29.rész ~ Felfüggesztés

~ Jade szemszöge ~ 

Fejemben csak a tegnap este kavargott. Hiába küzdöttem ellene szinte mindenre emlékeztem. A tegnap történtek csak úgy fojtogattak. Dylan, amiket tett és Ben. Nem tudom, hogy köszönjem meg Ben-nek. Nem tudom, hogy került ide, de megmentett. Amikor hónapokkal ezelőtt nála voltam ő is erre készült, de nem így. Rá már nem tudok haragudni. Amikor megláttam az ajtóba megkönnyebbülés járt át. Éreztem, hogy miattam van itt. Ezért is nem akartam, hogy hazamenjen. Amikor hajnalba belemásztam az ölébe az mondhatni egy köszönet volt. Tudom, hogy szeret és tudom, hogy jól esett neki a gesztusom. Először csak miatta közeledem felé. Aztán amikor befészkeltem magam nekem is tetszett a szitu. Bizsergés járt át, ahogy megérintet. Tőle nem is tartottam. 

- Jade! - suttogta a nevem az ismerős hang mire és résnyire nyitottam a szemeim. Nem láttam az arcát mert még mindig rajta ültem és a mellkasának dőltem. Bal kezével fogta a derekam míg jobbal simogatta csupasz lábaim. Tegnap amikor elrántotta a kezét halványan elmosolyodtam és visszatettem a lábamra. Attól a perctől kezdve ezt csinálja. Már most úgy érzem mintha együtt lennénk csak egyikünk se mondja ki. Még nem akarok lépni főleg a tegnap este történtek miatt. - Gondolom ma nem mész suliba. - köszörülte meg a torkát mire én megráztam a fejem. Semmi kedvem találkozni Dylan-nel. Nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni. Képtelen vagyok kibírni év végéig. - Mit mondasz a szüleidnek? - kérdezte és a hajamat kezdte simogatni. Erre még nem is gondoltam. Tegnap hajnalban bezártam a szobám ajtaját és este nem is találkoztam apáékkal. Nem tudják, hogy Ben itt van ahogy azt sem, hogy mit tett Dylan. Szerencsére nagyon könnyen szimulálok betegséget így nem lesz gond. 

- Fáj a torkom. - motyogtam mire Ben halkan felkuncogott. 

- Akarod, hogy itt maradjak? - kérdezte mire felültem. Barna haja kicsit a szemébe lógott, szemeivel arcomat fürkészte. Nem akartam, hogy egész nap körülöttem ugráljon, biztos van más dolga is. Persze szívesen lettem volna vele, de ott van Kate is. Tegnap délután óta nem találkoztunk és a táskám is nála van, már jó lenne beszélgetni egyet olyan csajosan, de nem fogom elmondani neki a tegnap történteket. Még nem. Turi kiborulna és azt nem akarom. 

- Nem kell. Csak annyit kérek, hogy délután hozd el a barátnőmet. Te is gyere vele. - mosolyogtam rá mire bólintott. - De ne mondj neki semmit! - tettem hozzá gyorsan. 

- Oké viszont akkor nekem ideje mennem. - húzta el a száját. 

- Van munkád? - kérdeztem kíváncsian. Még csak most esett le, hogy Ben már rég végzett a sulival és lassan 20 éves lesz míg én a 18-at se töltöttem be. 

- Egy motor boltban vagyok eladó, néha szerelek is. - mondta miközben mutatóujjára csavarta az egyik tincsem. 

- Hobbi? - kérdeztem megint majd én is a hajához nyúltam. Csavargattam és húzogattam amin csak mosolygott. 

- Ööö hát hetente háromszor járok egy klubba edzeni. - rántott vállat. 

- Majd egyszer megnézhetlek? - haraptam alsó ajkamba. Nem figyeltem még fiút, ahogy leizzadva súlyokat emel vagy fekvőtámaszt nyom. 

- Majd valamikor. - borzolta össze a hajam. - Felállsz? - vette le rólam a kezeit mire ellöktem magam így sikerült talpra állnom. Ben is feltápászkodott, ám amikor ez megtörtént a gatyája a bokájáig csúszott. Azonnal elpirultam és másfelé néztem. Tegnap levettem róla az övét mert nyomta a hátsóm. A szemem sarkából láttam, hogy Ben röhögve felhúzza a farmerjét majd az ágyhoz megy és beteszi az övet. - Ez a te hibád. - vigyorgott rám mire megint elpirultam. 

- Kicsim nem készülsz a sulira? - kopogott anya az ajtón. 

- Basszus. - kaptam a szám elé. Ben-nel ijedten összenéztünk, de annyi eszünk nem volt, hogy mondjuk valamit anyának. 

- Nehogy benyisson! - idegeskedett Ben is. Anya amúgy se bírja őt, még a pár hónappal ezelőtti veszekedés miatt. Egy percre levert a víz amikor kintről lenyomták a kilincsit, de eszembe jutott, hogy bezártam az ajtót. 

- Mit kapok ha megmentem az irhád? - vigyorogtam Benre. Tudtam, hogy idegesebb mint én. 

- Jade ez nem vicces. Tudod, hogy a szüleid utálnak. - nevette el magát kínosan. Egy kicsit leblokkoltam, hogy ő vajon honnan tudja. Aztán rájöttem, hogy Nate a közös barátunk.. 

- Kislányom! - hallottam apa hangját is. Szuper. 

- Menj az erkélyre. - lökdöstem kifele és amint kiért rácsuktam az ajtót. Ha anyáék elmennek dolgozni beengedem. A tükör előtt összekócoltam a hajam és kinyitottam az ajtót. 

- Na végre. - tárta szét a karját anya mosolyogva. Megöleltem volna, de ő és apa elég érdekesen néztek rám. 

