17.rész ~ Búcsú buli.. tele bonyodalmakkal..

Sziasztok! Bocsi a késésért, de nem tudtam, hogy írjam le ami a fejemben már rég megvolt. Azért remélem tetszeni fog. Ez a rész a személyes kedvencem lett miközben írtam. A zenénél ne foglalkozzatok a párbeszéddel. Ja és mielőtt elfelejteném, a barátnőm elkezdett írni egy blogot ami igaz történet alapján írodott - remélem megemlít ^^ - nézzetek be hozzá: Összetört szív . Jó olvasást!! 

Ui: Köszönöm a 23 feliratkozót! Imádlak titeket! 

Még mindig egymást néztük amikor kinyílt az ajtó és megláttuk Mrs.Millert.
 - Gyertek! Készülődünk, holnap indulunk haza. Ma még csinálnunk egy utolsó bulit! - mondta izgatottan majd kiment. Niallel nevetést visszafojtva összenéztünk. 

- Szóval lesz egy buli.. - kezdett el tanakodni Niall mire bólintottam. 

- De hol? - kérdeztem mert nem tudtam, hogy van olyan hely a motelba, ahol lehetne bulizni. Niall csak megrántotta a vállát. 

- Menjünk utána! - kacsintott és felállt az ágyról. Mosolyogva a kezét nyújtotta nekem amit megfogtam így fel tudott húzni. Szomorú gondolat volt, hogy utolsó napra ilyen jóba lettünk. Nagyon hiányozni fog. Egy egész tenger lesz köztünk és nem tehetjük meg, hogy minden nap találkozzunk. Remélem neki is annyira fogok hiányozni mint Ő nekem. Még ha nem is szeret szerelemből. Kimentünk a szobából és elindultunk a folyosón. 

- Hova is megyünk? - kérdeztem mert egyikünk se tudta hol lesz a buli. 

- Srácok! Erre! - intett nekünk Cody a lépcső tetejéről mire mi felé indultunk. 

- Mit tervez anyukád? - kérdeztem kíváncsian. Mrs.Miller szigorú természete miatt nehéz volt elképzelni, hogy megszervezi a bulit. Vagy ez lehet csak egy csapda? 

- Ez csak egy buli lesz Jade. - mosolygott rám Cody. Félénk ugyan, de kedves srác. Csendben sétáltunk lefele a lépcsőn amikor Cody megint megszólalt. - Nem akarok pofátlan lenni, de kérdezhetek valamit? 

- Persze. - bólintottam. 

- Nem veszed észre, hogy Ben..

- Na végre, hogy itt vagytok! - szaladt felénk Mrs.Miller vidáman. Már kezd zavarni az a levakarhatatlan vigyor a képéről. Lehet annak örül, hogy megyünk haza és soha többet nem lát minket... Nem, az túl gonosz lenne. - Azt a termet lefoglaltam ma estére. Fel kell díszítenünk. Gyerünk, gyerünk!! - tapsolt kettőt és bement az említett terembe. Cody bement és Niall is elindult, de én nem mozdultam. 

- Nem jössz? - fordult vissza Niall. 

- Ben is ott van. - szorítottam össze a szám. - Meg Daisy és Lin. - sóhajtottam. Egyikükkel se akartam találkozni. 

