14.rész ~ Szállás

Sziasztok Manók! Köszönöm a komikat és megkérném az új olvasóimat, hogy iratkozzanak fel. Ha engedi (nekem nem) ha nektek se, akkor kövessetek bloglovin'on. A szavazat nagyon meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Bent is ennyire szeretitek :) Ja és légyszi írjatok oldalt a chatbe ^^  Ez a rész nagyon hosszú lett volna ezért lerövidítettem mert nem akartam, hogy a 15.rész olyan rövid legyen. Szavazzatok, komizzatok és írjatok a chatbe :) Jó olvasást! 

Mintha üldöztek volna minket, kirohantunk a házból. Mrs.Miller és Adam még bement a szükséges dolgokért amit tényleg nem hagyhattunk itt. Annyira megijedtem, hogy gondolkodni se tudtam. Mi lesz így velünk? Hova megyünk? 

- Jól van gyerekek! Ne pánikoljatok!! - szaladt ki Mrs.Miller nyomában Adammel. 

- Ne pánikoljunk?? - ordított Daisy. - Leégett a fa ház! Szakad az eső, baszott nagy vihar van! Nincs jármű amivel elmehetnénk és nincs is hova mennünk!!! - kiabált magából kikelve. Erre Nate odament és szorosan megölelte a húgát, aki teljesen felháborodott. Pocsék idő volt, a ház a szemünk előtt égett le a cuccainkkal és azt sem tudtuk hová menjünk. A ruháink szét áztak, fáztunk. 

- Ezen az úton elindulunk! - mutatott jobbra Adam. 

- És nem kéne tűzoltókat hívni vagy ilyesmi? - kérdezte Ben felháborodva. 

- A ház az enyém volt. Amúgy is mindjárt leég, az eső pedig eloltja a tüzet. Az a lényeg, hogy meleg helyre kerüljetek. Ide majd holnap kihívom a tűzoltókat. - mondta Mrs.Miller, de a szél felerősödött így alig értetem amit mondott. 

- Nagyon fázok. - motyogtam csak úgy magamnak. Meglepetésemre pár másodperc múlva valaki oldalról átölelt. Niall volt az. Közelségére csak sóhajtottam egyet és hagytam, hogy magához húzzon. Sőt, vissza is öleltem. Vizes, szőke tincseit fújta a szél, bőre vizes volt, ő is vacogott. 

- Sajnálom, hogy nem voltam melletted amikor ez az egész történt! - mondta a fülembe hangosan. Érthető volt, hogy Niall a konyhába húzta meg magát. Aztán eszembe jutott Ben. Ő állt elém és védett meg amikor a fa szétrombolta a fa házat. 

- Mindjárt jövök! - mondtam Niallnek, aki lazán elengedett. A sötétben próbáltam kivenni Ben alakját. Azonnal megtaláltam amikor egy magasabb illető beletúrt vizes hajába. Háttal állt nekem, pár méterre tőlem. Az eső miatt, ruhája rátapadt, ezzel is bizonyítva férfias alakját. Miután kicsorgattam a nyálam odamentem hozzá. Megkocogtattam a vállát mire ő megfordult. Arca fáradtnak tűnt, mégis amikor a sötétbe kivette, hogy én vagyok, valamivel vidámabbnak tűnt. - Köszönöm. - mondtam hálásan. Nem szólt semmit csak lehajolt hozzám, hogy jobban halljon. - Köszönöm! - ismételtem meg magam. 

- Semmiség! - legyintett mosolyogva majd magához húzott és megölelt. A szívem hevesebben vert, ahogy mellkasunk összeért. Állát a fejemen támasztotta miközben párszor megsimogatta a hátam. Kezeim derekára fontam. Egész meghitt pillanat volt, amíg eszembe nem jutott Niall. Leengedtem a kezeim, így jelezve Bennek, hogy megszakítom az ölelésünk. Kicsit szomorkás fejre váltott amikor eltávolodtam tőle. Erre csak játékosan megborzoltam a haját amire felnevetett én pedig visszamentem Niall-höz. 

- Gyerekek indulunk! - intett Adam. Visszamentem Niall mellé, aki egy mosoly kíséretében megfogta a kezem. Annyira örültem, hogy belementem ebbe a legjobb barátságba még akkor is ha többet érzek. Így legalább közelebb tudhatom magamhoz. Azért bánom, hogy nem úgy értelmezte az őszinteségi rohamom, ahogy gondoltam, de ez már nem számít. Szakadó esőbe indultunk el valamerre. Adam ment elől, középen mi, gyerekek, hátul pedig Mrs.Miller. Mindenki álmos volt és eláztunk. Nem valami kellemes viharban. Nagyon fáztam. Eszembe jutottak anyáék, akik úgy látszik még nem tudnak semmiről. Mondjuk Mrs.Miller azt mondta szólt a szülőknek, ha ez így lett volna anyáék már zaklatnának. 

- Jade ne bambulj! Tartanunk kell a tempót Adammel! - rázott meg Niall majd húzni kezdett, hogy felzárkózzunk. 

 Este a sötétben, viharban egy rakás gyerek valamilyen ösvényen megy valamerre. Szuper. Hirtelen dörgött egy nagyot mire én megmarkoltam Niall pólóját. Szegény csurom vizes volt, testére tapadt a ruhája, ahogy a többieknek is. Nem reagált semmit csak még jobban magához ölelt. Nagyon régóta sétáltunk, már elhagytuk az erdőt, valamilyen úton sétáltunk. Féltem, fáztam és haza akartam menni. Az idő érzékem teljesen elvesztettem, pedig megnézhettem volna a telefonom, de ahhoz is nyúzott voltam. Nem tudtam mióta sétáltunk. 

~ 1 óra múlva ~

- Úr isten az egy buszmegálló?? - kiáltott fel Lin mire mindenki forgolódni kezdett. Ilyen időben egy buszmegálló fantasztikus hely. Pár perc múlva én is megláttam a viharban. Erős menedéknek bizonyult mert nem fából készült, teteje is volt. 

- Igen, az!!! - kiabáltam én is és gondolkodás nélkül szaladni kezdtem. A többiek is követtek. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, de rájöttem, hogy így csak elesek ezért lassítottam. Amint beértem a buszmegállóba leroskadtam a fából készült padra. Már vizes volt, de az én ruhám is így nem számított. Mindenki beért és próbáltunk úgy elhelyezkedni, hogy mindenki beférjen. Egymás ölébe ültünk, és néha váltottuk egymást, hogy mindenki pihenhessen egy kicsit. 

- Most hova megyünk? - kérdezte Cody. 

- Ha itt már van egy buszmegálló nem lehetünk messze a várostól. Mullingarben vannak motelek, itt a város szélébe. Jó lenne bejutni egybe. Ha holnap is ilyen idő lesz átmegyünk egy normális hotelba. - ismertette velünk a tervét Mrs.Miller. Lin ölébe fagyoskodtam és próbáltam terelni a gondolataim. Sajnos nem sikerült. Örültem, hogy van valami a fejünk fölött. Ide is beesett az eső, de nem annyira. Még mindig dörgött és villámlott. Számomra már lehetetlennek tűnt, hogy nem betegszünk meg. Ahogy körbenéztem a társaságon, elkapott a sírhatnék. Mindenki álmosnak és meggyötörtnek tűnt. Szerintem anno senki nem volt még ilyen helyzetben. Leégett a ház, ahol meghúztuk volna magunkat, minden cuccunk kárba veszett. Jobb esetbe mindenkinél ott volt a telefonja, ami már lehet elromlott mert elázott. Ennél rosszabb már nem is lehet. - Gyerekek tovább kell mennünk! Elhiszem, hogy álmosak vagytok, de keresnünk kell egy motelt. - hívott minket Mrs.Miller. Komótosan mindenki megmozdult és elindultunk az esős úton. Ahogy a távolba néztem nem láttam mást csak a végtelennek tűnő utat, amin mentünk. Reménytelennek gondoltam, hogy még ma eljutunk bármilyen motelba. Próbáltam pozitívan gondolkodni, de ilyen helyzetbe lehetetlen. Elővettem a telefonom, ami már elázott, de még működött. Még csak 17:53 volt. Először nem is értettem mibe fáradtunk el, aztán rájöttem, hogy eléggé beszívtuk azzal, hogy leégett a fa ház. Haza akartam menni. Azt se tudjuk meddig marad ez a szar idő. Niall nagyon szerencsés. Simán hazamehet, én meg a többiek lehet itt ragadunk. Ha nem járnak a hajók nagyon beszívtuk.
- Min gondolkozol? - lépett mellém Niall. Kicsit megráztam a fejem majd ránéztem. Szőke haja kicsit a szemébe lógott. Nem bírtam ki, hogy ne tűrjem el. Meg is tettem. Ő csak mosolyogva nézte amit csinálok. Egy élmény volt a hajába túrni, de komolyan. Miután eltűrtem loboncát, megláttam gyönyörű szemeit. A pillangóim csapkodtak és, ahogy az arcomat fürkészte éreztem, hogy elvörösödöm. Elvettem a kezem mire ő az arcomhoz nyúlt. Eltűrte egy hosszabb tincsem majd leeresztette a kezét.
- Csak arra gondoltam milyen szerencsés vagy. - mondtam halkan.
- Miért? - húzta össze a szemöldökét.
- Mindjárt Mullingarbe vagyunk. Te pedig itt laksz. - magyaráztam neki.
- Ez igaz. De addig nem megyek haza amíg ti itt vagytok. - mosolygott. Hogy lehet ennyire rendes? Simán leléphetne, de nem teszi. Nem érdekelt, hogy szakad az eső, nem érdekelt, hogy megfagyok. Hozzá akartam bújni. Szorosan megölelni. Magamban már rávettem magam, hogy megölelem.
- Mindjárt ott vagyunk! - kiabált a sor elejéről Adam mire örömünkbe mindenki sikongatni kezdett. Az út kezdett szélesedni, láttam a lámpákat, az alacsonyabb kertes házakat, néhány kocsi járkált az utakon. Nagyon megkönnyebbültem. Szinte mindenki gyorsított a tempón. Percek múlva meg megláttuk a táblát: "Üdvözöljük Mullingar-ben!", ami elég réginek tűnt.
- A város melyik részében vagyunk? - kérdeztem Niall-től.
- Teljesen a végében. Itt nagyon kevesen laknak, nyugis hely. - mondta mosolyogva.
- És te hol laksz? - kérdeztem félve ezt a titkos információt.
- Messze innen. - mondta tömören. Valahogy éreztem, hogy nem akarja elmondani. Nem szóltam semmit csak magam elé meredtem. Hogy is képzeltem, hogy megbizík bennem. A cipőm orrát bámultam amikor nekimentem az előttem állónak.
- Bocsi. - motyogtam.
- Semmi baj. - mosolygott rám Ben.
- Itt vagyunk! - sóhajtott Mrs.Miller. Mind a kis motel felé fordultunk. 4 emeletes volt, több ablakkal erkélyek nélkül. A fal ha jól látom sárga és a nevét nem tudtam elolvasni mert nagyon furcsa betűkkel írták. Egy hosszabb lépcső vezetett a bejárati ajtóig. - Menjünk be! - intett.
- Várjunk! - torpant meg Ben a bejárat felé mire mindenki ránézett. - Nate hol van? - kérdezte. Ijedten forgolódni kezdtünk, de nem láttuk sehol.
- Te jó Isten. - csapott a homlokára Lin.
- Robinson ne szórakozz! Gyere elő! - kiabált Mrs.Miller, de nem történt semmi.
- Nem hinném, hogy ilyen helyzetben ezzel viccelődne! - adtam hangot a gondolataimnak.
- Akkor hol az ördögbe van? - kérdezte mérgesen Mrs.Miller.
- Megyek megkeresem! - mondta Ben azonnal.
- Turner el ne menj! - szólt a tábor vezető. Mrs.Miller elkezdett minket bezavarni a motelba, de többen nem akartak bemenni Nate hiánya miatt. Ben, Matt, Lin és én kint vártunk. Nagyon bírom ezt a szerencsétlen és aggódok érte.
- Bocs a késésért! - jött felénk Nate röhögve. Nem volt semmi baja, sőt egész vidám volt. Azonnal megöleltük egymást. Néha úgy érzem mintha a tesóim lennének.

