19.rész ~ Don't let me go..

Halihó! Elnézést a késésért valahogy nem jött az ihlet, de most már itt van. Gondoltam rá, hogy írok bele egy kis visszatekintést, de akkor már túl hosszú lett volna. Jó olvasást!  

~ másnap reggel ~ 

~ Jade szemszöge ~ 

Többször is megcsókoltam Bent. Nem tudom mi ütött belém. Jobb keze az oldalamon csúszott lefele majd ujjait beleakasztotta a farmerembe. Meghúzta párszor mire elöntötte a pír az arcom. Ajkaink elváltak egymástól majd megfogta a kezem és elkezdett behúzni a szobába. Amint beértünk nekem esett és vadul csókolni kezdett. Kezei a pólóm alatt matattak. 
- Na végre, hogy itt vagytok! - hallottam meg Niall hangját mire értetlenül elhajoltam Ben csókja elől és oldalra néztem. Az ágyban Niall feküdt, egy takaró volt rajta. 
- Mi a... - kezdtem volna, de Ben megcsókolt. 
- Csak egyszer. Hármasban. - mosolygott kanosan. 
- Te jó isten!! - ültem fel ijedten. Zavartan kapkodtam a levegőt és kitűrtem a hajam az arcomból. Éreztem, hogy az álmom alatt rendesen levert a víz. Körbenéztem a szobába és örömmel nyugtáztam, hogy csak Lin fekszik mellettem. Hogy álmodhattam ekkora baromságot? Szent szar. Jobb lesz ha ezt megtartom magamnak. A álmomnak köszönhetően eszembe jutott, hogy mit műveltem este. Bennel. Utálom magam. Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megcsókoltam. Igazából nekem az volt életem első csókja. Bánom, hogy nem attól az embertől kaptam akit tényleg szeretek. Bevallom valamennyire élveztem mert Ben egyszerűen mámorító volt. Ráadásul már 18 éves. Én meg 16. Megcsókolt egy nagykorú, rendes, helyes... Nem is tudom akkor mi járt a fejembe. Annyira sajnáltam amit Daisy-nek mondtam. Talán arra gondoltam ha megcsókolom megbocsájt. Hogy lehetek ekkora szemét? A csókot biztos nem bocsájtja meg, ezek után valószínű azt se amit Daisy-nek mondtam. De amikor elváltunk még megismételte volna. Mérlegeltem magamban ezt az egészet majd rájöttem mi is történt a tábor alatt. Ben belém szeretett. Minden apró jel amit küldött... De vak vagyok! Lehet azért mert Niallt szeretem. Akkor se tudom viszonozni Ben érzéseit. Ezt jobb lesz ha minél hamarabb tisztázom vele. Tudom, hogy sokszor megbántottam, de ezt nem hagyhatom ennyiben.
- Mi ez a komor fej? - ült fel Lin. Valakivel muszáj volt megbeszélnem. Kate nincs itt, telefonon nem az igaz és a tábor alatt Lin került hozzám a legközelebb.
- Óriási baromságot csináltam. - kezdtem bele és azonnal eltemettem az arcom. Olyan ciki ilyenről beszélni. Másodpercek múlva megéreztem, hogy besüpped előttem az ágy mire felemeltem a fejem.
- Mondd! - szólt rám határozottan. Feszülten bámulni kezdte az arcom ami kicsit idegesítő volt. Hogy mondjam el? Még magam sem tudom mi történt.
- Tegnap este Bennel csókolóztunk. - mondtam halkan és pont nem úgy reagált ahogy vártam.
- Úristen! Na végre! Ennyi idő kellett, hogy észre vedd? Ezt nem is hiszem el! Végig nektek drukkoltam! Tudtam én, hogy egymásnak lettetek teremtve! - hadarta boldogan és közben az ágyon ugrált. Boldogsága mosolyt csalt az arcomra. Nem is értettem mit kiabál. Végig nekünk drukkolt? Lehet azt hiszi, hogy összejöttünk. Vagy már az elején tudta?
- Lindsay Scott! - fogtam meg a  karját és lerántottam ülő helyzetbe. Meglepetten nézett rám. Nem voltam mérges csak próbáltam komoly lenni. - Hogy érted azt, hogy végig nekünk drukkoltál?
- Már az elején láttam, hogy bejössz Bennek. - vigyorgott mire én elpirultam. - Rajtad kívül mindenkinek feltűnt. - forgatta meg a szemeit mosolyogva. Most már még vörösebb voltam. Hogy nem vettem észre? Annyira égő ez az egész. Mindenki tudta? Akkor Daisy ezért mondta, hogy útba vagyok. És Cody is ebbe kezdett bele lefele a lépcsőn.
- Jól van. Most már mindegy. - sóhajtottam és eltűrtem a hajam.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte döbbenten. Kicsit féltem attól, hogy beavatom az egészbe. Ahogy Bent ismerem, nem hiszem, hogy Nate-en kívül bárkinek elmondja.
- Nem jöttünk össze. - motyogtam halkan.
- Mi? Miért? - nézett rám értetlenül.
- Lin én nem őt szeretem! - ráztam a fejem. Sajnáltam ezt az egészet, de ez van. Az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Benre csak úgy tekintek mint barát. Nem több. Tegnap este nem tudom mi volt velem.