- Veled leszek jó? - mosolygott bíztatóan. Olyan jól esett a kedvessége. Előre féltem, hogy nem hagyják, hogy segítsek, esetleg Daisy beszól valamit. Talán még le is éget. Megakartam szorítani Niall kezét, de vagy félre értik vagy kapok valami sértő megjegyzést. A nagy ajtó előtt még sóhajtottam egyet majd Niallel beléptünk a terembe. Mindenki ránk kapta a tekintetét mire én lesütöttem a szemem. Utálom ha megbámulnak. Mire felnéztem már elfordultak kivéve Bent, Daisyt és Lint. Éreztem, ahogy elvörösödöm. Próbáltam leolvasni valamit az arcukról, de nem ment. Daisy olyan gonosz fejjel bámult, Benről és Linről semmit nem tudtam mondani. - Menjünk a lufis dobozhoz! - sutyorogta Niall mire bólintottam. Elindultunk az egyik lufis doboz felé. Percenként Ben felé pillantottam. Néha elkaptam a tekintetét, de olyankor elrántotta a fejét. Tényleg ennyire haragszik rám? Daisy amint meglátta, hogy szomorúan nézem Bent, azonnal gonosz vigyor terült szét az arcán. Hogy lehet ilyen?
- Beszélnem kell Bennel. - egyenesedtem ki.
- Előbb díszítsünk. Majd a bulin beszélsz vele. - javasolta mosolyogva Niall. Lassan felfújtuk a lufikat ami bevallom nem megy annyira mert elég kicsi a tüdőm szóval a nagyrészt Niall fújta.
- Turner és Robinson kérjék el a létrát, hogy feltegyék a lufikat! - szólt nekik Mrs.Miller mire a 2 fiú kiment. Ezek szerint Ben csak rám haragszik, Nate-re nem. Szuper.
- Beszélhetnénk? - állt meg előttem Daisy. Egy másodpercet sem gondolkodtam a válaszon.
- Nem! - vágtam rá elég határozottan. Felvonta az egyik szemöldökét majd megragadta a karom és arrébb húzott. - Mit nem értesz azon, hogy nem?? - förmedtem rá.
- Remélem elég volt a reggeli incidens. - sziszegte mérgesen.
- Miért kellett hazudni Bennek? - kérdeztem és értetlenül a fejemet ráztam.
- Én szóltam, hogy kopj le róla! - szűkitette össze a szemeit.
- Daisy. - sóhajtottam. - Az isten szerelmére fogd már fel, hogy Bennel csak barátok vagyunk! - mondtam halkan. Le írhatatlanul haragudtam rá, de senkitől nem akartam haragban elválni.
- Tudom. - eresztett egy röpke vigyort.
- Akkor miért nem szállsz le rólam? - tártam szét a karjaim.
- Mert az utamban állsz! - mondta komolyan és jobb lábáról a balra támaszkodott. Hátra dobta szalma szőke, hullámos haját és összefonta a karjait maga előtt.
- De miért? Én tényleg nem akarok Bentől semmit. - kezdtem el magyarázkodni.
- Parker, Robinson! Miért nem díszitenek? - kérdezte mérgesen Mrs.Miller.
- Nagyon vak vagy Jade. Nagyon. - rázta meg a fejét Daisy majd elment. Értetlenül sóhajtottam egyet majd körbenéztem. Mindenki csinált valamit a haverjával. Kivéve egy lányt, akinek én vagyok a barátja és most nem vagyok mellette. Szégyellve a dolgot megráztam a fejem és elindultam Lin felé. Unottan vett ki pár szalagot egy félig szakadt dobozból. Megálltam tőle pár méterre és vártam, hogy felnézzen rám. Percek múlva se egyenesedet ki. Volt egy olyan sejtésem, hogy azt várja menjek el. - Lin. - motyogtam halkan. Nem reagált semmit. - Kérlek! - mentem át könyörgésbe mire sóhajtva kiegyenesedett. Azt se hagytam, hogy pislogjon egyet, azonnal a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem. - Ne haragudj! - motyogtam a fülébe mire eltolt magától.
- Tudod, hogy nem haragszom csak rosszul esett. - sóhajtott és megsimogatta a karom. Bevallom tudtam, hogy meg fog bocsájtani mert ezalatt az egy hét alatt sikerült annyira kiismernem, hogy tudjam Lindsay Scott nem harag tartó lány. Igazából teljesen elfeledkeztem Niallről mert be akartam pótolni azt az időt amit Lin nélkül töltöttem. A táborban mégiscsak ő áll hozzám a legközelebb.

~ Este fél 8 ~ 

- Lin siess!! Szerintem már elkezdődött! - pattogtam idegesen. Kicsit izgultam, nem is tudom miért. 

