2013. június 11., kedd

1.rész - Kezdet

Hali. Nagyon örülök a 6 feliratkozónak és a 4 kominak. Köszönöm. Tudom, hogy vannak még táboros blogok, de remélem az enyém kicsit más lesz majd. A táborosok nevét kép nélkül megtaláljátok majd a szereplős oldalon. Komizzatok és iratkozzatok fel!!! Jó olvasást! 


Reggel nagyon nyúzottan keltem és meglehetősen korán. Lerúgtam magamról a takaróm, felültem az ágyba majd nagyokat nyújtóztam. A telóm 6:38-at mutatott a csoporttal pedig 10 órakor indulunk a londoni vasút állomásról. Felültem az ágyamról majd lassan az ablakhoz csoszogtam. Felhúztam a redőnyt mire a fény bejárta a szobát. Mint valami vámpír a szemeim elé kaptam a kezem és úgy hátráltam. Nem figyeltem ezért megbotlottam és seggel a földre estem. Igen, reggel ilyen szerencsétlen vagyok. Unottan felálltam a parkettáról és belebújtam a mamuszomba. Lementem a konyhába ahol nem volt senki. Anya dolgozik, apa pedig alszik ugyanis ő fog vinni az állomásra. Ilyen korán még nem tudtam enni ezért inkább a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra és benyomtam a plazma TV-t. Épp egy jó műsort kerestem amikor megcsörrent a mobilom. A kijelzőn Kate neve villogott. Mindig mosolyt csal az arcomra. Akkor ismertem meg amikor itt kezdtem el a sulit. Imádni való csaj.

~ 9:45, londoni állomás ~ 

- Apa nem látom a csoportot? - néztem körbe idegesen. 
- George bebújhatok az egyik bőröndbe? - ugrándozott Kate. 
- Jade nyugi biztos itt vannak. Kate nem lehet. - mondta apu szintén zavartan. Utálom amikor apa visz valahova. Általában annak az a vége, hogy ne jutok oda ahova szeretnék. Kotorászni kezdtem az emlékeimben, hogy mit is olvastam a tábor honlapján. 
- Basszus az 5-ös vágányhoz kell menni. - csaptam a homlokomra és felkaptam a cuccom. Erre Kate és apa is kapcsoltak és a megfelelő helyre indultunk. Pár perc múlva megláttam egy kisebb csoportot a vonat előtt. Nem akartam elhinni, hogy az az a csoport mert elég kevesen voltak viszont a 2 kísérő felnőtt megegyezett a honlapon látottakal. 
- Jade Parker? - kérdezte a nő. Rövid haja és nyári ruhája barátságos volt, a hangja mégis parancsolóan csengett. 
- Igen. - bólintottam. 
- Rendben. Nemsokára indulunk. A táskád tartsd magadnál és maradj a többiekkel. - biccentett és apához ment akivel arrébb vonultak. Nem áltam be a pár gyerek közé hanem Kate-hez mentem. 
- Hiányozni fogsz! - ölelt szorosan magához. 
- Te is nekem. - sóhajtottam és már ott voltam, hogy elbőgöm magam. Talán ez lesz a leghosszabb idő, hogy távol vagyunk egymástól. Nem szóltunk semmit csak ölelgettük egymást. 
- Parker! Indulunk! - intett a nő. Elengedtem a barátnőm és még gyors megöleltem apát majd magamhoz véve a cuccom a többiekhez csapodtam. - Mielőtt felszállunk a vonatra felolvasom a névsort. - mondta majd ránk nézett a napszemüvege alól. - Lindsay Scott, Bonnie és Alexa Palmer, Jade Parker, Daisy és Nate Robinson, Rose Beck, Jane Dawsone, Lola Adison, Cody Miller...
