28.fejezet ~ Maradj velem!

Halihó! Lehet, hogy az előző befejezéssel sokkal izgalmasabb részre számítottatok, de ez most ilyen lett. Remélem azért tetszeni fog, ha igen kérlek komizzatok. A cserék még mindig jöhetnek. Jó olvasást! 

Tovább írtam volna, de hangokat hallottam az előszobából. Mintha valaki feszegette volna az ajtót. Ijedten másztam ki az ágyból, de amikor leléptem a parkettára kicsapódott a szobám ajtaja.. Döbbenten néztem az ott álló Dylan-re, aki cseppet sem tűnt nyugodtnak. Alig állt a lábán, mintha részeg lett volna. Lihegett, ezek szerint futott. Félve hátra csúsztam az ágy végébe mert hirtelen látogatása megijesztett. 

- Mi.. mit keresel itt? - dadogtam értetlenül. - Hogy jutottál be? 

- Betörtem a zárat, de ez mindegy! - lihegte ingerülten. 

- Várj, várj! Betörted az ajtót? - emeltem fel a hangom. Hogy fogok így este aludni? Anya és apa mit fog szólni, hogy nincs ajtó? - Dylan te megörül..

- Jade! Kellesz! Most! - mondta elég elszántan, amitől kicsit megijedtem, de próbáltam erősnek mutatni magam. 

- Miket hordasz itt össze? Menj haza! - álltam fel az ágyról. Oké nem fog itt bohóckodni! Próbáltam kitolni a szobából, de lecövekelt. Mellkasának feszültem, mire ő lefogta a kezeimet és egy könnyed mozdulattal arrébb lökött. Nem estem el csak hátrébb léptem. Komolyan kezdett megijeszteni. Előrébb lépett mire én hátráltam. 

- Ne félj tőlem! Gyere ide! - morogta, de nem mozdultam. Megint felém lépett és a kezemért nyúlt, erősen elkapta azt majd magához rántott. Szorosan ölelt meg és reméltem csak ennyire volt szüksége. A szívem vadul vert mert kezdtem félni tőle. A telefonomra pillantottam ami még világított. Ha most felhívnám Bent, lehet segítene. Mocorogni kezdtem mire Dylan engedett a szorításán. - Légy az enyém! - motyogta a nyakamba. 

- Nem fekszem le veled ha részeg vagy! - ellenkeztem és próbáltam ellépni tőle, de ez csak arra ösztönözte, hogy jobban öleljen. Bal kezével erősen fogta a derekam míg jobbal eldöntötte a fejem és lágy puszikat nyomott a nyakamra. - Dylan fejezd be! - szóltam rá gyengén kezeimet pedig a vállának veszítettem. Minden hiába. Túl erős volt a szorítása, de próbálkoztam. Elfojtottam egy halk sikítást amikor fogaival meghúzta a puha bőrt a nyakamon. - Ne csináld ezt kérlek! - mentem át könyörgésbe, de mint aki meg se hallotta, folytatta. Éreztem, hogy kicsiket lép az ágyam felé amitől még jobban féltem. Testem remegni kezdett amikor elfordította a fejem és vadul megcsókolt. Semmi érzelem nem volt benne, viszont alkohol az igen. Egyre erősebben ellenkeztem, de tudatta velem, hogy sokkal gyengébb vagyok nála. Lazán az ágyra lökött mire én a telefonomért nyúltam. Amint a kezembe vettem Dylan kicsavarta onnan és egy egyszerű mozdulattal a falhoz vágta, ahol darabjaira hullott. Reménytelenül megráztam a fejem és a fiúra néztem. Abban a pillanatban nagyon mérges voltam és felálltam, hogy ellökjem őt. Ehelyett minden máshogy történt. Gyorsabb volt és eldöntött az ágyamon. Próbáltam alóla kimászni, de hirtelen kerekedett felém és a félelemtől mozdulni se mertem. Rengeteg film jutott az eszembe ahol lányokat erőszakoltak meg és a gondolattól csak még jobban remegtem. 
- Nem fog fájni ígérem! - duruzsolta a fülembe és jobb kezével a pólómat kezdte felhúzni. A félelemtől könnyek szöktek a szemembe és ütögetni kezdtem Dylant. Nem akartam, hogy ő legyen az első. Nem akartam, hogy így történjen meg. Remegtem és tehetetlennek éreztem magam. Kezeimet magam mellé feszítettem, hogy a felsőm rajtam maradjon. Dylan értetlenül nézett rám majd nyomott egy érzéketlen csókot a nyakamra. Karjaimat felrántotta és a fejem fölött fogta le, fogával kezdte húzni a pólóm. Csuklómon a bőr fájni kezdett, könnyeim mindent elhomályosítottak. Hihetetlen, de Dylan pusztán a szájával leszedte a felsőm. Mintha elvettek volna valamit kirántottam a kezeim és eltakartam a mellkasom. Bőröm nagyon vörös volt a szorítástól és égetett, de nem érdekelt. - Vedd el onnan a kezed! - förmedt rám. Azt hiszem most fogyott el a türelme. Nagyon megijedtem, ahogy fölém hajolt, de nem hallgattam rá. Többször is rám szólt és amikor már tényleg elment a kedve egyszerűen rángatni kezdett a csuklómnál. Hangos zokogásba törtem ki amikor éreztem, hogy nem bírom tovább. 

