Hali. Mivel hamarabb megírtam lemaradt az elejéről a kis dumálásom. Örülök, hogy meglett a 4 komi és nagyon köszönöm a 10 feliratkozót :) Következő részhez 5 komit kérek :) Jó olvasást!
- Ne köpd be! - suttogta nekem Lin. Niallre néztem aki csak megrántotta a vállát majd Benre aki félve megrázta a fejét.
- Igen Parker? - kérdezte Mrs.Miller mire én lenyeltem a torkomban lévő gombocot. Magamban próbáltam mérlegelni a helyzetet és annak következményeit. Viszont az bezavart, hogy mindenki engem bámult.
- Ne köpd be! - suttogta nekem Lin. Niallre néztem aki csak megrántotta a vállát majd Benre aki félve megrázta a fejét.
- Igen Parker? - kérdezte Mrs.Miller mire én lenyeltem a torkomban lévő gombocot. Magamban próbáltam mérlegelni a helyzetet és annak következményeit. Viszont az bezavart, hogy mindenki engem bámult.
- B-Ben..- makogtam és éreztem, hogy több nem jön ki rajtam.
- Mi van Turnerrel? - kérdezte Mrs.Miller értetlenül. Félve az említett személyre nézte aki teljesen magába zuhanva az asztal másik végében halkan csapkodta a fejét. Mindenki kíváncsian nézett rám, én pedig ezzel nem törődve lehunytam a szemem. Átgondoltam az egészet. Nem vagyok ilyen. Nem állok bosszút senkin. Apáék is azt helyeselnék ha nem mondanék semmit. Vagy ebben az esetben nem?
- S-semmi. - hajtottam le a fejem. Arra számítottam, hogy faggatni fognak vagy ilyesmi, ehelyett könnyedén túl léptek a témán és arról nyitottak szavazást, hogy mi legyen Daisy büntetése amiért fejbe vágta Jamest egy serpenyővel.
- Hé. - bökött oldalba Lin mire felemeltem a fejem. - Jól döntöttél. - mosolygott kedvesen mire én is vigyort erőltettem a képemre.
- Tudom mi legye a büntetés! - pattant fel Matt mire mindenki rá nézett. - Vetkőzzön!! - ordította mire Daisy felállt és ahelyett, hogy megkerülte volna az asztalt egyenesen átmászott rajta. Mindenki kiabálni kezdett és a nagy felhajtásba azt se tudtam kire figyeljek.
- Robinson azonnal szálljon le!! - üvöltötte Mrs.Miller, de ezzel senki nem törődött Daisy pedig ráugrott Mattre. Niall, Adam és Cody lerángatták Daisyt Mattről, aki igazából csak röhögött az egészen. Meg kell hagyni, itt mindenki elég agresszív.
- Jól van. - sóhajtott Mrs.Miller. - Ma tábor tűz lesz. Aki akar segíthet készülődni, aki nem hajlandó az foglalja el magát, lehetőleg odakint, hogy szem előtt legyen. Senkit nem akarok kergetni. - mondta és még mondott volna valamit, de örömében mindenki sikongatni és ugrándozni kezdett. Felkaptam a cipőm majd kiszaladtam Linnel a fa ház elé.
- Mrs.Miller!! Kenuzhatunk egy kicsit? - kiabált Ben a tábor vezetőnknek.
- Azt majd holnap! - kiabált neki vissza Mrs.Miller.
- Oké. - rántott vállat Ben és elkötötte a hajót. Ő, Matt és Nate beültek és már eveztek is.
- Turner!!! - sipított Mrs.Miller, de hiába. A fiúk nem figyeltek rá, csak tovább eveztek. A többiek elfoglalták magukat mi pedig Linnel ültünk a fűben. Én Niallt bámultam, aki Bonnieval beszélgetett. Kicsit fájt, hisz tegnap még velem nevetett. Vágytam a társaságára, de csak mint barát.
- Menjünk sétálni! - sóhajtott Lin látva, hogy kit is nézek. Nem mozdultam csak tovább legeltettem rajta a szemeim. - Jade! - rázott meg így visszarántva a valóságba.
- Nem értem Őt! - ráncoltam a szemöldököm.
- Gyere szellőztessük ki a fejed. - állt fel és a kezét nyújtotta amit én megszorítottam. Elkezdtünk sétálni, be az fa ház melletti erdőbe.