- A táborvezető fiacskája. - orditotta be az egyik fiú mire mindenki röhögni kezdett.
- Bajod van Turner? - nézett rá Mrs.Miller. Röhögnöm kellett, de nem mertem megnyikanni.
- Nem, nincs. - nézett le a földre a srác. Még mindig nevetett a többi fiúval együtt.
- Na szóval. - nézett újra a papírra. - Mike Jones, Mat Carter, James Thomson és Ben Turner. - itt szúrós szemekkel az előbbi srácra nézett én pedig próbáltam memorizálni a neveket. - Egy fiú majd a mullingar-i kikötőben csatlakozik hozzánk. Ha lehet 2 egymás mellett lévő kabinba üljetek. Adam menj előre. - biccentett a fiatalabb táborvezetőre mire ő elindult. Egyesével szálltunk fel és üres helyet kerestünk.
- Ide beférnek a lányok ide pedig a fiúk. - mutatta meg a helyünket Adam. Mire elindult a vonat már mindenki ült.
- Úristen látáttok milyen helyes Adam? - csapta be a kabin ajtaját az egyik csaj. Azt hiszem Rose.
- 29 éves. - sóhajtott fel egy számomra értelmesebbnek tünő lány. Én csak csendben ültem és hallgattam, ahogy kivesézik a jóvágású Adam-et.
- Veled mi a helyzet te mit gondolsz Adam-ről? - biccentett felém Rose.
- Jade-nek hívják. - ült mellém az egyik lány. Világosbarna haja fürtökben omlott a vállára.
- Szimpatikus, de mint táborvezető. - motyogtam zavartan. A kijelentésemre a legtöbb lány egyetértően bólintott Rose viszont tovább lovagolt a témán.
- Lindsay vagyok. - fordult felém a fürtös lány.
- Jade. - nyújtottam neki a jobb kezem bár tudtam, hogy tudja a nevem mégis így illik. Elkezdtünk beszélgetni mindenki mással, amikor kihúzodott a kabin ajtaja.
- Cső csajok. - állt meg 3 fiú az ajtóba. - Szorítsatok helyet. - jöttek be és furakodni kezdtek.
- Turner, Carter, Jones!! Mit művelnek a lányok kabinjába! - sietett hozzánk Mrs.Miller.
- Csak átjöttünk beszélgetni. - vigyorgott Mike. Na, már tanulom a neveket.
- Aha beszélgettek, na nyimás vissza. - intett a másik kabinba.
- Na, de Sarah néni. - gagyogott Ben, aki folyton kihúzza a gyufát.
- Jól van. - sóhajtott Mrs.Miller majd ránk húzta a kabin ajtaját. A fiúk elhelyezkedtek így pár lány egymás ölébe ült. Én Lindsay lábain ültem mert állítása szerint könnyű vagyok.
- Nem akarsz az én ölembe ülni? - kérdezte halkan egy kacér mosollyal a mellettem ülő Ben. Erre elvörösödtem és lehajtotam a fejem. - Na? - hirtelen Lin rázta meg a lábát alattam ezért rá néztem. A fejével "nem"-et intett.
- Kösz, de jó itt.
- Hát jó. - rántott vállatt. - Rose? - csapkodta meg a combját mire a lány ráült. Ennyit a rendes fiúkról. Ha nem rohansz egyből a karjaiba megy egy másikért. Túltettem magam Ben gyökérségén és azon voltam, hogy bekapcsolódjak a közös témába.
- Hé cserélünk telószámot? - dobta fel az ötletet Matt. Nem akartam kilógni ezért elővettem a telefonom, ahogy a többiek is.

