem vesz észre. Mintha nem is én lennék. Ilyenkor a legszarabb a szerelem. Amikor nem viszonozza az illető. Na majd ha visszamentünk rendesen a tudatára adom, hogy belé esetem. Ellöktem magam a mosdó kagylótól és egy elégedett vigyorral vettem fel a gatyám. Fejemben ezer ötlet mászkált már. Csak meg kell várnom míg eljön az ideje.

~ Jade szemszöge ~

Nem tudom mennyi idő telt el. Azt se tudtam, hol vagyok csak nagyokat pislogtam.

- Mit keresel itt? - guggolt le mellém Nate. Megráztam a fejem és körbenéztem. A folyosón voltam és a fiúk szobája előtt ültem a földön. A hajam kócos volt éreztem, hogy az arcom borzalmasan néz ki. Ben valószínű még mindig nem jött ki. Ennyire megbántottam volna?  

- Én.. megbántottam.. - dadogtam. Nate összeráncolta a szemöldökét, gondolom nem értette. - Bent. Meghallotta amikor róla beszéltem Daisy-vel. - motyogtam mire ő kicsit ideges lett. A levegőt szaporábban vette és a fejem mellett kicsit beleütött a falba amitől összerezzentem. Mérgesnek tűnt. 

- Mégis mit mondtál neki? - kérdezte fojtott hangon. Egyre dühösebb lett mintha aggódna Benért. 

- Nem fontos. - legyintettem. Próbáltam enyhíteni a köztünk lévő feszültséget. Nem akartam elmondani neki. 

- Jade! - szólt rám nem túl kedvesen. Nem szóltam semmit mire közelebb hajolt hozzám. Az orrunk majdnem összeért. - Mit mondtál neki?? - kérdezte mérgesen. Leheletét éreztem az arcomon. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a falon, míg másikkal a földön. Könnyeim potyogni kezdtek. Nate annyira másnak tűnt. Úgy éreztem mintha ellenem lenne Ben miatt. 

- Daisyvel veszekedtünk és akkor mondtam a húgodnak, hogy Ben nem érdekel, de meghallotta. - magyaráztam én nem mertem a szemébe nézni, de a kíváncsiság győzött. 

- A rohadt életbe! - csapott megint a falba, de ezúttal fel is állt. Értetlenül néztem fel rá. - Menj arrébb! - mondta határozottan. Gondolom be akart menni. Azonnal felpattantam a földről. 

- Hadd menjek én is! - álltam elé mert addig nem tudott bemenni. 

- Menj arrébb! - ismételte magát még nyugodt hangon. 

- Nate értsd már meg, hogy beszélnem kell vele! - erősködtem már-már sírva. Nem igaz, hogy nem érti. Megbántottam, meg kell beszélnünk. A csendes folyosón csak a mi suttogásunkból álló beszélgetést lehet hallani és az én szipogásomat. Rajtunk kívül nem volt senki. 

- Ahogy nekem is! - biccentett és jobbra lépett volna, de elé álltam. Felvonta egyik szemöldökét majd közelebb lépett felém. 

- Menj el vagy én teszlek arrébb! - ment át fenyegetésbe amitől kicsit megrémültem.
- Mi van veled Nate? - ráztam a fejem értetlenül mire sóhajtott egyet. Várt pár másodpercet majd megfogta a 2 karom és maga mellé húzott. Amilyen gyorsan csak tudott bement a szobába, de mivel kisebb vagyok simán elé ugrottan így én is a szobába jutottam.