13.rész ~ Hogyan tovább??

Sziasztok! Először is remélem átfutottátok a kritikát mert a végén van egy kis infó.. Másodszor pedig ebben a részben van 2 Ben-Jade jelenet.. Jó tanács: használjátok a mocskos fantáziátokat mert úgy lehet izgalmasabb és képzeljétek el Bent milyen szexi ^^ Ja és oldalt megint lehet szavazni, szóval szavazzatok és komizzatok sokat!!!! Jó olvasást! 

Ui.: Köszönöm a 14 feliratkozót! <3 

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Csukott szemmel, a szabad kezemmel kotorásztam a párnám alatt. Tapogatóztam egy darabig majd amikor megtaláltam kivettem. Ahogy megnyomtam a középső gombot, az erős fénytől kifolytak a szemeim. Egyből a takaró alá süllyesztettem a készüléket. Megdörzsöltem a szemeim és felültem. Újra megfogtam a telefonom. Anya írt SMS-t. 

Szia Kicsim! Nagyon sajnálom, hogy nem válaszoltam, de a kórházban esti műszakot kapok, nappal meg sürgök-forgok a házban. Apádnak egy időre el kellett mennie munka ügyben, szóval nem tudott válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy az üzeneted nem gondoltad komolyan, csak épp rossz napod volt. Csók: Anya és Apa 

Először nem annyira értettem a dolgot, de visszaolvastam a beszélgetéseinket és utána már mindent értettem. Akkor még haza akartam menni. Visszaírtam neki, ékezet nélkül, ahogy szereti. 

Szia. Tenyleg nem gondoltam komolyan. Vigyazzatok magatokra :) Puszi. 

Miután ezzel végeztem kómásan kimásztam az ágyból. A szobában Lin, Rose és Jane volt rajtam kívül. A tegnap este után érthető, hogy alszunk. A lányok fürdőjéből hangokat hallottam így kimentem a folyosóra, hogy a közös fürdőt használjam.
- Hey! Kicsit hiányos az öltözéked nem gondolod? Bár nekem így is bejössz. - hallottam Ben hangját. Megfordultam és csak akkor láttam, hogy épp jön ki a fiúk szobájából. Bokszerbe és trikóba volt. Jobb kezével beletűrt kócos hajába, ahogy végig nézett rajtam. Nem értettem miért bámul. - Elhagytad a ruháid? - harapott alsó ajkába én pedig magamra néztem. Csak fehérnemű volt rajtam. Visszanéztem Benre aki még mindig mosolyogva bámult. Gyorsan megfordultam majd berohantam a fürdőbe. Magamra csaptam az ajtót és neki dőltem. Miért nincs rajtam pizsama? Egyáltalán ki vette le rólam a vizes ruhákat? Úr isten, mi van ha letaperoltak míg aludtam? Ahhj, kellett nekem elaludnom a csónakba. - Jade nyisd már ki! - röhögött Ben a folyosóról.
- Használom a fürdőt. - motyogtam. Bevillant a szemeim előtt amikor Ben megbámult és elvörösödtem. Olyan ciki volt. Ráadásul nem is tudok kimenni mert itt áll az ajtóba.
- Nekem is kéne! - mondta.
- Van fürdő a szobátokba. - vágtam rá mosolyogva.
- Nektek is. - nevette el magát.
- Alexa használja. - erősködtem tovább.
- A miénket meg Nate. - kontrázott.
- Fürödni akarok!! - érveltem hátha így megérti, hogy a tisztaság fontos.
- Én is.
- Akkor vársz! - rántottam meg a vállam és elléptem az ajtótól. Megfogtam egy széket ami nem tudom, hogy került oda, de most jól jött, és kitámasztottam vele az ajtót.
- Fürödjünk együtt. - javasolta mire idiótán az ajtóra néztem.
- Szeretnéd mi? - röhögtem el magam. Tudtam, hogy csak hülyül.
- Valamikor dumálnunk kéne. - váltott témát könnyedén.
- Mikor? - kérdeztem vissza. Örültem, hogy ilyen jóba lettünk. Szívesen beszélgetek vele mert kedvelem.
- Mondjuk ma délután a folyó mentén kicsit bent az erdőben? - kérdezte. Úgy éreztem mintha már eltervezte volna.
- Oké, de most hadd fürödjek meg! - alkudoztam.
- Reggeli!!! - ordított Mrs.Miller a konyhából én pedig fájdalmasan a homlokomra csaptam. Ennyit a fürdésről.
- Gyere ki! - nevetett Ben.
- Előbb menj le! - mondtam neki és próbáltam nem elnevetni magam. Még egyszer nem fog látni fehérneműben. Ben nem szólt semmit. Lépteket hallottam majd kifújtam a levegőt. Persze hülye nem vagyok, gondoltam, hogy nem ment le. Vártam még egy kicsit. Halkan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Senki nem volt a folyosón. Minden szoba ajtaja csukva volt és lentről hallottam a srácok hangját. Körbenéztem még egyszer majd kimentem. Halkan osontam át a lányok szobájába. Kinyitottam az ajtót és örömmel nyugtáztam, hogy mindenki lent van. Ráérősen kotortam elő magamnak pár ruhát, ugyanis nem voltam éhes. A szekrény mellett öltöztem amikor valaki hátulról megcsikizett.
- Vááá!!! - ordított Ben mire én felsikítottam és ijedtemben akkorát ugrottam, hogy  lefejeltem a szekrény ajtaját. A földre estem és a homlokomhoz szorítottam a kezem. - Basszus Jade! - guggolt le hozzám.
- Baszd meg Ben! - röhögtem el magam. A gatya félig a lábamon lógott így még mindig fehérneműbe égettem magam előtte.
- Ne haragudj! Nagyon fáj? - nézte meg a fejem. Elvettem onnan a kezem, ő pedig megvizsgálta a sérült területet. Kezeivel a fejemet nyomkodta míg szemeit rajtam legeltette.
- Megtennéd, hogy a fejemet nézed és nem a mellem? - kérdeztem tőle kicsit felháborodva és felültem.
- Persze mindjárt. - röhögött mire én is elnevettem magam.
- Hülye pöcs! - csaptam meg a pólómmal nevetve mire ő lányosan felsikított.
- Gyertek le! - nyitott ránk Nate majd összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. - Csajos párna csata nélkülem? - nyüszített lányos hangon.
- Na most már elég! Kifele. - lökdöstem őket az ajtó felé. Miután kizavartam őket, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol ránk vártak.
- Na végre! - mondta mérgesen Mrs.Miller. Nem szóltunk semmit csak összemosolyogtunk. Leültem Lin és Niall közé majd az üres tányéromra néztem. A tábor vezetőnk hülye szokása a közös kajálás. Körbenéztem és az asztalnál láttam, hogy akikkel tegnap este kenuztunk azok eléggé fáradtak. Ahogy néztem őket, rám is ragadt egy kevés és ásítozni kezdtem. Mrs.Miller mindenkinek szedett egy kis tejbegrízt majd ő is leült enni. Épp Mattet fürkésztem amikor a feje önálló életre kelt és beleesett a tányérba. Mindenki röhögni kezdett, Mattnek pedig esze ágában se volt, hogy felemelje a fejét.
- Ennyire éhes vagy? - röhögött Daisy.
- Carter fiam! Kivennéd a fejed a kajából? - förmedt rá Mrs.Miller, de Mat nem mozdult. A mellett ülő Bonnie poénból megfogta a haját és felhúzta a fejét. Aztán elengedte Matt feje pedig újra a tálba borult. Mrs.Miller mellé szaladt és felvitte Mattet az emeletre. - Mi van ezzel a 8 gyerekkel?? - mutatott rajtunk végig. Kemény 5 órát aludtunk így érthető, hogy álmosak vagyunk. Viszont megmagyarázni nem tudtuk.
- Sokáig beszélgettem telefonon az anyukámmal. - magyarázott Ben, de ezt senki nem hinné el neki.
- Az igazat! - sóhajtott Mrs.Miller.
- Na jó. - csapott a combjára Ben. - Tegnap este megpróbáltam befonni Nate haját. - mondta komolyan mire mindenki röhögni kezdett.
- Reménytelen. - legyintett Mrs.Miller és nem is faggatózott tovább. Idővel mindenki felébredt és sokkal vidámabbak lettünk.
- Ugye este nem az egyik fiú vette le rólam a vizes ruhákat? - kérdeztem Lin-től.
- Dehogy. Én voltam. - mosolygott. - A kenuba bealudtál, Ben felhozott én meg bevágtalak az ágyba. - röhögött.
- Jones! Miért dobálja kenyérrel Adisont?? - förmedt Mike-ra Mrs.Miller. - Egyáltalán, hogy kerül hozzád kenyér? - ment oda hozzá és el akarta tőle venni.
- Ne!! Sarah néni kérem ne vegye el!! Imádom a tejbegrízt kenyérrel enni!!! - kiabált Mike mire mind odanéztünk. Mrs.Miller és Mike is rángatta a kenyeret ami nem tartott sokáig és szétszakad. Óriási röhögésben törtünk ki, a tábor vezetőnk pedig kiabált Mike-kal.
- Jól van. - tette le a kenyeret Mrs.Miller. Úgy látszik feladta. - Gyerekek figyeljetek rám!! - tapsolt kettőt mert közben mindenki beszélgetni kezdett. Pár percet várt mire elhallgattunk. - Odakint nagyon nagy vihar van készülőben szóval szeretném ha nem mennétek ki. - folytatta volna, de mindenki felpattant és nappaliba rohantunk, hogy kinézzünk a nagy ablakon. Mrs.Miller persze utánunk jött.

Odakint szakadt az eső és fújt a szél, ami rendesen tépte a fákat.

- Hova lett a Nap? - kérdezte Matt, aki idő közben lejött.
- Takarják a felhők te IQ harcos! - vágta fejbe Rose. Kicsit berezeltem a kinti idő láttán. Mindig is féltem a vihartól.
- Na szóval. - kezdett bele megint Mrs.Miller. - Nem tudom hány embernek rémlik, de ma van az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy még ma muszáj elindulnunk. Ilyen időbe én nem indulok el veletek mert nem akarok balesetet vagy hasonlót. A dublin-i kikötőben szállnánk hajóra, de biztos, hogy nem járnak ilyen időben a kompok. Egyszóval itt ragadtunk. - mondta komolyan mire mi döbbenten néztünk rá. - Amíg nem javul az idő innen nem indulok el veletek. A szülőkkel beszélni fogok nem kell pánikolni. - tette hozzá majd a kandallóhoz ment. Hozott fát és pár perc szerencsétlenkedés után sikerült begyújtania. Mi csak halkan kuncogtunk rajta a háttérbe, de nem segítettünk. Mrs.Miller amint végzett felment az emeletre, mi pedig a nappaliba maradtunk. Odakint hideg volt, erős vihar míg itt melegség és jó társaság. A tűz ropogott és eléggé otthonos hangulatot csinált.
- Ez hülye! - ült le az egyik fotelbe Ben.
- Miért is? - kérdezett rá Niall.
- Mert egyszerűbb lenne most elindulni egy biztonságosabb helyre! - vágta rá Ben nem túl kedvesen. Mindenki elhelyezkedett a nappaliba és csendben üldögéltünk. Niall mellett ültem a kanapén aki bíztatóan fogta a jobb kezem. Olyan nyugodt kisugárzása volt még ebben a helyzetben is. Mosolyogva rám nézett és erősebben szorította a kezem. Kicsit örültem a viharnak. Ha hazamegyünk Niallt talán nem látom többet. Ő itt marad Mullingarben, én pedig visszamegyek Londonba. És lássuk be, nem egy olcsó utazás. Lehet már nem is látjuk egymást. Lehet, hogy elfelejtjük a másikat. Ezekre a gondolatokra sírnom kellett, de itt mindenki előtt inkább visszafogtam magam. Meredten néztem Niallt. Úgy mint a kikötőben. Szőke haja kicsit borzos volt, gyönyörű szemei fogságba ejtettek, fogaira ráfért volna egy fog szabályzó, de így is eszméletlenül édes volt. Ő is az arcomat nézte. Bárcsak a fejébe láthatnék. Vajon mit gondol rólam? Neki is hiányozni fogom a tábor után? Vagy elfelejt?
- Van valakinél deszka? - állt fel Nate mire nekem felcsillant a szemem. Igen, szeretek gördeszkázni. Ez az egyik rejtett képességem.
- Te is deszkázol? - kérdeztem boldogan.
- Ja. Miért te is? - kérdezte komolyan Nate mire bólintottam. A srácokból szinte egyszerre tört ki a röhögés ami nagyon rosszul esett.
- Tudok gördeszkázni! - erősködtem.
- Jaj Jade! Jó a humorod! - borzolta meg a hajamat Matt és tovább nevettek rajtam.
- Ne törődj velük! Én hiszek neked! - sutyorogta Niall mire azonnal kizártam a fiúkat és csak rá figyeltem.
- Tényleg? - csillant fel a szemem mire Ő csak bólintott. Olyan jól esett. Nem röhögött rajtam úgy mint a többiek. Aztán leesett, hogy a telefonom tele vannak képekkel amiket még a londoni barátaim csináltak. Kivettem a mobilom a zsebemből és bementem a galériába. Felálltam majd a röhögő társasághoz mentem. - Tessék! - nyomtam a kezükbe a telefonom, ők pedig azonnal rácuppantak. Ben tartotta a kezébe és mutogatta a többieknek. Nem szóltak semmit csak döbbenten nézegették a képeket.
- Hát ezt nem gondoltam volna! - mondta Nate és visszaadta a telefonom. - Tényleg jó vagy. Bocs, hogy kiröhögtünk. - vigyorgott mire a többiek egyetértően bólintottak.
- Nem baj. - legyintettem.
- Majd egyszer kimehetnénk együtt. - mondta Ben mire mosolyogva bólintottam.
- Csak szerintem van sötét? Kapcsoljunk már lámpát! - állt fel Cody majd a kapcsolóhoz ment. Miután kigyulladtak az égők tényleg világosabb lett. Mindenki becsukta a szemét az erős fény miatt. Ami nem tartott sokáig. Hirtelen dörgött, villámlott majd kialudtak az égők. Senki nem szólt semmit. Kezdett elég kínos és ijesztő lenni ez a csend, amit James egy böfögéssel megtört. Erre mindenki halkan röhögni kezdett. Hirtelen óriásit villámlott,a sötét szobát beborította fénnyel amire mind összerezzentünk. Lin felállt és sétálgatni kezdett. Mi csak halkan beszélgettünk. Niall felállt mellőlem és bement a konyhába. Kicsit hiány érzetem lett, hogy már nem ül mellettem.
- S..Srácok.. - dadogta Lin mire mindenki rá nézett. Az ablaknál állt és remegett.
- Mi az? - pattant fel Ben. Lin válaszolni akart, de hangos reccsenések elnyomták vékony hangját. Értetlenül néztünk körbe. Matt is az ablakhoz rohant.
- Dől a fa!!! - kiabált. Ahogy ezt kimondta megláttuk a nagy fenyőt ami egyenese a ház felé dől. Mindenki bepánikolt és mozgolódni kezdtünk. Hirtelen a fa óriási csapódással ért a házra, aminek azonnal betört a teteje. Lassan és hangosan recsegett a ház, ahogy a fa rádőlt.  Annyira leblokkoltam, hogy mozdulni se mertem. Niall se volt mellettem mert nemrég a konyhába ment. Másodpercek alatt Ben termett mellettem és felkapott a kanapéról. Arrébb lökött és a falhoz nyomott. Teljes testével elém állt és takart engem. Megnyugtatott, ahogy elém állt. Olyan volt mint egy védő pajzs. Félve öleltem körbe a derekát míg ő kezeivel fejem mellett támaszkodott. Féltem kinyitni a szemeim. A fenyő elakard a fenti szobában így lassabban zuhant a padlóra egy hangos csattanás kíséretében. Eső cseppeket éreztem a fejemen így gondoltam, hogy a tetőnek már annyi. Félve kinyitottam a szemem és kinéztem Ben mögül. Csak akkor jött a java. Mivel a fa ház emeletes nem csak a nappalira zuhant hanem szétrombolta az emeletet is. Konkrétan a lányok szobáját. A szobából a bútorok egyesével estek le a nappaliba ami óriási port kavart.
- Ne nyisd ki a szemed! - mondta Ben. Egy pillanatra mégis kinyitottam. Ben arca nagyon közel volt az enyémhez. Orrunk majdnem összeért. Bizsergető érzést váltott ki belőlem, ahogy végig néztem rajta. Teste minden porcikája hozzám ért. Soha nem voltam még ilyen közel egy fiúhoz. Magas alakja felém tornyosult. Ágyékával nyomott a falhoz, amitől éreztem, hogy rák vörös leszek. Kezeit még mindig a fejem mellett támasztotta. Ahogy oldalra pillantottam megláttam kidolgozott karját. Haja az arcába hullott, az ő szemei is csukva voltak és gyorsan vette a levegőt. Elképesztő látványt nyújtott. Egy nagy csattanás visszarántott a valóságba. A szobából az utolsó bútor is lehuzant a nappaliba, még nagyobb por felhőt kavarva. Amikor kinyitottam a szemem Ben egy fél mosollyal fogadott. Amint megbizonyosodtunk róla, hogy ennek az egésznek vége, Ben ellépet előlem. A fenyő szinte belepte a nappalit, a bútorok mind rajta voltak, a por még mindig szállt a levegőben. Tekintetemmel a többieket kerestem. Nem láttam senkit, de másodpercek múlva mindenki előbújt a rejtekhelyéről. Megkönnyebbülve láttam, hogy jól vannak. Mrs.Miller és Adam azonnal lerohantak az emeletről.
- Úr isten! Gyerekek jól vagytok? - kérdezte aggódva a tábor vezetőnk. Senki nem szólt csak némán bólintottunk. Kicsit sokkolt minket ez az egész. Akár meg is halhattunk volna. Pár perc csend után nyöszörgést hallottunk az egyik emeletes ágy alól. Adam odament és felborította, majd kiszedte alóla Mike-ot. Szerencsére kisebb sérülésekkel ő is megúszta.
- Meggyulladt az emeletes ágy!! - sikított Jane mire mindenki a kandalló felé nézett. Az ágy, amit Adam arrébb tett most felégett.

 A tűz nagyon gyorsan terjedt mivel minden fából volt és ijedtében mindenki felsikított. A füst hamar bejárta  házat. Forróság lett, a tűz ropogott és gyorsan falta a bútorokat. A fenyő is égni kezdett, meggyulladt a kanapé és így tovább minden ami fából készült.
- Gyorsan!! Menjetek ki!! - intett Mrs.Miller. Nem akartam itt hagyni a cuccaim, de mivel a lányok szobája a nappaliba kötött ki így gondolom az én táskám is leégett már. Mintha üldöztek volna minket, kirohantunk a házból. Mrs.Miller és Adam még bement a szükséges dolgokért amit tényleg nem hagyhattunk itt. Annyira megijedtem, hogy gondolkodni se tudtam. Mi lesz így velünk? Hova megyünk?

Kritika #1

Meglett a blog első kritikája amit nagyon köszönök BlondieQueen-nek. Nézzetek be hozzá, megéri :) Minden kritikát eltudtok majd olvasni és a végére írni fogok pár sort :D 

K.I.N.É.Z.E.T.
Nos, a fejléccel valahogyan nem szimpatizálok, nem a te hibád, csak nem tetszik. A fejlécben a másodlagos szín a barna, de ezt a blog többi részén nem találtam meg. A két fiú a körökben nem teljesen kör, hanem inkább ovális, ha Gimppel csinálod, akkor közben nyomd a Shift gombot, hogy tényleg szabályos legyen! A chatnél az erős rózsaszín helyett valami természetesebbet keresnék, hiszen csak úgy fog harmonizálni a többi dologgal. A háttér hihetetlenül tetszik. Te szerkesztetted? Erre kérlek, válaszolj nekem valahol :) A lapokat inkább áttenném oldalra, mivel nem futnak végig a fejléc alatt. Tetszik, hogy egy olyan Bloglovin'-os képet tettél ki, amit én készítettem. Hálás vagyok érte! Most néztem meg még alaposabban a modulsávot, és észrevettem, hogy a design-t nem te csináltad, így ehhez inkább hozzá sem szólok. De egy blogarchívumot tegyél ki!

S.Z.E.R.E.P.L.Ő.K.
Jade Parker egy bevállalós, de mégis érzékeny csaj. Ez valahogy megragadja a fantáziámat. Nem tudom, miért, úgy érzem, hogy közel állnak ezek a tulajdonságok a szívemhez. Róla nem is mondanék többet, hiszen egészen jól ki lett találva.
Kate, aki Jade legjobb barátnője hihetetlenül megértő, és segítőkész, ami a legtöbb szereplőre is ugyanígy illik. Kate nem szerepel a blogban sokat.
Ben karaktere egyedi, hiszen egy tipikus csávó. Simán eltudom képzelni, hogy a szereplőid léteznek, hihetetlenül valóságosak.
Az egyetlen gond, az Niall. Én azt a fiút úgy ismerem, hogy a világ legkedvesebb fiúja, és soha nem csalt meg senkit. Nem játszik egy lány érzéseivel, pedig szerintem tudja, hogy Jade szerelmes belé, ő meg magasról tojik rá. Próbálj valami olyasmit vinni bele, hogy Niall közelebb megy Jade-hez...

T.Ö.R.T.É.N.E.T.
Sok táboros sztori van, ezt te is megemlítetted az elején. A történet arról szól, hogy Jade, 16 évesen (ebből következtetve 2010-ben játszódik a történet.) elmegy egy táborba, ahol egy fiú, tisztességes nevén Ben beleszeret a lányba, de most jön a galiba! Jade Niall-be zúg bele, aki le sem tojja az érzékeny csajt. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy éjszaka éjfélre kihívják Jade-et, hogy beszéljenek vele, de Niall hívta volna először, viszont utána megtette ezt Ben is, és bumm! Másnap hatalmas bunyó lesz, amit Niall haverom szív meg. Jade elküldi Bent a jó büdös francba, Niallt pedig ápolja, bókolnak egymásnak, stb. Aztán kiderül, hogy Niall egy orbitális nagy tuskó, és Bonnie karjaiba esedezik. Természetesen Jade kiborul, és elmondja Niall-nek az igazat. Mindeközben hihetetlenül vicces dolgok történnek a többi táborozónál. Egy Felelsz vagy mersz játéknál Niall nutellát nyal le bájos főszereplőnk hasáról, aminek következtében Ben teljesen kiborul, és végül csak Lin tudja megvigasztalni őt, aki a táborban Jade második legjobb barátnője lett. Másnap a fiúk ráveszik a lányokat, hogy menjenek el csónakázni, bár nem értem, hogy a kenut miért hívtad olyan sokszor hajónak, de végül beletörődtem. Niall bébi elmondja a barna hajú karakternek, hogy Bonnie csókolta őt meg, aztán felajánlja, hogy legjobb barátok legyenek. Majd mikor észbe kapnak, hirtelen nem tudják, hol vannak. Kiszállnak a parton, ahol egy medve üldözni kezdi őket, aztán egy házba mennek, ott vannak a többiek, temetőn keresztül mennek a csónakba, aztán elindulnak vissza. Hajnal 3, és Jade is lassan álomba szenderül. Lényegtelen dolgokat kihagytam, így sajnálom. A történeted eddig 12 fejezete ennyiből áll. A fogalmazásmódod egyszerűen nagyon tetszik, bár kissé irreális, hogy egy medve és egy öreg ember ugyanazon a szigeten - vagy akármin - él, és még nem falták fel egymást. A rövidítéseket hanyagold! Ízléstelenné teszik a blogot, és egyszerűen borzalmas azt olvasni, hogy "türcsi"! Kiráz tőle a hideg, tiszta libabőr tőle a kezem. Helyesírási hibád elég sok van. Például rengetegszer használsz ékezetet, vagy egyáltalán nem használsz. Tudod, a Blogger azért húzza alá piros, hullámos vonallal, hogy az ilyeneket elkerüljük. A tippem az lenne, hogy ne legyen komment-határ, mert így ki fognak borulni az olvasóid. Ben egy kicsit többet szerepeljen benne, mert hihetetlenül szimpatikus a srác. A blogodat olvasni fogom, mert izgalmas. Mielőtt publikálod a részt, olvasd át, hogy elkerüld a hibákat, és az értelmetlenséget.
Üdv, BlondieQueen

Hozzáfűzni valóm: 

Ebben a blogban Niall drága annyira vak, hogy nem azt szűrte le amit kellett volna. Igen megkaptam, hogy senki nem így képzelte el Niallt. Gondolom ti se. Amit Jade mondott Niallnek, azt a szőke úgy fogta fel, hogy a lány a barátja akar lenni és nem esett le neki, hogy szerelmes belé. Szóval Niall nem játszik Jade érzéseivel, hanem máshogy értelmezte a dolgot. Ő még mindig kedves és ezentúl nem tojik majd Jade fejére. 

Ami pedig a medvét és az öregembert illeti.. Ők jó barátok ezért nem ette meg a medve a bácsit ^^ Viccen kívül ebbe nem is gondoltam bele. Remélem ti se. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy kicsit ijesztő legyen a sztori. Sajnálom. Nem gondolkodtam előre így nem lett annyira valósághű. De ez már lezárt dolog szóval nem kell tovább törni a fejünket :) 

És egy jó hír... Olvastam, hogy többen bírjátok Bent, aminek bevallom nagyon örülök. Ezentúl többet fog szerepelni. Sőt, ha vége lesz a tábornak ő kerül a képbe.. 

Ui.: Következő rész hétfőn vagy kedden :) 

12. rész ~ A menedék

Halihó! Köszönöm a komikat és be kell vallanom, hogy nagyon örülök, amikor túl lépitek a kommenthatárt :) Miközben ezt a részt írtam kezdtem én is félni mert túlságosan beleéltem magam. Lehet csak én vagyok ilyen, remélem azért tetszeni fog. :) Ja és megkérném Vanesszát és Lilla Herninglt, hogy iratkozzanak fel. A komitoknak nagyon örültem mert eddig nem írtatok csak most ^^ Jó olvasást! 


- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott. Rohant mint az őrült én pedig próbáltam vele lépést tartani. Nem értettem miért szalad csak mentem vele. Hirtelen hangos üvöltést hallottam magunk mögül mire kíváncsian hátra pillantottam. Egy óriási medve futott utánunk. Szemei teljesen feketék voltak, ázott barna bundája volt. Nem emelkedett fel 2 lábra csak simán futott utánunk és morgott. Annyira megijedtem, hogy gyorsabban futottam, de megbotlottam a saját lábamra. Elestem, de Niall szinte azonnal felrántott. A lábam kicsit megrándult. 

- Mi a francot műveltél? - kérdeztem lihegve Niall-től, aki már kezdett fáradni. Nem válaszolt csak megrázta a fejét, utalva rá, hogy nem alkalmas a pillanat. Nem kellett sokáig rohanunk, odaértünk a srácokhoz. 

- Fussatok!! - kiabált rájuk Niall, de az értetlenségtől ők sem mozdultak. 

- Mi van? - kiabált vissza Matt. Nem kell sokat várni meglátták az medvét és szinte azonnal futni kezdtek. Ráadásként Rose még sikított is. Lassan beértük Mattet és Roset is. 

- Hova menjünk? - kérdezte Rose és néha félve hátra pillantott. 

- Mindegy csak messze ettől a vadállattól. - mondta Matt és felkapva a földről egy nagyobb követ a medvéhez vágta, ami azonnal felmordult. 

- Matt te normális vagy?? - kiabáltam rá mérgesen. Hogy lehet ennyi esze? 

- Vágjuk le az utat! - mondta Niall majd egy alig látható ösvényen elfutott. Mind utána futottunk. Vékony ágak csapódtak az arcomba és az eső miatt alig láttam valamit. Kiértünk a kis ösvényről egy nagyobb rétre, amit körül vett az erdő. Sötét volt, szakadt az eső és erősen fújt a szél.

 Hirtelen villámlott és megláttuk egy épületet. Úgy éreztem magam mint valami horror filmben. Kirázott a hideg amikor egy újabb villámláskor jobba látszott a ház. Az oldala omlott, egy-két helyen hiányzott a cserép a tetőről, az emeleti ablakokat csapkodta a szél.

- Menjünk be! - mondta Matt azonnal, de az erős viharban alig hallottam a hangját. 

- Én oda biztos nem teszem be a lábam! - álltam meg határozottan. 

-J ade ne szóra.. - szólt rám Rose, de a medve morgása félbe szakította. Mögöttünk a nagy állat állt pár méterre és vicsorgott ránk. Nem közelített csak ránk förmedt. Niall megragadta a karom és a ház felé rángatott. Nem akartam bemenni, de amint elkezdtünk futni a medve utánunk jött. Amint a házhoz értünk Niall és Matt elkezdte verni a hatalmas ajtót ami zárva volt. Egyre erősebben vertük azt amikor bentről hangokat hallottunk. 

- Van odabent valaki! - kiáltottam fel ijedtemben. A tudat, hogy ebbe a kosz fészekbe van valaki és ide kell bemennünk a medve elől ami lassan jött felénk, borzasztó volt. 

- Jade?? - hallottam bentről egy ismerős hangot. 

- Úr isten Ben te vagy az?? - csapkodtam az ajtót és örömömben elöntött a sírás. A házból kisebb csörömpölés jött majd az ajtó kitárult. Megláttam Bent, Lint, Natet és Janet. Nem tudom miért, de azonnal Ben nyakába ugrottam, a derekára fontam a lábaim, a nyakába kapaszkodtam, arcomat pedig a vállába fúrtam. Kezeivel kicsit bizonytalanul, de megfogta a fenekem, hogy megtartson. Nem zavart. Örültem, hogy látom. 

- Gyorsan! - kiabált Nate és becsapta az ajtót mert ő is meglátta a medvét. Elé toltak pár bútort majd kifulladva neki dőltek. Lassan megnyugodtam és leszálltam Ben nyakából. Körbenéztem a srácokon és láttam, hogy ők is jól eláztak. 

- Menjünk beljebb! - mondta Lin. 

- Jade be se akart jönni. - mondta Niall kicsit kifáradva. 

- Hogy kerültetek ide? - kérdeztem kíváncsian és leültem a földre. Megakartam nézni a házat, de annyira ijesztő volt, hogy nem mertem. Jobb ha csak a srácokra figyelek. 

- Amikor eveztünk egy idő után észrevettük, hogy nem vagytok ott. - kezdett bele Lin. - Annyira sötét volt, hogy alig láttunk valamit és nem tudtuk merre menjünk. Csak a partra tudtunk jönni. Közben szakadni kezdett az eső. Mi viszont a másik oldalon álltunk meg. Sokat sétáltunk az esőbe aztán megláttuk ezt a "házat" és a temetőn át bejöttünk. 

- Itt van temető? - kérdezte félve Rose mire a másik csapat bólintott. 

- Muszáj csinálnunk valamit. Nem maradhatunk itt éjszakára! Ki tudja mi van ebbe a házba. - mondtam komolyan. Igazából a félelem beszélt belőlem. Ezen a helyen egy pillanatra se tudnám lehunyni a szemem. Amíg a srácok gondolkodtak én körbenéztem a házban. Egyedül Rose telefonja világította. az is csak annyi fényt adott, hogy lássam a többiek arcát.
- Amúgy Niall. - szólt neki Rose. - Hogy szedted össze azt a medvét?
- Hát amikor leléptem, hogy keressek valami menedéket, találtam egy barlangot. - kezdte mesélni mire mindenki közelebb ült. - Sötét volt és biztonságosnak tűnt. Bementem és eldobtam egy követ. Akkor felébredt a medve és meglátott. Eléggé megijedtem ezért elfutottam. - magyarázta.
- Szent szar. - temettem el az arcom. Olyan szerencsétlenek vagyunk.

- Fél 2 van. - mondta Jane. 

- Reggel ha világos lesz elindulunk. - mondta Nate. 

- Én nem maradok itt reggelig. - vágtam rá azonnal. Mivel nem láttam az épületet belülről még jobban féltem. Bármi lehet a falon, a földön vagy a plafonon. Talán patkányok bújnak meg a bútorok mögött. Vagy valami hulla van itt, esetleg szellemek. Na jó, ez már túlzás, de ilyen helyzetekbe mindig hülyeségekre gondolok. 

- És mégis hova akarsz menni? - kérdezte Matt. 

- Nem tudom csak el innen. - húztam fel a lábaim majd átkaroltam azokat. 

- Tényleg nem mehetünk máshova. - értett egyet Ben. 

- És itt akarsz aludni? Ki tudja mi a franc van itt! - háborodott fel Lin. Kisebb szócsata alakult, hogy hova menjünk és mit csinálunk. Lassan kiveszekedtek magukat és rájöttek, hogy ezzel nem jutunk előbbre. 

- Ugye tudjátok, hogy ha ezt Mrs.Miller megtudja nekünk végünk? - kérdezte Niall mire mindenki kisebb sokkot kapott. Haza küldhet minket? Vagy megint büntetést kapunk? 

- Vissza kell mennünk! - állt fel Jane. Ha itt maradunk tuti nem alszok semmit. Pláne ha nem érünk vissza időbe és Mrs.Miller észrevesz minket. 

- Hajóval? - kérdezte Ben. Erre többen is felálltak, jelezve, hogy az ötlet elfogadható.
- Ha kell hajóval, de itt nem maradok tovább! - álltam fel én is.
- Oké. - egyeztek bele a többiek is. Miután leesett, hogy megint az erdőn át kell mennünk kicsit berezeltem.
- Kinézek. - ment az ajtóhoz Ben és eltolta a nagy szekrényt. Kinyitotta a nagy ajtót és kidugta rajta a fejét. Pár másodperc múlva becsukta. - A medve ott alszik az egyik fa tövében. - sóhajtott. - Viszont elállt az eső. - erőltetett egy mosolyt.
- A ti csónakotok melyik oldalon van? - kérdeztem még gondolkodva.
- Arra. - mutatott Nate a másik irányba.
- A mienk meg arra. - mutatott a medvés rész felé Niall.
- Megint nem fogunk elkeveredni az biztos. Egy csónakkal megyünk. - szögezte le Lin.
- Egy hajó maximum 6 embert bír el. - magyarázott Nate. - És nyolcan vagyunk. - tette hozzá.
- Senkit nem hagyunk itt. Akkor is együtt megyünk. - erősködött Lin.
- És ha elsüllyedünk? Vagy felborulunk? - kérdezhetett Matt kicsit felháborodva.
- Képes lennél itt hagyni 2 barátodat ezen a szörnyű helyen? - förmedt rá Lin mire Matt megrázta a fejét.
- Jól van ne öljétek egymást!! - állt közéjük Ben. - Elől, halkan kimegyünk és a mi hajónkkal visszamegyünk. - mondta az ötletét. Senki nem szólt csak bólintottunk. Ben és Nate eltolták a többi bútort az ajtó elől majd lassan kimentünk. A medve valóban ott volt, ezért halkan csuktuk be az ajtót. A ház sarkánál fordultunk be és mentünk a fal mentén hátra. Hirtelen csörömpölést hallottam majd Niall megfogta a kezem és arrébb húzott. Egy tető cserép esett a földre és azonnal széttört.
- Köszi. - sutyorogtam neki mire mosolyogva bólintott. Elengedte a kezem és tovább mentünk liba sorba. A sor eleje megállt.
- Itt lesz a temető. Ha ezen átmentünk egyenes út vezet a csónakig. - mondta Ben. Nagyon nyeltem amikor megláttam a csúcsos kerítést, ami elválasztotta a házat és a temetőt. Nate kinyitotta a kiskaput, ami nyikorogva csapódott a kerítéshez.

 Halkan lépkedtünk a sírok között. Kíváncsian fürkésztem a táblákon lévő szöveget, de nem tudtam elolvasni. Néhányat már beborította egy növény, voltak amik fából készültek. A sírok tövében lévő virágok meghaltak. Látszik, hogy egy ideje nem gondozták őket. Néha ráléptem egy ágra ami reccsent alattam, de azon kivül zavaró csend volt körülöttünk.
- Ti meg kik vagytok?? Mit kerestetek a házamban?? - hallottunk egy rekedt hangot mellőlünk. Az egyik sírra egy idős ember támaszkodott. Haja már ősz volt, arca ráncos, szemeivel meredten bámult minket. Alacsony volt, háta púpos volt ahogy előre görnyedt, vékony botjára támaszkodott és remegett. Megállt bennem az ütő amikor egy lépést tett felénk. Senki nem mert szólni. Mozdulni se mertünk. Annyira megijedtem, hogy földbe gyökerezett a lábam. Még közelebb jött, engem pedig a sírás kerülgetett. A srácokkal szinte egyszerre sikítottunk fel és rohanni kezdtünk. Meg se álltunk a partig, az utat félelmünkben végig ordítottuk. A vénemberé volt a ház, a temető.. Talán végig figyelt minket?? Úr isten, de jó, hogy nem maradtunk ott. Ki tudja mit művelt volna velünk. Lehet valami varázsló. Jesszus milyen hülyeségeket gondolok. Megráztam a fejem és a srácokra néztem. Kicsit kifulladva, de még mindig futottak. Arcukra fagyott az a félelem amit akkor éreztünk amikor megláttuk az öreget.
-Itt vagyunk. - állt meg Nate és a térdére támaszkodott. Mindenki megállt és kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni.
- Ki a faszom volt ez?? - kérdezte lihegve Ben. Senki nem tudta a választ.
- Akkor erre gondolt Mrs.Miller. - mondta Lin.
- Tök mindegy. Húzzunk a francba!! - vágta rá Niall. Ben és Nate megfogták az evezőket és besegítettek mindenkit a hajóba. Elég szűkösen voltunk és amikor az utolsó ember is beszállt, kicsit süllyedt a hajó, de még a víz tetején voltunk.
- Hát ez így necces lesz. - sóhajtott Jane. Nate és Ben alig bírták elindítani a hajót. A kezünkkel is besegítettünk, ellöktük magunkat a parttól. Olyan jó érzés fogott el amikor méterekkel arrébb jutottunk ettől a borzalmas helytől. A csónakba 3 pad volt, így elég hülyén ültünk. A hajó nagyon lassan ment, elől a 2 fiú alig bírta mert álmosak voltak ezért néha leváltották egymást.
- 3 óra! - szólalt meg hátulról Rose. Erre csak sóhajtottam. Fáztam mert a ruhám még nem szárad meg, és álmos is voltam. Erőtlenül Nate vállára hajtottam a fejem. Épp mellettem ült, mert Matt leváltotta. Nem bírtam sokáig, a szemeim szinte maguktól lecsukódtak majd másodpercek múlva elnyomott az álom. 

11.rész ~ A túlsó parton

Halihó! Le írhatatlanul örülök a 7 kominak :) Imádlak titeket <3 Sajnos ez a rész nem lett a legjobb. Kicsit fáradt vagyok és úgy érzem összecsaptam. Remélem azért mindenkinek tetszik majd. Komizzatok és aki eddig nem tette meg az iratkozzon fel!!! Jó olvasást! 


- Niall hol a francba vagyunk? - kérdezte idegesen mire mind a négyen forgolódni kezdtünk. A táj egyáltalán nem volt ismerős. És ami a legjobba aggasztott, hogy nem láttam a másik csónakot. Teljesen lefagytam. Semmit nem láttam. Niall és Matt megállította a hajót. Csendben ültünk és reménykedtünk, hogy meghalljuk a többieket. 

- Nem hallok semmit. - mondtam halkan. A sírás határán voltam. Elvesztünk. Nem láttam a másik hajót, nem láttam a fa házat, nem láttam a mellettem ülő Niallt se. 

- Jól van. Nyugi. Visszamegyünk! - vette a kezébe a dolgot Niall. 

- És mégis, hogy? Te látsz valamit? Segg sötét van. - kiabált Rose magából kikelve. Szavai vizhangoztak. Ő is félt.

- Evezzünk egy kicsit. - javasolta Matt mire Niall is megfogta a lapátot. A csónak lassan elindult. Ahogy haladtunk az áramlattal közelebb kerültünk a Holdhoz így megláttuk egymást. A hajó ismét megállt és mindenki forgolódni kezdett. 

- Ismerős valami? - kérdezte Rose halkan. Tekintetemmel a fa házat kerestem, de hiába. 

- Ha ott a túlsó part - mutatott jobbra Niall. - akkor ott kéne lennie a fa háznak! - mutatott balra. Mindenki követte Niall kezét. Tényleg nem láttuk a fa házat. Sőt partot se láttunk, csak a vizet. Semmi szárazföld nem volt ott. 

- Akkor miért nincs ott? - kérdeztem hisztérikusan. 

- Nyugi nem lesz semmi baj. - mondta Niall. Abban a pillanatban megdörrent az ég és szemerkélni kezdett az eső. 

- Ezt nem hiszem el! - csapott a combjára Rose. Senki nem volt meleg ruha, mert amikor elindultunk még jó idő volt. Először csak szemerkélt majd egyre erősödött. 

- Fázok! - motyogta Matt. Szinte mindannyian vacogtunk. A rövid gatya és a póló nem valami előnyös ilyen időben. Dörzsöltem a bőröm, hogy valamennyire melegen tartsam magam bár ez lehetetlennek bizonyult. Percek alatt eláztunk.

ZENE csak az élvezet kedvéért. Ha vége indítsátok újra.

 Az eső egyre jobban esett, dörögni kezdett az ég, a szél is fújt. A Hold volt az egyetlen fényforrásunk. Néha villámlott egyett amitől mind összerezzentünk.
- Hova menjünk? - kérdeztem vacogva. Hajam a bőrömhöz tapadt, úgy éreztem magam mint aki hatszor megfürdött.
- Vissza a fa házba! - vágta rá Rose. 

- Hogyan? Azt se tudjuk honnan jöttünk! - horkant fel Matt. Akkor azt kívántam bárcsak itt lenne Ben. Vagy Nate. Ők idősebbek is. Nem értem az egyikük miért nem jött velünk. Amíg a többiek veszekedtek megpróbáltam felállni a hajóba. Pár perc próbálkozás után sikerült is.
- BEN!!! - ordítottam el magam mire a többiek elhallgattak. Nem szóltak rám. - LIN!! - kiabáltam tovább. Vártunk, de nem történt semmi. Elöntött a sírás, hogy talán már vissza se jutunk. Szomorúan ültem a padra.
-Kinél van telefon? - kérdezte hirtelen Matt. Óriási kő esett le a szívemről amikor Rose elővette a mobilját. Fölé hajolt, hogy ne ázzon el a készülék, majd kihangosítva felhívta Bent. Síri csendben vártunk, hogy mikor szól bele.
- Nem áll rendelkezésére elegendő összeg.. - kezdte a nő a telefonból mire Rose kinyomta. Egy sóhajtással elintéztük, hogy a telefonja használhatatlan.
- Matt? - kérdeztem halkan mire ő megrázta a fejét. Niall is így reagált. Senki másnál nem volt telefon. Mondjuk ez nem is csoda hiszen éjfélkor keltettek fel. Arról nem is beszélve, hogy a pizsim egy vékony rövid gatya pólóval.
- Menjünk arra! - mutatott Rose valamerre.
- És ha még jobban eltávolodunk a fa háztól? - kérdezte Niall. Erre egyetértően bólintottunk.
- Srácok, megfagyok. - vacogtam mire Niall mellém ült és szorosan átkarolt. Máris jobban éreztem magam. Fogalma nem volt, hogy nekem sokkal többet jelentett az ölelése. Simogatta a karom. A pillangóim felébredtek és éreztem, hogy még a hidegben is elvörösödöm. Nem mintha nem élveztem volna a helyzetet, de muszáj volt tennünk valamit. - Csináljunk valamit! Nem maradhatunk itt! Megfázunk! - motyogtam.
- A túlsó partra kell mennünk! - mondta Matt komolyan.
- Basszus tényleg. Hát a többiek is odamennek. Találkozhatunk. - lendült bele Niall is. Mindannyian a másik oldalra néztünk. Az ágak lombját tépte a szél és sötét volt. Hát borzongató látványt nyújtott.
- Höhö én oda biztos nem megyek! - pattant fel Rose mire megbillent a hajó és mindenki felsikított. Hangunkat elnyelte a vihar.
- Van jobb ötleted? - kérdezte Matt.
- És ha vadállatok vannak? Ha eltévedünk? Ha meghalunk? - kiabált Rose.
- Szedd már össze magad nem vagy egyedül!! - kiabált Matt is.
- Elég legyen már! - ordítottam el magam és is. Újra csend lett. Bevallom én se akartam odamenni, de tényleg csak ott láthatjuk a srácokat. Kicsit megrémisztett amit Rose mondott. Vadállatok? Erre a gondolatra kirázott a hideg.
- Jade mondd, hogy neked több eszed van. - nézett rám Rose.
- Nincs más megoldás. Ha tovább megyünk talán jobban eltévedünk. - erősködtem mire ő felsóhajtott. Niall és Matt megfogták az evezőket és a túlsó part felé vettük az irányt. Az evezők csobogtak a vízben, csak a Hold világított, az eső és a szél egyre erősödött. A tudat, hogy a másik oldalon bármi lehet, nagyon megrémisztett. Sajnos túl gyorsan odaértünk. Matt és Niall az evező segítségével megállították a hajót, ami kisebb csapódással ért a parthoz. Mielőtt kiszállsztam volna jobban megnéztem a tájat. A másik oldalról, ahol a faház van, egyáltalán nem így néz ki. Nappal olyan mint egy nyugodt erdő.

 Éjszaka sokkal ijesztőbb. Nem tagadom, hogy a látványtól megijedtem. Inkább maradtam volna a csónakban, de nem akartam megbetegedni. A fák alatt remélhetőleg nem esik ennyire. Erőt vettem magamon és felálltam. A hajó kicsit megbillent, de Niall azonnal elkapta a könyököm.
- Nem akarok kiszállni! - ült le Rose.
- Ne csináld! Nem ázhatunk meg, a végén még betegek leszünk. Itt kicsit meghúzhatjuk magunkat. Sőt, talán még a többiekkel is találkozunk. - nyugtatta Matt. Mindenki kiszállt a hajóból majd megálltunk az erdővel szemben.
- Félek! - motyogtam mire Niall összekulcsolta az ujjainkat és rám mosolygott. Nem tudja nekem ez mennyit jelent. Nem tudja, hogy mást érzek és, többet akarok. Még mindig esett az eső, dörgött és villámlott.
- Az alatt a nagy fa alatt nem ázunk meg annyira! - mutatott egy nagy fára Matt.
- Ilyen időben egy fa alá akarsz menni? Te nem vagy normális! - horkant fel Rose. Ezek ketten mindig ölik egymást. Niall és én nem szóltunk semmit csak egyre beljebb indultunk. Ködösödni kezdett minden, bagoly huhogás járta be az erdőt. Amikor ilyen ijesztő helyen vagyok szinte minden baromságot beképzelek magamnak.
- Váljunk szét! - javasolta Matt.
- Neked egyre hülyébb ötleteid vannak! - csúszott ki a számon. - Matt azért néha használd az eszed!
- Már ha van. - forgatta a szemét Rose és kicsavart egy adag esővizet a hajából.
- Előre megyek. Maradjatok itt! - mondta Niall mire megszorítottam a kezét. Hogy juthat ilyen az eszébe? Együtt kell maradnunk és kész!
- Nem! - szóltam rá és nem engedtem el a kezét.
- Csak körbe nézek! - mondta és eresztett egy bíztató mosolyt, mire én hülye elengedtem a kezét. Niall elindult a kis ösvényen mi hárman pedig ott maradtunk.
- Haza akarok menni! - taposta a földet Rose. Mondtam volna valami nyugtató szöveget, de mit lehet ilyenkor tenni? Nem tudtam mondani semmit mert én is féltem. Niall hosszú percek múlva se jött vissza. Kezdtem érte aggódni.
- Utána megyek! - néztem Mattre és Rosera.
- Jade várj.. - nyúlt a kezem után Matt, de nem kapta el. Elkezdtem futni, abba az irányba amerre Niall ment. Nem néztem oldalra mert féltem, hogy elesek vagy beképzelek magamnak valamit.  Csak előre figyeltem. Félve hátra pillantottam és láttam, hogy nem járok messze a srácoktól. Mire előre néztem Niallt láttam magam felé futni. Arca ijedt volt, a levegőt gyorsan kapkodta. Zavartan álltam meg.
- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott. 

10.rész ~ Boyfriend

Sziasztok! Oldalt lehet olvasni, hogy a komment határ 4 hozzászólás. Elvégre 12-en vagytok szóval igazán jól esne az a 4 komi *-* Remélem ez a rész is tetszeni fog. Komizzatok!!!! Jó olvasást! 

- Mit szólnátok egy éjszakai hajókázáshoz? - csapta össze a tenyerét Matt mire Ben tarkón vágta. Ezzel utalva rá, hogy halkabban ismertesse a tervet. Ami nem annyira tetszett. A fiúk persze egyből belementek, gondolom ők már tudtak róla. Mi lányok viszont tovább gondolkodtunk. 

- Ne legyetek már beszariak! - piszkált minket Nate. 

- Menjünk át a fürdőbe, itt felkeltjük a többieket! - javasolta Lin majd elindult a fürdőbe. Halkan osontunk be majd bepréseltük magunkat. Nate és Matt röhögve beültek a kádba, Ben annak a szélén foglalt helyet, Rose a WC-re ült, az ölébe Jane, én pedig álltam Linnel a tükörnél. 

- Merre mennénk? - kérdeztem és összefontam magam előtt a karjaim. 

- A másik oldalra. - rántott vállat Matt. 

- Mrs.Miller világosan megmondta, hogy nem mehetünk a túlsó partra!! - vágott közbe Lin. Ezt szeretem benne. Tudja mikor kell komolynak lenni. Erre a fiúk felháborodva magyarázni kezdtek, hogy nincs ott semmi, amitől tartani kéne.

- Gyertek már! - állt fel Ben. Sajnos olyan szűkösen voltunk, hogy kénytelen volt hozzám simulni, ami kicsit kellemetlen volt. Ben biccentett és elindult az ajtó felé. Bíztam benne így én is kiindultam. 

- Jade ne menj!! - fogta meg a kezem Lin. 

- Miért mi van ott? - kérdeztem kicsit parázva mert elég komoly volt. 

- Én se tudom. Nem mehetünk oda és kész! - erősködött tovább. 

- Ennyi! Nem lett megmondva, hogy mi a franc van ott. Na húzzunk! - pattant ki a kádból Nate. 

- És mégis hol megyünk ki? - kérdezte Rose. 

- Az ajtón. Hol máshol? - kérdezett vissza Jane. 

- Akkor észreveszek minket. Az ablakon megyünk ki. - döntötte el Ben és kiment a fürdőből. Mindannyian utána mentünk és visszatértünk a fiúk szobájába. 

- És mégis, hogy akartok kimászni? - tette csípőre a kezeit Lin. Nagyon nem akarta, hogy elmenjünk. - Elárulnám, hogy 6 méter magasan vagyunk.

- Hozzatok lepedőket! - mondta Niall majd elindult az egyik szekrény felé és kivett 2 lepedőt. Ben és Nate az ágyakról szedték le majd csomózni kezdték őket. 

- Ezt nem hiszem el! - dörzsölte a homlokát Lin. 

- Jössz? - kérdeztem halvány mosollyal. 

- Nem hagyhatom, hogy ennyi hülye menjen át a túlsó partra. Persze, hogy megyek. - vigyorgott ő is. Mi is csatlakoztunk és elkezdtük összecsomózni a lepedőket. 

- Na ez még hosszú is lett. - vigyorgott Matt elégedetten. 

- Matt jársz te matek órákra? - kérdeztem nevetést visszafojtva. 

- Hát néhány órára beszoktam menni. - tanakodott. - De miért? 

- Mert ez itt közel sincs 6 méter. - mutattam a lepedőkre. - Inkább csak 4. - mondtam mire a többiek is halkan kuncogni kezdtek. 

- Nem baj. Lemegyek elsőnek és elkapok mindenkit. - mondta Ben. - Kivéve a fiúkat. - tette hozzá. Mindenki bólintott majd az ablakhoz mentünk.  Niall megfogta az ágyát és felénk húzta. A lábához kötöttük a lepedőket majd Niall kidobta az ablakon. Ben a párkányra ült, megfogta a lepedőket és leereszkedett. Mindenki kidugta a fejét az ablakon és figyeltük őt. Néha felszisszentünk amikor az ágy közelebb jött az ablakhoz, Ben súlya miatt. Lassan földet ért mire mindannyian megkönnyebbültünk. Egyesével kezdtek lemászni a srácok én pedig folyton előre engedtem őket.
- Jade hol van? - hallottam lentről Niall hangját mire kihajoltam.
- Gyere! - mosolygott Ben és felém emelte 2 kezét. Óvatosan kimásztam az ablakon. Kapaszkodtam, ahogy csak tudtam, de még így is remegtem. A kezeim már fájni kezdtek és éreztem, hogy elfáradtam. Nem tudom mi ütött belém, de elengedtem a lepedőket. Elkezdtem lefele zuhanni. Hallottam, ahogy odalent mindenki halkan kiabál. Igazából azért engedtem el mert tudtam, hogy Ben elkap majd. Így is lett. Pár másodperc múlva erős karjaiba estem esküvői pózba.
- Köszi. - mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakánál.
- Bolond. És ha nem kaplak el? - kérdezte és míg arcomat fürkészte az alsó ajkába harapott.
- Te nem olyan vagy. - ráztam meg a fejem mire ő eresztett egy fél oldalas mosolyt.
- Khm, khm. - köhintett Rose mire mindketten odanéztünk. Ben vette a lapot és letett a földre. A srácokkal megkerültük a fa házat így a partra értünk.
- Hogy osztjuk el a hajókat? - kérdezte Matt teljesen felpörögve.
- 2 hajóba beférünk. Ebbe megyek én, Jane, Ben és Lin. - mondta Nate. - A másikba Jade, Rose, Matt és Niall. - zárta le majd elkezdte kikötözni a hajójukat. A miénket Matt vette kezelésbe. Aztán beült hátra, mellette Rose foglalt helyet, Niall elől ült, nekem pedig nem marad máshol hely, csak mellette. A kezét nyújtotta amikor látta, hogy nem merek belépni. Gondolkodás nélkül megfogtam és hagytam, hogy behúzzon. Közben megfogta a derekam, hogy biztonságosan leüljek. Kirázott a hideg amikor hozzám ért. Legyen az a keze vagy a nyelve, rám ilyen hatással van. Benék már elkezdtek evezni amikor Matt és Niall észbe kapott.
- Tempó srácok. - fordult hátra Ben, a 2 fiú pedig azonnal evezni kezdett. Szinte semmit nem láttam mert nagyon sötét volt. A Hold bevilágított mindent. Csak a víz csobogását hallottam, ahogy beleérnek az evezők.
- Tudod Jade.. - kezdte Niall mire azonnal rá figyeltem. - Gondolkodtam azon amit mondtál. - szívem majd' kiugrott a helyéről. Niall csak evezett, de közben végig engem nézett. Kék szemei nem eresztettek. - Tudom bunkó voltam, hogy nem mondtam semmit csak olyan váratlanul ért az amit mondtál, hogy lefagytam. Én tényleg bírlak téged. Igazából azért nem kerestem a társaságod mert úgy láttam inkább Ben az, aki szimpatikus számodra. De ezek szerint tévedtem. És sajnálom. Amúgy ha kíváncsi vagy rá, Bonnie csókolt meg engem. És az nem jelentett nekem semmit. - suttogta lassan. Óriási kő esett le a szívemről. Nem jelentett neki semmit. Akkor délután is erről beszéltek. Tehát még van esélyem. Ha nem hajóba lettünk volna a nyakába ugrottam volna.
- És mire jutottál? - kérdeztem halkan. Ő csak sóhajtott egyet majd ismét rám nézett.
- Lehetek a barátod? - kérdezte mire a szívem majd kiugrott. Szeret engem. Mégse volt hiába, hogy elmondtam az érzéseimet. A boldogságtól majdnem kicsattantam és zavaromban az egyik tincsemet csavargattam. Egy hang nem jött belőlem.
- N..Niall én.. - dadogtam idegesen. Zavaromba a hajamba túrtam és próbáltam kerülni a tekintetét mert éreztem, hogy elvörösödik az arcom. Hirtelen megláttam a kisujját mire felemeltem a fejem. Ő elém tartotta azt majd szólásra nyitotta a száját.
- Legjobb barátok? - kérdezte halkan egy mosollyal. A szívem szakadt meg. Csak barátok! Nem akar többet. Nem akar tőlem semmit. Csak a haver akar lenni. Semmi más. Majdnem elhittem neki. Ha nem szól közbe talán megcsókolom és egyben le is égetem magam. Mekkora egy szerencsétlen vagyok. Niall még mindig kíváncsian nézett rám, várva a válaszom. Nem látta az arcomon mennyire meggyötört ez az egész. Megráztam a fejem és próbáltam összeszedni magam. Ha ezt az egészet elutasítom talán még a legjobb barátja sem lehetek. De ha bele megyek még lehet belőle valami. Emeltem a kisujjam, hogy összekulcsoljam Niall-éval, de Matt közbe szólt.
- Niall hol a francba vagyunk? - kérdezte idegesen mire mind a négyen forgolódni kezdtünk. A táj egyáltalán nem volt ismerős. És ami a legjobba aggasztott, hogy nem láttam a másik csónakot. 

9.rész ~ Hülye ötlet..

Halihó! 12 feliratkozó és 6 komment!!! Valaki kapjon el! Köszönöm, imádlak titeket :) Bocsi a késéssel, csak a másik blogomba is írnom kellett. Komizzatok és aki eddig nem tette meg iratkozzon fel!!! Jó olvasást! 

ZENE
nem muszáj elindítani csak ezt hallgattam amikor írtam :)

- Jade! - abban a pillanatban azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld. - Hajrá Niall! - biccentett.
- Nem vállalom! - szóltam közbe.
- Ezt csak Niall mondhatja. Te nem! - mondta Jane. - Feküdj! - parancsolt rám. Lin biztatóan bólintott és azt tátogta, hogy ez csak egy játék. Ja játék, elég gusztustalan, de mindegy. Vettem egy mély levegőt majd lefeküdtem. Nem lesz baj. Kibírom. Niall mellém ért és rám mosolygott. Váááá rám mosolygott. Akkor, ott úgy voltam, hogy leszarom az egészet. Tehát nem haragszik. A boldogságtól majd szét robbantam. Aztán Niall megfogta a pólóm alját és felgyűrte. Már attól kirázott a higed, ahogy keze a hasamhoz ért. Pillangók kezdtek repkedni a hasamba és éreztem, ahogy elvörösödöm. Ha nem is haragszik ez akkor is rohadt ciki. Niall lecsavarta az üveg tetejét majd belemártotta 2 ujját. A többiek csendben figyeltek, Rose pedig videózott. Niall elkente a hasamon a nutellát, lenyalta 2 ujját majd kezeivel megtámaszkodott mellettem.
- Mehet? - kérdezte halkan. Elöntötte a pír az arcom. Aprót bólintottam mire ő megnyalta a száját. A nyelve vészesen közel járt a hasamhoz és ott voltam, hogy ha járnánk simán letámadnám. De nem tehettem.

~ Ben szemszöge ~

Éreztem, ahogy Nate megszorítja a vállam. Mindketten tudtuk, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Nem tudom, hogy miért ezt a feladatot adta Niallnek. Sőt, ennek a kis pöcsnek nem is kéne játszania. Niall megnyalta a száját majd Jade szemébe nézett. Ha Jadenek nem lenne ennyire fontos ez a szőke már rég szétvertem volna. Niall kinyújtotta a nyelvét majd megnyalta Jade hasát. Kirázott a hideg amikor láttam mennyire élvezi. Annyira féltékeny voltam rá. Az első pillanattól kezdve figyeltem Jadet. De Ő csak Niall után fut, aki nem foglalkozik vele. Én meg maradok a barát, aki jót akar neki. Jade csukott szemmel gyorsan vette a levegőt, míg az ír srác érzéssel "nyalogatta" a hasát. Undóritó. Szívem szerint felrúgtam volna a francba. 

- A kurva életbe! - adtam hangot érzéseimnek majd felpattanva kirohantam és rájuk csaptam az ajtót. Leszaladtam a lépcsőn és kimentem a fa házból. Nem törődtem a többiekkel akik megbámultak mert nem értettek semmit. Kint járkáltam a parton és idegesen a hajamba turkáltam. Miért Niall? Miért ő kell Neki? Basszus taknyos 16 éves ír srác. Ezt nem hiszem el. Idegesen felkaptam a földről egy kisebb ágat és mérgesen eldobtam. Tombolni volt kedvem. Miután a parton szétbarmoltam mindent még elrúgtam egy kavicsot majd leültem a kis mólóra. Lábam épp, hogy nem ért bele a vízbe. Hajam az arcomba lógott, nem is akartam eltűrni. Éreztem, ahogy pár könnycsepp folyni kezd az arcomon. Nem töröltem le őket, úgyis egyedül voltam. Mindennél jobban szerettem volna ha Jade utánam jön és megvigasztal. 

- Mi van veled? - ült le mellém Nate. Fiúkkal az ilyet nem lehet megbeszélni. 

- Semmi. - morogtam erőtlenül. 

- Te sírsz? - döbbent le. Nem válaszoltam neki csak letöröltem az arcom. - Ugye nem Jade miatt? - kérdezett rá. Érdekelt, hogy vajon most mit csinál bent.

- Nem dehogy! - ráztam meg a fejem. 

- Akkor? 

- Ilyenért elpazarolni a drága nutellát. - mondtam felháborodva mire Nate röhögni kezdett. Egy fiú haverom sem áll elég közel hozzám, hogy elmondjam neki az érzéseim. Amúgy is, hogy tudnának segíteni? Fiú egy fiúval lelkizzen? Inkább nem. Nate simán bevette, hogy a nutella a bajom. Nem is vártam, hogy megértsen vagy ápolja a szívem, esetleg játsza a kerítőt. Nate még egyszer megveregette a vállam majd bement a fa házba. Arcomat tenyerembe temettem. Pár perc se telt bele amikor éreztem valaki jelenlétét. Nem láttam, nem is tudtam ki az, csak megéreztem, hogy nem messze tőlem áll az illető. - Nem lehetne leszállni rólam? - kiáltottam rá mérgesen és hátra fordultam. Lindsay állt mögöttem. Nem szólt semmit csak leült mellém. - Bocsi. - mondtam, de nem néztem rá.
- Akarsz beszélgetni? - kérdezte kedvesen. Ez a helyzet le írhatatlanul ciki volt számomra. Én, egy 18 éves, jövőre érettségiző pasi, lelkizik egy 1 évvel fiatalabb, törékeny lánnyal, aki mellesleg a kiszemelt barát nője. De valakivel muszáj volt megbeszélnem. Igazából kicsit féltem is. Elvégre jóba vannak Jade-del. Mi van ha elmondja? Igaz, pont ezt akarom. Azt viszont nem, hogy rajtam röhögjön az egész tábor. - Nem muszáj. - sóhajtott és felállt. Indult vissza, de elkaptam a kezét és leültettem magam mellé. Győztes vigyor terült szét az arcán mert tudta, hogy szükségem van valakire. Felé fordultam és egy sóhaj kíséretében kisöpörtem a szememből a hajam. Lindsay törökülésben ült előttem így én is felvettem ezt a pózt. Világos barna, göndör haja kontyba volt a feje tetején. Vékony ezért lassan előre görnyedt. Szöges ellentéte Jede-nek. Nem akartam itt fogni Lindsayt így gondoltam ha már beszélgetni akar, kihasználom.
- Féltékeny vagyok Niallre. - böktem ki minden bevezető nélkül. Azt hittem meglepem majd, ehelyett bólintott. - Szerintem az lenne a normális ha egy 18 éves lányra buknék, de nem. Mert én belehabarodok egy kislányba. Akinek ki kell? - kérdeztem felháborodva.
- Niall. - motyogta Lindsay választ adva a kérdésemre.
- Beszarás. Komolyan. Mondd már meg miért pont Jade! - kiabáltam rá, de ő meg se rezzent.
- Tudod Ben az érzéseidnek nem parancsol hatsz! Neked Jade kell ugye? - bólintottam - Mondanám, hogy akkor menj és szerezd meg, de nem akarom, hogy hülyét csinálj magadból. Jade 16, fogalma sincs róla, hogy te szereted. Tudod csak kit lát maga előtt?
- Niallt. - motyogtam ezúttal én.
- Pontosan! De figyelj csak. Nézdd a dolgok jó oldalát. Pár nap és ennek itt vége. - mutatott Lindsay a fa házra. - Mi mind visszamegyünk Londonba. Niall viszont itt marad. Te közelebb leszel hozzá. Hallod? Jövőre te már végzel a sulival. Felnőtt leszel. Nem vagyok Niall ellen, de majd pár év múlva nézd meg, hogy kinek mennyi esélye lesz Jade-nél. - mondta. Szavai nagy hatással voltak rám. És teljesen igaza volt. Niall itt marad én pedig egy városba leszek Jade-del. Ő elfelejti Niallt, nekem pedig szabad a pálya. Ezekre a gondolatokra mosolyognom kellett. - Na gyerünk!! Szedd össze magad!! - kiabált rám Lindsay és mellbe vágott ami neki fájt jobban. Erre kiröhögtem, ő pedig a bal öklét simogatta. Felálltam majd őt is felsegítettem.
- Köszi. - mondtam mire biccentett. Kezdtem pozitívan gondolkodni és leszartam mindent. Együtt visszamentünk az emeletre és most már mosolyogva álltam meg az ajtó előtt.

