15.rész ~ Féltékenység

Sziasztok! Hát a komik alapján úgy vélem, hogy az előző rész nem lett a szívetek csücske. Csak mellékesen megjegyezném, hogy ez nem az szappan opera, ahol mindig történik valami. Lesznek még nyugis részek. Minden blogban vannak. Köszönöm a 17 (feliratkozót) <3 Szerintem ez egy hosszú rész lett szóval ha hazaértem a barát nőmtől - este fele - sok sok komit szeretnék :) Jó olvasást! 

- Hol voltál? - kérdeztem amikor elengedtük egymást.
- Bealudtam a buszmegállóba. - röhögött mire mind kinevettük.
- Menjünk be! - mondta Lin mire mindannyian felmentünk a lépcsőn. A motel előszobájában a többiek vártak míg Adam a pultnál állt.
- Robinson!! - rohant felénk Mrs.Miller és megfogta Nate fülét. - Hol jártál fiam? - kiabált rá, de Nate csak röhögött. Tipikus fiú. Nem válaszolt semmit ezért a tábor vezetőnk feladta és a pulthoz ment.
- Te nem vagy normális. - nyújtotta a kezét Ben, hogy lepacsizzanak.
- Gyerekek! 17-en vagyunk és kaptunk 4 szobát. - jött oda hozzánk. Összehívott minket és egy kis körbe álltunk. - El kell osztani. - tette hozzá. Senki nem szólt semmit.
- Lehet fiú és lány egy szobában? - dobta fel az ötletet Ben és egy pillanatra felém nézett. Azonnal elvörösödtem.
- Turner ilyen idióta kérdést is csak te tehetsz fel. - sóhajtott Mrs.Miller. - Természetesen nem!
- De elméletileg már vége van a tábornak. - röhögött Ben magában.
- Ezt meg, hogy érted? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Megnézhetném a kulcsokat? - kérdezte Ben és bal kezét a tábor vezető felé nyújtotta, aki egy ideig habozott.
- De utána kérem vissza. - adta a kezébe a csomót. Mindenki feszülten figyelte, hogy mi fog történni. Ben bal kezébe tartotta a kulcsokat, míg jobbja maga mellett volt és félig felém tartotta.
- 69. - sutyorogta Ben, de nem értettem. Közelebb nyújtotta a jobb kezét amit megfogtam. Ben közben Linre és Natere nézett, akik csak bólintottak.
- Az egyiket kölcsönvenném. - vigyorgott és az egyiket zsebre vágta míg a másik hármat visszadobta Mrs.Millernek. Sajnos a kulcsok a földre estek. Ben kihasználta az alkalmat és futni kezdett. Mivel fogtam a kezét magával húzott engem is. Mögöttünk Nate és Lin szaladtak. Megsajnáltam Niallt, akit otthagytunk ezért intettem neki is.
- Mi a francot csinálunk? - röhögtem miközben futottunk az emeletre.
- Csak kivettünk egy szobát. - nevetett ő is. Felértünk a 2.-ra és megkerestük a 69.-es szobát.
- Turner azonnal add vissza a kulcsot! - szaladt utánunk Mrs.Miller. Ben nem válaszolt csak belökött minket a szobába majd kulcsra zárta az ajtót és lihegve nekidőlt.
- Ez mit keres itt? - kérdezte Ben és Niall felé biccentett.
- Légyszi. - néztem rá könyörgően mire lecsukta a szemét majd legyintett. Erre Niallel összemosolyogtunk.
- Nem rossz. - mászkált körbe Nate. Lin az ablakon bámult ki, Ben a kulcsot a zárba tette majd leült a kanapéra, ahogy én én Niall is.
- Turner nyisd ki az ajtót! - dörömbölt Mrs.Miller mire mind röhögni kezdtünk.
- Nem csinálunk semmi rosszat! - kiabált ki Ben egy sunyi mosollyal az arcán.
- Főleg, hogy a szoba szám 69. - röhögött Nate és kihangsúlyozta ezt a szép számot. Perverz disznó.