- Biztos, hogy elkezdődött. - mondta teljes nyugalommal az arcán majd karon ragadott és kimentünk a szobából. Ez a buli tökéletes lesz, ugyanis nem hagyom, hogy bármi bezavarjon. Ez az utolsó együtt töltött mulatás. - Miért izgulsz ennyire? - állt meg Lin és maga felé fordított. 

- Nem tudom. - sóhajtottam. 

- Nem lesz semmi baj. Engedd el magad és élvezd a mai estét! - mosolygott bíztatóan. Lehunytam a szemeim és mély levegőt szívtam. Miért is izgulok? Nem tudom. Egyszerűen ilyen vagyok. Minden apróságon izgulok. Lassan lebattyogtunk a lépcsőn és amint befordultunk a jobb oldali folyosóra meghallottuk a zenét. Még mindig hevesebben vert a szívem. Mi a franc van velem? Megálltunk az ajtó előtt én pedig nekidőltem, hogy ki nyissam, de meg se mozdult. Sóhajtva arrébb álltam Lin pedig kilökte az ajtót. Szinte egyszerre forgattuk a fejünket, hogy megnézzük a helyszínt. Műanyag diszkó gömbök világítottak, szalagok és lufik mindenhol. 2 hosszú asztal volt amin ételek és italok pihentek. Egy különálló asztalon a magnó foglalt helyet, mellette 2 hangfal a földön. Felettünk egy felirat lógott "Búcsú buli" címmel. Elég érdekes írással szóval nagy való színűséggel egy fiú írta rá. 

- Gyertek táncolni csajok! - jött felénk Nate. Rendesen illegette magát a zene ritmusára ami nagyon tetszett. Világos barna haja kócos lett, ahogy a fejét rázta. Linnel összemosolyogtunk majd a kezünket nyújtottuk neki. Ő megfogta őket majd egy sunyi vigyor kíséretében befele húzott minket a terem közepére. 

- Hárman táncolunk? - kérdeztem mosolyogva mire Nate elnevette magát.  

- Ki mondta? - kacsintott rám. Egy apró billentéssel hátra lökött mire én elvesztettem az egyensúlyom és nekidőltem valakinek. 

- Ó, sajnálom. - motyogtam és megfordultam. Ben csoki barna szemeivel meredt rám. Értetlenül megfordultam, de nem láttam Lint és Nate-et. 

- Ne keresd őket! - mondta halkan. - Gyere táncoljunk! - fogta meg a kezem és a terem egyik sarkába húzott. A magnóból épp egy pörgős szám ment, de mi ennek ellenére lassan táncoltunk. Kezeit derekamra tette míg én a sajátomat a nyaka köré fontam. Kicsit lehúztam magamhoz, hogy halljam ha mondd valamit. Nem szóltunk semmit csak lassan táncoltunk. Fehér trikót viselt, kockás inggel ami nem volt begombolva. Kedvenc ruha összeállítás egy fiún. Haja az szemébe omlott amit a füle mögé tűrtem, hogy lássam az arcát. Nem nézett rám hanem a köztünk lévő távolságot figyelte. Úgy éreztem mondani akar valamit. Nekem. Közelebb léptem így fel tudtam nézni az arcára mivel ő magasabb nálam. Tekintete gondterhelt volt. 

- Ben. - suttogtam a nevét mire rám emelte barna szemeit. A gömbök fénye kicsit megvilágították az arcát. Éreztem, hogy mondani akar valamit. 

- Sajnálom. - motyogta. Tudtam, hogy a fürdős incidensre gondol. Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem az ő hibája. - Ne rázd a fejed! Nem hittem neked! - magyarázta halkan mégis kicsit idegesen. - Annyira bánt! Pedig tudhattam volna, hogy te nem csinálsz ilyet mert..

