30.rész ~ Cseszd meg!

Sziasztok! Na itt a happy rész, remélem tetszeni fog és komiztok. Jó olvasást! 

Ui.: Launak a részek: 10 , 11 , 12 , 13 és 14. Nem tudom miért nem találtad, de most itt vannak :)

- Mit jelentsen ez? - álltam fel lassan. Ben még mindig nem nézett a szemembe. Kezdett az agyamra menni, éreztem, hogy valami nincs rendben. - Ben mi történt?
- Felfüggesztették. - nézett a szemembe mire tátva maradt a szám. Az agyam fel se fogta a hallottakat. 

- Micsoda? - kérdeztem halkan, de éreztem, hogy mindjárt leüvöltöm a fejét. Tudtam, hogy benne van a keze. - Mi  franc történt szólalj már meg! - förmedtem rá idegesen. Ha Kate-tel van valami harapok. 

- Kate megverte Dylant. - mondta és a földet pásztázta. 

- Mi van? Miért? - kérdeztem kicsit hisztérikusan. Tudom, hogy Kate milyen agresszív tud lenn és ha Dylant verte meg akkor valahonnan megtudott mindent. - Oké most pedig elmondasz mindent! - mutattam a babzsákomra mire ő leült. 

- Délután mentem Kate-ért és amikor meglátott egyből lerohant. Kérdezősködött, de nem mondtam neki semmit. Aztán kezdett gyanakodni és hülyeségeket beszélt. Nem mertem neki elmondani erre fenyegetett Meg zsarolt. - nézett rám úgy mintha a barátnőm nem lenne normális. Igazából erre számítottam, hogy ha megtudja, de akkor is kiborított. Biccentettem neki, hogy folytassa. - Nagy nehezen kiszedte belőlem.. 

- Mondtam, hogy tartsd a szád! - vágtam közbe mérgesen, de ő csak folytatta. Annyira tudtam, hogy nem bírja ki. 

- Amint megtudta, hogy mi történt veled beszaladt az iskolába és megkereste Dylant. - folytatta. 

- Mondd, hogy semmi maradandó baja nincs. - mentem át könyörgésbe. 

- Eltört a keze és kisebb zúzódása vannak. Bevitték a kórházba. - mondta ki mire eltemettem az arcom. Oké érte annyira nem aggódok. 

- És Kate? - kérdeztem félve.
- Ezért függesztették fel és egy időre közmunkára ítélték. - motyogta és a végén elhúzta a száját. Szemeim kidülledtek és nem hittem el amit hallok. Ennyire nem verhette meg. Az aggódás helyét átvette a düh.
- Az egész a te hibád! - kiabáltam Ben-re, aki csak értetlenül nézett rám. - Ha tartod a szád Kate nem tudja meg! - förmedtem rá már-már sírva. Tudom, hogy Kate kicsit erőszakos, de ha tőlem tudja meg ez nem történik meg. Én nem hagytam volna, hogy ezt tegye.
- Jade neked van fogalmad róla, hogy Kate egy örült? Én szóltam neki,de..
- Kate a legjobb barátnőm! Soha ne mondd rá többet, hogy örült! - vágtam közbe mérgesen. - Ismerem, tudom milyen lány és én így szeretem! Lehet, hogy kívülről kicsit erőszakosnak tűnik..
- Vágod, hogy egy kézzel eltörte Dylan karját? - szólt közbe és felállt.
- Igen mert biztos úgy gondolta, hogy megérdemli! Ő tett azért ami történt velem! - mondtam könnyes szemekkel, de amikor szavaim elhagyták a szám, rájöttem mit is mondtam.
- Miért ő rángatta le rólad azt a barmot? Ő maradt itt melletted? Az ő karjaiba aludtál el? Hát nem hiszem! - kiabált rám. Látszott, hogy elborult az agya. Kicsit hátráltam, ahogy arca egyre csak vörösödött. - Én nem akartam elmondani! Egyszerűen kiszedte belőlem! Nem tudtam megállítani mert faképnél hagyott és sajnos nem reagáltam elég gyorsan. De tudod mit? Cseszd meg! Mert úgy érezem neked semmit nem számít amit teszek érted! - a kiabálásnak vége lett és csak halkan folytatta. - Megint ott vagyunk ahol 2 évvel ezelőtt! Ugyan úgy nem teszel semmit kettőnkért! - suttogta, szemei pedig megteltek könnyel.