- Nem lesz baj, hogy ide jövünk? - kérdeztem kicsit félve. A gyermekkori rém álmaimban szinte mindig volt valami sötét erdős jelenet. Még most is frászt kapok az ilyen emlékektől.
- Nyugi. Itt már folyó van. Könnyedén visszatalálunk és még amúgy is világos van. - nyugtatott mire bólintottam. Látta, hogy szótlan vagyok így ő kezdeményezett beszélgetést. - Mi nyomja a lelked? - kérdezte kedvesen és próbált a szemembe nézni. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Olyan kedves pedig nem is ismerjük egymást. Gondoltam elmondom neki mi is a bajom, aztán majd ő is mesél magáról.
- Niall. Egyszerűen nem értem, de komolyan. Összeverekedett volna Bennel, hogy a barátja legyek. Megvédtem, mellette álltam, beszélgettünk, nevettünk jól elvontunk. És most? Bonnieval nevetgél valahol a parton. Azt hittem azért ennél többet jelentek neki. Ben meg egyszer rendes aztán búnkózik. Teljesen összezavarodtam. - motyogtam mire Lin sóhajtott.
- Értem. Tudod mit? Szard le őket. Erős lány vagy! Ha kellesz nekik majd keresnek! Te emiatt ne törd magad! Táborozni jöttél nem?! De! Akkor meg? Itt vannak a többiek is! Nem csak abból a 2 fiúból áll a világ!! Szedd össze magad varázsolj egy vigyort a képedre és tereljük a témát!! - mondta Lin a képembe. Nem kiabált inkább kedvesen volt őszinte. Eléggé határozottnak tűnt. Így átgondolva az egészet, jól mondja és így kéne tennem.
- Igazad van. - mondtam most már sokkal vidámabban. Egy részem megkönnyebbült, hogy felhagytam a féltékenységel. Persze tudom, hogy ilyen gyorsan nem tudom elfelejteni azt, ahogy viselkednek, de igyekszem. Fejemben anya szavai szóltak: "Egy 16 éves lánynak ne egy fiú legyen a legnagyobb problémája! Ráérsz még!" Lin elkezdett mesélni magáról és a családjáról. Már egészen bent jártunk amikor a folyó sodrása erősödött.
- Hé csajok! - hallottuk Ben hangját mire megfordultunk. Láttuk, ahogy a kis csónak közeledik felénk majd lelassít.
- Hali. - intettünk Linnel és összemosolyogtunk. Matt kidugta a lapátot amit Lin el is kapott így megállítva a hajót.
- Beszálltok? - kérdezte Nate mire göndör hajú barát nőmmel megint összenéztünk majd bólintottunk. A fiúk amennyire csak tudták közelebb húzták a parthoz a hajót majd megvártuk, hogy stabil legyen.
- Add a kezed? - nyújtotta felém a sajátját Ben. Habozva néztem rá mert a reggeli beszélgetésünk óta nem szóltunk egymáshoz és így is elég hullám völgyes a kapcsolatunk. Magamban rájöttem, hogy hiába tiltakozom Ben gesztusai ellen. A kezemet nyújtottam neki ő pedig megszorítva azt besegített a hajóba. Lin már bent volt. Nate elől, Ben pedig hátul evezett. Matt a hajó fenekén feküdt, mi Linnel pedig a középső deszkán ültünk.
A táj valahogy megfogott és csak azt bámultam. Olyan varázslatosnak tűnt. Épp szólni akartam Linnek, de amikor megböködtem a karját csak akkor tűnt fel, hogy milyen kigyúrt. Aztán elfordítottam a fejem és megláttam Bent aki egy elégedett vigyorral az arcán figyelte, ahogy markolászom a karját.
- Bocsi. - vettem el a kezem és próbáltam másfele nézni, hogy ne vegye észre a zavaromat.
- Semmi baj. - mondta és halkan elkezdett kuncogni.
- Min röhögsz? - kérdeztem nem túl kedvesen, de amikor rá néztem nekem is nevetnem kellett. Igyekeztem komoly maradni és úgy vontam kérdőre.
- Csak.. - röhögött tovább és nyikkanni nem tudott.
- Csak? - kérdeztem vissza kíváncsian. Valójában attól féltem, hogy rajtam röhög.