- Jade. - sóhajtott. - Ugye tudod, hogy tegnap este adtad alá a lovat? Gondolom visszacsókoltál, ő pedig azt hiszi, hogy van nála esélyed.. - magyarázott, de én csak megráztam a fejem mire elhallgatott.
- Ott hagytam. - mondtam halkan és a bűntudattól könnybe lábadtak a szemeim. Átbasztam. Soha nem csináltam ilyet egy fiúval. Én tényleg sajnálom, de biztos, hogy nem fog meghallgatni.
- Nagy szarban vagy. - rázta a fejét Lin majd kiment. Egyszerűen undorodom magamtól. Kihasználtam Ben érzéseit annak ellenére, hogy nem is szeretem. Tudom mit érez mert Niall se viszonozza a szerelmem. Erre a gondolatra még több könny folyt az arcomon. Ma hazamegyünk. Ő itt marad. Az alsó ajkamba haraptam és kiszállva az ágyból az ablakhoz mentem. Ha már benyitnak ne lássák, hogy szétbőgtem a fejem 2 fiú miatt. Kinéztem a üvegen. Odakint sütött a nap és enyhe szél fújt. A kopott párkányra támaszkodtam, fejem pedig a hideg ablaknak döntöttem. A rohadt életbe 16 éves vagyok és nem bírok az életemmel. Nem akarok hazamenni. Nem akarom itt hagyni Niallt. Félek, hogy elfelejt. A nappaliból ajtó csapódást hallottam, de semmi kedvem nem volt kinézni. Mi van ha Ben? Halk veszekedés is beszűrődött valamit tolakodás jeleit is hallottam. Szuper. Hirtelen kivágódott a szoba ajtaja mire azonnal megpördültem. Lin épp Bent löködte, aki erősen ellenkezett. Haja kócos volt, szemei vörösek. Elég nyúzottnak tűnt, akárcsak én.
- Ne lökődj már! - morgott Ben és próbált ellenkezni, de Lin erősen tolta.
- Meg kell beszélnetek! - mondta komolyan a lány és teljes testével Ben hátának feszült. Csak értetlenül ráztam a fejem. Nem volt még így is elég? Miért erőltessük azt ami nem megy? Ben se akart beszélni velem. Én mondjuk igen, de nem így. A tegnapi után talán soha nem is fogunk. Ahogy a meggyötört srácra néztem szemeim újra megteltek könnyel. Ennyire megviselte? Nem tudtam, hogy fontos vagyok neki. Lin egy erőteljes mozdulattal belökte majd becsukta az ajtót és megállt előtte, hogy egyikünk se tudjon kimenni.
- Nincs mit megbeszélnünk! - morogta Ben és hiába próbáltam a szemébe nézni, folyton elfordította a fejét.
- Szerintem meg van! - vágott vissza Lin. Én csak álltam ott, mint egy darab fa és hallgattam a halk veszekedésüket.
- Majd valamikor megbeszéljük.
- A valamikor egyenlő a sohával? - kérdezte Lin mérgesen.
- Talán. - motyogta Ben mire megráztam a fejem. Most vetett véget a barátságunknak. - Kérlek menj arrébb! - lépett közelebb mire Lin megrázta a fejét. Ben sóhajtva megforgatta a szemét és megemelte a barátnőmet. 1 méterrel arrébb letette majd villámgyorsan kiment.
- Ennyit a nagy beszélgetésről. - mondtam szomorúan és hassal az ágyra dőltem. Talán tényleg ennyi volt. London nagy város. Nem hiszem, hogy a közeljövőbe összefutnánk.
- Miért nem mész utána? - ült az ágyra.
- És mit mondjak? - egyenesedtem ki kicsit mérgesen. - Mondjam a szemébe, hogy nem szeretem azok után amit vele tettem? Ezt a szar helyzetet rontsam el még jobban? Nem érted, hogy nem tudom mit csináljak? Szeret, de nem tudom viszonozni. Nekem csak Niall van és ezen nem akarok változtatni. Annyi lányt megkaphat miért én kellek neki? - magyarázásom átment kiabálásba. Teljesen kifordultam magamból. Csak döbbenten megrázta a fejét és magához húzva megölelt.
- Minden rendben lesz. - tolt el magától, hogy könnyes szemeimbe nézzen. Csak reménytelenül megráztam a fejem. Szerelem terén mindig is kicsit pesszimista voltam. - Mondjak valami újdonságot amitől biztos jobb kedved lesz? - mosolygott mire megtöröltem a szemeim és bólintottam. Olyan aranyos. - Tegnap a bulin te is láttad azokat a szendvicseket?
- Igen. Mondjuk nem ettem belőle mert furán néztek ki. - mondtam. Halkan elnevettem magam.
- Hát igen. Na mindegy. Miután ti eljöttetek vége lett a lassú zenének. Mindenki ivott, evett. A fiúk jól bekajáltak a szendvicsekből és egész este jártak a WC-re. - röhögött Lin mire én is nevetni kezdtem.
- Ment a hasuk? - kérdeztem, Lin pedig bólintott.
- Mike még ide is bejött. - mutatott a mellettünk lévő fürdőre mire mindketten összerezzentünk.