- Ben ez nem így van. - ráztam a fejem. Igenis szeretem, csak.. Csak nem tudom.
- Akkor? Tudod, hogy mit érzek irántad. Attól, hogy nem mondom ki az csak azért van, hogy ne essek pofára. Akkor kevésbé fáj. - motyogta és megtörölte az arcát.
- Ben ne csináld ezt csak mérgembe mondtam! - indultam felé mire ő hátrált. Az arcomon folyni kezdtek a könnyeim. Nem így akartam. Nem akartam megbántani, kicsúszott a számon.
- És ha legközelebb haragszol rám eltöröd a kezem? - röhögött fel kínosan majd az ajtóhoz ment.
- Kérlek ne menj el! - fogtam meg a kezét, de kirántotta a szorításomból.
- Miért ne mennék?! - fordult vissza egy pillanatra majd köszönés nélkül kiment. 

Rám csapta az ajtót én pedig ott maradtam mint egy rakás szerencsétlenség. A sírás fojtogatott. A tudat, hogy megint elbasztam, szörnyű volt. Egy utolsó rohadék vagyok. Tényleg nem gondoltam komolyan csak mérgembe mondtam, de ezt már nem fogja elhinni. Oké előbb megnézem mi van Kate-tel aztán beszélek Ben-nel. A fürdőbe mentem és kicsit összeszedtem magam. Felkaptam egy normális ruhát és kinéztem anyához. Pár perce jött a boltból így nem hallott semmit. Talán nem is baj.

- Anya elmegyek. Nemsokára jövök. – intettem neki és belebújtam a cipőmbe.

- De kislányom, beteg vagy! – jött utánam. Ilyenkor nem értem anya miért dolgozik kórházban ha simán bedőlt a lázmérős trükknek.

- Semmi bajom. – válaszoltam kedvetlenül és belebújtam a dzsekimbe. Felkaptam a deszkámat és kiléptem a házból. Most mindenkivel bunkó vagyok. Nem is én lennék. Leszaladtam a lépcsőn és amint kiértem a panel házból felálltam a deszkámra. Lazán gurultam amikor megláttam az ismerős házat. Lelassítottam, ahogy elé értem és kezdtem egyre idegesebb lenni. Kate szülei mindig bírtak engem, de kicsit félek, hogy rosszkor jöttem. Remélem nincs családi beszélgetés vagy ilyesmi. Kezembe vettem a deszkám és az ajtó felé sétáltam.

- Az egész a te hibád! Minek kellett ilyen hülye tanfolyamra küldeni? – hallottam Melissa hangját, aki Kate anyja. Egyre hangosabban kiabált, gondolom Chris-szel.

- Nem gondoltam, hogy ennyire agresszív lesz! – vágott vissza Kate apja, Chris.

- A lányunk nem agresszív csak nem tudta kezelni a helyzetet. Nem látott más megoldást, viszont lett volna ha nem arra az karate oktatásra küldöd! – kiabált tovább Melissa.

- Azt akartam, hogy tanuljon egy kis önvédelmet! – magyarázott Chris. Nem akartam a bejárati ajtón menni, ezért megkerültem a házat. Volt már rá példa, hogy az ablakon másztam be a barátnőmhöz. Viszont ő az emeleten van így kénytelen vagyok bemászni Derek-hez. Az ablak alá mentem és azonnal feltoltam azt. Gondolkodás nélkül bemásztam és magamban reméltem, hogy épp nem a csajával hancúroznak. Szerencsémre csak fülessel a fején nyomta a videó játékot a TV előtt, háttal nekem.

- Szia. – böktem meg a vállát.

- Jézusom Jade! – kiáltott fel mire befogtam a száját és megráztam a fejem. Ő csak bólintott mire elengedtem. – Nem épp a legjobbkor jöttél. – biccentett az ajtó felé. Hát igen itt is hallani, ahogy veszekednek a szülők.

- Igazából Kate-hez jöttem, csak nem akartam benyitni. – húztam el a szám.

- Totál ki van szegény. – állt fel és letette a joystick-ot. – De most komolyan. Az a Dylan gyerek majdnem megerőszakolt? – kérdezett rá mire elvörösödtem. Alapból nem tetszik a téma, ráadásul Derek-kel annyira nem vagyunk közeli barátok, hogy erről beszéljünk. Aprót bólintottam. – Oké megértem, hogy Kate kiborult emiatt, de ne haragudj rá. Tudod, hogy fontos vagy neki. – mosolygott rám.

- Dehogy haragszom. Azért jöttem mert tudni akartam mi van vele szóval megyek is. – indultam az ajtó felé én intettem egyet Derek-nek. Halkan lopóztam a folyosón amikor megláttam az ismerős ajtót. Pár poszter volt rajta és néhány kép kettőnkről. Mindig mosolygok amikor meglátom a régi énünket. Úristen, de nyomi a fejem. Véleményemet félretéve halkan benyitottam a szobába. Kate hassal az ágyon feküdt, fejét lelógatta és a füléből félig kilógott a füles. A szobája tele volt papírokkal meg zsebkendővel. Az asztalán 3 tábla csoki és DVD-k. Az ajtóból hallottam, hogy üvölt a zene így érthető, hogy nem vett észre. Lassan az ágyára másztam és megsimogattam a hátát. Szinte azonnal felült és amint meglátott a nyakamba borult úgy, hogy el is dőltünk. Erősen szorított ahogy én is őt. Annyira örültem, hogy végre mellette lehetek.