~ Ben szemszöge ~ 

Az ágy szélén ültem amikor hirtelen kivágódott az ajtó. Megláttam Nate-et és Jade-et, akik lihegtek és egy pillanatra összenéztek majd felém futottak. Értetlenül néztem rájuk amikor Jade kigáncsolta a haverom, aki hassal a földre esett. Magamba röhögni kezdtem rajta, de amikor észbe kaptam Jade már rám vette magát. A lendülettől hátradőltem az ágyon, magammal rántva őt is. Láttam az arcán, hogy elpirul. Kuncogva hátradöntöttem a fejem majd újra ránéztem. Bal kezemmel észrevétlenül legyintettem Natenek aki azonnal kiment. Jade kicsit zavarba jött. Rajtam feküdt és gondolom meghallotta, hogy Nate kiment. Hirtelen felindulásból jobb kezemet a hátára csúsztattam. Semmi hátsó szándékom nem volt. Na jó, kedvem lett volna letaperolni, megcsókolni és le...
- Sajnálom! - mondta halkan ezzel megszakítva a perverz álmodozásomat. Nem szóltam semmit csak mélyen zöld szemeibe néztem. Láttam bennük, hogy tényleg sajnálja. Nem tudtam rá haragudni, mégiscsak szeretem. Kezei lecsúszta a mellkasomról majd megtámaszkodott mellettem ezzel megemelve testét. Lökött egyett magán és mellém gurult amin halkan kuncogni kezdtem. Olyan aranyos és szép. Játékos, de komoly. A hátára feküdt és a plafonra meredt míg én elszántan bámultam. Tekintetem végig vezettem rajta és megnyaltam a szám. Úristen, de perverz vagyok. - Nem tudtam, hogy ennyire megbántottalak! Nem tudtam, hogy ilyen fontos neked a barátságunk! - hebegett még mindig a plafont nézve -  Nem tudom, hogy kerültél oda és nem tudom miért mondtam azt amit mondtam, de...
- Most már mindent tudsz! - mondtam mosolyogva. Erőt vettem magamon és leengedtem a kezem a hasamról. Észrevétlenül csúsztattam a lepedőn míg meg nem találtam Jade kezét. Óvatosan összekulcsoltam az ujjaink és felnéztem mintha nem is én csináltam volna.
- Tényleg? - kérdezte kíváncsian és megszorította a kezem.
- Nem. - röhögtem el magam. Nem fogok neki mindent elmondani. Igaz a buliba azt terveztem, de most már úgy vagyok vele, hogy Londonba egyszerűbb lesz.
- És elmondod amit nem tudok? - könyökölt fel. Éreztem, hogy elvörösödöm és forgatni kezdtem a fejem. Mindenhova néztem csak rá nem.
- Nem. - mondtam halkan. Szólásra nyitotta a száját, de kivágódott az ajtó mire mindketten odanéztünk.
- Vége a lamour-nak!! - kiabált ránk Nate röhögve. Akkor örültem, hogy megzavart minket mert nem akartam erről beszélni Jade-del.
- De mi csak.. - magyarázott volna a mellettem fekvő lány, de Nate csak színpadiasan felemelte a kezét.
- Jade, tipli van! - tárta ki az ajtót röhögve Nate mire én Jadere néztem. Olyan fejet vágott mintha gondolkodna. Elmosolyodott majd ahelyett, hogy megkerülte volna az ágyat átmászott rajtam. Rám ült majd megsimogatta a mellkasom. Abban a pillanatban csak fohászkodtam, hogy a szerszám fel ne álljon mert akkor nagyot égek. Bevallom rohadtul élveztem és nem bírtam ki, hogy meg ne nyaljam a szám.
- Még folytatjuk! - intett felém Jade amikor az ajtóba ért. - Kösz Nate. - csapkodta meg barátom mellkasát majd kiment.
- Szent szar. - döntöttem hátra a fejem.
- Mi a fene volt ez? - kérdezte Nate ledöbbenve.
- Nem tudom, de majdnem elárultam magam. - temettem el az arcom.
- Állt a lompos mi? - röhögött Nate mire hozzá vágtam a párnát. Ezt igennek vette. - Menj utána! - komolyodott el.
- Biztos? - kérdeztem kicsit félve. Nem akartam kosarat kapni vagy ilyesmi.
- Biztos. Szerintem már eljött a ideje! - mondta mire felpattantam. Jól esett ez a biztatás. Főleg Nate-től. Megveregette a vállam mire én az ajtóhoz mentem. Kimentem és megláttam az apró lányt, aki a csendes sétál végig a folyosón. Gyors léptekkel indultam utána. Láttam, hogy mindjárt megfordul ezért elé rohantam és finoman a falnak nyomtam. Két kezemmel a feje mellett támaszkodtam.
- Szia. - vigyorgott. Egyáltalán nem tűnt meglepettnek. A szavak eltűntek a fejemből és éreztem, hogy valami hülyeség fog kicsúszni a számon.