- Mi az? - kérdeztem kicsit rémülten. 

- Miért van rajtad bőr dzseki? - ráncolta a szemöldökét apa. A döbbenettől levegőt se vettem. Pont erre nem gondoltam, olyan hülye vagyok!! Idétlenül magamra néztem majd vissza a szüleimre. Próbáltam valamit kitalálni, de reggel nem vagyok valami jó ebben. 

- Öö izé tegnap este, Kate itt volt és izé, itt hagyta. Majd visszaadom neki csak nem akartam elfelejteni ezért felvettem. - magyaráztam idegesen. Tuti, hogy nem veszik be. 

- De ez férfi kabát. - érvelt anya. - Ráadásul pasi parfüm van rajta. - legyezett. Ilyenkor átkozom Bent, hogy nem maradt büdös. 

- Jade ugye nincs barátod? - fonta össze a karjait apa. 

- Nincs. - vágtam rá gyorsan. Valójában így van csak hát Ben-nel összemelegedtünk, de az más. 

- Jade. - meresztett rám a szemeit anya is. Nem igaz milyenek a felnőttek. 

- Nem hisztek nekem? - háborodtam fel és párszor köhögtem. Úgyis itthon kell maradnom. 

- Nem. - vágták rá a szüleim. 

- Oké most nem tudok magyarázkodni, rosszul érzem magam. - köhögtem párat, az ilyenekre persze anya azonnal kapós. 

- Menj csak dolgozni én megnézem mi van vele. - biccentett anya apa felé. Magamba nagyon koncentrálni kezdtem, hogy legalább hőemelkedésem legyen. 

~ fél óra múlva ~ 

Az ágyamba ültem, anya a konyhába kutakodott valami gyógyszer után, Ben pedig kint ragadt az erkélyen. Anyát próbáltam meggyőzni, hogy nyugodtan elmehet még akkor is ha nem szívesen maradnék egyedül, de Ben-nek el kell mennie. Így is késésben van. 

- Tessék gyógyszer! - nyomta a kezembe a bogyókat. Itthon maradok, addig is lesz időm kitakarítani. - mosolygott és már ki is ment. Kipattantam az ágyból majd az erkélyre mentem. Ben a korlátnak dőlve meredt az utcára míg én mellé sétáltam. 

- Sajnálom. - motyogtam és nem mertem ránézni. Ez az egész olyan hülyén jött ki. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. 

- Kapd be! Nem tudok rád haragudni! - lökte el magát a korláttól és hátulról megölelt. Belenevetett a hajamba ami engem is mosolygásra késztetett. Bizsergés járt át amikor kezeit a hasamra tette. Lábaim remegni kezdtek és hirtelen melegem lett, pedig odakint csak a tavaszi szél fújt. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. 

- A játéknak máris vége? - kérdeztem kíváncsian. 

- Szereted Dylant? - kérdezett vissza mire megráztam a fejem. - Akkor vége. - motyogta mire megfordultam. A korlátra tette a kezeit így elzárta a kiutat.  - Most már tényleg mennem kéne. - nézett a szemembe. 

- Anya kint rohangál. Nyugi kitalálok valamit. - mosolyogtam rá. Amúgy nem volt semmi ötletem. A kijutás reménytelennek tűnt, lehetetlen elkerülni anyát. Kimentem a nappaliba ahol anya porszívózott így meg se hallotta amikor kiabáltam hozzá. Egy vigyor terült el az arcomon és visszaszaladtam Ben-hez. Megfogtam a kezét és kifutottam vele az ajtó elé. Amint becsuktam azt, nekidőltem és Ben-re néztem, aki csak mosolyogva megrázta a fejét. 

- Az első kalandunk. - vigyorgott mire bólintottam. 

- Tessék a kabátod. - nyújtottam felé amit már egy ideje a kezembe szorongattam. 

- Nem kell, a tied lehet. - kacsintott és elindult le a lépcsőn. - Ma még látlak? - fordult vissza a korlátnál. Arcára ellenállhatatlan mosoly ült ki, mire a szívem hevesebben kezdett verni. 

- Az iskolánál vedd fel Kate-et és gyertek fel. - mosolyogtam mire bólintott és elment. Vigyorogva mentem vissza és az ágyamra ülve felnyitottam a laptopom.

 

~ délután 3 óra ~

Ma már mindent csináltam és még így is untam a fejem. Mondjuk még ez is jobb mint találkozni a suliban Dylan-nel. Akárhányszor rá gondolok kiráz a hideg. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy majdnem megrontott. Hangosabbra tettem a zenét, hogy gondolataim másra tereljem. Az órára néztem és megállapítottam, hogy Ben-nek és Kate-nek már itt kéne lennie. Doboltam a lábammal amikor a csengőt hallottam. Ha kirohanok anya holnap suliba küldd, így inkább maradtam az ágyba. Lassan kinyílt a szobám ajtaja és megláttam Bent. Becsukta az ajtót és idegesen totyogni kezdett. Értetlenül néztem rá és igazából a barátnőmet kerestem, de nem láttam. 

- Szia. - köszöntem neki mire biccentett. - Hol van Kate? - kérdeztem rá azonnal. 

- Öhm közbejött valami. - motyogta és egyik lábáról a másikra állt miközben végig kerülte a szemkontaktust. - Nem engedték el velem. - tette hozzá én pedig kezdtem egyre kiváncsibb és idegesebb lenni. Mi az, hogy nem engedték el? Ma csak 6 órája volt. 

- Mit jelentsen ez? - álltam fel lassan. Ben még mindig nem nézett a szemembe. Kezdett az agyamra menni, éreztem, hogy valami nincs rendben. - Ben mi történt? 

- Felfüggesztették. - nézett a szemembe mire tátva maradt a szám.