- Mi van a szoba számmal? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Áh semmi, semmi. - mondta Nate mellékesen és megerőszakolta szegény kis lámpát. Ezt nem kívánom részletezni. Mindannyian röhögtünk és Mrs.Millernek be kellett látnia, hogy nincs esélye. Lépteket hallottunk.
- Elment. - sóhajtott fel Ben, majd Nate felé fordult, akinek a lábai között még mindig ott volt szegény kis lámpa. - Haver, te mi a szart csinálsz? - röhögött.
- A szoba szám hatása! - sikongatott Nate mire hangosan felröhögtünk. Persze tudtuk, hogy csak hülyül.
- Van fürdő! - kiabált Lin valahonnan. Erre a három fiúval felpattantam és a hang irányába futottunk.
-Ez fürdő? Inkább kinti pottyantós. - tanakodott Niall. Senkinek nem tetszett a látvány. Kicsi volt és igénytelen.
- Fölös fürdeni, amúgy sincs ruhánk. - rántott vállat Ben.
- Majd kimegyünk az esőre. - röhögött Nate. Amíg ők a fürdőszobán röhögtek és felmértem a terepet. 1 szoba volt, nappali és fürdő. Ezek szerint valahol büfé is van. A hálóba az ajtó majdnem kitört amikor beléptem. Középen egy tartósnak tűnő franciaágy, 2 oldalt éjjeli szekrények és egy nagy komód volt. A fal sima fehérrel volt lefestve, semmi kép vagy hasonló. Ja és 1 ablak. A nappaliba egy ütött-kopott kanapé, ami igazából nagyon kényelmes. Egy nagyon kicsi TV, amiről feltételezem, hogy kemény 4 csatornát foglal magába, és egy dohányzó asztal. A fürdőbe egy zuhanyzó volt és egy WC. Hát nem a legjobb szobát kaptuk. Gondolom a többiek se. Remélem, hogy maradt pénzünk egy normális hotelre, meg pár darab ruhára.
- Hogy fogunk aludni? - jöttek a többiek is a nappaliba. Leültünk a kanapéra és megkezdődött a megbeszélés.
- Mivel a kanapét kilehet húzni, szerintem elfér rajta 3 ember. A hálóban pedig van egy franciaágy. - mondtam nem túl lelkesen. Bár inkább örülnünk kéne, hogy nem a buszmegállóba rohadunk, hanem egy tűrhető hotelbe.
- Akkor a fiúk alszanak a kanapén mi meg a szobába. - döntötte el Lin.
- Én biztos nem alszok 2 fiúval egy kanapén! - tiltakozott Ben.
- Pedig lánnyal se fogsz! - mondta Lin.
- Mer? - kérdezte Ben. - Inkább Jade mint 2 fiú. - mosolygott rám mire totál elvörösödtem. Én biztos nem alszom egy ágyban egy fiúval sem.
- Mert nem fogsz! - vágta rá Lin kicsit mérgesen. - Megyek megkeresem Mrs.Miller és beszélek vele, ruha ügyben. - állt fel.
- Én pedig szerzek matracot vagy plédet mert én se akarok fiúval egy kanapén lenni. - pattan fel Nate is. - Ben jössz? - kérdezte, de a ő csak álmosan megrázta a fejét. - Niall? - fordult a szőkeség felé aki bólintott. Ők is kimentek én pedig kettesbe maradtam Bennel. A kanapé két végébe ültünk és nem szóltunk egymáshoz. Kezdett kínos lenni ez az egész.
- Sajnálom, hogy nem jött össze a délutáni beszélgetésünk. - törtem meg a csendet mire Ben azonnal felém fordult és kicsit közelebb ült. Talán erre várt.
- Én is. - értett egyet. - Most bepótolhatnánk. - javasolta egy fél mosoly kíséretében.
- Hát jó. - rántottam vállat és mosolyogva közelebb ültem. - Kezd te! - biccentettem.