- Shh. - tettem mutatóujjam a szájára. Még engem is meglepett amit csináltam. Ben furcsán nézett rám mire én kicsit zavarba jöttem és elvettem a kezem. Ő csak kifújta a levegőt és mosolyogva szorosabban ölelt a derekamnál.  Vége lett a dübörgő parti számnak, helyét pedig átvette egy lassú.

A ZENE KÖTELEZŐ!!!

(ha vége indítsátok újra)

 - Imádom amikor elpirulsz. - mosolygott aranyosan. A pillangóim azonnal repdesni kezdtek a bók hallatán. Lesütöttem a szemem, de ő azonnal felemelte a fejem az államnál. - Jade.. - szólalt meg Ben, de elcsuklott a hangja. Kíváncsian néztem a szemeibe amíg le nem hajtotta a fejét. - Mondanom kell valamit. - motyogta halkan és újra felemelte a fejét. - Én.. - kezdte, de elhallgatott. - Jade, én.. - kezdett bele megint bizonytalanul, de már késő volt. 

- Lekérem. - hallottam egy ismerős hangot magam mellől. Kezeim lebomlottak Ben nyakáról. Másodpercek múlva már Niall előtt álltam. A buli után majd beszélek Bennel. Niall megfogta a derekam, másik kezébe vette az én kezemet és megvárta míg megkapaszkodom a vállába. Lassú zene, Niall és én. Tökéletes. 

Elvesztem tekintetében. Az arcomat fürkészte. Szőke, néhol barna haja gondosan volt felzselézve. Halványan mosolygott. Nem látszottak kissé csálé fogai, amibe bevallom, beleszerettem. Gyönyörű kék szemei csillogtak, ahogy rájuk tűzött a diszkó gömb fénye. Talán neki is feltűnt, hogy holnap elmegyünk és ő itt marad.

- Niall. - suttogtam a nevét. El akartam neki mondani. Mindent. 

- Igen Jade? - kérdezte kíváncsian miközben az arcomat fürkészte. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot és próbáltam a fejemben kavargó szavakra koncentrálni. Magamban olyan könnyen megy a szerelmi vallomás, de ha most megnyikkannék tuti valami hülyeséget mondanék. 

- Emlékszel amikor a lányok szobájába beszélgettünk? - kezdtem bele egy kérdéssel és máris elfelejtettem minden mondanivalóm. Talán annyi minden volt bennem. Niall csak bólintott. Akkor elmondtam neki mindent, de ő csak a csónakban reagált rá. Máshogy mint képzeltem. - Nem érzed, hogy rosszul értelmezted amit mondtam?? - ha ebből nem esik le neki a tantusz vagy nem akar engem és nem meri megmondani, vagy nagyon vak. Habozott egy kicsit. Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Zavarba jött, talán gondolkozott. Nem tudom. A lassú zene még mindig szólt, körülöttünk mindenki táncolt. Niall hirtelen megállt és elengedett. Sóhajtott egyet majd közelebb lépett hozzám. Jobb kezét végig futtatta a karomon majd megállt a nyakamnál. Megsimogatta azt majd közelebb húzott. A pillangóim szinte majdnem kitörtek belőlem. Totál elvörösödtem és ugyan még nem történt semmi, forgott velem a világ. Eltűrt egy tincset az arcomból, hogy a szemembe tudjon nézni. 2 kezébe fogta az arcom és homlokát az enyémnek döntötte. 

- Jade. - mondta halkan, leheletét éreztem az arcomon. Tekintetét szemeim és a szám között kapkodta. Tudtam mit akar. Azt amit én. Ezt a helyzetet lehetetlen félreérteni. Közelebb hajoltam hozzá, jelezve, hogy én is akarom. Fülemben dobogott a vér, a szívem majd kiugrott. Le írhatatlan boldogságot éreztem amikor ajkainkat csak milliméterek választották el, közben simogatta a nyakam és a karom. Már nem tudtam hova tenni a dolgot. Miért kínoz ennyire? Nem én akartam megtenni az első lépést. Megnyaltam a szám, ami eddig nyitva volt és kiszáradt. 