~ este 7 óra ~ 

Leszáltunk a kompról és a kikötőbe ácsorogtunk. A vonaton szét röhögtük magunkat és mindenki nevét sikerült megjegyeznem. A fiúk és a lányok is nagyon rendesek, főleg Lindsay akit már Lin-nek becézek. Később a többi fiú is csatlakozott hozzánk. A hajón hangosan üvöltött a zene, amit Mrs.Miller nem díjazott. Folyton kiabált, hogy James tegye le, de ő kihajolt a korláton így nem érte el senki. A vége az lett, hogy James telefonja beleesett a vízbe. Matt pedig csörgetni kezdte és amíg működött a mobil, Pitbull szólt a vizből. Erre megint tőlünk zengett a hajó. Sokan megbámultak minket, de ezzel nem törődve tovább hülyültünk. 
- Menjünk már!! - ugrándozott Lola fáradtan. 
- Adison maradj nyugton. - szólt rá Mrs.Miller. Már sokan szenvedtünk mert álmosak voltunk a hosszú út miatt. 
- Jade. - biccentett Ben mire arrébb mentünk. A szemébe néztem utalva rá, hogy figyelek. - Nincs kedved mellém ülni a buszon?? - kérdezte és zsebre dugta a kezeit. Hosszabb haja a szemébe lógott, cipőjével dobolt míg a válaszom várta. Nem adja fel? Ez még csak az első nap és nem azért jöttem a táborba, hogy bepasizzak.
- Nem is tudom.. - húztam az agyát. Mellé akartam ülni, de Lin-nek már rég megígértem. 
- Ne kéresd már magad. - vigyorgott. 
- Bocsi, de nem. - mondtam végül. Erre elment. Banbán néztem utána és próbáltam felfogni Bent. A következő pillanatban már Daisy mellett röhögött. 
- Ne erőltesd magad. - lépett mellém Lin. Sejtette, hogy min töröm magam. 
- Nem akarom. - hazudtam, de igazából nagyon is érdekelt. 
- Srácok! - kiabált nekünk Adam mire mindenki körülállta. - Ő az új társatok, Niall. - mutatott a szőke fiúra. Mi csak biccentettünk és indultunk is tovább. 
- Ne bámuld már! - bökött oldalba Lin nevetve. Megráztam a fejem és csak akkor vettem észre, hogy a szőke fiút bámulom. Ahogy ő is engem. Erre elkaptam a tekintetem és Lin-re figyeltem. - Na? - kérdezte tőlem mire összerezzentem. Nekem beszélt, de nem rá figyeltem. 
- Bocsi, de nem figyeltem. Elmondanád mégegyszer? - fújtam ki egy kis levegőt. 
- Tetszik? - kérdezte Niall felé biccentve. Már megint zavarba jöttem, de most csak megráztam a fejem. Nem tetszett csak megfogott benne valami. - Nekem nem tudsz hazudni. Majd este kivesézzük ezt a fiút. - nézett rá szúrós szemekkel mire elnevettem magam. Kicsit Kate-re emlékeztet. A csoporttal felszálltunk a buszra míg Adam kocsival a szállásra vitte a cuccaink. A buszon középre ültünk Lin-nel és ahogy elindult a jármű beszélgetni kezdtünk. 
- Lindsay! Ülj már át Daisy mellé. Csak pár percre. - állt meg az üléseink mellett Ben. 
- Mer? - kérdezte Lin flegmán. 
- Csak 1 perc. - sóhajtott Ben fáradtan mire Lin felállt, megszorította a kezem majd hátra ment. Ben levágodott mellém majd felém fordult. - Mi bajod velem? - tért a lényegre mire nagyot néztem. Egy fiút mióta érdekel ilyesmi? És honnan veszi, hogy bajom van? 
- Semmi. - mondtam értetlenül. 
- Aha. - vágta nekem flegmán. 
- És téged mióta izgat, hogy velem mi van? - kérdeztem felháborodva. Semmi bajom nem volt Ben-nel csak egyszerűen nem értettem. 
- Scott! Ne ugrándozz már! - szólt rá Lin-re Mrs.Miller mire mindketten hátra fordultunk. Lin csak vigyorogva integettett nekünk. 
- Engem nem izgat mi van veled. - állt fel duzzogva majd elment. Nem néztem utána csak lehunytam a szemem. Franc akar már első nap kötekedni. Majd elkerülöm és akkor mindkettönknek jobb lesz. És még nekem van bajom? Ő megy más lányokhoz amikor nincs kedvem mellé ülni. 
- Mi történt? - kérdezte egy számomra ismeretlen hang. Erre kinyitottam a szemem és megláttam a szőke fiút. 
- Nem fontos. - legyintettem. 
- Niall Horan. - lépett túl a témán és a jobb kezét nyújtotta.
- Jade Parker. - mutatkoztam be én is majd elvesztem kék szemeiben. Talán ez volt az ami megtetszett benne.
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám kiváncsian mire bólintottam. - A kikötőbe miért bámultál annyira? 
- Én..izé..csak - dadogtam össze-vissza. Miért kérdez ilyet? - Nem bámultalak. - nyögtem ki. 
- De igen. - eresztett egy győztes mosolyt. 
- Te is engem. - kötekedtem, de nekem is előbújt egy mosoly. 
- Khm khm. - állt meg mellettünk Lin ezzel elzavarva Niall-t. Kérdezősködni kezdett, de választ semmire nem adtam. Igazából magam sem tudtam mit is gondoljak vagy tegyek. Nem  értek mér semmit.
- Gyerekek megérkeztünk. - kiabált Adam a busz elejéből. A jármű lassítani kezdett mi pedig mocorogtunk.
- Thomson! Mit keres Jones nyakába? - orditott a busz hátuljából Mrs.Miller.
- Ha 1 hétig Scott-nak szólít adok neki valami csúnya becenevet. - rötyögött Lin. - Mondjuk legyen Sárkány.
- Az túl uncsi. Majd este kitalálunk valamit. - ajánlottam mire bólintott. Mindenki leszállt a buszról és megálltunk mit a cövek.
- Dawson és Carter hova tűntek? - forgolódott Mrs.Miller mire a 2 gyerek kijött a busz mögül.
- Te is arra gondolsz amire én? - kérdezte halkan Lin mire bólintottam. Adam mutatta nekünk az utat egészen egy emeletes faházig.