- Lányoké az elsőbbség. - vigyorgott.

~ Ben szemszöge ~ 

- Oké. - sóhajtott. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott. - Szóval... Londonban lakom. - kezdte az irtó béna kezdést, ami igazából tetszett. Aranyos volt, hogy zavarba jött.
- Ne má! - tetettem csodálkozást mire ő az egyik párnába temette az arcát. Amíg nem látott közelebb ültem. A lábaink már súrolták egymást. Haladunk Ben.. - Csak vicceltem. Folytasd! - vettem el tőle a párnát.
- Nincsenek tesóim, egyke vagyok amit bevallom imádok. - nevette el magát. - A legjobb barát nőmet Kate-nek hívják, van egy cicám Sky. - folytatta. Pár percre elhallgatott és felém fordult törökülésben. Kezdett belejönni, már nem volt annyira felszült. - Imádok deszkázni. Az osztályban általában csendes vagyok és csak a baráti köreimbe nyílok meg. Pink a kedvenc énekes nőm és imádom a vígjátékot. Persze a horrort is szeretem. Azt kicsit romantikusnak találom.. - mondtam lelkesen és álmodozva a falra meredt.
- Romantikusnak? - röhögtem el magam. Általában a horror az ijesztő.
- Nem úgy értettem. - nevetett saját butaságán. - Amikor épp valami félelmetes jelenet van akkor a lány hozzábújhat a barátjához.. - magyarázott. - És onnantól már egyik se nézi a filmet. - bólogatott. Hát ha vele néznék valami horrort lehet én se a filmre koncentrálnák.
- Értem. Hát ma is okosabb lettem. - mosolyogtam rá. Gyönyörű zöld szemeivel engem fürkészett. Hosszú, sötétbarna haját a füle mögé tűrte. Egy kérdés nagyon kikívánkozott belőlem. Vajon milyen fiúk jönnek be neki? Remélem nem olyanok mint a szőke. Nem mertem rákérdezni. Eléggé összezavarodtam és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg. Végül egy értelmetlen kérdés csúszott ki a számon. - Szereted a fiúkat? - amint kimondtam elvörösödtem. Ráadásul milyen hülyén hangzik egy lánytól ilyen kérdezni. Most biztos hülyének néz. Kellett pár perc mire rá mertem nézni. Nem is röhögött ki ezért kicsit megnyugodtam és vártam a válaszát.
-Biszex vagyok! - mondta teljes komolysággal. A szeme se rebbent. Egy percre megállt bennem az ütő. Nem szeretheti a lányokat, az a csaj akiért odavagyok. Nem, nem ez lehetetlen. Azt már észrevettem volna. Míg magamban pánikoltam Jade hangosan röhögni kezdett.
- Csak vicceltél. - esett le és kínosan elnevettem magam.
- Persze, hogy vicceltem. - bokszolt vállba mosolyogva. - Most te mesélj!
- Szóval...Londonban lakom. - kezdtem utánozni a bakiját lányos hangon.
- Ez nem vicces! - röhögte el magát és csikizni kezdett. Ahogy hozzámért kirázott a hideg. Nem is arra koncentráltam, hogy megcsikizzem, hanem arra, hogy le ne teperjem. Kedvesen elhárítottam mert tényleg nem akartam itt rámászni. Nem sértődött meg csak visszaült.
- Hallgatlak. - mosolygott kedvesen.
- Van egy bátyám Rob. 2 évvel idősebb mint én. Van egy cuki muki kiskutyám. - mondtam és lányos hangra váltottam.
- Milyen fajta? - kérdezte kíváncsian.
- Palota pincsi. - mondtam halál komolyan mire kitört belőle a röhögés. Persze vicceltem.
- Haha tudom, hogy nem. Na milyen kutyád van? - kérdezte amikor befejezte a nevetést.