- Semmi, semmi. - legyintett és inkább ő is elfordult. Idegesített. Miért nem mondja el? Mi van ha rajtam röhög? Biztos. Csikizni kezdtem mert tudtam, hogy akkor úgy is rám figyel. Oldalába fúrtam az ujjam mire felröhögött. Mit sem törődve a többiekkel elkezdtük egymást csikizni. Valahol már nem is érdekelt mit tett tegnap. Fájt, hogy megütötte Niallt, de ahogy észrevettem a szőke fiúnak semmi baja nem lett. Ahogy attól se, hogy nem keresem a társaságát. Ben magasabbnak bizonyult így felálltam. Ezzel a csónak megbillent és a többiek félve felszisszentek, hogy kiborulunk. Megvártuk míg újra megálla a hajó majd tovább csikiztük egymást. Egy idő után Ben megunta, hogy ülünk és úgy piszkáljuk egymást. Gondolt egyet és a vízbe lökött. Azt viszont nem tudta, hogy nem tudok úszni a víz pedig nem a térdemig ért. Ijedtemben a szám nyitva maradt így telement vízzel. Próbáltam nem levegőt venni az orromon és kalimpáltam a kezemmel. A szememet nem csuktam be. A víz alatt mindig is nyitva szokott lenni, de csak ha szórakozásból merülök le az alacsony vízben. Lent csak a sötétséget láttam, ez motivált, hogy próbáljak a felszínre jutni. A csónak durván mozgott a víz tetején és kiabálást hallottam. Aztán láttam, hogy valaki beugrott. Az áramlat miatt arrébb mentem, majd láttam az illetőt felém úszni. A víz túl sötét volt, alakjából nem tudtam kivenni ki is az csak azt tudtam, hogy az egyik fiú. Izmos bal karját körém fonta én pedig hagytam, hogy magához szorítson. Jobb karjával kezdett felfele úszni majd amikor éreztem, hogy felértünk levegőért kapkodva csapkodtam. Láttam Lint ahogy rémülten a kezét nyújtja, hogy felhúzzon. Alulról megtoltak, hogy könnyebben a csónakba jussak majd Lin a padra ültetett. Egy percre azt se tudtam hol vagyok. A jó idő ellenére is vacogtam mert a víz nem volt valami kellemes. Pár másodperc múlva Nate jött fel és megkapaszkodott a csónakba így az megbillent. Leült az előttünk lévő padra és megborzolta a haját. Mint valami kislány felpattantam és a nyakába ugrottam.
- Köszönöm. - súgtam a fülébe mert annyi erőm se volt, hogy rendesen beszéljek.
- Semmiség. - simogatta a hátam és eresztet egy mosolyt. Világos barna haja vizesen és kócosan lógott a szemébe, gatyáját szintén áztatta a víz és csak akkor vettem észre, hogy nincs is rajta póló. Zavarba jöttem ahogy hozzá bújok így felálltam, de visszarántott. - Jég hideg vagy! - mondta és egy fél mosoly kíséretében visszarántott. Teste közelsége meleg volt ezért kicsit lenyugodtam. Matt és Lin elől eveztek míg Ben engem nézett. Nem érdekel, hogy sajnálja vagy féltékeny, hagytam, hogy Nate körbe fonja rajtam erős karjait. Közben visszaértünk a fa ház elé és mindenki döbbenten bámult meg minket. Lassan a partra értünk és próbáltunk nem azzal foglalkozni, hogy bámulnak.
- Parker, Robinson veletek meg mi történt? - kérdezte Mrs.Miller döbbenten. Úgy látszik számára nem volt egyértelmű, hogy ha vizesek vagyunk és csónakáztunk akkor vajon mi történt velünk. Natetel egymásra néztünk, de nem szólaltunk meg. - Turner, Carter és Scott vigyétek vissza a hajót, Parker és Robinson pedig menjenek be és vegyenek valami száraz ruhát. - parancsolta Mrs.Miller mire mi Natetel elindultunk a fa házba.
- Hát ez jó volt. - röhögte el magát Nate amikor már csak ketten voltunk.
- Ja azon kivűl, hogy majdnem megfulladtam tényleg jó volt. - nevettem én is. Bár ez olyan erőltetett lett.
- De megmentettelek. - vigyorgott Nate.
- Fúú te kigyúrt hős. - hülyültem és vállba boxoltam mire ő megborzolta a hajam.
- Hát igen. Kigyúrt. - mutatott végig felsőtestén. Ami amúgy nem volt olyan kockás, de látszott, hogy dolgozik az ügyön. Amíg Natet néztem rájöttem, hogy ő Ben legjobb barátja a tábor kezdete óta. Kifaggathatnám.