~ 2 óra múlva ~

- Gyerekek a isten szerelmére gyertek már! - kiabált nekünk Mrs.Miller a sor elejéről. Már így is késésbe voltunk pedig időben elindultunk csak fél úton rájöttünk, hogy James nem is szállt fel a buszra amivel jöttünk. Adam persze azonnal visszafordult, hogy összeszedje szegény gyereket. Addig nem mentünk tovább. A kikötőben álltunk. Amíg Mrs.Miller intézkedett mi vártunk a hajótól nem messze. Nem bírtam ki, hogy ne rohanjak oda Niall-höz, akinek az anyukája ide fog jönni érte mert ő ragaszkodott hozzá, hogy idáig elkísér minket.

ZENE

- Menj. Megfogom a cuccod. - mosolygott Lin mire a kezébe nyomtam az apró szütyőt. A tűz felfalta a cuccaim, anyáék örülni fognak. Niall Cody és Mike társaságában beszélgetett. Megérezte, hogy nézem. Fél szemmel ő is nézni kezdett.

 Nem tudom mi ütött belém csak futva elindultam felé majd a nyakába ugrottam. 

- Hiányozni fogsz! - motyogta és kezeit a derekamra fonta. Ő mondta és nem én. A boldogságtól könny szökött a szemembe. Hiányozni fogok neki. Gondolni fog rám. 

- Te is nekem! - mondtam alig hallhatóan. A sírás miatt a levegőt is gyorsabban vettem. Mellkasom zavarodottan emelkedett, könnyeim az arcomra száradtak. A torkomba gombóc keletkezett. Nem tudtam, hogy elmondjam-e azt amit már régóta érzek iránta. Ha elmondom és találkozunk még, az kicsit fura lenne. Ha nem mondom el egy életre bánhatom és soha nem tudom meg mi lett volna ha... Éreztem, hogy többen megbámulnak minket. Nem bírtam, kikívánkozott belőlem. - N..Niall. - dadogtam mire ő letett. 

- Igen? - mosolygott. Kék szemei csillogtak, kócos hajába belekapott az enyhe szél. 

- Ne engedj el! - mondtam halkan és éreztem, hogy nem bírom tovább. Elsírtam magam mire ő furcsán nézett rám. Fürkészte zöld szemeim, ahogy én is az övéit. Láttam az arcán, hogy magába mérlegel. Mintha mindenre rájött volna. Előttem lepergett az egész tábor. Amikor először megláttam. Soha nem felejtem el, hogy bámultam. A kis cetli amit írt még mindig a nálam van. Az első bókomat mondtam neki amikor ápoltam. Nevettünk, veszekedtünk. Túl gyorsan történt minden én pedig beleszerettem. Döbbenten nézett rám. Gondolom minden leesett neki. 

- Jade te..?

- Szeretlek! - fejeztem be helyette is és a vállába fúrtam az arcom. Nem bírtam a szemébe nézni. Nem ment. Féltem, hogy nem azt látom amit én akarok. Kicsit eltolt magától, de még így is lesütöttem a szemeim. Felemelte az állam és eresztett egy halvány mosolyt. 

- Parker!! - kiabált Mrs.Miller, de nem foglalkoztam vele. Abban a pillanatban kocsi dudálást hallottam. Niall egy pillanatra hátra fordult. Tudtam, hogy az anyukája az. 

- Menned kell, ahogy nekem is. - motyogta Niall. Az alsó ajkamba harapva megráztam a fejem. Nem akartam itt hagyni. Magammal akartam vinni. Igaz nem reagált semmit a béna szerelmi vallomásomra. Talán majd egyszer. - Találkozunk még! - mondta komolyan és hátrébb lépett. Ujjaim kicsúsztak meleg szorításából és lassan távolodott el tőlem. Lépkedett hátrébb majd egy bíztató mosoly kíséretében megfordult és beült a kocsiba. Ott álltam mint egy darab fa. A kocsi elment és elvitte Niallt. A szívem hevesen vert amíg el nem tűnt az autó a szemem elől. A szőke, ír fiú hiánya miatt lelassult a szívverésem. Elment. 

- Gyere Jade. - hallottam Lin hangját. Megfordított és elindultunk a hajó felé. Teljesen összetörtem. Nem gondoltam semmire csak Niallre és reménykedtem, hogy egyszer még találkozunk. 

- Csinálhattad volna ezt egész tábor alatt. - hallottam Daisy hangját. Már csak ő hiányzott. 

- Mi? Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. Gyenge voltam ahhoz, hogy ezen törjem a fejem. 

- Ben majd' fel robbant. - eresztett gonosz kuncogást mire megráztam a fejem. - Gyere beszélgessünk. - rángatott arrébb mire én erőtlenül követtem fel az emeletre. De jól kezdődik ez az utazás.