- Amerikai buldog. - mondtam mire ledermedt. Gondoltam, hogy kicsit berezel majd. Jól elbasztam. Most biztos nem fog eljönni hozzánk ha visszamentünk Londonba. - Na inkább folytatom. A legjobb haverom Nate baby. - itt nevetett. - Az osztályban mindenki azt hiszi én vagyok a rossz fiú..
- De igazából te egy tündérke vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. Tényleg rossz fiú vagy. - mondtam komolyan. - De én nem lyukra megyek - próbáltam kimagyarázni magam mire ő döbbenten nézett rám. Baszki még csak 16.
- Ja értem. - röhögött rajtam mire felborítottam ülő helyzetéből. Nevetve felült majd kíváncsian nézett rám.
- Imádom a horrort, a vígjáték elmegy és romantikus filmet csak azzal nézek akit tényleg szeretek. Más nem tudna rávenni. - mondtam és igazából azt akartam, hogy rákérdezzen.
- Velem megnéznél egyet? - kérdezte kis habozás után. Köpni nyelni nem tudtam. Úgy kérdezte mintha a fejembe látott volna. Szólásra nyitottam a szám, de kopogtak.
- Ki az? - kérdeztem ki unottan és ha benyit lehet nekimegyek, hogy mit képzel magáról.
- Daisy. - hallottam egy lányos hangot. Kutakodtam kicsit a memóriámba.
- Ki? - kérdeztem vissza. Elég bunkóra sikeredett, de ez van.
- Nate húga! - mondta kicsit felháborodva és kinyitotta az ajtót. Döbbenten nézett minket, ahogy elmerülve beszélgettünk volna.
- Mi van? - kérdeztem ugyan olyan flegmán. Nem tehetek róla. Megzavart egy fontos pillanatot, ami akár el is indíthatott volna valamit.
- Beszélnék Jade-del. - biccentett a barna hajú lány felé. Ő egy pillanatra rám nézett. Azt mondtam volna, hogy ne menjen, de nem lehetek ilyen. Aprót bólintottam.
- Ha visszajöttem folytatjuk. - mosolygott és felállt. Kicsit megmozgatta a lábát ami gondolom elzsibbadt. Még egy utolsó rám mosolygott majd hátat fordított és rám csukta az ajtót. Elégedetten feküdtem el a kanapén. Egész sokat beszélgettünk. Niall biztos nem halad ilyen jól.

~ Jade szemszöge ~ 

Nagyon örültem ennek a beszélgetésnek Bennel. Annak még jobban, hogy sikerült jobban megismernem. Amikor rákérdeztem a filmesre, azt igazából kiváncsiságból tettem. 

- Hova megyünk? - kérdeztem Daisyt, aki a kezemet fogta és a hosszú folyosón húzott végig. 

- Mutatok valamit. - mosolyogott hátra. Nem tűnt teljesen őszintének és még bántam is, hogy eljöttem vele. A folyosón haladva találkozunk Nate-tel és Niallel, akik matracokat ráncigáltak. Utánuk jött Lin is akinél száraz ruhák voltak. Nem tudom honnan szedte. Furcsán nézett rám amikor észrevette, hogy Daisy visz valahova. Csak megrántottam a vállam mire ő tovább ment. - Itt is vagyunk. - állt meg egy kopott ajtó előtt.
- Mi van odabent? - kérdeztem kíváncsian. Nem válaszolt. Kinyitotta az ajtót és belökött. Utánam jött majd ránk csapta az rozoga ajtót. A kis helységben takarító szerek voltak és kicsit büdös volt. - Minek hoztál ide? - néztem rá. Ő összefonta maga előtt a karjait és az ajtóba állt.
- Kopj le Benről!! - mondta nem túl kedvesen.
- Tessék? - kérdeztem értetlenül. Mi az, hogy szálljak le róla? Hát nem hiszem, hogy ő fogja megmondani kivel barátkozom.
- Jól hallottad! - vonta fel az egyik szemöldökét. - Látom, hogy csapod neki a szelet! Bár meg kell mondjam elég hülyén csinálod. Niallnek és Bennek nyalsz egyszerre? Hűha mint egy kis lotyó! - nevette el magát. Rá se ismertem. Nem viselkedett még így.