- Figyú Nate. - szóltam neki mire felém fordult. Már az emeleten voltunk a 2 szoba között és gondoltam, hogy ezt nem folyosón kéne megbeszélni ezért behívtam a lányok szobájába. - Mi van Bennel? - tértem rögtön a lényegre miután leültünk az ágyamra. Látszott rajta, hogy zavarba jött, gondolom nem tudta mit mondjon. Odakintről hallottuk a többiek nevetését mire Nate felkapta a fejét.
- Mennünk kéne! - állt fel az ágyról hirtelen. Annyira éreztem, hogy nem mer beszélni. Főleg nem Benről. Sóhajtva legyintettem mire kiment. Még ennyit se tudok kiszedni belőle. Istenem, de béna vagyok. Magamban őrlődtem amikor rájöttem, hogy vizes ruhában fekszek az ágyamon. Felálltam és az ajtót kulcsra zárva elkezdtem átvenni valami záraz ruhát. A hajam megszárítottam és készen mentem ki a fa házból. Tekintetemmel egyből a 2 fiút kerestem. Nem messze álltak egy fa tövében és beszélgettek. Azt vettem le, hogy Nate valamit magyaráz Bennek aki idő közben észre vett engem. Lesütöttem a szemem és inkább megkerestem Lint, aki épp Lolával és Janenel hülyült a folyó mellett, Niall megint Bonnie társaságában volt a többiekre pedig nem nagyon tudtam koncentrálni. Álltam ott mint egy darab fa és elöntött a méreg. Hogy lehet ilyen? Éreztem, ahogy elborul az agyam. Nem tagadom, féltékeny voltam Bonniera. Gondolataimból Mrs.Miller zökkentett ki.
- Na gyerekek. Amíg Adammal megcsináljuk a tábor tűzet játszhatnátok valamit. Én a szám háborúra gondoltam, remélem megfelel. - mosolygott kedvesen mire mindannyian bólintottunk. Adam kiosztotta a lapokat amin a számok voltak. A gumi segítségével könnyedén a fejünkön maradt.
- Tudjátok a szabályokat? - kérdezte a fiatalabb tábor vezetőnk mire ismét bólintottunk. Őszintén szólva kétszer játszottam ilyen játékot. Akkor is már a legelején kiestem. Mrs.Miller visszaszámolt és amikor a végére ért mindenki futni kezdett. Nem messze tőlem James mint az örült rázta a fejét, hogy senki ne tudja leolvasni a számot. Ennek következőében neki szaladt egy fának és a földre esett, Alexa pedig könnyedén leolvasta a számot. Engem nem igazán kötött le a játék így gondoltam megfogadom apa tanácsát és felmászok egy fára.Így is tettem. Egy vastag ágon ültem, a földtől 4 méterre. Lóbáltam a lábam és figyeltem, ahogy alattam egyre többen vesztik el az ,,életüket". Hirtelen azt éreztem, hogy valami az ágra nehezedik. Vagy inkább valaki.
- Szia. - köszönt Ben és leült mellém.
- Nem lesz egy így jó! - jajveszékeltem mert túl vékonynak minősült az ág.
- Másszunk beljebb. - biccentett. A fa törzsére mászott, ahol sokkal erősebb ágak tartottak minket.
- Lemegyek. - döntöttem el magamban. Nem vágytam most a társaságára. Nem csak a hajós ügy miatt. Most több kedvem volt játszani. Elindultam lefele.
- Ne menj el! Mondani akarok valamit! - ragadta meg a karom és visszahúzott. Egy vastagabb ágra ültetett ahol két oldalt lelógott a lábam. Ben velem szemben foglalt helyet.
- Mondd. - sóhajtottam.
- Láttam Niallt.. - kezdet bele én pedig azonnal jobban figyeltem rá. - Láttam Niallt Bonnieval csókolózni. - bökte ki pár perc csend után.
- Nem értem Őt! - ráncoltam a szemöldököm.
- Gyere szellőztessük ki a fejed. - állt fel és a kezét nyújtotta amit én megszorítottam. Elkezdtünk sétálni, be az fa ház melletti erdőbe.
- Nem lesz baj, hogy ide jövünk? - kérdeztem kicsit félve. A gyermekkori rém álmaimban szinte mindig volt valami sötét erdős jelenet. Még most is frászt kapok az ilyen emlékektől.