- Úgy örülök, hogy itt vagy! – motyogta a hajamba mire eltoltam magamból.

- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! – mondtam és próbáltam nem elsírni magam. Könnyes szemekkel bólintott egyet majd közelebb ült.

- Sajnálom! Elborult az agyam! Annyira aggódtam érted! – magyarázott zavartan.

- Most már rendben van. Legalábbis ez a része. Veled mi lesz? – kérdeztem halkan. Ami velem történt annak már vége. Igaz néha még ott motoszkál a fejembe, és néha még félek a gondolattól vagy a Dylan-nel való találkozástól.

- 1 hétre felfüggesztettek a suliból  és pár napig közmunkára kell járnom. – sóhajtott, de nem nézett a szemembe. – Addig is szobafogságban vagyok. Sőt anyák mostanában egyre többet veszekednek. – tette hozzá és egy zsebkendőért nyúlt. Kifújta az orrát majd a kezével megtörölte az arcát is. Szemei vörösek voltak a sírástól. Annyira sajnáltam.

- Minden rendben lesz. – öleltem meg. Bárcsak tehetnék valamit.

- Veled mi újság? – kérdezte erőltetett mosollyal terelve a témát. Egy sóhaj kíséretében átgondoltam mit is mondhatnék.

- Összevesztem Ben-nel. – húztam el a szám mire Kate hátradőlt és egy párnába temette a fejét.

- Olyan hülye vagy. – motyogta a puha anyagba. – Miért? Már megint mi rosszat tett szerencsétlen? – ült fel olyan ,,ezt nem hiszem el” fejjel.

- Elmondta neked mi történt! – mondtam komolyan. Tényleg azt akartam, hogy Kate tőlem tudja meg az egészet.

- Mert megfenyegettem! – csapott a combjára.

- Mit mondtál neki? – kérdeztem  kíváncsian, de ő nem szólt semmit. Kicsit meglöktem a vállánál mire rám nézett.

- Először azt mondtam neki, hogy éjszaka szétverem a motorját. – mondta nevetést visszafojtva. – De ez nem hatott. Ezért azzal fenyegettem, hogy ha nem mondja el akkor összehozlak egy másik pasival. – húzta el a száját mire ledöbbentem. Tudtam, hogy Kate-nek idióta gondolatai vannak, de ez.. Jó persze nem haragudtam rá csak furcsa volt. Akaratlanul is elmosolyodtam, hogy Ben-nek fontosabb vagyok mint a motorja.

- Olyan hülye vagyok. – temettem el az arcom. Nagyon ciki volt. Ráadásul annyira bántam amit mondtam neki. Amikor felnéztem Kate a gépével babrált.

- Írj neki! – tette le elém. – Fent is van. – mosolygott. Kate mellé ültem és megnyitottam a Ben-nel folytatott beszélgetéseket. Remegő kezekkel pötyögtem a billentyűn.

- Nem merem elküldeni. – motyogtam. Olyan gyerekesnek éreztem magam. Helyettem Kate küldte el az üzenetet.

Jade: Szia. Át tudsz jönni?

Először pánikoltam, hogy annyira haragszik rám, hogy válaszolni se fog, de ez nem így történt.

Ben: Hali. Nem.

- Ennyi. Utál. - vettem ki a gépet az ölemből. A sírás kerülgetett, hogy ennyire haragszik rám.

- Jade ne csináld már! És ha haragszik? Szerintem csak hisztis. Játssza az elérthetetlent, azt akarja, hogy tudd meg mit érzett amikor nem viszonoztad az érzéseit. Írj neki  - nyomta a kezembe a laptopot. Mély levegőt vettem és heves dobogó szívvel elkezdtem gépelni. 

Jade: Ben légyszi! 

Ben: Nem! 

Jade: Kérlek gyere át! 

Ben: Nem. Nincs kedvem. 

- Oké én nem fogok könyörögni neki. - adtam fel és eldőltem. 

- Akkor? - kérdezte Kate kíváncsian. 

- Elmegyek hozzá. - ültem fel újra. - Nem gond ha holnap találkozunk? 

- Délután közmunkán leszek, de este átnézhetsz. - erőltetett mosolyt az arcára mire bólintottam. 