- Már ne haragudj, de téged mit érdekel, hogy én kivel barátkozom? Miért kurvázol le, ha nem is ismersz? Foglalkozz a magad dolgával! Nekem nem kell Ben csak barátok vagyunk! - szóltam neki vissza. Még magamon is meglepődtem. Nem tűröm ha ok nélkül így beszélnek velem. Hirtelen megragadta a pólómat és a falhoz lökött. Nem fájt, csak a vizes ruhámat markolta mégis megdöbbentett a reakciója.
- Azt mondtam hagyd békén! Ne szólj hozzá, ne érj hozzá és rá se nézz!! - mondta kicsit hangosabban a kelleténél.
- Itt meg mi a franc folyik? - nyitott be Niall mire Daisy azonnal elengedett és hátrált egy kicsit.
- Semmi. - rántott vállat.
- Te megörültél? Miért rángatod? - förmedt rá Niall.
- Semmi közöd hozzá! - szólt rá Daisy.
- De mert barátok vagyunk. - mondta és a kezét nyújtotta felém.
- Fúj, de nyálas! - forgatta a szemeit. - Leszarom mit csináltok, de amit neked mondtam azt nagyon vésd a fejedbe ha nem akarsz egy kis balhét. - fenyegetőzött majd kirohant.
- Miről beszélt? - kérdezte Niall. Nem akartam beavatni. Minek? Békén hagyom Bent és akkor nem lesz semmi balhé.
- Nem fontos. - legyintettem és kifele indultam.
- Jade az előbb megfenyegetett. - rántott vissza és az arcomat kezdte fürkészni, hátha leolvas róla valamit. Próbáltam érzelem mentes képet vágni az egészhez. - Kérlek mondd el!
- Nem tartozik rád! - mondtam halkan. Nem ezt akartam.
- Jade. - lépett felém mintha csak tudná, hogy a közelsége miatt majd mindent elmondok neki. Fél méter se volt köztünk. Szaporán vettem a levegőt és lehajtottam a fejem. Egy halvány mosoly suhant át az arcomon. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám és most már tényleg nem akartam elmondani.
- Megoldom. Semmi komoly. Daisy kicsit komolyan vett egykét dolgot. Ennyi. - néztem fel rá. Kék szemei nem hittek nekem. Az arcára volt írva. Elléptem és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt és elindultam a 69-es szobába. Pár másodperce sétáltam amikor Niall utánam szaladt. Egy ideig csendben mentünk.
- Valamikor elmehetnénk fagyizni vagy valami.. - mondta kicsit zavartan. Ránéztem és megláttam, hogy kipirosodik az arca. Még egyszer biztos nem értem félre. A kenuba csak a haverom akart lenni és nem szerelemből a barátom. Bármennyire is rosszul esik be kell látnom, hogy a jövőbe csak úgy akar összefutni velem mint haver.
- Igen. Jó lenne. - értettem egyett. Magamban már boldogan tomboltam. Mire észbe kaptam már oda is értünk. Benyitottunk a kis szobába. Ben és Nate a matracokat dobálták a nappaliba, Lin pedig bement a hálóba. Az érkezésünkre felfigyeltek. Niall ment és segített a fiúknak míg Ben felém jött. Felgyorsult a szívverésem és próbáltam nem ránézni. Láttam rajta, hogy boldog. Gondolkodás nélkül elfordultam és a szobába indultam. Értetlenül nyúlt a kezem után amit azonnal kihúztam a szorításából.
- Mikor folytatjuk a beszélgetést? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat és bementem a szobába. Linnel találkoztam aki épp bevetette az ágyat. Ezzel nem törődve mint aki meghalt, rádőltem a franciaágyra.
- Baj van? - kérdezte furcsállva a viselkedésemet.