- Nyugi. Itt már folyó van. Könnyedén visszatalálunk és még amúgy is világos van. - nyugtatott mire bólintottam. Látta, hogy szótlan vagyok így ő kezdeményezett beszélgetést. - Mi nyomja a lelked? - kérdezte kedvesen és próbált a szemembe nézni. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Olyan kedves pedig nem is ismerjük egymást. Gondoltam elmondom neki mi is a bajom, aztán majd ő is mesél magáról.
- Niall. Egyszerűen nem értem, de komolyan. Összeverekedett volna Bennel, hogy a barátja legyek. Megvédtem, mellette álltam, beszélgettünk, nevettünk jól elvontunk. És most? Bonnieval nevetgél valahol a parton. Azt hittem azért ennél többet jelentek neki. Ben meg egyszer rendes aztán búnkózik. Teljesen összezavarodtam. - motyogtam mire Lin sóhajtott.
- Értem. Tudod mit? Szard le őket. Erős lány vagy! Ha kellesz nekik majd keresnek! Te emiatt ne törd magad! Táborozni jöttél nem?! De! Akkor meg? Itt vannak a többiek is! Nem csak abból a 2 fiúból áll a világ!! Szedd össze magad varázsolj egy vigyort a képedre és tereljük a témát!! - mondta Lin a képembe. Nem kiabált inkább kedvesen volt őszinte. Eléggé határozottnak tűnt. Így átgondolva az egészet, jól mondja és így kéne tennem.
- Igazad van. - mondtam most már sokkal vidámabban. Egy részem megkönnyebbült, hogy felhagytam a féltékenységel. Persze tudom, hogy ilyen gyorsan nem tudom elfelejteni azt, ahogy viselkednek, de igyekszem. Fejemben anya szavai szóltak: "Egy 16 éves lánynak ne egy fiú legyen a legnagyobb problémája! Ráérsz még!" Lin elkezdett mesélni magáról és a családjáról. Már egészen bent jártunk amikor a folyó sodrása erősödött.
- Hé csajok! - hallottuk Ben hangját mire megfordultunk. Láttuk, ahogy a kis csónak közeledik felénk majd lelassít.
- Hali. - intettünk Linnel és összemosolyogtunk. Matt kidugta a lapátot amit Lin el is kapott így megállítva a hajót.
- Beszálltok? - kérdezte Nate mire göndör hajú barát nőmmel megint összenéztünk majd bólintottunk. A fiúk amennyire csak tudták közelebb húzták a parthoz a hajót majd megvártuk, hogy stabil legyen.
- Add a kezed? - nyújtotta felém a sajátját Ben. Habozva néztem rá mert a reggeli beszélgetésünk óta nem szóltunk egymáshoz és így is elég hullám völgyes a kapcsolatunk. Magamban rájöttem, hogy hiába tiltakozom Ben gesztusai ellen. A kezemet nyújtottam neki ő pedig megszorítva azt besegített a hajóba. Lin már bent volt. Nate elől, Ben pedig hátul evezett. Matt a hajó fenekén feküdt, mi Linnel pedig a középső deszkán ültünk.
A táj valahogy megfogott és csak azt bámultam. Olyan varázslatosnak tűnt. Épp szólni akartam Linnek, de amikor megböködtem a karját csak akkor tűnt fel, hogy milyen kigyúrt. Aztán elfordítottam a fejem és megláttam Bent aki egy elégedett vigyorral az arcán figyelte, ahogy markolászom a karját.
- Bocsi. - vettem el a kezem és próbáltam másfele nézni, hogy ne vegye észre a zavaromat.
- Semmi baj. - mondta és halkan elkezdett kuncogni.
- Min röhögsz? - kérdeztem nem túl kedvesen, de amikor rá néztem nekem is nevetnem kellett. Igyekeztem komoly maradni és úgy vontam kérdőre.
- Csak.. - röhögött tovább és nyikkanni nem tudott.
- Csak? - kérdeztem vissza kíváncsian. Valójában attól féltem, hogy rajtam röhög.