- Mire volt jó ez az egész? - kérdeztem kicsit idegesen. Nem is lett nagy baromság. Amúgy is érdekelt, hogy miért kellett átmásznia rajtam. Nem mintha nem örültem volna neki. Testünk közt alig volt fél méter, mellkasa zavarodottan emelkedett. Zöld szemeivel engem fürkészett, ahogy én is őt.
- Mire gondolsz? - kérdezte. Szája sarkában észrevettem egy halvány mosolyt. Sejtette mire gondoltam. Közben rájöttem, hogy ez olyan mintha megvádolnám ezért kifújtam egy adag levegőt.
- Csak... ne így! - mondtam halkan. Ne így játszon velem. Arcára kiült az értetlenség.
- Ilyen nagy baj? Csak egy szavadba kerül és...
- Jade! - szóltam rá mire elhallgatott. Nem bírom tovább húzni ezt az egészet. Szarok mindenre. Nem várok míg Londonba érünk. - Maradj így! - mondtam halkan egy fél mosoly kíséretében. Nem mozdult. Talán nem mert vagy kíváncsi volt mit csinálok. Szerintem egyértelmű volt. Tekintetem a szemei és szája között kapkodtam. Leheletét éreztem az arcomon. Hideg volt, de kellemes. Arca lassan elvörösödött mire kitűrtem egy tincset az arcából, egyenesen a füle mögé. Hirtelen megéreztem Jade kezeit a derekamon amire mosolyognom kellett. Nem ellenzi.
- Ben. - lihegte zavartan szemében mégis láttam a vágyat.
- Kérlek! - duruzsoltam a fülébe majd megnyaltam a számat. Arcom közeledett felé, de fél úton megálltam és vártam a reakcióját. Kezei, amik a derekamon pihentek egy erőteljes mozdulattal magához húztak, ami tetszett. Éreztem, hogy zavarba van, de neki is bejött ez az egész. Jobb kezem a nyakára tettem és vettem egy mély levegőt. El se hittem, hogy velem történik. Lehetetlennek tűnt az egész. Lassan húztam magam felé míg ajkaink össze nem értek. Először csak egy lágy puszit nyomtam a szájára. Aztán megkarmolta a tarkómat amitől szenvedélyesebben csókoltam. Forgott velem a világ és a boldogságtól majd' szétrobbantam. Nyelvem bejutást követelt a szájába amit azonnal megadott. Jobb kezemmel megtartottam a nyakánál, míg ballal a csípőjét fogtam. Karjai a nyakamon voltak amivel közelebb húzott magához. A tarkómat vakarta aztán meghúzta a hajam amitől teljesen beindultam. Beleharaptam alsó ajkába mire nyögött egyet. El se hiszem, hogy én váltottam ki belőle. Hogy csak ketten voltunk. Fel se fogtam, hogy ez az egész itt és most velem történik. Azt kívántam bárcsak soha ne ért volna véget az a pillanat. Jade többször is visszacsókolt aminek leírhatatlanul örültem. Levegő hiányában elváltunk, de nem az történt amire számítottam. Még egyszer megakartam csókolni, de ellépet előlem. Értetlenül néztem rá amikor szemei könnybe lábadtak. Hitetlenül megrázta a fejét majd hátat fordított és elindult a folyosón.
- Jade, várj! - kaptam el a karját mire félig megfordult.
- Nem kellett volna. - motyogta. Könnyei a padlóra hullottak. Hogy érti, hogy nem kellett volna? Láttam rajta, hogy tetszett neki. Tudom. Éreztem.
- De..
- Sajnálom. - mondta halkan majd sírva elszaladt. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség és nem hittem el ami az imént történt. Először fel se fogtam a történteket. Eltűnt a szemem elől pedig itt volt, velem. A könnyek folyni kezdtek az arcomon. Nem hittem el. Nem tudtam felfogni. Minden mozdulata őszinte volt. Aki így csókol az nem lehet ,,hamis". A sírástól alig kaptam levegőt. Gyengén a falnak dőltem. Miért játszik az érzéseimmel? Ok nélkül nem csókoltam volna meg. Most már mindent tud. Hogy fogok így a szemébe nézni? Annyira érzem, hogy neki nem jelentett annyit mint nekem. Rohan vissza Niall karjaiba. Mert az a taknyos neki jobban bejön mint én. A fájdalom helyét átvette a düh. Mindig Niall. Mérgesen kezdtem járkálni majd hirtelen felindulásból ököllel a falba vertem. A fájdalomtól összerogytam. Tudtam, hogy most basztam el a jobb kezem.
- Haver jól vagy? - szaladt ki Nate és leguggolt hozzám. Tekintetével felmérte a helyzetet és értetlenül megrázta a fejét.
- Nem! Nem vagyok jól! - ordítottam rá és felálltam a földről. Könnyeimmel küszködve berohantam a fiúk háló szobájába és magamra csaptam az ajtót. Szerencsémre nem volt ott senki így egyedül lehettem a gondolataimmal.