- Kimennél egy kicsit? Egyedül szeretnék lenni. - mondtam nyúzottan. Ő csak mosolyogva bólintott és kiment. Levettem a polcról a telefonom, aminek semmi baja nem lett. Csörgettem Kate barát nőmet aki azonnal felvette.
- Jade Cassidy Parker!! - kiabált Kate a telefonba.
- Ne szólíts a második nevemen. Tudod, hogy utálom. - mondtam kicsit durcásan.
- Leszarom! Mi az, hogy nem jössz haza?? - kiabált még mindig. Gondoltam, hogy nem most fogja befejezni az ordítozást ezért magam mellé tettem a telefont. Így is hallottam a hangját mert rossz szokása, hogy ordít a telefonba. - Jól van, befejeztem. - mondta nyugodt hangon mire a hasamra tettem a telefont és az ágy hátának dőltem.
- A szar idő miatt nem járnak a hajók. - magyaráztam.
- Te jó isten! És mikor jöttök? Már hiányzol! - mondta aranyosan mire meghatódtam, mert nekem is hiányzott.
- Amint változik az idő megyünk. Valószínű pár napon belül. - mondtam majd elkezdtem neki mesélni mindent. Arra hogy leéget ház majdnem sírva fakadt ugyanis bent égett a lila top ami igazából az övé. Majd veszek neki egy másikat. Mindent elmondtam neki, még a raktáros szitut is, majd egy sóhajtással befejeztem.
- Készülj fel, hogy most keményen kifejtem a véleményem. - mondta elég komolyan. Bólintottam. Nem látta, de elkezdte. - Mégis mit képzel magáról ez a kurva?? Hogy merte rá azt mondani, hogy lotyó?? Üzenem neki, hogy nagyon húzza meg magát!! - ordítozott a telefonba. Igazából ezért szeretem. - Különben a seggébe dugom ezt a rohadt konyha kést!!
- Miért van nálad kés? - kérdeztem. Már kezdtem félni. 

- Ja csak dinnyét vágok magamnak. - mondta aranyosan. Van amikor kiesik a szerepéből és visszatér a tündéri énje. A másik oldalról nagy csörömpölést hallottam majd a barát nőm vékony hangját. - Upsz.
- Mi történt? - kérdeztem előre félve a választól.
- Kate mit műveltél? - hallottam az anyukája hangját.
- Tartsd egy kicsit. - mondta majd trappolást hallottam. Gondolom menekül a szobájába. - Megúsztam. - lihegte és elképzeltem, ahogy az kifulladva az ajtónak dől.
- Mit csináltál? - röhögtem a telefonba.
- Hát mivel a bal kezembe a telom fogtam, a jobbal próbáltam felvágni a dinnyét. A kés megcsúszott és a konyha pultba döftem, ezzel meglökve a dinnyét ami kitörte az ablakot. - magyarázta én pedig majdnem megfulladtam a röhögéstől.
- Gyere. - nyitott be Ben.
- Ez egy fiú volt? - kérdezte Kate felpörögve.
- Mi? Dehogyis! - ráztam a fejem. - Menj ki! - sutyorogtam Bennek, akinek egy ravasz mosoly húzódott a szájára.
- Jaj Jade te kis huncut. - mondta elég hangosan.
- Huncut? Kivel vagy? - visított a telefonba Kate.
- Bocsi, de le kell tennem. Szia. - kezdtem el búcsúzkodni.
- Oké, de védekezzetek. Szia. - nevetett a telefonba majd letette.
- Szóval.. - kezdte Ben az ajtóból akire én csúnyán néztem. - Ha csak ennyit kért a barát nőd.. - vigyorgott mire hozzávágtam egy párnát. Teljesen kiment a fejemből Daisy fenyegetése. - Gyere kajálni. - mosolyogott majd kiment. Felálltam az ágyról és én is kimentem. A többiek a nappaliba vártak minket majd elindultunk le a büfébe, ahol igyekeztem úgy tenni mintha nem ismerném Bent, ugyanis Daisy rendesen bámult minket.