5.rész ~ Nem úszhatja meg! Vagy mégis?

Sziasztok! Ahhj srácok miért nem komiztok?? Csak a kedvemért egy pici komit? És szavazzatok is! :) Félek, hogy gond lenne ha komment határt szabnék. Egy próbát megér. :D 4 komi után új rész!! Ja és a trailert IDE kattintva megnézhetitek. Sok lájkot rá :) Remélem mindenkinek tetszik majd. Amúgy csak úgy megemlíteném, hogy egy fiú ismerősöm csinálta. Na nem dumálok tovább, jó olvasást! 

Reggel kipihenten ébredtem. Megdörzsölve a szemeim felültem az ágyamban és körbe néztem. A lányok még aludtak így sejtettem, hogy korán van még. Az óra 6:21-et mutatott. Kimásztam az ágyamból és halkan a konyhába indultam. A folyosó kihalt volt, örültem, hogy kicsit csönd van. Hallottam, hogy a fiúk szobájában már páran fent vannak, de nem jöttek ki csak halkan sutyorogtak. A konyhában első dolgom volt, hogy kivettem a limonádét a hűtőből. Töltöttem magamnak egy pohárral és a pultnak dőlve kinéztem az ablakon. A kis tó, ami később folyó lesz, pont a fa ház előtt csobogott. Szép látvány volt mégis ahogy a sziklákhoz csapódtak a hullámok, kirázott a hideg. Apa mindig is azt akarta, hogy profi úszó legyek. Elég furcsán próbált megtanítani ami a mai napig nem sikerült. Igen, nem tudok úszni. 16 éves fejjel megtudnék fulladni. Elég ciki ezért nem is megyek strandra. Bár Londonban soha nem süt annyira a nap. Az úszásról eszembe jutottak apáék akiknek már egy ideje nem üzentem. Ez a 3. nap, hogy itt vagyok Mullingarben. A köntösöm zsebéből előkaptam a telim és megdobtam anyát egy üzivel. Ékezetet még mindig nem használok, amit amúgy apáék nagyon utálnak. Szerintük egy idő után annyira megszokom, hogy már papírra se fogok írni. Korán volt még, gondoltam, hogy csak később fogja elolvasni:

Szia Anya! A tabor jo, mindenkit megismertem es nagyon rendesek. Nincs annyi idom, hogy felhivjalak titeket. Remelem ti is jol vagytok. Puszi <3 

Elküldtem az sms-t a telóm pedig a pultra helyeztem. Számhoz emeltem a poharat és belekortyoltam. Épp letettem azt, amikor rezegni kezdett a mobilom. Anya írt vissza: 


Szia Kicsim! Látom még mindig nehéz ékezetet írni. Örülök, hogy jól érzed magad. Itthon minden rendben. Este fele hívunk. Jó legyél. Puszi: Anya és Apa. 

Mosolyogva átfutottam anya üzenetét majd lezártam a mobilom. 

- Beszélhetnénk? - hallottam magam mögül Ben hangját mire ijedtemben félre nyeltem. Köhögve megcsapkodtam a mellkasom majd éreztem, hogy hátulról is megveregetik. Miután kiszenvedtem magam megfordultam, hogy szembe legyek vele.
- Mondd. - biccentettem felé. Valójában leszarom mit fog mondani. Ahogy tegnap megverte Niallt teljesen leírta magát. Nem fogok neki megbocsájtani, mert egyszerűen gusztustalan.
- Sajnálom ami tegnap történt. Elvesztettem a fejem és kifordultam magamból. Még csak pár napja ismersz, de én tényleg nem ilyen vagyok. Nem tudom mi ütött belém. Soha nem voltam az a típus aki tud osztozni. Nem akartam rajtad osztozni. Főleg nem Niallel. - mondta halkan és már egy percre kezdtem  meghatódni. Egészen addig míg az osztozkodásról kezdett beszélni.
- Már ne haragudj, de mégis minek nézel engem? Osztozni? Rajtam? Nem akarlak megbántani, de nem vagyok egyi kőtök tulajdona sem. - förmedtem rá mert szarul esett.
- Nem úgy értettem.. - magyarázta Ben zavartan. Mondani akartam, hogy ezt nem tudja kimagyarázni. Szólásra nyitottam a szám, de a konyhába léptek a srácok. Megindult az élet a fa házban és, ahogy szállingózóak le a többiek a Bennel folytatott beszélgetésünk véget ért. Szinte már mindenki a konyhában volt.
- Mrs.Miller és Adam még alszanak? - kérdezte Nate mire Jane felszaladt az emeletre. Pár perc múlva le is jött.
- Mindkettő. - vigyorgott. Én csak furcsán néztem körbe mert úgy éreztem valami hülyeség van készülőben.
- Mit szólnátok egy bújócskához? - dörzsölte a tenyereit Matt mire elröhögtem magam. Nagyobb durranásra számítottam. Mindannyian bólintottunk majd megtárgyaltuk, hogy Daisy számol. Elkezdte mi pedig elrohantunk.
- Pszt. Jade. - szólt Lin a lépcső alól mire odaszaladtam.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Miről maradtam le tegnap? - tért a lényegre fenyegető hangon mégis angyalian vigyorgott.
- A fiúk egyszerre jöttek be a szobába, Ben megverte Niallt, az előbbi elküldtem melegebb tájakra, az utóbbit meg elláttam. - hadartam Linnek pedig tátva maradt a szája.
- Miért nem szóltál Mrs.Millernek? - kérdezte azonnal mire megcsóváltam. Épp válaszolni akartam, de Daisy megtalált minket.
- Elég ócska helyen bújtatok el. Ráadásul ketten. - mondta és kihúzott minket.
- Kit találtál már meg? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy Linnel nem vagyunk ekkora lúzerek.
- Cody a kanapén feküdt. - nézett ránk fájdalmasan mire összenevettünk.
- Tudjátok hol van Mike? - kérdezte egy sunyi mosoly kíséretében mire én megráztam a fejem, Lin viszont bólintott.
- A fagyasztóba bújt. - mondta Lin és próbálta visszatartani a nevetését. Először Daisyvel nem is hittük el, de Lin csak bológatott. Erre míg megrántottuk a vállunkat és Daisy után bementünk a konyhába. Linnel kíváncsian néztük a lány mozdulatait. Az egyik konyha szekrényből kivett egy serpenyőt.
- Az meg minek? - néztem hülyén mire Daisy megforgatta a kezében. Olyan Arany haj jelenet volt, csak nem vágta fejbe magát.
- Tegnap megfogta a seggem a túrán. Azt mondta muszáj volt valamibe kapaszkodnia. Most ő fog kapaszkodni valamibe.... A hordágy szélébe. - mondta komolyan Daisy. - Szóljatok neki, hogy vége a játéknak. - biccentett mire mi bólintottunk.
- Mike vége a játéknak. Kijöhetsz. - mondtam neki kicsit hangosan. A hütő ajtaja nyitódni kezdett, mi Linnel hátrébb léptünk, Daisy pedig felvette a támadó pozíciót. Amint kinyílt az ajtó Daisy a serpenyővel fejbe vágta Mike-ot, aki semmire nem számított.