- Semmi, semmi. - legyintett és inkább ő is elfordult. Idegesített. Miért nem mondja el? Mi van ha rajtam röhög? Biztos. Csikizni kezdtem mert tudtam, hogy akkor úgy is rám figyel. Oldalába fúrtam az ujjam mire felröhögött. Mit sem törődve a többiekkel elkezdtük egymást csikizni. Valahol már nem is érdekelt mit tett tegnap. Fájt, hogy megütötte Niallt, de ahogy észrevettem a szőke fiúnak semmi baja nem lett. Ahogy attól se, hogy nem keresem a társaságát. Ben magasabbnak bizonyult így felálltam. Ezzel a csónak megbillent és a többiek félve felszisszentek, hogy kiborulunk. Megvártuk míg újra megálla a hajó majd tovább csikiztük egymást. Egy idő után Ben megunta, hogy ülünk és úgy piszkáljuk egymást. Gondolt egyet és a vízbe lökött. Azt viszont nem tudta, hogy nem tudok úszni a víz pedig nem a térdemig ért. Ijedtemben a szám nyitva maradt így telement vízzel. Próbáltam nem levegőt venni az orromon és kalimpáltam a kezemmel. A szememet nem csuktam be. A víz alatt mindig is nyitva szokott lenni, de csak ha szórakozásból merülök le az alacsony vízben. Lent csak a sötétséget láttam, ez motivált, hogy próbáljak a felszínre jutni. A csónak durván mozgott a víz tetején és kiabálást hallottam. Aztán láttam, hogy valaki beugrott. Az áramlat miatt arrébb mentem, majd láttam az illetőt felém úszni. A víz túl sötét volt, alakjából nem tudtam kivenni ki is az csak azt tudtam, hogy az egyik fiú. Izmos bal karját körém fonta én pedig hagytam, hogy magához szorítson. Jobb karjával kezdett felfele úszni majd amikor éreztem, hogy felértünk levegőért kapkodva csapkodtam. Láttam Lint ahogy rémülten a kezét nyújtja, hogy felhúzzon. Alulról megtoltak, hogy könnyebben a csónakba jussak majd Lin a padra ültetett. Egy percre azt se tudtam hol vagyok. A jó idő ellenére is vacogtam mert a víz nem volt valami kellemes. Pár másodperc múlva Nate jött fel és megkapaszkodott a csónakba így az megbillent. Leült az előttünk lévő padra és megborzolta a haját. Mint valami kislány felpattantam és a nyakába ugrottam.
- Köszönöm. - súgtam a fülébe mert annyi erőm se volt, hogy rendesen beszéljek.
- Semmiség. - simogatta a hátam és eresztet egy mosolyt. Világos barna haja vizesen és kócosan lógott a szemébe, gatyáját szintén áztatta a víz és csak akkor vettem észre, hogy nincs is rajta póló. Zavarba jöttem ahogy hozzá bújok így felálltam, de visszarántott. - Jég hideg vagy! - mondta és egy fél mosoly kíséretében visszarántott. Teste közelsége meleg volt ezért kicsit lenyugodtam. Matt és Lin elől eveztek míg Ben engem nézett. Nem érdekel, hogy sajnálja vagy féltékeny, hagytam, hogy Nate körbe fonja rajtam erős karjait. Közben visszaértünk a fa ház elé és mindenki döbbenten bámult meg minket. Lassan a partra értünk és próbáltunk nem azzal foglalkozni, hogy bámulnak.
- Parker, Robinson veletek meg mi történt? - kérdezte Mrs.Miller döbbenten. Úgy látszik számára nem volt egyértelmű, hogy ha vizesek vagyunk és csónakáztunk akkor vajon mi történt velünk. Natetel egymásra néztünk, de nem szólaltunk meg. - Turner, Carter és Scott vigyétek vissza a hajót, Parker és Robinson pedig menjenek be és vegyenek valami száraz ruhát. - parancsolta Mrs.Miller mire mi Natetel elindultunk a fa házba.
- Hát ez jó volt. - röhögte el magát Nate amikor már csak ketten voltunk.
- Ja azon kivűl, hogy majdnem megfulladtam tényleg jó volt. - nevettem én is. Bár ez olyan erőltetett lett.
- De megmentettelek. - vigyorgott Nate.
- Fúú te kigyúrt hős. - hülyültem és vállba boxoltam mire ő megborzolta a hajam.
- Hát igen. Kigyúrt. - mutatott végig felsőtestén. Ami amúgy nem volt olyan kockás, de látszott, hogy dolgozik az ügyön. Amíg Natet néztem rájöttem, hogy ő Ben legjobb barátja a tábor kezdete óta. Kifaggathatnám.