~ kicsivel korábban Ben szemszöge ~ 

Vigyorogva írtam meg az SMS-t Jade-nek és izgatottan vártam a választ. Annyira boldog vagyok, hogy így alakult. Igaz szenvedés volt ez a pár hónap, de megérte. A játékba belement innen már arany út vezet a boldogsághoz. Igazából egy részem mindig is sejtette, hogy megbocsájt. Pedig én követtem el az utolsó hibát, de ő többször keresztbe tette nekem.  Dylan miatt nem aggódom annak a kis pöcsnek semmi esélye ellenem, Jade-ben pedig teljes mértékben megbízom. Minden gondolatom körülötte forgott és nem bírom kiverni a fejemből. Vajon ő is rám gondol? Percek teltek el én pedig türelmetlenül szorongattam a telefonom várva, hogy csipogjon. A plafont bámultam, de nem történt semmi. Kezdtem ideges lenni. Tudom nem kéne így túlreagálni a dolgokat. Lehet csak zuhanyzik és nem vette észre az üzenetem. Járkálni kezdtem a szobámban miközben gondolkodtam. 2 évvel ezelőtt, amikor belógtam a szobájába ő pont fürdött. Nem tartott sokáig, ha jól emlékszem 9 percet és 35 másodpercet volt a fürdőbe. Nem vagyok beteges csak számoltam na. Ma délután pedig eléggé felhúzta Dylan agyát. Magamba összeraktam a dolgokat. Ijedten kaptam fel a bőr dzsekim és kirohantam a szobából. 

- Elmentem! - kiabáltam be a konyhába. 

- Ben 10 óra! - indult utánam anya. 

- 20 éves leszek. Már nem is kéne itt laknom! - vágtam rá és kirohantam a házból. Leszaladtam a lépcsőkön és kicsaptam a kinti ajtót. A rossz dolgok megállás nélkül fúrták  magukat beljebb. Nagyon féltem, hogy történt valami Jade-del. Remélem csak rossz megérzés. Az esti szél kezdte csípni az arcom, ez is arra ösztönzött, hogy gyorsabban fussak. Pár perc után már az emeletes ház előtt álltam. Felszaladtam a lépcsőkön és készítettem az öklöm, hogy kopogjak, de a keresett ajtó résnyire nyitva volt. Szemeim megteltek könnyel és tudtam, hogy történt valami. Berohantam a házba és ijedten kapkodtam a fejem egészen addig míg meg nem hallottam Jade kiabálását a szobájából. Mint valami örült belöktem az ajtót. A látványtól teljesen lefagytam. Az ágyon Jade feküdt, de alig láttam mert rajra Dylan volt alsóba és trikóba. Úrrá lett rajtam a düh és azonnal az ágyhoz léptem. Megmarkoltam a részeg fiú haját és lerántottam Jade-ről. Szegény lányon csak egy bugyi volt, így azonnal eltakarta a mellkasát amikor szabaddá tettem. Szégyelltem, de muszáj volt végig néznem rajta, hogy minden rendben-e. Haja kócosan állt, szemei vörösen dagadtak fel, testén piros horzsolások voltak, remegett és ijedten összehúzta magát.  Nem akartam így látni. Dylan-hez fordultam, aki épp felkelt volna. Ahogy ránéztem még mérgesebb lettem. Majdnem megrontotta azt a lányt, akit szeretek. Megemeltem jobb lábam és könyörtelenül tapostam a hátára így összerogyott. Jade halkan felsikított és az ágy végébe mászott. Gondoltam, hogy nem akarja most ezt látni így megfogtam Dylant és kirugdostam a szobából. Kezeim folyton ökölbe voltak és nehezen fogtam vissza magam, hogy ne verjem szét. Jade-re csuktam az ajtót és Dylan fölé hajoltam. 

- Te kis pöcs! Ha nem nyitsz ránk most jól meghúzom! - morgott erőtlenül. Több se kellett, megmarkoltam a felsőjét és felrántottam magamhoz. Hülye paraszt nem fog velem szórakozni. 

- Ha még egyszer csak egy ujjal is hozzáérsz én komolyan szétverlek világos voltam? - förmedtem rá. 

- Nem lehetsz mindig mellette! Nem tudod mindig megvédeni! - röhögött a képembe mire gondolkodás nélkül szájba vágtam. Felszisszentem mert kicsit fájt, de legalább ő összerogyott. Szájából folyni kezdett a vér míg én letöröltem a kezem. 

