Prológus

Sziasztok! Ez lenne a bevezető szöveg és nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Ha igen, hagyjatok komit vagy iratkozzatok fel :) Nagyon örülnék neki. Jó olvasást :*

- Anya hol a zöld trikóm?? - szaladtam le az emeletről idegesen. Soha életemben nem voltam még táborban. Félek, hogy valami rosszul sül el, vagy itthon felejtek valamit. 1 teljes hétre megyek el, egy mullingar-i kempingbe. Innen Londonból elég hosszú út lesz. Amúgy a New London High School-ba járok és a Chester utcába lakom, közel a sulihoz. Még csak most kezdtem, de nagyon megszerettem.  

- Tessék. - jött hozzám egy biztató mosollyal. Csak biccentettem és visszamentem a szobámba. A bőröndöm az ágyam mellett hevert, tele ruhákkal. Hatszor átnéztem mindent, és föl-alá járkáltam a szobámban. Holnap reggel apa visz ki az állomásra és úgy megyek a csoporttal a kempingbe. Miután bedobtam a trikóm és újra átnéztem mindent, ledőltem az ágyamra. Hogy fogom ezt bírni? Mi van ha nem lesznek barátaim? Ha nem fogadnak be mert csendes vagyok? Vagy ha kiröhögnek? Az utóbbi gondolatomra felpattantam az ágyról és a táskámhoz mentem. Kikaptam belőle a Malackás pizsamám, amit a szekrényem mélyére dobtam majd betettem egy türhetőbbett. Elvettem az asztalomról a laptopom és azzal feküdtem újra az ágyamra. Percek múlva be is töltött. 

- Szokásos. - motyogtam unottan. Az osztály társaim már kosztolják, hogy hova mennek majd a nyáron, míg én szét görcsölöm magam a táboron. Hirtelen egy ablak villant be, ami mosolyt csalt az arcomra. 

Kate: Szia csajszi :* 

Jade: Szia 

Kate: Izgulsz a tábor miatt mi? 

Jade: Az nem kifejezés...

Kate: Annyira sajnálom, hogy nem mehetek én is :( 

Jade: Én is, de majd beszélünk :) 

Kate épp írt vissza amikor anya kiabált, hogy menjek vacsorázni. Gyorsan elköszöntem a barát nőmtől és lecsuktam a gépem. Lassan csoszogtam le az emeletről, a konyhába. Az asztalnál anya vigyorgó, és apa morcos feje fogadott. 

- Annyira örülök, hogy meggondoltad magad. - mosolygott anya és mert nekem a gyümölcs levesből. 

- Én nem. - motyogta apa. 

- George! Megtennéd, hogy nem veszed el a kedvét? - szólt rá anya. 

- De még olyan kicsi. - erősködött apa. 

- 16 vagyok. - sóhajtottam unottan. 

- Nem baj az ha megismer másokat. - mondta anya. Kanalammal szórakoztam a levesbe, de nem ettem. Nem volt étvágyam. Apa és anya szócsatája nem érdekelt és enni se akartam. Egy falat nem ment le a torkomon, annyira izgultam a holnap miatt. Elengedtem a kanalam és kitoltam magam alól a széket. 

- Köszönöm. - motyogtam az orrom alatt és indulni készültem. 

- De nem ettél semmit. - értetlenkedett anya. 

- Izgulok. Így nem tudok enni. - legyintettem mire ők bólintottak. Annyira lapos volt a hangulatom. Semmihez nem volt kedvem. Bementem a fürdőszobába és ledobva a ruháim beálltam a forró zuhany alá. A víz égette a bőröm ami nagyon jól esett. Nemsokára kiszálltam és magamra csavartam a törölközöm. Átfésültem hosszú hajam, megmostam a fogam és a szobámba mentem. Magamra kaptam a pizsim és bedőltem az ágyba. Csak a kis lámpám égett és bámultam a posztereim a falon. Tiszta Pink. Imádom. A fali óra csak 9-et mutatott ami nekem még elég korán van, viszont ahhoz fáradt voltam, hogy bármit is csináljak. Sokat forgolódtam, de nem tudtam elaludni. Éreztem, hogy reggelre mosott szar leszek. Fülembe dugtam a fülesem és benyomtam egy kis zenét, hogy hamarabb elaludjak.