- Figyú Nate. - szóltam neki mire felém fordult. Már az emeleten voltunk a 2 szoba között és gondoltam, hogy ezt nem folyosón kéne megbeszélni ezért behívtam a lányok szobájába. - Mi van Bennel? - tértem rögtön a lényegre miután leültünk az ágyamra. Látszott rajta, hogy zavarba jött, gondolom nem tudta mit mondjon. Odakintről hallottuk a többiek nevetését mire Nate felkapta a fejét.
- Mennünk kéne! - állt fel az ágyról hirtelen. Annyira éreztem, hogy nem mer beszélni. Főleg nem Benről. Sóhajtva legyintettem mire kiment. Még ennyit se tudok kiszedni belőle. Istenem, de béna vagyok. Magamban őrlődtem amikor rájöttem, hogy vizes ruhában fekszek az ágyamon. Felálltam és az ajtót kulcsra zárva elkezdtem átvenni valami záraz ruhát. A hajam megszárítottam és készen mentem ki a fa házból. Tekintetemmel egyből a 2 fiút kerestem. Nem messze álltak egy fa tövében és beszélgettek. Azt vettem le, hogy Nate valamit magyaráz Bennek aki idő közben észre vett engem. Lesütöttem a szemem és inkább megkerestem Lint, aki épp Lolával és Janenel hülyült a folyó mellett, Niall megint Bonnie társaságában volt a többiekre pedig nem nagyon tudtam koncentrálni. Álltam ott mint egy darab fa és elöntött a méreg. Hogy lehet ilyen? Éreztem, ahogy elborul az agyam. Nem tagadom, féltékeny voltam Bonniera. Gondolataimból Mrs.Miller zökkentett ki.
- Na gyerekek. Amíg Adammal megcsináljuk a tábor tűzet játszhatnátok valamit. Én a szám háborúra gondoltam, remélem megfelel. - mosolygott kedvesen mire mindannyian bólintottunk. Adam kiosztotta a lapokat amin a számok voltak. A gumi segítségével könnyedén a fejünkön maradt.
- Tudjátok a szabályokat? - kérdezte a fiatalabb tábor vezetőnk mire ismét bólintottunk. Őszintén szólva kétszer játszottam ilyen játékot. Akkor is már a legelején kiestem. Mrs.Miller visszaszámolt és amikor a végére ért mindenki futni kezdett. Nem messze tőlem James mint az örült rázta a fejét, hogy senki ne tudja leolvasni a számot. Ennek következőében neki szaladt egy fának és a földre esett, Alexa pedig könnyedén leolvasta a számot. Engem nem igazán kötött le a játék így gondoltam megfogadom apa tanácsát és felmászok egy fára.Így is tettem. Egy vastag ágon ültem, a földtől 4 méterre. Lóbáltam a lábam és figyeltem, ahogy alattam egyre többen vesztik el az ,,életüket". Hirtelen azt éreztem, hogy valami az ágra nehezedik. Vagy inkább valaki.
- Szia. - köszönt Ben és leült mellém.
- Nem lesz egy így jó! - jajveszékeltem mert túl vékonynak minősült az ág.
- Másszunk beljebb. - biccentett. A fa törzsére mászott, ahol sokkal erősebb ágak tartottak minket.
- Lemegyek. - döntöttem el magamban. Nem vágytam most a társaságára. Nem csak a hajós ügy miatt. Most több kedvem volt játszani. Elindultam lefele.
- Ne menj el! Mondani akarok valamit! - ragadta meg a karom és visszahúzott. Egy vastagabb ágra ültetett ahol két oldalt lelógott a lábam. Ben velem szemben foglalt helyet.
- Mondd. - sóhajtottam.
- Láttam Niallt.. - kezdet bele én pedig azonnal jobban figyeltem rá. - Láttam Niallt Bonnieval csókolózni. - bökte ki pár perc csend után.
pont itt kell abba hagynod :D amúgy nagyon nagyon jó siess a kövivel :)
VálaszTörlésiszonyatosan jó! :D remélem azért Ben talál majd valami csajt magának... hagyja már békén Jadet...
VálaszTörlésNagyon jó lett szokásodhoz híven!! Remélem Jade nem fog nagyon kiborulni siess a kövivel!!!
VálaszTörlésNagyooon jó :D Hozd a kövit gyorsan :D
VálaszTörlés