- Mindig mellette leszek!! - ordítottam a képébe és erősen hasba rúgtam. A fájdalomtól összehúzta magát. Teljesen magamon kívül voltam. Leírhatatlanul haragudtam rá és az élvezet kedvéért össze is vertem volna, de más házába vagyok Jade szülei pedig bármikor hazajöhetnek. Kihúztam a lakásból a fiút majd gondolkodás nélkül betettem a liftbe és leküldtem a földszintre. Gyors léptekkel szaladtam be a szobába. Jade az ágyon kuporgott még mindig magát takargatva. Ahogy közelebb léptem ő hátrébb csúszott. Rosszul esett, hogy tőlem is fél, de megértettem. Mivel az előbb is kint voltam, de nem mozdult meg, hogy felöltözzön levettem a dzsekimet és az ágyára dobtam. Legalább ebbe bújjon bele. Vörös szemeivel rám nézett majd egyik kezével a kabátomért nyúlt míg másikat mellkasához szorította. Egy sóhaj kíséretében kimentem a szobából és tekintetemmel egy szerszámos ládát kerestem. Nem hagyhatom így az ajtót.  
Hamar megvoltam vele és visszamentem a szobába. Jade nem aludt hanem ugyan úgy ült csak a dzsekimben. - Jól vagy? - kérdeztem halkan és óvatosan lépkedtem felé. Kérdésemre csak bólintott. Szörnyű volt így látni őt. Szeretem és a legjobbat akarom neki. Magamat is hibásnak éreztem, hogy nem voltam mellette viszont örültem, hogy nem később jöttem. Megfordultam, hogy magára hagyjam egy kicsit, talán jobb ha kint megvárom a szüleit. 

- Kérlek ne menj el! - hallottam vékony hangját. Belül bizsergés járt át és boldogság. Nem akarja, hogy elmenjek. Óriási kő esett le a szívemről, azt akarja, hogy mellette maradjak és ez a legjobb ami most történhet. 

- Megcsinálom az ágyad. - mondtam halkan nehogy megtörjem ezt a csendet. Mellé léptem és egyik kezemet a térd hajlatába míg másikat a hátára tettem.  Lassan emeltem fel míg ő a nyakamba kapaszkodott. Közelebbről látni meggyötört arcát rémes volt. Nem mert a szemeimbe nézni csak egy pontot bámult a pólómon és szaporán vette a levegőt. Még mindig remegett. Törékeny testét finoman szorítottam magamhoz majd elindultam a babzsákhoz. Óvatosan tettem le és nyomni akartam egy puszit a homlokára, de meggondoltam magam. Megcsináltam az ágyát, de ezúttal ő mászott vissza rá. Befészkelte magát míg én a babzsákra ültem. 

- Gyere közelebb. - nyújtotta felém a kezét. Nem haboztam azonnal az ágy mellé ültem. Jobb kezembe vettem az övét és simogatni kezdtem. Puha bőrén piros foltok voltak amiket Dylan hagyott ott. Soha nem fogom megbocsájtani neki, hogy ezt tette vele. Jade lassan lehunyta a szemeit. A levegőt újra normálisan vette és mintha a jelenlétem megnyugtatta volna. Holnap kétlem, hogy suliba fog menni, viszont nem tudom mit mondunk a szüleinek.  Miközben őt figyeltem én is elálmosodtam és lecsuktam a szemeim. 

Nem tudom mennyi idő telt el, de úgy éreztem mintha valaki rám akarna ülni. Lassan résnyire nyitottam a szemeim és megláttam, hogy Jade mászkál körülöttem. Néha megállt vagy hozzámért. Nem tudtam mit akar, de úgy tettem mintha nem lennék fent. A szobába sötét volt csak az utcáról szűrődött be egy kis fény. Alakja tökéletesen kirajzolódott ahogy mellettem állt. Óvatosan beleült az ölembe és mocorogni kezdett. Lábait jobbra lógatta le míg oldalával a mellkasomnak dőlt, fejét pedig a vállamra hajtotta. Mosolyognom kellett, hogy így akar aludni. Bal karomat a derekára fontam, így közelebb húztam magamhoz. Jobb kezemet a combjaira tettem ám amikor megérintettem rájöttem, hogy még mindig bugyiban van. Kicsit zavarodottan rántottam el a kezem mire megint mocorogni kezdett. Tényleg nem akartam nyomulós lenni. Nem akartam, hogy azt higgye csak ágyba akarom vinni. Kezével megtalálta az enyémet és visszatette a combjára. Jobb karjával átkulcsolta a nyakamat és a tarkómat kezdte vakarni míg bal kezével a nyakláncomat csavargatta az ujján. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Örültem, hogy nem fél az érintésemtől. Lassan kezdtem cirógatni puha bőrét mire ő azonnal libabőrös lett. A levegőt szaggatottan vette majd újra normális. Hirtelen elhúzódott tőlem amit nem értettem annyira. Totál elvörösödtem amikor a hasam alá nyúlt és piszkálni kezdte a gatyám. Így is elég szűkös helyzetbe voltam odalent már csak ez hiányzott. Szívverésem felgyorsult ahogy kikapcsolta a övem. A perverz énem rosszra gondolt, de tudtam, hogy nem akarhat semmit. Biccentett, hogy dőljek előre és amikor ezt megtettem ő kihúzta az övet a gatyámból majd az ágyára dobta azt. 
- A csatt nyomta a fenekem. - motyogta halkan majd visszadőlt a mellkasomra. Mosolyogva döntöttem el a fejem és kezdtem úgy érezni ez az este nem is alakult annyira rosszul.