~ fél órával később ~ 

ZENE

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy hamarabb felérjek. Nagyon reméltem, hogy Ben anyja nincs itthon. A tesója nem gond, Rob jó fej. Igazából nem készültem semmire csak örülnék ha kettesbe lehetnénk. Komolyan ránk fér egy beszélgetés. Lihegve álltam meg az ajtó előtt és izgatottan kopogtam be. Lépéseket hallottam aztán megláttam Rob-ot. 

- Szia Ben itthon van?  - kérdeztem azonnal. 

- Szia. Igen, de elég szar kedve van. - húzta el a száját. 

- Engedj be hozzá. - vigyorogtam rá. 

- Azt hiszem pont miattad van rossz kedve szóval talán nem kéne.. - magyarázott és beletúrt a hajába. 

- Szerinted miért jöttem? - forgattam meg a szemeim. Egy ideig értetlenül bámult majd leesett neki és beengedett. Elment a nappaliba, hogy ne zavarjon én pedig megálltam Ben ajtaja előtt. Nem hallottam semmit így reméltem, hogy egyedül van. A szíven vadul vert amikor kopogás nélkül benyitottam. Kicsit illetlenség, de elszabadultak az érzelmeim és az gondolataim. Döbbenten álltam meg az ajtóba amikor megláttam Bent. Tőlem egy méterre állhatott a komódja előtt és egy pólót fogott a kezében. Persze rajta csak egy gatya volt így még el is vörösödtem. Értetlenül nézett rám. Hirtelen minden kiszállt a fejemből és csak arra gondoltam, hogy akarom őt. A lábaim földbe gyökereztek és a látványtól mozdulni se tudtam. Kapkodtam a levegőt míg úgy éreztem a szívem majd kiugrik. Ben csak eltűrte a haját és kérdőn nézett rám. 

- Mit keresel itt? - kérdezte halkan és eltette a pólót. Lassan előrébb léptem és becsuktam az ajtót. Egy hang nem jött ki a torkomon és komolyan úgy éreztem megkukultam. Kerültem a szemkontaktust és Ben elé sétáltam. Láttam, hogy gyorsabban veszi a levegőt és kicsit kipirul. Nem tudom mi ütött belém. Ez nem kiengesztelés lett volna amiért megbántottam. Ezt azért csináltam mert így akartam. Talán igaza van és én voltam a hülye. Jobb kezemet a nyakára tettem és kicsit lehúztam magamhoz, hogy arcunk mégközelebb legyen egymáshoz. Bal kezemmel izmos oldalánál fogva kicsit magamhoz húztam. Pár másodpercre lehunyta a szemeit majd karjait a derekam köré fontam. Nem ez az első, hogy ilyen közel vagyok hozzá mégis ez más. A pillangóim szerintem meghaltak a izgatottságtól. Tekintetem a szemei és ajkai között kapkodtam. Éreztem a leheletét az arcomon. Nem közeledett, szerintem arra várt, hogy én lépjek. Lábujjhegyre álltam és megharaptam az alsó ajkát. Morogva markolt a fenekembe míg én beletúrtam a hajába és néhányszor meghúztam azt. Nem akartam játszani vele, de szerintem jó ez a kis bevezető. Erősen a nyakába kapaszkodtam és lehúztam magamhoz egy csókért. Én egy lágy puszit akartam neki adni, de amint ajkaink összeértek Ben mint valami vadállat, szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve azonnal bejutást követelt amit meg is adtam neki. Kezeit elvette a derekamról és tenyereibe fogta az arcom. Én az oldalán pihentettem a kezeim és úgy húztam magamhoz. Úgy látszik csak erre várt mert átvette az irányítást. Belemosolygott a csókunkba, ahogy én is. A boldogságtól majd' szétrobbantam. Levegő hiányában néha elváltunk aztán megint megcsókolt. Lihegve döntöttem homlokának az enyémet és barna szemeibe néztem. - Fogalmad sincs mióta várok erre! - suttogta miközben szaporán vette a levegőt. Erre csak mosolyogtam és újra megcsókoltam. Ez arra késztette, hogy az ágya felé vegyük az irányt.

 Finoman lökött le és mászott rám, de ajkaink nem váltak el. Ahogy hozzám nyomta testét teljesen kirázott a hideg. Lábaim közé mászott és 2 kezével megtámaszkodott a fejem mellett.
- Szeretlek! - suttogtam miközben az arcát simogattam. Egy sóhaj kíséretében elmosolyodott és közelebb nyomta magát.
- Én is szeretlek! - duruzsolta és a nyakat hintette be puszikkal. Kicsit eltoltam, hogy a szemébe nézzek és nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de megelőzött. - Várni fogok rád! - kacsintott mire elmosolyodtam. Azt hiszem nála rendesebb emberrel még nem találkoztam.