- Kempingől volt szó! - orditott a sor végéről Nate.
- Robinson haza mész? - kérdezte Mrs.Miller.
- Ja. - erre mindenki ledöbbent. - Én leszek az első!! - kiabálta és a fahát felé futott. Kiváncsian néztünk Nate után aki berúgta az ajtót. Az kitört a helyéről mire mindenki röhögni kezdett.
- Robinson az irodámba! - orditott Mrs.Miller.
- Ez nem a suli. - nyújtotta ki a nyelvét Nate. Erre a táborvezetőnk megindult és karon ragadta szegény Nate-et.
- Amíg ez rendeződik. - folytotta el a nevetését Adam. - Kiosztok egy papírt amin a heti programok vannak. Este tanulmányozzátok. A szobák külön vannak. Fedezzétek fel a házat. Este 11-kor takarodó. - magyarázta. Megkaptuk a papírt és felmentünk a szobánkba. Bent 4 emeletes ágy volt 2 szekrénnyel, 1 fürdővel és pár ablakkal.
- Én alszok fent! - dobta fel Lin a bőröndjét az emeletes ágy tetejére. Az ablak melletti ágyat választotta ami nekem is szimpi volt. Az alsó matracra dobtam a cuccom majd megragadva Lin karját kimentünk a szobából.
- Olyan sokáig bent voltál. - hallottuk Cody hangját a fiúk szobájából.
- Biztos megdöngette. - röhögött Ben. Ezt egy szemforgatással díjaztam majd tovább mentünk. A ház nagyon szép volt és otthonos, minden zugát megszerettem.
- Vacsora! - kiabált Adam mire mindenki letrappolt. Egy hosszú, fából készült asztalhoz ültünk vegyesen. Mrs.Miller és Adam kihozták a kaját ami ez esetben szenya volt. Én Lin mellé ültem a másik oldalamon pedig Niall foglalt helyet. A buszon történő rövid beszélgetésünk óta nem szóltunk egymáshoz.
- Holnap bobozni megyünk. Mostmár késő van. Nem szeretnék kergetni senkit. 11-kor mindenki ágyban lesz. Jó étvágyat! - hadarta Mrs.Miller. Pár perce ettünk amikor az asztal végéből hangos röhögést hallottunk. Jane, Rose és Daisy hangosan vihorásztak, míg a fiúk valamit sutyorogtak.
- Kaja csata!! - orditotta Matt és a szendvicsét Lin arcába dobta. Le akartam fogni, de nem tudtam. Lin  majonézes arcal felállt, felkapta a tubus ketchup-ot és Matt pólójára spriccelte. Ekkor kitört a világháború és mindenki dobálozott. Mrs.Miller ordított egészen addig amig az óriási asztal fel nem borult. Itt teljesen kitört a balhé. Mindenkit elzavratak a szobákba.
- Hát ez jó volt. - dőlt le az ágyára Jane. Erre mindenki egyetétően bólintott. Lin mellettem feküdt az ágyamon és plafont bámultuk. Hosszú, fárasztó és vicces napunk volt. Nem tudom mi vár ránk ezen a héten.
- Mi ez a cetli? - ült fel Lin. Értetlenül én is hasonlóan cselekedtem. - Itt. - mutatott a jobb zsebemre amiből valóban kikandikált egy kis papír.
- Nem tudom. - motyogtam. Kiváncsi voltam mi lehet rajta. Érte nyúltam, de Lin megelőzött.
- Holnap éjfélre gyere a folyó mellé. - mondta halkan.
- Mi? Minek? - értetlenkedtem.
- Ez van a papírra írva. - adta oda én pedig gyors átfutottam a sorokat. Az írást nem ismertem fel. Kicsit megijedtem, de részben biztos voltam benne, hogy valaki a srácok közül találkozni akar velem.
- Úúú ez izgi. - ugrándozott Lin. 1 évvel idősebb nálam, de néha értelmesebbnek hiszem magam. Persze ettől függetlenül bírom.
- És ha szívatás? - kérdeztem beparázva. Tényleg féltem, hogy majd valakinek az áldozata leszek és rajtam röhög majd mindenki.
- És? Majd nevetünk egy jót. Olyan durva úgyse lesz. - nyugtatott. Lin-nel elmentünk zuhanyozni majd visszamentünk a szobába. Felmászott a saját ágyára majd miután bejöttek a lányok leoltottuk a lámpát. Igaz senki nem aludt, de így hangulatosabb volt. Hallottuk, ahogy Mrs.Miller kiabál a fiúkkal, hogy nem jöhetnek át hozzánk. Ez ment hajnali 1-ig, aztán végre csend lett. 

3 megjegyzés: