15.rész ~ Féltékenység

Sziasztok! Hát a komik alapján úgy vélem, hogy az előző rész nem lett a szívetek csücske. Csak mellékesen megjegyezném, hogy ez nem az szappan opera, ahol mindig történik valami. Lesznek még nyugis részek. Minden blogban vannak. Köszönöm a 17 (feliratkozót) <3 Szerintem ez egy hosszú rész lett szóval ha hazaértem a barát nőmtől - este fele - sok sok komit szeretnék :) Jó olvasást! 

- Hol voltál? - kérdeztem amikor elengedtük egymást.
- Bealudtam a buszmegállóba. - röhögött mire mind kinevettük.
- Menjünk be! - mondta Lin mire mindannyian felmentünk a lépcsőn. A motel előszobájában a többiek vártak míg Adam a pultnál állt.
- Robinson!! - rohant felénk Mrs.Miller és megfogta Nate fülét. - Hol jártál fiam? - kiabált rá, de Nate csak röhögött. Tipikus fiú. Nem válaszolt semmit ezért a tábor vezetőnk feladta és a pulthoz ment.
- Te nem vagy normális. - nyújtotta a kezét Ben, hogy lepacsizzanak.
- Gyerekek! 17-en vagyunk és kaptunk 4 szobát. - jött oda hozzánk. Összehívott minket és egy kis körbe álltunk. - El kell osztani. - tette hozzá. Senki nem szólt semmit.
- Lehet fiú és lány egy szobában? - dobta fel az ötletet Ben és egy pillanatra felém nézett. Azonnal elvörösödtem.
- Turner ilyen idióta kérdést is csak te tehetsz fel. - sóhajtott Mrs.Miller. - Természetesen nem!
- De elméletileg már vége van a tábornak. - röhögött Ben magában.
- Ezt meg, hogy érted? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Megnézhetném a kulcsokat? - kérdezte Ben és bal kezét a tábor vezető felé nyújtotta, aki egy ideig habozott.
- De utána kérem vissza. - adta a kezébe a csomót. Mindenki feszülten figyelte, hogy mi fog történni. Ben bal kezébe tartotta a kulcsokat, míg jobbja maga mellett volt és félig felém tartotta.
- 69. - sutyorogta Ben, de nem értettem. Közelebb nyújtotta a jobb kezét amit megfogtam. Ben közben Linre és Natere nézett, akik csak bólintottak.
- Az egyiket kölcsönvenném. - vigyorgott és az egyiket zsebre vágta míg a másik hármat visszadobta Mrs.Millernek. Sajnos a kulcsok a földre estek. Ben kihasználta az alkalmat és futni kezdett. Mivel fogtam a kezét magával húzott engem is. Mögöttünk Nate és Lin szaladtak. Megsajnáltam Niallt, akit otthagytunk ezért intettem neki is.
- Mi a francot csinálunk? - röhögtem miközben futottunk az emeletre.
- Csak kivettünk egy szobát. - nevetett ő is. Felértünk a 2.-ra és megkerestük a 69.-es szobát.
- Turner azonnal add vissza a kulcsot! - szaladt utánunk Mrs.Miller. Ben nem válaszolt csak belökött minket a szobába majd kulcsra zárta az ajtót és lihegve nekidőlt.
- Ez mit keres itt? - kérdezte Ben és Niall felé biccentett.
- Légyszi. - néztem rá könyörgően mire lecsukta a szemét majd legyintett. Erre Niallel összemosolyogtunk.
- Nem rossz. - mászkált körbe Nate. Lin az ablakon bámult ki, Ben a kulcsot a zárba tette majd leült a kanapéra, ahogy én én Niall is.
- Turner nyisd ki az ajtót! - dörömbölt Mrs.Miller mire mind röhögni kezdtünk.
- Nem csinálunk semmi rosszat! - kiabált ki Ben egy sunyi mosollyal az arcán.
- Főleg, hogy a szoba szám 69. - röhögött Nate és kihangsúlyozta ezt a szép számot. Perverz disznó.
- Mi van a szoba számmal? - értetlenkedett Mrs.Miller.
- Áh semmi, semmi. - mondta Nate mellékesen és megerőszakolta szegény kis lámpát. Ezt nem kívánom részletezni. Mindannyian röhögtünk és Mrs.Millernek be kellett látnia, hogy nincs esélye. Lépteket hallottunk.
- Elment. - sóhajtott fel Ben, majd Nate felé fordult, akinek a lábai között még mindig ott volt szegény kis lámpa. - Haver, te mi a szart csinálsz? - röhögött.
- A szoba szám hatása! - sikongatott Nate mire hangosan felröhögtünk. Persze tudtuk, hogy csak hülyül.
- Van fürdő! - kiabált Lin valahonnan. Erre a három fiúval felpattantam és a hang irányába futottunk.
-Ez fürdő? Inkább kinti pottyantós. - tanakodott Niall. Senkinek nem tetszett a látvány. Kicsi volt és igénytelen.
- Fölös fürdeni, amúgy sincs ruhánk. - rántott vállat Ben.
- Majd kimegyünk az esőre. - röhögött Nate. Amíg ők a fürdőszobán röhögtek és felmértem a terepet. 1 szoba volt, nappali és fürdő. Ezek szerint valahol büfé is van. A hálóba az ajtó majdnem kitört amikor beléptem. Középen egy tartósnak tűnő franciaágy, 2 oldalt éjjeli szekrények és egy nagy komód volt. A fal sima fehérrel volt lefestve, semmi kép vagy hasonló. Ja és 1 ablak. A nappaliba egy ütött-kopott kanapé, ami igazából nagyon kényelmes. Egy nagyon kicsi TV, amiről feltételezem, hogy kemény 4 csatornát foglal magába, és egy dohányzó asztal. A fürdőbe egy zuhanyzó volt és egy WC. Hát nem a legjobb szobát kaptuk. Gondolom a többiek se. Remélem, hogy maradt pénzünk egy normális hotelre, meg pár darab ruhára.
- Hogy fogunk aludni? - jöttek a többiek is a nappaliba. Leültünk a kanapéra és megkezdődött a megbeszélés.
- Mivel a kanapét kilehet húzni, szerintem elfér rajta 3 ember. A hálóban pedig van egy franciaágy. - mondtam nem túl lelkesen. Bár inkább örülnünk kéne, hogy nem a buszmegállóba rohadunk, hanem egy tűrhető hotelbe.
- Akkor a fiúk alszanak a kanapén mi meg a szobába. - döntötte el Lin.
- Én biztos nem alszok 2 fiúval egy kanapén! - tiltakozott Ben.
- Pedig lánnyal se fogsz! - mondta Lin.
- Mer? - kérdezte Ben. - Inkább Jade mint 2 fiú. - mosolygott rám mire totál elvörösödtem. Én biztos nem alszom egy ágyban egy fiúval sem.
- Mert nem fogsz! - vágta rá Lin kicsit mérgesen. - Megyek megkeresem Mrs.Miller és beszélek vele, ruha ügyben. - állt fel.
- Én pedig szerzek matracot vagy plédet mert én se akarok fiúval egy kanapén lenni. - pattan fel Nate is. - Ben jössz? - kérdezte, de a ő csak álmosan megrázta a fejét. - Niall? - fordult a szőkeség felé aki bólintott. Ők is kimentek én pedig kettesbe maradtam Bennel. A kanapé két végébe ültünk és nem szóltunk egymáshoz. Kezdett kínos lenni ez az egész.
- Sajnálom, hogy nem jött össze a délutáni beszélgetésünk. - törtem meg a csendet mire Ben azonnal felém fordult és kicsit közelebb ült. Talán erre várt.
- Én is. - értett egyet. - Most bepótolhatnánk. - javasolta egy fél mosoly kíséretében.
- Hát jó. - rántottam vállat és mosolyogva közelebb ültem. - Kezd te! - biccentettem.
- Lányoké az elsőbbség. - vigyorgott.

~ Ben szemszöge ~ 

- Oké. - sóhajtott. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott. - Szóval... Londonban lakom. - kezdte az irtó béna kezdést, ami igazából tetszett. Aranyos volt, hogy zavarba jött.
- Ne má! - tetettem csodálkozást mire ő az egyik párnába temette az arcát. Amíg nem látott közelebb ültem. A lábaink már súrolták egymást. Haladunk Ben.. - Csak vicceltem. Folytasd! - vettem el tőle a párnát.
- Nincsenek tesóim, egyke vagyok amit bevallom imádok. - nevette el magát. - A legjobb barát nőmet Kate-nek hívják, van egy cicám Sky. - folytatta. Pár percre elhallgatott és felém fordult törökülésben. Kezdett belejönni, már nem volt annyira felszült. - Imádok deszkázni. Az osztályban általában csendes vagyok és csak a baráti köreimbe nyílok meg. Pink a kedvenc énekes nőm és imádom a vígjátékot. Persze a horrort is szeretem. Azt kicsit romantikusnak találom.. - mondtam lelkesen és álmodozva a falra meredt.
- Romantikusnak? - röhögtem el magam. Általában a horror az ijesztő.
- Nem úgy értettem. - nevetett saját butaságán. - Amikor épp valami félelmetes jelenet van akkor a lány hozzábújhat a barátjához.. - magyarázott. - És onnantól már egyik se nézi a filmet. - bólogatott. Hát ha vele néznék valami horrort lehet én se a filmre koncentrálnák.
- Értem. Hát ma is okosabb lettem. - mosolyogtam rá. Gyönyörű zöld szemeivel engem fürkészett. Hosszú, sötétbarna haját a füle mögé tűrte. Egy kérdés nagyon kikívánkozott belőlem. Vajon milyen fiúk jönnek be neki? Remélem nem olyanok mint a szőke. Nem mertem rákérdezni. Eléggé összezavarodtam és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg. Végül egy értelmetlen kérdés csúszott ki a számon. - Szereted a fiúkat? - amint kimondtam elvörösödtem. Ráadásul milyen hülyén hangzik egy lánytól ilyen kérdezni. Most biztos hülyének néz. Kellett pár perc mire rá mertem nézni. Nem is röhögött ki ezért kicsit megnyugodtam és vártam a válaszát.
-Biszex vagyok! - mondta teljes komolysággal. A szeme se rebbent. Egy percre megállt bennem az ütő. Nem szeretheti a lányokat, az a csaj akiért odavagyok. Nem, nem ez lehetetlen. Azt már észrevettem volna. Míg magamban pánikoltam Jade hangosan röhögni kezdett.
- Csak vicceltél. - esett le és kínosan elnevettem magam.
- Persze, hogy vicceltem. - bokszolt vállba mosolyogva. - Most te mesélj!
- Szóval...Londonban lakom. - kezdtem utánozni a bakiját lányos hangon.
- Ez nem vicces! - röhögte el magát és csikizni kezdett. Ahogy hozzámért kirázott a hideg. Nem is arra koncentráltam, hogy megcsikizzem, hanem arra, hogy le ne teperjem. Kedvesen elhárítottam mert tényleg nem akartam itt rámászni. Nem sértődött meg csak visszaült.
- Hallgatlak. - mosolygott kedvesen.
- Van egy bátyám Rob. 2 évvel idősebb mint én. Van egy cuki muki kiskutyám. - mondtam és lányos hangra váltottam.
- Milyen fajta? - kérdezte kíváncsian.
- Palota pincsi. - mondtam halál komolyan mire kitört belőle a röhögés. Persze vicceltem.
- Haha tudom, hogy nem. Na milyen kutyád van? - kérdezte amikor befejezte a nevetést.
- Amerikai buldog. - mondtam mire ledermedt. Gondoltam, hogy kicsit berezel majd. Jól elbasztam. Most biztos nem fog eljönni hozzánk ha visszamentünk Londonba. - Na inkább folytatom. A legjobb haverom Nate baby. - itt nevetett. - Az osztályban mindenki azt hiszi én vagyok a rossz fiú..
- De igazából te egy tündérke vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. Tényleg rossz fiú vagy. - mondtam komolyan. - De én nem lyukra megyek - próbáltam kimagyarázni magam mire ő döbbenten nézett rám. Baszki még csak 16.
- Ja értem. - röhögött rajtam mire felborítottam ülő helyzetéből. Nevetve felült majd kíváncsian nézett rám.
- Imádom a horrort, a vígjáték elmegy és romantikus filmet csak azzal nézek akit tényleg szeretek. Más nem tudna rávenni. - mondtam és igazából azt akartam, hogy rákérdezzen.
- Velem megnéznél egyet? - kérdezte kis habozás után. Köpni nyelni nem tudtam. Úgy kérdezte mintha a fejembe látott volna. Szólásra nyitottam a szám, de kopogtak.
- Ki az? - kérdeztem ki unottan és ha benyit lehet nekimegyek, hogy mit képzel magáról.
- Daisy. - hallottam egy lányos hangot. Kutakodtam kicsit a memóriámba.
- Ki? - kérdeztem vissza. Elég bunkóra sikeredett, de ez van.
- Nate húga! - mondta kicsit felháborodva és kinyitotta az ajtót. Döbbenten nézett minket, ahogy elmerülve beszélgettünk volna.
- Mi van? - kérdeztem ugyan olyan flegmán. Nem tehetek róla. Megzavart egy fontos pillanatot, ami akár el is indíthatott volna valamit.
- Beszélnék Jade-del. - biccentett a barna hajú lány felé. Ő egy pillanatra rám nézett. Azt mondtam volna, hogy ne menjen, de nem lehetek ilyen. Aprót bólintottam.
- Ha visszajöttem folytatjuk. - mosolygott és felállt. Kicsit megmozgatta a lábát ami gondolom elzsibbadt. Még egy utolsó rám mosolygott majd hátat fordított és rám csukta az ajtót. Elégedetten feküdtem el a kanapén. Egész sokat beszélgettünk. Niall biztos nem halad ilyen jól.

~ Jade szemszöge ~ 

Nagyon örültem ennek a beszélgetésnek Bennel. Annak még jobban, hogy sikerült jobban megismernem. Amikor rákérdeztem a filmesre, azt igazából kiváncsiságból tettem. 

- Hova megyünk? - kérdeztem Daisyt, aki a kezemet fogta és a hosszú folyosón húzott végig. 

- Mutatok valamit. - mosolyogott hátra. Nem tűnt teljesen őszintének és még bántam is, hogy eljöttem vele. A folyosón haladva találkozunk Nate-tel és Niallel, akik matracokat ráncigáltak. Utánuk jött Lin is akinél száraz ruhák voltak. Nem tudom honnan szedte. Furcsán nézett rám amikor észrevette, hogy Daisy visz valahova. Csak megrántottam a vállam mire ő tovább ment. - Itt is vagyunk. - állt meg egy kopott ajtó előtt.
- Mi van odabent? - kérdeztem kíváncsian. Nem válaszolt. Kinyitotta az ajtót és belökött. Utánam jött majd ránk csapta az rozoga ajtót. A kis helységben takarító szerek voltak és kicsit büdös volt. - Minek hoztál ide? - néztem rá. Ő összefonta maga előtt a karjait és az ajtóba állt.
- Kopj le Benről!! - mondta nem túl kedvesen.
- Tessék? - kérdeztem értetlenül. Mi az, hogy szálljak le róla? Hát nem hiszem, hogy ő fogja megmondani kivel barátkozom.
- Jól hallottad! - vonta fel az egyik szemöldökét. - Látom, hogy csapod neki a szelet! Bár meg kell mondjam elég hülyén csinálod. Niallnek és Bennek nyalsz egyszerre? Hűha mint egy kis lotyó! - nevette el magát. Rá se ismertem. Nem viselkedett még így.
- Már ne haragudj, de téged mit érdekel, hogy én kivel barátkozom? Miért kurvázol le, ha nem is ismersz? Foglalkozz a magad dolgával! Nekem nem kell Ben csak barátok vagyunk! - szóltam neki vissza. Még magamon is meglepődtem. Nem tűröm ha ok nélkül így beszélnek velem. Hirtelen megragadta a pólómat és a falhoz lökött. Nem fájt, csak a vizes ruhámat markolta mégis megdöbbentett a reakciója.
- Azt mondtam hagyd békén! Ne szólj hozzá, ne érj hozzá és rá se nézz!! - mondta kicsit hangosabban a kelleténél.
- Itt meg mi a franc folyik? - nyitott be Niall mire Daisy azonnal elengedett és hátrált egy kicsit.
- Semmi. - rántott vállat.
- Te megörültél? Miért rángatod? - förmedt rá Niall.
- Semmi közöd hozzá! - szólt rá Daisy.
- De mert barátok vagyunk. - mondta és a kezét nyújtotta felém.
- Fúj, de nyálas! - forgatta a szemeit. - Leszarom mit csináltok, de amit neked mondtam azt nagyon vésd a fejedbe ha nem akarsz egy kis balhét. - fenyegetőzött majd kirohant.
- Miről beszélt? - kérdezte Niall. Nem akartam beavatni. Minek? Békén hagyom Bent és akkor nem lesz semmi balhé.
- Nem fontos. - legyintettem és kifele indultam.
- Jade az előbb megfenyegetett. - rántott vissza és az arcomat kezdte fürkészni, hátha leolvas róla valamit. Próbáltam érzelem mentes képet vágni az egészhez. - Kérlek mondd el!
- Nem tartozik rád! - mondtam halkan. Nem ezt akartam.
- Jade. - lépett felém mintha csak tudná, hogy a közelsége miatt majd mindent elmondok neki. Fél méter se volt köztünk. Szaporán vettem a levegőt és lehajtottam a fejem. Egy halvány mosoly suhant át az arcomon. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám és most már tényleg nem akartam elmondani.
- Megoldom. Semmi komoly. Daisy kicsit komolyan vett egykét dolgot. Ennyi. - néztem fel rá. Kék szemei nem hittek nekem. Az arcára volt írva. Elléptem és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt és elindultam a 69-es szobába. Pár másodperce sétáltam amikor Niall utánam szaladt. Egy ideig csendben mentünk.
- Valamikor elmehetnénk fagyizni vagy valami.. - mondta kicsit zavartan. Ránéztem és megláttam, hogy kipirosodik az arca. Még egyszer biztos nem értem félre. A kenuba csak a haverom akart lenni és nem szerelemből a barátom. Bármennyire is rosszul esik be kell látnom, hogy a jövőbe csak úgy akar összefutni velem mint haver.
- Igen. Jó lenne. - értettem egyett. Magamban már boldogan tomboltam. Mire észbe kaptam már oda is értünk. Benyitottunk a kis szobába. Ben és Nate a matracokat dobálták a nappaliba, Lin pedig bement a hálóba. Az érkezésünkre felfigyeltek. Niall ment és segített a fiúknak míg Ben felém jött. Felgyorsult a szívverésem és próbáltam nem ránézni. Láttam rajta, hogy boldog. Gondolkodás nélkül elfordultam és a szobába indultam. Értetlenül nyúlt a kezem után amit azonnal kihúztam a szorításából.
- Mikor folytatjuk a beszélgetést? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat és bementem a szobába. Linnel találkoztam aki épp bevetette az ágyat. Ezzel nem törődve mint aki meghalt, rádőltem a franciaágyra.
- Baj van? - kérdezte furcsállva a viselkedésemet.
- Kimennél egy kicsit? Egyedül szeretnék lenni. - mondtam nyúzottan. Ő csak mosolyogva bólintott és kiment. Levettem a polcról a telefonom, aminek semmi baja nem lett. Csörgettem Kate barát nőmet aki azonnal felvette.
- Jade Cassidy Parker!! - kiabált Kate a telefonba.
- Ne szólíts a második nevemen. Tudod, hogy utálom. - mondtam kicsit durcásan.
- Leszarom! Mi az, hogy nem jössz haza?? - kiabált még mindig. Gondoltam, hogy nem most fogja befejezni az ordítozást ezért magam mellé tettem a telefont. Így is hallottam a hangját mert rossz szokása, hogy ordít a telefonba. - Jól van, befejeztem. - mondta nyugodt hangon mire a hasamra tettem a telefont és az ágy hátának dőltem.
- A szar idő miatt nem járnak a hajók. - magyaráztam.
- Te jó isten! És mikor jöttök? Már hiányzol! - mondta aranyosan mire meghatódtam, mert nekem is hiányzott.
- Amint változik az idő megyünk. Valószínű pár napon belül. - mondtam majd elkezdtem neki mesélni mindent. Arra hogy leéget ház majdnem sírva fakadt ugyanis bent égett a lila top ami igazából az övé. Majd veszek neki egy másikat. Mindent elmondtam neki, még a raktáros szitut is, majd egy sóhajtással befejeztem.
- Készülj fel, hogy most keményen kifejtem a véleményem. - mondta elég komolyan. Bólintottam. Nem látta, de elkezdte. - Mégis mit képzel magáról ez a kurva?? Hogy merte rá azt mondani, hogy lotyó?? Üzenem neki, hogy nagyon húzza meg magát!! - ordítozott a telefonba. Igazából ezért szeretem. - Különben a seggébe dugom ezt a rohadt konyha kést!!
- Miért van nálad kés? - kérdeztem. Már kezdtem félni. 

- Ja csak dinnyét vágok magamnak. - mondta aranyosan. Van amikor kiesik a szerepéből és visszatér a tündéri énje. A másik oldalról nagy csörömpölést hallottam majd a barát nőm vékony hangját. - Upsz.
- Mi történt? - kérdeztem előre félve a választól.
- Kate mit műveltél? - hallottam az anyukája hangját.
- Tartsd egy kicsit. - mondta majd trappolást hallottam. Gondolom menekül a szobájába. - Megúsztam. - lihegte és elképzeltem, ahogy az kifulladva az ajtónak dől.
- Mit csináltál? - röhögtem a telefonba.
- Hát mivel a bal kezembe a telom fogtam, a jobbal próbáltam felvágni a dinnyét. A kés megcsúszott és a konyha pultba döftem, ezzel meglökve a dinnyét ami kitörte az ablakot. - magyarázta én pedig majdnem megfulladtam a röhögéstől.
- Gyere. - nyitott be Ben.
- Ez egy fiú volt? - kérdezte Kate felpörögve.
- Mi? Dehogyis! - ráztam a fejem. - Menj ki! - sutyorogtam Bennek, akinek egy ravasz mosoly húzódott a szájára.
- Jaj Jade te kis huncut. - mondta elég hangosan.
- Huncut? Kivel vagy? - visított a telefonba Kate.
- Bocsi, de le kell tennem. Szia. - kezdtem el búcsúzkodni.
- Oké, de védekezzetek. Szia. - nevetett a telefonba majd letette.
- Szóval.. - kezdte Ben az ajtóból akire én csúnyán néztem. - Ha csak ennyit kért a barát nőd.. - vigyorgott mire hozzávágtam egy párnát. Teljesen kiment a fejemből Daisy fenyegetése. - Gyere kajálni. - mosolyogott majd kiment. Felálltam az ágyról és én is kimentem. A többiek a nappaliba vártak minket majd elindultunk le a büfébe, ahol igyekeztem úgy tenni mintha nem ismerném Bent, ugyanis Daisy rendesen bámult minket. 

14.rész ~ Szállás

Sziasztok Manók! Köszönöm a komikat és megkérném az új olvasóimat, hogy iratkozzanak fel. Ha engedi (nekem nem) ha nektek se, akkor kövessetek bloglovin'on. A szavazat nagyon meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Bent is ennyire szeretitek :) Ja és légyszi írjatok oldalt a chatbe ^^  Ez a rész nagyon hosszú lett volna ezért lerövidítettem mert nem akartam, hogy a 15.rész olyan rövid legyen. Szavazzatok, komizzatok és írjatok a chatbe :) Jó olvasást! 

Mintha üldöztek volna minket, kirohantunk a házból. Mrs.Miller és Adam még bement a szükséges dolgokért amit tényleg nem hagyhattunk itt. Annyira megijedtem, hogy gondolkodni se tudtam. Mi lesz így velünk? Hova megyünk? 

- Jól van gyerekek! Ne pánikoljatok!! - szaladt ki Mrs.Miller nyomában Adammel. 

- Ne pánikoljunk?? - ordított Daisy. - Leégett a fa ház! Szakad az eső, baszott nagy vihar van! Nincs jármű amivel elmehetnénk és nincs is hova mennünk!!! - kiabált magából kikelve. Erre Nate odament és szorosan megölelte a húgát, aki teljesen felháborodott. Pocsék idő volt, a ház a szemünk előtt égett le a cuccainkkal és azt sem tudtuk hová menjünk. A ruháink szét áztak, fáztunk. 

- Ezen az úton elindulunk! - mutatott jobbra Adam. 

- És nem kéne tűzoltókat hívni vagy ilyesmi? - kérdezte Ben felháborodva. 

- A ház az enyém volt. Amúgy is mindjárt leég, az eső pedig eloltja a tüzet. Az a lényeg, hogy meleg helyre kerüljetek. Ide majd holnap kihívom a tűzoltókat. - mondta Mrs.Miller, de a szél felerősödött így alig értetem amit mondott. 

- Nagyon fázok. - motyogtam csak úgy magamnak. Meglepetésemre pár másodperc múlva valaki oldalról átölelt. Niall volt az. Közelségére csak sóhajtottam egyet és hagytam, hogy magához húzzon. Sőt, vissza is öleltem. Vizes, szőke tincseit fújta a szél, bőre vizes volt, ő is vacogott. 

- Sajnálom, hogy nem voltam melletted amikor ez az egész történt! - mondta a fülembe hangosan. Érthető volt, hogy Niall a konyhába húzta meg magát. Aztán eszembe jutott Ben. Ő állt elém és védett meg amikor a fa szétrombolta a fa házat. 

- Mindjárt jövök! - mondtam Niallnek, aki lazán elengedett. A sötétben próbáltam kivenni Ben alakját. Azonnal megtaláltam amikor egy magasabb illető beletúrt vizes hajába. Háttal állt nekem, pár méterre tőlem. Az eső miatt, ruhája rátapadt, ezzel is bizonyítva férfias alakját. Miután kicsorgattam a nyálam odamentem hozzá. Megkocogtattam a vállát mire ő megfordult. Arca fáradtnak tűnt, mégis amikor a sötétbe kivette, hogy én vagyok, valamivel vidámabbnak tűnt. - Köszönöm. - mondtam hálásan. Nem szólt semmit csak lehajolt hozzám, hogy jobban halljon. - Köszönöm! - ismételtem meg magam. 

- Semmiség! - legyintett mosolyogva majd magához húzott és megölelt. A szívem hevesebben vert, ahogy mellkasunk összeért. Állát a fejemen támasztotta miközben párszor megsimogatta a hátam. Kezeim derekára fontam. Egész meghitt pillanat volt, amíg eszembe nem jutott Niall. Leengedtem a kezeim, így jelezve Bennek, hogy megszakítom az ölelésünk. Kicsit szomorkás fejre váltott amikor eltávolodtam tőle. Erre csak játékosan megborzoltam a haját amire felnevetett én pedig visszamentem Niall-höz. 

- Gyerekek indulunk! - intett Adam. Visszamentem Niall mellé, aki egy mosoly kíséretében megfogta a kezem. Annyira örültem, hogy belementem ebbe a legjobb barátságba még akkor is ha többet érzek. Így legalább közelebb tudhatom magamhoz. Azért bánom, hogy nem úgy értelmezte az őszinteségi rohamom, ahogy gondoltam, de ez már nem számít. Szakadó esőbe indultunk el valamerre. Adam ment elől, középen mi, gyerekek, hátul pedig Mrs.Miller. Mindenki álmos volt és eláztunk. Nem valami kellemes viharban. Nagyon fáztam. Eszembe jutottak anyáék, akik úgy látszik még nem tudnak semmiről. Mondjuk Mrs.Miller azt mondta szólt a szülőknek, ha ez így lett volna anyáék már zaklatnának. 

- Jade ne bambulj! Tartanunk kell a tempót Adammel! - rázott meg Niall majd húzni kezdett, hogy felzárkózzunk. 

 Este a sötétben, viharban egy rakás gyerek valamilyen ösvényen megy valamerre. Szuper. Hirtelen dörgött egy nagyot mire én megmarkoltam Niall pólóját. Szegény csurom vizes volt, testére tapadt a ruhája, ahogy a többieknek is. Nem reagált semmit csak még jobban magához ölelt. Nagyon régóta sétáltunk, már elhagytuk az erdőt, valamilyen úton sétáltunk. Féltem, fáztam és haza akartam menni. Az idő érzékem teljesen elvesztettem, pedig megnézhettem volna a telefonom, de ahhoz is nyúzott voltam. Nem tudtam mióta sétáltunk. 

~ 1 óra múlva ~

- Úr isten az egy buszmegálló?? - kiáltott fel Lin mire mindenki forgolódni kezdett. Ilyen időben egy buszmegálló fantasztikus hely. Pár perc múlva én is megláttam a viharban. Erős menedéknek bizonyult mert nem fából készült, teteje is volt. 

- Igen, az!!! - kiabáltam én is és gondolkodás nélkül szaladni kezdtem. A többiek is követtek. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, de rájöttem, hogy így csak elesek ezért lassítottam. Amint beértem a buszmegállóba leroskadtam a fából készült padra. Már vizes volt, de az én ruhám is így nem számított. Mindenki beért és próbáltunk úgy elhelyezkedni, hogy mindenki beférjen. Egymás ölébe ültünk, és néha váltottuk egymást, hogy mindenki pihenhessen egy kicsit. 

- Most hova megyünk? - kérdezte Cody. 

- Ha itt már van egy buszmegálló nem lehetünk messze a várostól. Mullingarben vannak motelek, itt a város szélébe. Jó lenne bejutni egybe. Ha holnap is ilyen idő lesz átmegyünk egy normális hotelba. - ismertette velünk a tervét Mrs.Miller. Lin ölébe fagyoskodtam és próbáltam terelni a gondolataim. Sajnos nem sikerült. Örültem, hogy van valami a fejünk fölött. Ide is beesett az eső, de nem annyira. Még mindig dörgött és villámlott. Számomra már lehetetlennek tűnt, hogy nem betegszünk meg. Ahogy körbenéztem a társaságon, elkapott a sírhatnék. Mindenki álmosnak és meggyötörtnek tűnt. Szerintem anno senki nem volt még ilyen helyzetben. Leégett a ház, ahol meghúztuk volna magunkat, minden cuccunk kárba veszett. Jobb esetbe mindenkinél ott volt a telefonja, ami már lehet elromlott mert elázott. Ennél rosszabb már nem is lehet. - Gyerekek tovább kell mennünk! Elhiszem, hogy álmosak vagytok, de keresnünk kell egy motelt. - hívott minket Mrs.Miller. Komótosan mindenki megmozdult és elindultunk az esős úton. Ahogy a távolba néztem nem láttam mást csak a végtelennek tűnő utat, amin mentünk. Reménytelennek gondoltam, hogy még ma eljutunk bármilyen motelba. Próbáltam pozitívan gondolkodni, de ilyen helyzetbe lehetetlen. Elővettem a telefonom, ami már elázott, de még működött. Még csak 17:53 volt. Először nem is értettem mibe fáradtunk el, aztán rájöttem, hogy eléggé beszívtuk azzal, hogy leégett a fa ház. Haza akartam menni. Azt se tudjuk meddig marad ez a szar idő. Niall nagyon szerencsés. Simán hazamehet, én meg a többiek lehet itt ragadunk. Ha nem járnak a hajók nagyon beszívtuk.
- Min gondolkozol? - lépett mellém Niall. Kicsit megráztam a fejem majd ránéztem. Szőke haja kicsit a szemébe lógott. Nem bírtam ki, hogy ne tűrjem el. Meg is tettem. Ő csak mosolyogva nézte amit csinálok. Egy élmény volt a hajába túrni, de komolyan. Miután eltűrtem loboncát, megláttam gyönyörű szemeit. A pillangóim csapkodtak és, ahogy az arcomat fürkészte éreztem, hogy elvörösödöm. Elvettem a kezem mire ő az arcomhoz nyúlt. Eltűrte egy hosszabb tincsem majd leeresztette a kezét.
- Csak arra gondoltam milyen szerencsés vagy. - mondtam halkan.
- Miért? - húzta össze a szemöldökét.
- Mindjárt Mullingarbe vagyunk. Te pedig itt laksz. - magyaráztam neki.
- Ez igaz. De addig nem megyek haza amíg ti itt vagytok. - mosolygott. Hogy lehet ennyire rendes? Simán leléphetne, de nem teszi. Nem érdekelt, hogy szakad az eső, nem érdekelt, hogy megfagyok. Hozzá akartam bújni. Szorosan megölelni. Magamban már rávettem magam, hogy megölelem.
- Mindjárt ott vagyunk! - kiabált a sor elejéről Adam mire örömünkbe mindenki sikongatni kezdett. Az út kezdett szélesedni, láttam a lámpákat, az alacsonyabb kertes házakat, néhány kocsi járkált az utakon. Nagyon megkönnyebbültem. Szinte mindenki gyorsított a tempón. Percek múlva meg megláttuk a táblát: "Üdvözöljük Mullingar-ben!", ami elég réginek tűnt.
- A város melyik részében vagyunk? - kérdeztem Niall-től.
- Teljesen a végében. Itt nagyon kevesen laknak, nyugis hely. - mondta mosolyogva.
- És te hol laksz? - kérdeztem félve ezt a titkos információt.
- Messze innen. - mondta tömören. Valahogy éreztem, hogy nem akarja elmondani. Nem szóltam semmit csak magam elé meredtem. Hogy is képzeltem, hogy megbizík bennem. A cipőm orrát bámultam amikor nekimentem az előttem állónak.
- Bocsi. - motyogtam.
- Semmi baj. - mosolygott rám Ben.
- Itt vagyunk! - sóhajtott Mrs.Miller. Mind a kis motel felé fordultunk. 4 emeletes volt, több ablakkal erkélyek nélkül. A fal ha jól látom sárga és a nevét nem tudtam elolvasni mert nagyon furcsa betűkkel írták. Egy hosszabb lépcső vezetett a bejárati ajtóig. - Menjünk be! - intett.
- Várjunk! - torpant meg Ben a bejárat felé mire mindenki ránézett. - Nate hol van? - kérdezte. Ijedten forgolódni kezdtünk, de nem láttuk sehol.
- Te jó Isten. - csapott a homlokára Lin.
- Robinson ne szórakozz! Gyere elő! - kiabált Mrs.Miller, de nem történt semmi.
- Nem hinném, hogy ilyen helyzetben ezzel viccelődne! - adtam hangot a gondolataimnak.
- Akkor hol az ördögbe van? - kérdezte mérgesen Mrs.Miller.
- Megyek megkeresem! - mondta Ben azonnal.
- Turner el ne menj! - szólt a tábor vezető. Mrs.Miller elkezdett minket bezavarni a motelba, de többen nem akartak bemenni Nate hiánya miatt. Ben, Matt, Lin és én kint vártunk. Nagyon bírom ezt a szerencsétlen és aggódok érte.
- Bocs a késésért! - jött felénk Nate röhögve. Nem volt semmi baja, sőt egész vidám volt. Azonnal megöleltük egymást. Néha úgy érzem mintha a tesóim lennének.

13.rész ~ Hogyan tovább??

Sziasztok! Először is remélem átfutottátok a kritikát mert a végén van egy kis infó.. Másodszor pedig ebben a részben van 2 Ben-Jade jelenet.. Jó tanács: használjátok a mocskos fantáziátokat mert úgy lehet izgalmasabb és képzeljétek el Bent milyen szexi ^^ Ja és oldalt megint lehet szavazni, szóval szavazzatok és komizzatok sokat!!!! Jó olvasást! 

Ui.: Köszönöm a 14 feliratkozót! <3 

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Csukott szemmel, a szabad kezemmel kotorásztam a párnám alatt. Tapogatóztam egy darabig majd amikor megtaláltam kivettem. Ahogy megnyomtam a középső gombot, az erős fénytől kifolytak a szemeim. Egyből a takaró alá süllyesztettem a készüléket. Megdörzsöltem a szemeim és felültem. Újra megfogtam a telefonom. Anya írt SMS-t. 

Szia Kicsim! Nagyon sajnálom, hogy nem válaszoltam, de a kórházban esti műszakot kapok, nappal meg sürgök-forgok a házban. Apádnak egy időre el kellett mennie munka ügyben, szóval nem tudott válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy az üzeneted nem gondoltad komolyan, csak épp rossz napod volt. Csók: Anya és Apa 

Először nem annyira értettem a dolgot, de visszaolvastam a beszélgetéseinket és utána már mindent értettem. Akkor még haza akartam menni. Visszaírtam neki, ékezet nélkül, ahogy szereti. 

Szia. Tenyleg nem gondoltam komolyan. Vigyazzatok magatokra :) Puszi. 

Miután ezzel végeztem kómásan kimásztam az ágyból. A szobában Lin, Rose és Jane volt rajtam kívül. A tegnap este után érthető, hogy alszunk. A lányok fürdőjéből hangokat hallottam így kimentem a folyosóra, hogy a közös fürdőt használjam.
- Hey! Kicsit hiányos az öltözéked nem gondolod? Bár nekem így is bejössz. - hallottam Ben hangját. Megfordultam és csak akkor láttam, hogy épp jön ki a fiúk szobájából. Bokszerbe és trikóba volt. Jobb kezével beletűrt kócos hajába, ahogy végig nézett rajtam. Nem értettem miért bámul. - Elhagytad a ruháid? - harapott alsó ajkába én pedig magamra néztem. Csak fehérnemű volt rajtam. Visszanéztem Benre aki még mindig mosolyogva bámult. Gyorsan megfordultam majd berohantam a fürdőbe. Magamra csaptam az ajtót és neki dőltem. Miért nincs rajtam pizsama? Egyáltalán ki vette le rólam a vizes ruhákat? Úr isten, mi van ha letaperoltak míg aludtam? Ahhj, kellett nekem elaludnom a csónakba. - Jade nyisd már ki! - röhögött Ben a folyosóról.
- Használom a fürdőt. - motyogtam. Bevillant a szemeim előtt amikor Ben megbámult és elvörösödtem. Olyan ciki volt. Ráadásul nem is tudok kimenni mert itt áll az ajtóba.
- Nekem is kéne! - mondta.
- Van fürdő a szobátokba. - vágtam rá mosolyogva.
- Nektek is. - nevette el magát.
- Alexa használja. - erősködtem tovább.
- A miénket meg Nate. - kontrázott.
- Fürödni akarok!! - érveltem hátha így megérti, hogy a tisztaság fontos.
- Én is.
- Akkor vársz! - rántottam meg a vállam és elléptem az ajtótól. Megfogtam egy széket ami nem tudom, hogy került oda, de most jól jött, és kitámasztottam vele az ajtót.
- Fürödjünk együtt. - javasolta mire idiótán az ajtóra néztem.
- Szeretnéd mi? - röhögtem el magam. Tudtam, hogy csak hülyül.
- Valamikor dumálnunk kéne. - váltott témát könnyedén.
- Mikor? - kérdeztem vissza. Örültem, hogy ilyen jóba lettünk. Szívesen beszélgetek vele mert kedvelem.
- Mondjuk ma délután a folyó mentén kicsit bent az erdőben? - kérdezte. Úgy éreztem mintha már eltervezte volna.
- Oké, de most hadd fürödjek meg! - alkudoztam.
- Reggeli!!! - ordított Mrs.Miller a konyhából én pedig fájdalmasan a homlokomra csaptam. Ennyit a fürdésről.
- Gyere ki! - nevetett Ben.
- Előbb menj le! - mondtam neki és próbáltam nem elnevetni magam. Még egyszer nem fog látni fehérneműben. Ben nem szólt semmit. Lépteket hallottam majd kifújtam a levegőt. Persze hülye nem vagyok, gondoltam, hogy nem ment le. Vártam még egy kicsit. Halkan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Senki nem volt a folyosón. Minden szoba ajtaja csukva volt és lentről hallottam a srácok hangját. Körbenéztem még egyszer majd kimentem. Halkan osontam át a lányok szobájába. Kinyitottam az ajtót és örömmel nyugtáztam, hogy mindenki lent van. Ráérősen kotortam elő magamnak pár ruhát, ugyanis nem voltam éhes. A szekrény mellett öltöztem amikor valaki hátulról megcsikizett.
- Vááá!!! - ordított Ben mire én felsikítottam és ijedtemben akkorát ugrottam, hogy  lefejeltem a szekrény ajtaját. A földre estem és a homlokomhoz szorítottam a kezem. - Basszus Jade! - guggolt le hozzám.
- Baszd meg Ben! - röhögtem el magam. A gatya félig a lábamon lógott így még mindig fehérneműbe égettem magam előtte.
- Ne haragudj! Nagyon fáj? - nézte meg a fejem. Elvettem onnan a kezem, ő pedig megvizsgálta a sérült területet. Kezeivel a fejemet nyomkodta míg szemeit rajtam legeltette.
- Megtennéd, hogy a fejemet nézed és nem a mellem? - kérdeztem tőle kicsit felháborodva és felültem.
- Persze mindjárt. - röhögött mire én is elnevettem magam.
- Hülye pöcs! - csaptam meg a pólómmal nevetve mire ő lányosan felsikított.
- Gyertek le! - nyitott ránk Nate majd összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. - Csajos párna csata nélkülem? - nyüszített lányos hangon.
- Na most már elég! Kifele. - lökdöstem őket az ajtó felé. Miután kizavartam őket, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol ránk vártak.
- Na végre! - mondta mérgesen Mrs.Miller. Nem szóltunk semmit csak összemosolyogtunk. Leültem Lin és Niall közé majd az üres tányéromra néztem. A tábor vezetőnk hülye szokása a közös kajálás. Körbenéztem és az asztalnál láttam, hogy akikkel tegnap este kenuztunk azok eléggé fáradtak. Ahogy néztem őket, rám is ragadt egy kevés és ásítozni kezdtem. Mrs.Miller mindenkinek szedett egy kis tejbegrízt majd ő is leült enni. Épp Mattet fürkésztem amikor a feje önálló életre kelt és beleesett a tányérba. Mindenki röhögni kezdett, Mattnek pedig esze ágában se volt, hogy felemelje a fejét.
- Ennyire éhes vagy? - röhögött Daisy.
- Carter fiam! Kivennéd a fejed a kajából? - förmedt rá Mrs.Miller, de Mat nem mozdult. A mellett ülő Bonnie poénból megfogta a haját és felhúzta a fejét. Aztán elengedte Matt feje pedig újra a tálba borult. Mrs.Miller mellé szaladt és felvitte Mattet az emeletre. - Mi van ezzel a 8 gyerekkel?? - mutatott rajtunk végig. Kemény 5 órát aludtunk így érthető, hogy álmosak vagyunk. Viszont megmagyarázni nem tudtuk.
- Sokáig beszélgettem telefonon az anyukámmal. - magyarázott Ben, de ezt senki nem hinné el neki.
- Az igazat! - sóhajtott Mrs.Miller.
- Na jó. - csapott a combjára Ben. - Tegnap este megpróbáltam befonni Nate haját. - mondta komolyan mire mindenki röhögni kezdett.
- Reménytelen. - legyintett Mrs.Miller és nem is faggatózott tovább. Idővel mindenki felébredt és sokkal vidámabbak lettünk.
- Ugye este nem az egyik fiú vette le rólam a vizes ruhákat? - kérdeztem Lin-től.
- Dehogy. Én voltam. - mosolygott. - A kenuba bealudtál, Ben felhozott én meg bevágtalak az ágyba. - röhögött.
- Jones! Miért dobálja kenyérrel Adisont?? - förmedt Mike-ra Mrs.Miller. - Egyáltalán, hogy kerül hozzád kenyér? - ment oda hozzá és el akarta tőle venni.
- Ne!! Sarah néni kérem ne vegye el!! Imádom a tejbegrízt kenyérrel enni!!! - kiabált Mike mire mind odanéztünk. Mrs.Miller és Mike is rángatta a kenyeret ami nem tartott sokáig és szétszakad. Óriási röhögésben törtünk ki, a tábor vezetőnk pedig kiabált Mike-kal.
- Jól van. - tette le a kenyeret Mrs.Miller. Úgy látszik feladta. - Gyerekek figyeljetek rám!! - tapsolt kettőt mert közben mindenki beszélgetni kezdett. Pár percet várt mire elhallgattunk. - Odakint nagyon nagy vihar van készülőben szóval szeretném ha nem mennétek ki. - folytatta volna, de mindenki felpattant és nappaliba rohantunk, hogy kinézzünk a nagy ablakon. Mrs.Miller persze utánunk jött.

Odakint szakadt az eső és fújt a szél, ami rendesen tépte a fákat.

- Hova lett a Nap? - kérdezte Matt, aki idő közben lejött.
- Takarják a felhők te IQ harcos! - vágta fejbe Rose. Kicsit berezeltem a kinti idő láttán. Mindig is féltem a vihartól.
- Na szóval. - kezdett bele megint Mrs.Miller. - Nem tudom hány embernek rémlik, de ma van az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy még ma muszáj elindulnunk. Ilyen időbe én nem indulok el veletek mert nem akarok balesetet vagy hasonlót. A dublin-i kikötőben szállnánk hajóra, de biztos, hogy nem járnak ilyen időben a kompok. Egyszóval itt ragadtunk. - mondta komolyan mire mi döbbenten néztünk rá. - Amíg nem javul az idő innen nem indulok el veletek. A szülőkkel beszélni fogok nem kell pánikolni. - tette hozzá majd a kandallóhoz ment. Hozott fát és pár perc szerencsétlenkedés után sikerült begyújtania. Mi csak halkan kuncogtunk rajta a háttérbe, de nem segítettünk. Mrs.Miller amint végzett felment az emeletre, mi pedig a nappaliba maradtunk. Odakint hideg volt, erős vihar míg itt melegség és jó társaság. A tűz ropogott és eléggé otthonos hangulatot csinált.
- Ez hülye! - ült le az egyik fotelbe Ben.
- Miért is? - kérdezett rá Niall.
- Mert egyszerűbb lenne most elindulni egy biztonságosabb helyre! - vágta rá Ben nem túl kedvesen. Mindenki elhelyezkedett a nappaliba és csendben üldögéltünk. Niall mellett ültem a kanapén aki bíztatóan fogta a jobb kezem. Olyan nyugodt kisugárzása volt még ebben a helyzetben is. Mosolyogva rám nézett és erősebben szorította a kezem. Kicsit örültem a viharnak. Ha hazamegyünk Niallt talán nem látom többet. Ő itt marad Mullingarben, én pedig visszamegyek Londonba. És lássuk be, nem egy olcsó utazás. Lehet már nem is látjuk egymást. Lehet, hogy elfelejtjük a másikat. Ezekre a gondolatokra sírnom kellett, de itt mindenki előtt inkább visszafogtam magam. Meredten néztem Niallt. Úgy mint a kikötőben. Szőke haja kicsit borzos volt, gyönyörű szemei fogságba ejtettek, fogaira ráfért volna egy fog szabályzó, de így is eszméletlenül édes volt. Ő is az arcomat nézte. Bárcsak a fejébe láthatnék. Vajon mit gondol rólam? Neki is hiányozni fogom a tábor után? Vagy elfelejt?
- Van valakinél deszka? - állt fel Nate mire nekem felcsillant a szemem. Igen, szeretek gördeszkázni. Ez az egyik rejtett képességem.
- Te is deszkázol? - kérdeztem boldogan.
- Ja. Miért te is? - kérdezte komolyan Nate mire bólintottam. A srácokból szinte egyszerre tört ki a röhögés ami nagyon rosszul esett.
- Tudok gördeszkázni! - erősködtem.
- Jaj Jade! Jó a humorod! - borzolta meg a hajamat Matt és tovább nevettek rajtam.
- Ne törődj velük! Én hiszek neked! - sutyorogta Niall mire azonnal kizártam a fiúkat és csak rá figyeltem.
- Tényleg? - csillant fel a szemem mire Ő csak bólintott. Olyan jól esett. Nem röhögött rajtam úgy mint a többiek. Aztán leesett, hogy a telefonom tele vannak képekkel amiket még a londoni barátaim csináltak. Kivettem a mobilom a zsebemből és bementem a galériába. Felálltam majd a röhögő társasághoz mentem. - Tessék! - nyomtam a kezükbe a telefonom, ők pedig azonnal rácuppantak. Ben tartotta a kezébe és mutogatta a többieknek. Nem szóltak semmit csak döbbenten nézegették a képeket.
- Hát ezt nem gondoltam volna! - mondta Nate és visszaadta a telefonom. - Tényleg jó vagy. Bocs, hogy kiröhögtünk. - vigyorgott mire a többiek egyetértően bólintottak.
- Nem baj. - legyintettem.
- Majd egyszer kimehetnénk együtt. - mondta Ben mire mosolyogva bólintottam.
- Csak szerintem van sötét? Kapcsoljunk már lámpát! - állt fel Cody majd a kapcsolóhoz ment. Miután kigyulladtak az égők tényleg világosabb lett. Mindenki becsukta a szemét az erős fény miatt. Ami nem tartott sokáig. Hirtelen dörgött, villámlott majd kialudtak az égők. Senki nem szólt semmit. Kezdett elég kínos és ijesztő lenni ez a csend, amit James egy böfögéssel megtört. Erre mindenki halkan röhögni kezdett. Hirtelen óriásit villámlott,a sötét szobát beborította fénnyel amire mind összerezzentünk. Lin felállt és sétálgatni kezdett. Mi csak halkan beszélgettünk. Niall felállt mellőlem és bement a konyhába. Kicsit hiány érzetem lett, hogy már nem ül mellettem.
- S..Srácok.. - dadogta Lin mire mindenki rá nézett. Az ablaknál állt és remegett.
- Mi az? - pattant fel Ben. Lin válaszolni akart, de hangos reccsenések elnyomták vékony hangját. Értetlenül néztünk körbe. Matt is az ablakhoz rohant.
- Dől a fa!!! - kiabált. Ahogy ezt kimondta megláttuk a nagy fenyőt ami egyenese a ház felé dől. Mindenki bepánikolt és mozgolódni kezdtünk. Hirtelen a fa óriási csapódással ért a házra, aminek azonnal betört a teteje. Lassan és hangosan recsegett a ház, ahogy a fa rádőlt.  Annyira leblokkoltam, hogy mozdulni se mertem. Niall se volt mellettem mert nemrég a konyhába ment. Másodpercek alatt Ben termett mellettem és felkapott a kanapéról. Arrébb lökött és a falhoz nyomott. Teljes testével elém állt és takart engem. Megnyugtatott, ahogy elém állt. Olyan volt mint egy védő pajzs. Félve öleltem körbe a derekát míg ő kezeivel fejem mellett támaszkodott. Féltem kinyitni a szemeim. A fenyő elakard a fenti szobában így lassabban zuhant a padlóra egy hangos csattanás kíséretében. Eső cseppeket éreztem a fejemen így gondoltam, hogy a tetőnek már annyi. Félve kinyitottam a szemem és kinéztem Ben mögül. Csak akkor jött a java. Mivel a fa ház emeletes nem csak a nappalira zuhant hanem szétrombolta az emeletet is. Konkrétan a lányok szobáját. A szobából a bútorok egyesével estek le a nappaliba ami óriási port kavart.
- Ne nyisd ki a szemed! - mondta Ben. Egy pillanatra mégis kinyitottam. Ben arca nagyon közel volt az enyémhez. Orrunk majdnem összeért. Bizsergető érzést váltott ki belőlem, ahogy végig néztem rajta. Teste minden porcikája hozzám ért. Soha nem voltam még ilyen közel egy fiúhoz. Magas alakja felém tornyosult. Ágyékával nyomott a falhoz, amitől éreztem, hogy rák vörös leszek. Kezeit még mindig a fejem mellett támasztotta. Ahogy oldalra pillantottam megláttam kidolgozott karját. Haja az arcába hullott, az ő szemei is csukva voltak és gyorsan vette a levegőt. Elképesztő látványt nyújtott. Egy nagy csattanás visszarántott a valóságba. A szobából az utolsó bútor is lehuzant a nappaliba, még nagyobb por felhőt kavarva. Amikor kinyitottam a szemem Ben egy fél mosollyal fogadott. Amint megbizonyosodtunk róla, hogy ennek az egésznek vége, Ben ellépet előlem. A fenyő szinte belepte a nappalit, a bútorok mind rajta voltak, a por még mindig szállt a levegőben. Tekintetemmel a többieket kerestem. Nem láttam senkit, de másodpercek múlva mindenki előbújt a rejtekhelyéről. Megkönnyebbülve láttam, hogy jól vannak. Mrs.Miller és Adam azonnal lerohantak az emeletről.
- Úr isten! Gyerekek jól vagytok? - kérdezte aggódva a tábor vezetőnk. Senki nem szólt csak némán bólintottunk. Kicsit sokkolt minket ez az egész. Akár meg is halhattunk volna. Pár perc csend után nyöszörgést hallottunk az egyik emeletes ágy alól. Adam odament és felborította, majd kiszedte alóla Mike-ot. Szerencsére kisebb sérülésekkel ő is megúszta.
- Meggyulladt az emeletes ágy!! - sikított Jane mire mindenki a kandalló felé nézett. Az ágy, amit Adam arrébb tett most felégett.

 A tűz nagyon gyorsan terjedt mivel minden fából volt és ijedtében mindenki felsikított. A füst hamar bejárta  házat. Forróság lett, a tűz ropogott és gyorsan falta a bútorokat. A fenyő is égni kezdett, meggyulladt a kanapé és így tovább minden ami fából készült.
- Gyorsan!! Menjetek ki!! - intett Mrs.Miller. Nem akartam itt hagyni a cuccaim, de mivel a lányok szobája a nappaliba kötött ki így gondolom az én táskám is leégett már. Mintha üldöztek volna minket, kirohantunk a házból. Mrs.Miller és Adam még bement a szükséges dolgokért amit tényleg nem hagyhattunk itt. Annyira megijedtem, hogy gondolkodni se tudtam. Mi lesz így velünk? Hova megyünk?

Kritika #1

Meglett a blog első kritikája amit nagyon köszönök BlondieQueen-nek. Nézzetek be hozzá, megéri :) Minden kritikát eltudtok majd olvasni és a végére írni fogok pár sort :D 

K.I.N.É.Z.E.T.
Nos, a fejléccel valahogyan nem szimpatizálok, nem a te hibád, csak nem tetszik. A fejlécben a másodlagos szín a barna, de ezt a blog többi részén nem találtam meg. A két fiú a körökben nem teljesen kör, hanem inkább ovális, ha Gimppel csinálod, akkor közben nyomd a Shift gombot, hogy tényleg szabályos legyen! A chatnél az erős rózsaszín helyett valami természetesebbet keresnék, hiszen csak úgy fog harmonizálni a többi dologgal. A háttér hihetetlenül tetszik. Te szerkesztetted? Erre kérlek, válaszolj nekem valahol :) A lapokat inkább áttenném oldalra, mivel nem futnak végig a fejléc alatt. Tetszik, hogy egy olyan Bloglovin'-os képet tettél ki, amit én készítettem. Hálás vagyok érte! Most néztem meg még alaposabban a modulsávot, és észrevettem, hogy a design-t nem te csináltad, így ehhez inkább hozzá sem szólok. De egy blogarchívumot tegyél ki!

S.Z.E.R.E.P.L.Ő.K.
Jade Parker egy bevállalós, de mégis érzékeny csaj. Ez valahogy megragadja a fantáziámat. Nem tudom, miért, úgy érzem, hogy közel állnak ezek a tulajdonságok a szívemhez. Róla nem is mondanék többet, hiszen egészen jól ki lett találva.
Kate, aki Jade legjobb barátnője hihetetlenül megértő, és segítőkész, ami a legtöbb szereplőre is ugyanígy illik. Kate nem szerepel a blogban sokat.
Ben karaktere egyedi, hiszen egy tipikus csávó. Simán eltudom képzelni, hogy a szereplőid léteznek, hihetetlenül valóságosak.
Az egyetlen gond, az Niall. Én azt a fiút úgy ismerem, hogy a világ legkedvesebb fiúja, és soha nem csalt meg senkit. Nem játszik egy lány érzéseivel, pedig szerintem tudja, hogy Jade szerelmes belé, ő meg magasról tojik rá. Próbálj valami olyasmit vinni bele, hogy Niall közelebb megy Jade-hez...

T.Ö.R.T.É.N.E.T.
Sok táboros sztori van, ezt te is megemlítetted az elején. A történet arról szól, hogy Jade, 16 évesen (ebből következtetve 2010-ben játszódik a történet.) elmegy egy táborba, ahol egy fiú, tisztességes nevén Ben beleszeret a lányba, de most jön a galiba! Jade Niall-be zúg bele, aki le sem tojja az érzékeny csajt. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy éjszaka éjfélre kihívják Jade-et, hogy beszéljenek vele, de Niall hívta volna először, viszont utána megtette ezt Ben is, és bumm! Másnap hatalmas bunyó lesz, amit Niall haverom szív meg. Jade elküldi Bent a jó büdös francba, Niallt pedig ápolja, bókolnak egymásnak, stb. Aztán kiderül, hogy Niall egy orbitális nagy tuskó, és Bonnie karjaiba esedezik. Természetesen Jade kiborul, és elmondja Niall-nek az igazat. Mindeközben hihetetlenül vicces dolgok történnek a többi táborozónál. Egy Felelsz vagy mersz játéknál Niall nutellát nyal le bájos főszereplőnk hasáról, aminek következtében Ben teljesen kiborul, és végül csak Lin tudja megvigasztalni őt, aki a táborban Jade második legjobb barátnője lett. Másnap a fiúk ráveszik a lányokat, hogy menjenek el csónakázni, bár nem értem, hogy a kenut miért hívtad olyan sokszor hajónak, de végül beletörődtem. Niall bébi elmondja a barna hajú karakternek, hogy Bonnie csókolta őt meg, aztán felajánlja, hogy legjobb barátok legyenek. Majd mikor észbe kapnak, hirtelen nem tudják, hol vannak. Kiszállnak a parton, ahol egy medve üldözni kezdi őket, aztán egy házba mennek, ott vannak a többiek, temetőn keresztül mennek a csónakba, aztán elindulnak vissza. Hajnal 3, és Jade is lassan álomba szenderül. Lényegtelen dolgokat kihagytam, így sajnálom. A történeted eddig 12 fejezete ennyiből áll. A fogalmazásmódod egyszerűen nagyon tetszik, bár kissé irreális, hogy egy medve és egy öreg ember ugyanazon a szigeten - vagy akármin - él, és még nem falták fel egymást. A rövidítéseket hanyagold! Ízléstelenné teszik a blogot, és egyszerűen borzalmas azt olvasni, hogy "türcsi"! Kiráz tőle a hideg, tiszta libabőr tőle a kezem. Helyesírási hibád elég sok van. Például rengetegszer használsz ékezetet, vagy egyáltalán nem használsz. Tudod, a Blogger azért húzza alá piros, hullámos vonallal, hogy az ilyeneket elkerüljük. A tippem az lenne, hogy ne legyen komment-határ, mert így ki fognak borulni az olvasóid. Ben egy kicsit többet szerepeljen benne, mert hihetetlenül szimpatikus a srác. A blogodat olvasni fogom, mert izgalmas. Mielőtt publikálod a részt, olvasd át, hogy elkerüld a hibákat, és az értelmetlenséget.
Üdv, BlondieQueen

Hozzáfűzni valóm: 

Ebben a blogban Niall drága annyira vak, hogy nem azt szűrte le amit kellett volna. Igen megkaptam, hogy senki nem így képzelte el Niallt. Gondolom ti se. Amit Jade mondott Niallnek, azt a szőke úgy fogta fel, hogy a lány a barátja akar lenni és nem esett le neki, hogy szerelmes belé. Szóval Niall nem játszik Jade érzéseivel, hanem máshogy értelmezte a dolgot. Ő még mindig kedves és ezentúl nem tojik majd Jade fejére. 

Ami pedig a medvét és az öregembert illeti.. Ők jó barátok ezért nem ette meg a medve a bácsit ^^ Viccen kívül ebbe nem is gondoltam bele. Remélem ti se. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy kicsit ijesztő legyen a sztori. Sajnálom. Nem gondolkodtam előre így nem lett annyira valósághű. De ez már lezárt dolog szóval nem kell tovább törni a fejünket :) 

És egy jó hír... Olvastam, hogy többen bírjátok Bent, aminek bevallom nagyon örülök. Ezentúl többet fog szerepelni. Sőt, ha vége lesz a tábornak ő kerül a képbe.. 

Ui.: Következő rész hétfőn vagy kedden :) 

12. rész ~ A menedék

Halihó! Köszönöm a komikat és be kell vallanom, hogy nagyon örülök, amikor túl lépitek a kommenthatárt :) Miközben ezt a részt írtam kezdtem én is félni mert túlságosan beleéltem magam. Lehet csak én vagyok ilyen, remélem azért tetszeni fog. :) Ja és megkérném Vanesszát és Lilla Herninglt, hogy iratkozzanak fel. A komitoknak nagyon örültem mert eddig nem írtatok csak most ^^ Jó olvasást! 


- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott. Rohant mint az őrült én pedig próbáltam vele lépést tartani. Nem értettem miért szalad csak mentem vele. Hirtelen hangos üvöltést hallottam magunk mögül mire kíváncsian hátra pillantottam. Egy óriási medve futott utánunk. Szemei teljesen feketék voltak, ázott barna bundája volt. Nem emelkedett fel 2 lábra csak simán futott utánunk és morgott. Annyira megijedtem, hogy gyorsabban futottam, de megbotlottam a saját lábamra. Elestem, de Niall szinte azonnal felrántott. A lábam kicsit megrándult. 

- Mi a francot műveltél? - kérdeztem lihegve Niall-től, aki már kezdett fáradni. Nem válaszolt csak megrázta a fejét, utalva rá, hogy nem alkalmas a pillanat. Nem kellett sokáig rohanunk, odaértünk a srácokhoz. 

- Fussatok!! - kiabált rájuk Niall, de az értetlenségtől ők sem mozdultak. 

- Mi van? - kiabált vissza Matt. Nem kell sokat várni meglátták az medvét és szinte azonnal futni kezdtek. Ráadásként Rose még sikított is. Lassan beértük Mattet és Roset is. 

- Hova menjünk? - kérdezte Rose és néha félve hátra pillantott. 

- Mindegy csak messze ettől a vadállattól. - mondta Matt és felkapva a földről egy nagyobb követ a medvéhez vágta, ami azonnal felmordult. 

- Matt te normális vagy?? - kiabáltam rá mérgesen. Hogy lehet ennyi esze? 

- Vágjuk le az utat! - mondta Niall majd egy alig látható ösvényen elfutott. Mind utána futottunk. Vékony ágak csapódtak az arcomba és az eső miatt alig láttam valamit. Kiértünk a kis ösvényről egy nagyobb rétre, amit körül vett az erdő. Sötét volt, szakadt az eső és erősen fújt a szél.

 Hirtelen villámlott és megláttuk egy épületet. Úgy éreztem magam mint valami horror filmben. Kirázott a hideg amikor egy újabb villámláskor jobba látszott a ház. Az oldala omlott, egy-két helyen hiányzott a cserép a tetőről, az emeleti ablakokat csapkodta a szél.

- Menjünk be! - mondta Matt azonnal, de az erős viharban alig hallottam a hangját. 

- Én oda biztos nem teszem be a lábam! - álltam meg határozottan. 

-J ade ne szóra.. - szólt rám Rose, de a medve morgása félbe szakította. Mögöttünk a nagy állat állt pár méterre és vicsorgott ránk. Nem közelített csak ránk förmedt. Niall megragadta a karom és a ház felé rángatott. Nem akartam bemenni, de amint elkezdtünk futni a medve utánunk jött. Amint a házhoz értünk Niall és Matt elkezdte verni a hatalmas ajtót ami zárva volt. Egyre erősebben vertük azt amikor bentről hangokat hallottunk. 

- Van odabent valaki! - kiáltottam fel ijedtemben. A tudat, hogy ebbe a kosz fészekbe van valaki és ide kell bemennünk a medve elől ami lassan jött felénk, borzasztó volt. 

- Jade?? - hallottam bentről egy ismerős hangot. 

- Úr isten Ben te vagy az?? - csapkodtam az ajtót és örömömben elöntött a sírás. A házból kisebb csörömpölés jött majd az ajtó kitárult. Megláttam Bent, Lint, Natet és Janet. Nem tudom miért, de azonnal Ben nyakába ugrottam, a derekára fontam a lábaim, a nyakába kapaszkodtam, arcomat pedig a vállába fúrtam. Kezeivel kicsit bizonytalanul, de megfogta a fenekem, hogy megtartson. Nem zavart. Örültem, hogy látom. 

- Gyorsan! - kiabált Nate és becsapta az ajtót mert ő is meglátta a medvét. Elé toltak pár bútort majd kifulladva neki dőltek. Lassan megnyugodtam és leszálltam Ben nyakából. Körbenéztem a srácokon és láttam, hogy ők is jól eláztak. 

- Menjünk beljebb! - mondta Lin. 

- Jade be se akart jönni. - mondta Niall kicsit kifáradva. 

- Hogy kerültetek ide? - kérdeztem kíváncsian és leültem a földre. Megakartam nézni a házat, de annyira ijesztő volt, hogy nem mertem. Jobb ha csak a srácokra figyelek. 

- Amikor eveztünk egy idő után észrevettük, hogy nem vagytok ott. - kezdett bele Lin. - Annyira sötét volt, hogy alig láttunk valamit és nem tudtuk merre menjünk. Csak a partra tudtunk jönni. Közben szakadni kezdett az eső. Mi viszont a másik oldalon álltunk meg. Sokat sétáltunk az esőbe aztán megláttuk ezt a "házat" és a temetőn át bejöttünk. 

- Itt van temető? - kérdezte félve Rose mire a másik csapat bólintott. 

- Muszáj csinálnunk valamit. Nem maradhatunk itt éjszakára! Ki tudja mi van ebbe a házba. - mondtam komolyan. Igazából a félelem beszélt belőlem. Ezen a helyen egy pillanatra se tudnám lehunyni a szemem. Amíg a srácok gondolkodtak én körbenéztem a házban. Egyedül Rose telefonja világította. az is csak annyi fényt adott, hogy lássam a többiek arcát.
- Amúgy Niall. - szólt neki Rose. - Hogy szedted össze azt a medvét?
- Hát amikor leléptem, hogy keressek valami menedéket, találtam egy barlangot. - kezdte mesélni mire mindenki közelebb ült. - Sötét volt és biztonságosnak tűnt. Bementem és eldobtam egy követ. Akkor felébredt a medve és meglátott. Eléggé megijedtem ezért elfutottam. - magyarázta.
- Szent szar. - temettem el az arcom. Olyan szerencsétlenek vagyunk.

- Fél 2 van. - mondta Jane. 

- Reggel ha világos lesz elindulunk. - mondta Nate. 

- Én nem maradok itt reggelig. - vágtam rá azonnal. Mivel nem láttam az épületet belülről még jobban féltem. Bármi lehet a falon, a földön vagy a plafonon. Talán patkányok bújnak meg a bútorok mögött. Vagy valami hulla van itt, esetleg szellemek. Na jó, ez már túlzás, de ilyen helyzetekbe mindig hülyeségekre gondolok. 

- És mégis hova akarsz menni? - kérdezte Matt. 

- Nem tudom csak el innen. - húztam fel a lábaim majd átkaroltam azokat. 

- Tényleg nem mehetünk máshova. - értett egyet Ben. 

- És itt akarsz aludni? Ki tudja mi a franc van itt! - háborodott fel Lin. Kisebb szócsata alakult, hogy hova menjünk és mit csinálunk. Lassan kiveszekedtek magukat és rájöttek, hogy ezzel nem jutunk előbbre. 

- Ugye tudjátok, hogy ha ezt Mrs.Miller megtudja nekünk végünk? - kérdezte Niall mire mindenki kisebb sokkot kapott. Haza küldhet minket? Vagy megint büntetést kapunk? 

- Vissza kell mennünk! - állt fel Jane. Ha itt maradunk tuti nem alszok semmit. Pláne ha nem érünk vissza időbe és Mrs.Miller észrevesz minket. 

- Hajóval? - kérdezte Ben. Erre többen is felálltak, jelezve, hogy az ötlet elfogadható.
- Ha kell hajóval, de itt nem maradok tovább! - álltam fel én is.
- Oké. - egyeztek bele a többiek is. Miután leesett, hogy megint az erdőn át kell mennünk kicsit berezeltem.
- Kinézek. - ment az ajtóhoz Ben és eltolta a nagy szekrényt. Kinyitotta a nagy ajtót és kidugta rajta a fejét. Pár másodperc múlva becsukta. - A medve ott alszik az egyik fa tövében. - sóhajtott. - Viszont elállt az eső. - erőltetett egy mosolyt.
- A ti csónakotok melyik oldalon van? - kérdeztem még gondolkodva.
- Arra. - mutatott Nate a másik irányba.
- A mienk meg arra. - mutatott a medvés rész felé Niall.
- Megint nem fogunk elkeveredni az biztos. Egy csónakkal megyünk. - szögezte le Lin.
- Egy hajó maximum 6 embert bír el. - magyarázott Nate. - És nyolcan vagyunk. - tette hozzá.
- Senkit nem hagyunk itt. Akkor is együtt megyünk. - erősködött Lin.
- És ha elsüllyedünk? Vagy felborulunk? - kérdezhetett Matt kicsit felháborodva.
- Képes lennél itt hagyni 2 barátodat ezen a szörnyű helyen? - förmedt rá Lin mire Matt megrázta a fejét.
- Jól van ne öljétek egymást!! - állt közéjük Ben. - Elől, halkan kimegyünk és a mi hajónkkal visszamegyünk. - mondta az ötletét. Senki nem szólt csak bólintottunk. Ben és Nate eltolták a többi bútort az ajtó elől majd lassan kimentünk. A medve valóban ott volt, ezért halkan csuktuk be az ajtót. A ház sarkánál fordultunk be és mentünk a fal mentén hátra. Hirtelen csörömpölést hallottam majd Niall megfogta a kezem és arrébb húzott. Egy tető cserép esett a földre és azonnal széttört.
- Köszi. - sutyorogtam neki mire mosolyogva bólintott. Elengedte a kezem és tovább mentünk liba sorba. A sor eleje megállt.
- Itt lesz a temető. Ha ezen átmentünk egyenes út vezet a csónakig. - mondta Ben. Nagyon nyeltem amikor megláttam a csúcsos kerítést, ami elválasztotta a házat és a temetőt. Nate kinyitotta a kiskaput, ami nyikorogva csapódott a kerítéshez.

 Halkan lépkedtünk a sírok között. Kíváncsian fürkésztem a táblákon lévő szöveget, de nem tudtam elolvasni. Néhányat már beborította egy növény, voltak amik fából készültek. A sírok tövében lévő virágok meghaltak. Látszik, hogy egy ideje nem gondozták őket. Néha ráléptem egy ágra ami reccsent alattam, de azon kivül zavaró csend volt körülöttünk.
- Ti meg kik vagytok?? Mit kerestetek a házamban?? - hallottunk egy rekedt hangot mellőlünk. Az egyik sírra egy idős ember támaszkodott. Haja már ősz volt, arca ráncos, szemeivel meredten bámult minket. Alacsony volt, háta púpos volt ahogy előre görnyedt, vékony botjára támaszkodott és remegett. Megállt bennem az ütő amikor egy lépést tett felénk. Senki nem mert szólni. Mozdulni se mertünk. Annyira megijedtem, hogy földbe gyökerezett a lábam. Még közelebb jött, engem pedig a sírás kerülgetett. A srácokkal szinte egyszerre sikítottunk fel és rohanni kezdtünk. Meg se álltunk a partig, az utat félelmünkben végig ordítottuk. A vénemberé volt a ház, a temető.. Talán végig figyelt minket?? Úr isten, de jó, hogy nem maradtunk ott. Ki tudja mit művelt volna velünk. Lehet valami varázsló. Jesszus milyen hülyeségeket gondolok. Megráztam a fejem és a srácokra néztem. Kicsit kifulladva, de még mindig futottak. Arcukra fagyott az a félelem amit akkor éreztünk amikor megláttuk az öreget.
-Itt vagyunk. - állt meg Nate és a térdére támaszkodott. Mindenki megállt és kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni.
- Ki a faszom volt ez?? - kérdezte lihegve Ben. Senki nem tudta a választ.
- Akkor erre gondolt Mrs.Miller. - mondta Lin.
- Tök mindegy. Húzzunk a francba!! - vágta rá Niall. Ben és Nate megfogták az evezőket és besegítettek mindenkit a hajóba. Elég szűkösen voltunk és amikor az utolsó ember is beszállt, kicsit süllyedt a hajó, de még a víz tetején voltunk.
- Hát ez így necces lesz. - sóhajtott Jane. Nate és Ben alig bírták elindítani a hajót. A kezünkkel is besegítettünk, ellöktük magunkat a parttól. Olyan jó érzés fogott el amikor méterekkel arrébb jutottunk ettől a borzalmas helytől. A csónakba 3 pad volt, így elég hülyén ültünk. A hajó nagyon lassan ment, elől a 2 fiú alig bírta mert álmosak voltak ezért néha leváltották egymást.
- 3 óra! - szólalt meg hátulról Rose. Erre csak sóhajtottam. Fáztam mert a ruhám még nem szárad meg, és álmos is voltam. Erőtlenül Nate vállára hajtottam a fejem. Épp mellettem ült, mert Matt leváltotta. Nem bírtam sokáig, a szemeim szinte maguktól lecsukódtak majd másodpercek múlva elnyomott az álom. 

11.rész ~ A túlsó parton

Halihó! Le írhatatlanul örülök a 7 kominak :) Imádlak titeket <3 Sajnos ez a rész nem lett a legjobb. Kicsit fáradt vagyok és úgy érzem összecsaptam. Remélem azért mindenkinek tetszik majd. Komizzatok és aki eddig nem tette meg az iratkozzon fel!!! Jó olvasást! 


- Niall hol a francba vagyunk? - kérdezte idegesen mire mind a négyen forgolódni kezdtünk. A táj egyáltalán nem volt ismerős. És ami a legjobba aggasztott, hogy nem láttam a másik csónakot. Teljesen lefagytam. Semmit nem láttam. Niall és Matt megállította a hajót. Csendben ültünk és reménykedtünk, hogy meghalljuk a többieket. 

- Nem hallok semmit. - mondtam halkan. A sírás határán voltam. Elvesztünk. Nem láttam a másik hajót, nem láttam a fa házat, nem láttam a mellettem ülő Niallt se. 

- Jól van. Nyugi. Visszamegyünk! - vette a kezébe a dolgot Niall. 

- És mégis, hogy? Te látsz valamit? Segg sötét van. - kiabált Rose magából kikelve. Szavai vizhangoztak. Ő is félt.

- Evezzünk egy kicsit. - javasolta Matt mire Niall is megfogta a lapátot. A csónak lassan elindult. Ahogy haladtunk az áramlattal közelebb kerültünk a Holdhoz így megláttuk egymást. A hajó ismét megállt és mindenki forgolódni kezdett. 

- Ismerős valami? - kérdezte Rose halkan. Tekintetemmel a fa házat kerestem, de hiába. 

- Ha ott a túlsó part - mutatott jobbra Niall. - akkor ott kéne lennie a fa háznak! - mutatott balra. Mindenki követte Niall kezét. Tényleg nem láttuk a fa házat. Sőt partot se láttunk, csak a vizet. Semmi szárazföld nem volt ott. 

- Akkor miért nincs ott? - kérdeztem hisztérikusan. 

- Nyugi nem lesz semmi baj. - mondta Niall. Abban a pillanatban megdörrent az ég és szemerkélni kezdett az eső. 

- Ezt nem hiszem el! - csapott a combjára Rose. Senki nem volt meleg ruha, mert amikor elindultunk még jó idő volt. Először csak szemerkélt majd egyre erősödött. 

- Fázok! - motyogta Matt. Szinte mindannyian vacogtunk. A rövid gatya és a póló nem valami előnyös ilyen időben. Dörzsöltem a bőröm, hogy valamennyire melegen tartsam magam bár ez lehetetlennek bizonyult. Percek alatt eláztunk.

ZENE csak az élvezet kedvéért. Ha vége indítsátok újra.

 Az eső egyre jobban esett, dörögni kezdett az ég, a szél is fújt. A Hold volt az egyetlen fényforrásunk. Néha villámlott egyett amitől mind összerezzentünk.
- Hova menjünk? - kérdeztem vacogva. Hajam a bőrömhöz tapadt, úgy éreztem magam mint aki hatszor megfürdött.
- Vissza a fa házba! - vágta rá Rose. 

- Hogyan? Azt se tudjuk honnan jöttünk! - horkant fel Matt. Akkor azt kívántam bárcsak itt lenne Ben. Vagy Nate. Ők idősebbek is. Nem értem az egyikük miért nem jött velünk. Amíg a többiek veszekedtek megpróbáltam felállni a hajóba. Pár perc próbálkozás után sikerült is.
- BEN!!! - ordítottam el magam mire a többiek elhallgattak. Nem szóltak rám. - LIN!! - kiabáltam tovább. Vártunk, de nem történt semmi. Elöntött a sírás, hogy talán már vissza se jutunk. Szomorúan ültem a padra.
-Kinél van telefon? - kérdezte hirtelen Matt. Óriási kő esett le a szívemről amikor Rose elővette a mobilját. Fölé hajolt, hogy ne ázzon el a készülék, majd kihangosítva felhívta Bent. Síri csendben vártunk, hogy mikor szól bele.
- Nem áll rendelkezésére elegendő összeg.. - kezdte a nő a telefonból mire Rose kinyomta. Egy sóhajtással elintéztük, hogy a telefonja használhatatlan.
- Matt? - kérdeztem halkan mire ő megrázta a fejét. Niall is így reagált. Senki másnál nem volt telefon. Mondjuk ez nem is csoda hiszen éjfélkor keltettek fel. Arról nem is beszélve, hogy a pizsim egy vékony rövid gatya pólóval.
- Menjünk arra! - mutatott Rose valamerre.
- És ha még jobban eltávolodunk a fa háztól? - kérdezte Niall. Erre egyetértően bólintottunk.
- Srácok, megfagyok. - vacogtam mire Niall mellém ült és szorosan átkarolt. Máris jobban éreztem magam. Fogalma nem volt, hogy nekem sokkal többet jelentett az ölelése. Simogatta a karom. A pillangóim felébredtek és éreztem, hogy még a hidegben is elvörösödöm. Nem mintha nem élveztem volna a helyzetet, de muszáj volt tennünk valamit. - Csináljunk valamit! Nem maradhatunk itt! Megfázunk! - motyogtam.
- A túlsó partra kell mennünk! - mondta Matt komolyan.
- Basszus tényleg. Hát a többiek is odamennek. Találkozhatunk. - lendült bele Niall is. Mindannyian a másik oldalra néztünk. Az ágak lombját tépte a szél és sötét volt. Hát borzongató látványt nyújtott.
- Höhö én oda biztos nem megyek! - pattant fel Rose mire megbillent a hajó és mindenki felsikított. Hangunkat elnyelte a vihar.
- Van jobb ötleted? - kérdezte Matt.
- És ha vadállatok vannak? Ha eltévedünk? Ha meghalunk? - kiabált Rose.
- Szedd már össze magad nem vagy egyedül!! - kiabált Matt is.
- Elég legyen már! - ordítottam el magam és is. Újra csend lett. Bevallom én se akartam odamenni, de tényleg csak ott láthatjuk a srácokat. Kicsit megrémisztett amit Rose mondott. Vadállatok? Erre a gondolatra kirázott a hideg.
- Jade mondd, hogy neked több eszed van. - nézett rám Rose.
- Nincs más megoldás. Ha tovább megyünk talán jobban eltévedünk. - erősködtem mire ő felsóhajtott. Niall és Matt megfogták az evezőket és a túlsó part felé vettük az irányt. Az evezők csobogtak a vízben, csak a Hold világított, az eső és a szél egyre erősödött. A tudat, hogy a másik oldalon bármi lehet, nagyon megrémisztett. Sajnos túl gyorsan odaértünk. Matt és Niall az evező segítségével megállították a hajót, ami kisebb csapódással ért a parthoz. Mielőtt kiszállsztam volna jobban megnéztem a tájat. A másik oldalról, ahol a faház van, egyáltalán nem így néz ki. Nappal olyan mint egy nyugodt erdő.

 Éjszaka sokkal ijesztőbb. Nem tagadom, hogy a látványtól megijedtem. Inkább maradtam volna a csónakban, de nem akartam megbetegedni. A fák alatt remélhetőleg nem esik ennyire. Erőt vettem magamon és felálltam. A hajó kicsit megbillent, de Niall azonnal elkapta a könyököm.
- Nem akarok kiszállni! - ült le Rose.
- Ne csináld! Nem ázhatunk meg, a végén még betegek leszünk. Itt kicsit meghúzhatjuk magunkat. Sőt, talán még a többiekkel is találkozunk. - nyugtatta Matt. Mindenki kiszállt a hajóból majd megálltunk az erdővel szemben.
- Félek! - motyogtam mire Niall összekulcsolta az ujjainkat és rám mosolygott. Nem tudja nekem ez mennyit jelent. Nem tudja, hogy mást érzek és, többet akarok. Még mindig esett az eső, dörgött és villámlott.
- Az alatt a nagy fa alatt nem ázunk meg annyira! - mutatott egy nagy fára Matt.
- Ilyen időben egy fa alá akarsz menni? Te nem vagy normális! - horkant fel Rose. Ezek ketten mindig ölik egymást. Niall és én nem szóltunk semmit csak egyre beljebb indultunk. Ködösödni kezdett minden, bagoly huhogás járta be az erdőt. Amikor ilyen ijesztő helyen vagyok szinte minden baromságot beképzelek magamnak.
- Váljunk szét! - javasolta Matt.
- Neked egyre hülyébb ötleteid vannak! - csúszott ki a számon. - Matt azért néha használd az eszed!
- Már ha van. - forgatta a szemét Rose és kicsavart egy adag esővizet a hajából.
- Előre megyek. Maradjatok itt! - mondta Niall mire megszorítottam a kezét. Hogy juthat ilyen az eszébe? Együtt kell maradnunk és kész!
- Nem! - szóltam rá és nem engedtem el a kezét.
- Csak körbe nézek! - mondta és eresztett egy bíztató mosolyt, mire én hülye elengedtem a kezét. Niall elindult a kis ösvényen mi hárman pedig ott maradtunk.
- Haza akarok menni! - taposta a földet Rose. Mondtam volna valami nyugtató szöveget, de mit lehet ilyenkor tenni? Nem tudtam mondani semmit mert én is féltem. Niall hosszú percek múlva se jött vissza. Kezdtem érte aggódni.
- Utána megyek! - néztem Mattre és Rosera.
- Jade várj.. - nyúlt a kezem után Matt, de nem kapta el. Elkezdtem futni, abba az irányba amerre Niall ment. Nem néztem oldalra mert féltem, hogy elesek vagy beképzelek magamnak valamit.  Csak előre figyeltem. Félve hátra pillantottam és láttam, hogy nem járok messze a srácoktól. Mire előre néztem Niallt láttam magam felé futni. Arca ijedt volt, a levegőt gyorsan kapkodta. Zavartan álltam meg.
- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott. 

10.rész ~ Boyfriend

Sziasztok! Oldalt lehet olvasni, hogy a komment határ 4 hozzászólás. Elvégre 12-en vagytok szóval igazán jól esne az a 4 komi *-* Remélem ez a rész is tetszeni fog. Komizzatok!!!! Jó olvasást! 

- Mit szólnátok egy éjszakai hajókázáshoz? - csapta össze a tenyerét Matt mire Ben tarkón vágta. Ezzel utalva rá, hogy halkabban ismertesse a tervet. Ami nem annyira tetszett. A fiúk persze egyből belementek, gondolom ők már tudtak róla. Mi lányok viszont tovább gondolkodtunk. 

- Ne legyetek már beszariak! - piszkált minket Nate. 

- Menjünk át a fürdőbe, itt felkeltjük a többieket! - javasolta Lin majd elindult a fürdőbe. Halkan osontunk be majd bepréseltük magunkat. Nate és Matt röhögve beültek a kádba, Ben annak a szélén foglalt helyet, Rose a WC-re ült, az ölébe Jane, én pedig álltam Linnel a tükörnél. 

- Merre mennénk? - kérdeztem és összefontam magam előtt a karjaim. 

- A másik oldalra. - rántott vállat Matt. 

- Mrs.Miller világosan megmondta, hogy nem mehetünk a túlsó partra!! - vágott közbe Lin. Ezt szeretem benne. Tudja mikor kell komolynak lenni. Erre a fiúk felháborodva magyarázni kezdtek, hogy nincs ott semmi, amitől tartani kéne.

- Gyertek már! - állt fel Ben. Sajnos olyan szűkösen voltunk, hogy kénytelen volt hozzám simulni, ami kicsit kellemetlen volt. Ben biccentett és elindult az ajtó felé. Bíztam benne így én is kiindultam. 

- Jade ne menj!! - fogta meg a kezem Lin. 

- Miért mi van ott? - kérdeztem kicsit parázva mert elég komoly volt. 

- Én se tudom. Nem mehetünk oda és kész! - erősködött tovább. 

- Ennyi! Nem lett megmondva, hogy mi a franc van ott. Na húzzunk! - pattant ki a kádból Nate. 

- És mégis hol megyünk ki? - kérdezte Rose. 

- Az ajtón. Hol máshol? - kérdezett vissza Jane. 

- Akkor észreveszek minket. Az ablakon megyünk ki. - döntötte el Ben és kiment a fürdőből. Mindannyian utána mentünk és visszatértünk a fiúk szobájába. 

- És mégis, hogy akartok kimászni? - tette csípőre a kezeit Lin. Nagyon nem akarta, hogy elmenjünk. - Elárulnám, hogy 6 méter magasan vagyunk.

- Hozzatok lepedőket! - mondta Niall majd elindult az egyik szekrény felé és kivett 2 lepedőt. Ben és Nate az ágyakról szedték le majd csomózni kezdték őket. 

- Ezt nem hiszem el! - dörzsölte a homlokát Lin. 

- Jössz? - kérdeztem halvány mosollyal. 

- Nem hagyhatom, hogy ennyi hülye menjen át a túlsó partra. Persze, hogy megyek. - vigyorgott ő is. Mi is csatlakoztunk és elkezdtük összecsomózni a lepedőket. 

- Na ez még hosszú is lett. - vigyorgott Matt elégedetten. 

- Matt jársz te matek órákra? - kérdeztem nevetést visszafojtva. 

- Hát néhány órára beszoktam menni. - tanakodott. - De miért? 

- Mert ez itt közel sincs 6 méter. - mutattam a lepedőkre. - Inkább csak 4. - mondtam mire a többiek is halkan kuncogni kezdtek. 

- Nem baj. Lemegyek elsőnek és elkapok mindenkit. - mondta Ben. - Kivéve a fiúkat. - tette hozzá. Mindenki bólintott majd az ablakhoz mentünk.  Niall megfogta az ágyát és felénk húzta. A lábához kötöttük a lepedőket majd Niall kidobta az ablakon. Ben a párkányra ült, megfogta a lepedőket és leereszkedett. Mindenki kidugta a fejét az ablakon és figyeltük őt. Néha felszisszentünk amikor az ágy közelebb jött az ablakhoz, Ben súlya miatt. Lassan földet ért mire mindannyian megkönnyebbültünk. Egyesével kezdtek lemászni a srácok én pedig folyton előre engedtem őket.
- Jade hol van? - hallottam lentről Niall hangját mire kihajoltam.
- Gyere! - mosolygott Ben és felém emelte 2 kezét. Óvatosan kimásztam az ablakon. Kapaszkodtam, ahogy csak tudtam, de még így is remegtem. A kezeim már fájni kezdtek és éreztem, hogy elfáradtam. Nem tudom mi ütött belém, de elengedtem a lepedőket. Elkezdtem lefele zuhanni. Hallottam, ahogy odalent mindenki halkan kiabál. Igazából azért engedtem el mert tudtam, hogy Ben elkap majd. Így is lett. Pár másodperc múlva erős karjaiba estem esküvői pózba.
- Köszi. - mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakánál.
- Bolond. És ha nem kaplak el? - kérdezte és míg arcomat fürkészte az alsó ajkába harapott.
- Te nem olyan vagy. - ráztam meg a fejem mire ő eresztett egy fél oldalas mosolyt.
- Khm, khm. - köhintett Rose mire mindketten odanéztünk. Ben vette a lapot és letett a földre. A srácokkal megkerültük a fa házat így a partra értünk.
- Hogy osztjuk el a hajókat? - kérdezte Matt teljesen felpörögve.
- 2 hajóba beférünk. Ebbe megyek én, Jane, Ben és Lin. - mondta Nate. - A másikba Jade, Rose, Matt és Niall. - zárta le majd elkezdte kikötözni a hajójukat. A miénket Matt vette kezelésbe. Aztán beült hátra, mellette Rose foglalt helyet, Niall elől ült, nekem pedig nem marad máshol hely, csak mellette. A kezét nyújtotta amikor látta, hogy nem merek belépni. Gondolkodás nélkül megfogtam és hagytam, hogy behúzzon. Közben megfogta a derekam, hogy biztonságosan leüljek. Kirázott a hideg amikor hozzám ért. Legyen az a keze vagy a nyelve, rám ilyen hatással van. Benék már elkezdtek evezni amikor Matt és Niall észbe kapott.
- Tempó srácok. - fordult hátra Ben, a 2 fiú pedig azonnal evezni kezdett. Szinte semmit nem láttam mert nagyon sötét volt. A Hold bevilágított mindent. Csak a víz csobogását hallottam, ahogy beleérnek az evezők.
- Tudod Jade.. - kezdte Niall mire azonnal rá figyeltem. - Gondolkodtam azon amit mondtál. - szívem majd' kiugrott a helyéről. Niall csak evezett, de közben végig engem nézett. Kék szemei nem eresztettek. - Tudom bunkó voltam, hogy nem mondtam semmit csak olyan váratlanul ért az amit mondtál, hogy lefagytam. Én tényleg bírlak téged. Igazából azért nem kerestem a társaságod mert úgy láttam inkább Ben az, aki szimpatikus számodra. De ezek szerint tévedtem. És sajnálom. Amúgy ha kíváncsi vagy rá, Bonnie csókolt meg engem. És az nem jelentett nekem semmit. - suttogta lassan. Óriási kő esett le a szívemről. Nem jelentett neki semmit. Akkor délután is erről beszéltek. Tehát még van esélyem. Ha nem hajóba lettünk volna a nyakába ugrottam volna.
- És mire jutottál? - kérdeztem halkan. Ő csak sóhajtott egyet majd ismét rám nézett.
- Lehetek a barátod? - kérdezte mire a szívem majd kiugrott. Szeret engem. Mégse volt hiába, hogy elmondtam az érzéseimet. A boldogságtól majdnem kicsattantam és zavaromban az egyik tincsemet csavargattam. Egy hang nem jött belőlem.
- N..Niall én.. - dadogtam idegesen. Zavaromba a hajamba túrtam és próbáltam kerülni a tekintetét mert éreztem, hogy elvörösödik az arcom. Hirtelen megláttam a kisujját mire felemeltem a fejem. Ő elém tartotta azt majd szólásra nyitotta a száját.
- Legjobb barátok? - kérdezte halkan egy mosollyal. A szívem szakadt meg. Csak barátok! Nem akar többet. Nem akar tőlem semmit. Csak a haver akar lenni. Semmi más. Majdnem elhittem neki. Ha nem szól közbe talán megcsókolom és egyben le is égetem magam. Mekkora egy szerencsétlen vagyok. Niall még mindig kíváncsian nézett rám, várva a válaszom. Nem látta az arcomon mennyire meggyötört ez az egész. Megráztam a fejem és próbáltam összeszedni magam. Ha ezt az egészet elutasítom talán még a legjobb barátja sem lehetek. De ha bele megyek még lehet belőle valami. Emeltem a kisujjam, hogy összekulcsoljam Niall-éval, de Matt közbe szólt.
- Niall hol a francba vagyunk? - kérdezte idegesen mire mind a négyen forgolódni kezdtünk. A táj egyáltalán nem volt ismerős. És ami a legjobba aggasztott, hogy nem láttam a másik csónakot.