~ Jade szemszöge ~ 

Miután Ben kirohant kínos csend telepedett a szobába. Azonnal felültem és lehúztam a pólóm. Niall visszament a helyére és leült. Nate abban a pillanatban felpattant és kiment. Gondolom Ben után. Senki nem szólt semmit, a 2 fiú nélkül pedig nem akartuk folytatni a játékot. Amíg nem történt semmi elkezdtem nyomkodni a telóm. A pouval játszottam, de nem figyeltem semmire csak Niallre. Fél szememmel mindig Őt nézem. Nem vett észre mert ő is a mobilját piszkálta. Magamban felidéztem amikor Niall lenyalta rólam a nutellát. Milyen perverz disznó vagyok. Jól van. Minek tagadjam? Tetszett. Sőt, imádtam. Amikor nyelve a hasamhoz ért kirázott a hideg. A pillangóim szerintem meghaltak. Olyan bizsergető érzés volt. Egy ideig csukva volt a szemem mert próbáltam hamar túl lenni rajta. Aztán rájöttem, hogy a nutella kifejezetten ragadós így ez eltart majd egy darabig. Utána már néztem amit csinál. Néha Ő is rám nézett, de nyelve nem vált el a hasamtól. Volt, hogy tekintetét percekig az enyémbe fúrta, közben pontosan végezve a feladatát. Rendes munkát végzett. A hasamról eltávolította a nutellát és nekem egy életre szép emléket hagyott. Perverz visszaemlékezésemet az ajtó zavarta meg. Nate jött be rajta. Aztán Lin állt fel és már ki is ment. Csodálkozva néztem utána. Ennyire nagy baj van Bennél? Nem értem. A fiúk néha annyira furcsán viselkednek. Ezek a kirohanások is. És még azt mondják, hogy a lányok a hisztisek. Beszarás. A szobában még mindig mindenki csendben ült. Felálltam és gondoltam átmozgatom magam. Járkálni kezdtem majd az ablaknál megálltam. Kezeim a párkányra tettem, úgy néztem ki. A fiúk ablaka egyenesen az erdőre nézett amitől kicsit hátráltam. Magas fenyők borítottak be mindent, az eső szemerkélt, a fák tetejét  köd borította, teli Hold volt. Hát borzongató, mégis gyönyörű látvány nyújtott. Ahogy elmerültem a kinti táj bámulásában, nem vettem észre, hogy Lin és Ben bejöttek. Nem szóltak semmit csak leültek. Ben már nem volt ideges, sőt inkább nyugodtnak tűnt. Nem tudom mit mondott neki Lin, de biztos jó hatással volt rá.
- Folytatjuk? - kérdezte Rose és megfogta az üveget.
- Igen, de Niall pörget! - mondta Matt és Niallnek dobta az üveget. Ő pörgetett az üveg szája pedig Naten állt meg.
- Szívd ki Daisy nyakát! - vágta rá azonnal. Néha elgondolkodom magamban. Vajon tényleg 16 éves?
- Hülye! A saját tesómét? - röhögött Nate.
- Akkor Jane-ét. - biccentett Niall. A lány mocorogni kezdett és őszintén nem akartam a helyében lenni. Nate persze mindent bevállalt amit csak lehetett. Jane törökülésben foglalt helyet és nem is mozdult. Nate elé mászott és leült. Eltűrte a haját majd oldalra döntötte Jane fejét. Először lassan majd egyre durvábban kezdte szívni a nyakát. Már ott voltam, hogy mindjárt eltakarom a szemem. Nate persze tudta hol a határ és pár másodperc múlva abbahagyta. Bár még így is szép nyomot hagyott Jane nyakán. Szegény zavarba is jött, hogy mindenki az ő nyakát akarta megnézni. Aztán Nate pörgetett az üveg pedig Benen állt meg.
- Hmm - húzogatta a szemöldökét. - Markold meg Jade fenekét. De úgy érzéssel! - markolászott a levegőben Nate mire én elvörösödtem. Ben a hajába túrt majd felállt. Mindenki rám nézett, mert én nem mozdultam.
- Megtennéd, hogy felállsz? - kérdezte Daisy mire megforgattam a szemem és felálltam. Úgy fordultam, hogy a srácoknak oldalt legyek. Csak, hogy mindent lássanak. Ben mögém jött és éreztem, hogy köztünk a távolság kevesebb mint fél méter. Mindenki csendbe várta, hogy mi fog történni. Ben csak rátette 2 kezét a fenekemre majd pár másodperc múlva levette.
- Azt mondtam érzéssel!!! - háborodott fel Nate. Éreztem, hogy ez nem csak nekem ciki. Ben csak sóhajtott egyet majd újra megfogta a fenekem. Most viszont olyan erősen megmarkolta, hogy egy halk nyögést váltott ki belőlem. Úgy megtolt, hogy majdnem előre buktam, de elkapta a derekam és megállított. Egy elégedett vigyorral a képén visszaült a helyére. - Na. Már az elején is így kellett volna. - veregette vállba Nate. Paradicsom fejjel ültem vissza a helyemre, de mint mindig a többiek most sem feszegették a témát. Bár volt egy olyan érzésem, hogy Ben kéz nyoma ott maradt a hátsómon. Az említett fiú pörgetett az üveg pedig Mattnél állt meg aki örömében felkiáltott mert eddig nem került rá sor.
- Ennyire ne örülj! - vigyorgott Ben. - Nos Matt baby!! - mondta mire mindenki felröhögött. - Lehúznád azt a büdös zoknit Nate lábáról? Hát persze, hogy lehúzod. Méghozzá a száddal! - mondta és eresztett egy sátáni kacajt. Matt elsavanyodott fejjel mászott Nate elé aki örömmel dobta le a cipőjét és dugta a lábát Matt orra elé.
- Ben ezért meghalsz. - mondta Matt röhögve.
- Te hamarabb fogsz! - röhögött Ben és már el is feküdt, hogy jobban lássa az eseményeket. Mindenki kicsit előre dőlt és nevetést visszafojtva figyeltük, ahogy Matt szája Nate lábához közeledik.
- Gyertek!!! - vágta ki az ajtót Bonnie mire mindenki rá figyelt. - Mrs.Miller szólt, hogy kész a tábor tűz. - mondta és furcsállva nézett Mattre aki úgy nézett ki mintha meg akarná enni Nate lábát. Felálltunk a földről majd kimentünk a szobából. Fél szememmel megláttam, hogy Niall nem jön ki hanem behívja Bonniet. Megtorpantam és bambán néztem a szőke fiúra, de másodpercekkel később Lin elhúzott onnan. Bementünk a lányok szobájába majd ott készülődtünk a tábor tűzre.
- Verd már ki a fejedből! - sutyorogott nekem Lin és belebújt az egyik vékony pulcsijába.
- Te könnyen beszélsz. - szálltam vitába. Suttogva veszekedtünk aztán kibékültünk egy kisujj rázással. Lebattyogtunk a lépcsőn és kimentünk a fa ház elé. A tábor tűz ugyan ott égett, ahol tegnap csak nagyobb lánggal. Enyhe szél fújt, az eső már nem szemerkél és a köd is elment. Épp, hogy kiértünk kivágódott az ajtó és kirohant Ben és Nate. Fürdőgatyában.
- Turner, Robinson!! Azonnal öltözzenek fel! - kiáltott rájuk Mrs.Miller, de ők nem foglalkoztak vele csak rohantak a hajóhoz. Bepattantak és már eveztek is. A vízen produkálták magukat így mindenki őket nézte.

 Egyszer se borultak bele és nem is lettek vizesek. Persze annyira nem volt jó idő ezért Adam a másik csónakkal kergetni kezdte őket, hogy azonnal jöjjenek ki. Lett egy vízi verseny amit többen néztek. Később Bonnie és Niall is kijött. Kíváncsian fordultam feléjük. Egyikük arcáról se tudtam leolvasni semmit. Nem szóltak egymáshoz. Bonnie a lányokhoz csatlakozott míg Niall leült az egyik rönkre és kezébe vette a gitárját.
-Jade ne menj.. - kezdett bele Lin, de én megindultam. Egyedül volt. Gitárral még jobban nézett ki. Épp hangolt amikor leültem mellé. Felemelte a fejét így belenéztem kék szemeibe. Eresztettem egy mosolyt, Ő pedig újra a gitárjára figyelt. Pengetett párat majd a hangszerrel együtt féloldalasan felém fordult. Én is így tettem. Megköszörülte a torkát majd játszani kezdett egy dallamon. Később rájöttem, hogy a Boyfriendet fogja énekelni. (nem tudom mikor jött ki jb száma, de mindenképpen ezt akartam). Végig a szemembe nézett míg gitározott.
- I'd like to be everything you want hey girl let me talk you.. - énekelte Niall. Gyönyörű hangja volt. Kizártam a körülöttünk lévő világot és csak rá figyeltem. Nekem énekelt. A levegőt sokkal gyorsabban vettem. A szívem majd kiugrott és a szokásos. Röviden a halálomon voltam míg Niall játszott. Lassan befejezte és csak akkor vettem észre, hogy majdnem mindenki körülöltünk volt és minket néztek. Erre persze totál elvörösödtem. Niall is látta, hogy a többiek néznek minket ezért elkezdett játszani valami vidámabb számot, most már a többieknek is. Felálltam és Linhez mentem, aki ugyanott állt.
-Fantasztikus volt!! - újságoltam neki mintha nem látta volna.Ő csak bólintott. Nem volt valami lelkes. A másik gondolatom az volt, hogy felhívom Katet. Berohantam a nappaliba és már tárcsáztam is.

~ este 9 ~

Szegény barát nőm már teljesen belezavarodott. Ő se igazodik ki ezen az idióta helyzeten. Megbeszéltük, hogy addig beszélget az anyukájával, hátha kapok jó tanácsot.  Kint ültünk a sötétbe és mindenki szorította a nyársát, amire Adam felszúrta a pille cukrokat. Mike szénné égette, Matt beledobott egyet Alexa hajába ami ott is marad, James Codyt égette meg mert a nyárssal böködte, Nate pedig megvárta míg a cukor meggyullad. Aztán rohant a folyóhoz és mint valami örült belecsapta a vízbe, hogy elaludjon a tűz.  

- Turner te meg mit művelsz? - kiáltott az erdő felé Mrs.Miller. Ben egy nyársat tartott a kezében aminek a vége pirosan világított, tehát forró volt. Előtte a sokkal alacsonyabb Lola állt. 

- Csak kiszúrom a fülét. - röhögött Ben. 

- Jézusom! Azonnal tedd le! - ordított Mrs.Miller és kergetni kezdte Bent, aki persze futott előle. Nem is ő lenne. Később mindenki visszatért a helyére és próbáltunk normálisan sütögetni. Én egész végig Niallt és Bonniet figyeltem. A szőke, ír fiú erősen koncentrált a pille cukrára amit szépen sütögetett. Bonnie pedig a lányokkal nevetett valamin. Első ránézésre semmit nem tudtam leszűrni. Percek múlva se. 

- Szerintem nem járnak. - segített be Lin mosolyogva. Csak bólintottam. Nem tudom mennyi idő telt el, de Mrs.Miller elkezdett minket beterelni. A fiúk minden áron leakarták pisilni a tűzet, amit természetesen nem engedtek nekik. Bementünk és egy gyors fürdés után Linnel a lányok szobájába mentünk. Engem tényleg lefárasztott ez a nap, főleg a tábor tűz. De az üvegezés is jó emlék marad. Már a többi lány is bent volt és aludni próbáltak. Lassan engem is elnyomott az álom. 

- Jade! - rázta a vállam Ben míg halkan a nevemen szólított. 2 keze fejem mellett volt megtámasztva úgy görnyedt felém. 

- Mi az? - nyöszörögtem álmosan.

- Gyere! - egyenesedet ki és egyik kezével megfogta az enyémet majd felhúzott az ágyról. Nate épp Linen ugrált, hogy keljen már fel. Aztán a 2 fiú felkeltette Janet és Roset is. Együtt átmentünk a fiúk szobájába, ahol Niall és Matt már ébren vártak minket. A többiek aludtak. A sötét szoba közepén egy kört alkottunk. Álmosan füleltem, hogy megtudjam miért is hívtak át. 

- Mit szólnátok egy éjszakai hajókázáshoz? - csapta össze a tenyerét Matt mire Ben tarkón vágta. Ezzel utalva rá, hogy halkabban ismertesse a tervet. Ami nem annyira tetszett..