- Jade táncolsz velem?? - üvöltött Matt. Közben leállt a lassú zene és megint valami pörgős ment. Próbáltam kizárni Mattet és csak Niallre akartam koncentrálni, de már késő volt. Eltávolodott tőlem. Érezte, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat volt. Szemeimbe könnyek gyűltek. Elbasztam az egészet. Nem vártam meg míg elsírom magam. Hátat fordítottam és kimentem a teremből. A folyosó végére mentem ahol megálltam és nekidőltem a hideg falnak. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Hajamat kicsit előredobtam, hogy senki ne lásson. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Miért vártam? Miért nem csókoltam meg? Itt marad. Mi van ha soha többet nem látom? Mérgembe dobbantottam a lábammal. 

- Jó ötlet volt, hogy odaküldtük Mattet. - hallottam nem messze tőlem Daisy vihogo hangját. Ő tehet az egészről. Tudhattam volna. Egyik kezemet ökölbe szorítottam míg a másikkal kicsit a falba ütöttem. A hangok a másik folyosóról jöttek. Elszámoltam 10-ig majd letöröltem a könnyeim és Daisy-hez mentem aki Rose-zal beszélgetett. Rólam. 

- Miért küldted oda Mattet? - kérdeztem értetlenül mire megfordult. 

- Én megmondtam. Megmondtam, hogy kopj le Benről. - sziszegte mérgesen. Kezem újra ökölbe szorult és ha nem motelbe lettünk volna már rég lenne a monoklija. Utáltam ezt a mondatot. Csak ezt tudja a fejemhez vágni. Elborult az agyam. 

- Azt kérdeztem miért küldted oda Mattet!! - ordítottam rá mérgesen és meglöktem a vállánál. Nem érdekelt, hogy idősebb. Belemocskolt amibe nem kellett volna. 

- Hogy beszélsz velem?? - kérdezte kiabálva és meglökött. 

- Ahogy akarok!! Egy utolsó szemét vagy!! - kiabáltam és ezúttal annyira meglöktem, hogy hátraesett. Ráültem és lefogtam a kezeit. Rose meg se próbált beleavatkozni és mivel késő volt a halba nem volt senki. - Csak azt mondd meg miért tetted?? - kérdeztem. Próbáltam nyugodt lenni, de nem ment. 

- Mert táncoltál Bennel. Nem is akárhogy!  - magyarázta idegesen. 

- Daisy a rohadt életbe fogd már fel, hogy engem rohadtul nem érdekel Ben!! - mondtam hangosan. Hogy egyszer mindenkorra világossá váljon a számára. 

- Kösz Jade. - hallottam Ben csalódott hangját mire kiegyenesedtem. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem így akartam. Ben csak sóhajtott egyet és elrohant. 

- Ben várj!! - keltem fel Daisy-ről és utána szaladtam a lépcsőn. 

- Hagyj békén! - szólt hátra elég ellenségesen. Tudnia kell, hogy nem úgy gondoltam. Mérges voltam, ennyi. Nem akarom elveszíteni mert nagyon jóba vagyunk. Nem teheti ezt. A könnyeim már elhomályosítottak mindent, alig láttam. Ben előttem járt pár méterrel és nem akart megvárni. Ő csak gyors léptekkel ment míg én futtattam, de így se értem utol. Láttam, hogy nem a mi szobánk felé megy hanem a fiúkéba. Gyorsítottam a tempón, de nem tudtam megelőzni. Berontott a fiúk szobájába és rám csapta az ajtót. 

- Ben! Nyisd ki! - ütögettem az ajtót és a sírástól már levegőt se kaptam. - Kérlek, Ben! - ütöttem az ajtóba sírva, de nem reagált semmit. Éreztem ahogy szemeim feldagadnak a sírástól. Láttam, hogy reménytelen. Remegve az ajtónak dőltem és lecsúsztam a földig. Felhúztam a lábaim, átkaroltam azokat majd sírva a térdeimre hajtottam a fejem.