Szegény Mike azt se tudta mi történt. Lehet lesz 1-2 púp a fején amiért Daisy biztos kapni fog.
- Baszd meg Daisy!! Hülye vagy?? - fogta a fejét Mike. Az ordibálásra persze mindenki bejött.
- Mi folyik itt? - jött be röhögve Niall.
- Basszus vérzik a feje! - rémült meg Alexa mire mindenki Mike fejére figyelt.
- Szólni kell Mrs.Millernek! - mondta Lola.
- Nem kell én is eltudom látni! - lépett előre James.
- És hogyan? - kérdeztem kiváncsian.
- Egy adag szigszalag biztos körbe éri a fejét. - röhögte el magát mire vállba vágtam.
- Mi ez a hangzavar? - rohant le Mrs.Miller majd amikor meglátta Daisy kezében a serpenyőt és Mike vérző fejét nem talált szavakat. - Állj fel fiam! - segítette fel Mike-ot. - Mindenki menjen a szobájába! Adam itt marad veletek amíg elviszem Jonest az közeli kórházba. Ha visszajöttünk ennek lesz következménye. - mondta szigorúan majd kimentek.
- Jól van addig foglaljátok el magatokat! - mutatott az emeletre Adam mire mi felkullogtunk.
- Adam!!! - ordított James a wc-ből mire mindenki előjött és kíváncsian néztünk a mellék helyiségre.
- Mi történt? - jött fel az emeletre Adam és bement a wc-be.
- Eldugult. - közölte James szem rebbenés nélkül mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Fúj James!! Azért ilyet odacsinálni. - horkant fel Rose.
- Megnézem. - sóhajtott Adam. Szerintem tudta, hogy az egyik fiú nyúlt hozzá. Bement és a kedvünkért nyitott ajtó mellett kezdte el vizsgálni a wc-t. Mindannyian kíváncsian néztünk össze és arra vártunk, hogy történjen valami. Adam végül kiegyenesedett. - Srácok ez nem vicces! - nevette el magát kínosan mire mindenki értetlenül nézett. - Ki tett gilisztákat a tartályba? - kérdezte fájdalmasan mire mindannyiukból kitört a röhögés. Adam ránk akart szólni, hogy ez nem vicces, de a nevetésünk elnyomta. Végül kiderült, hogy Matt volt a hunyó ezért másfél órán keresztül, röhögve néztük, ahogy takarítja a wc-t. Többen fényképeztek és videót is készítettek.

~ este 6 óra ~ 

Mivel Mike-ot el kellett vinni dokihoz, Mrs.Miller jobbnak látta ha közben elmennek bevásárolni. Ezért nagyon sokáig nem is jöttek haza. A fiúk átjöttek hozzánk és ott beszélgettünk. Niall és Ben nagyon nem szívelik egymást. Ezért mindig a lehető legmesszebb vannak egymástól. Nem szólnak a másikhoz és nem keresik a társaságát. Niall mindig mellettem van, ahogy Lin is. Ben viszont nem jön oda hozzám, hanem messziről bámul. Nincs csendben, mert a kapcsolatunktól függetlenül nagyon nagy maradt a szája, szemtelen és csajozós. Már nem tudom hova tenni a bunkóságát. A verekedésről csak Ben, Niall és Lin tud. Meg persze én. 

- Srácok gyertek le a konyhába! - nyitott ránk Adam mire mindenki levánszorgott. 

- Üljetek le. - intett Mrs.Miller komolyan mire mindenki leült. - Na szóval ami ma történt.. - kezdett bele, de Ben közbe szólt. 

- Igen, ma Daisy lecsapta Mike-ot, de sajnos nem halt meg. A fejét bekötötték él és virul. Nem kell a lelki beszéd. - szemtelenkedett Ben. Komolyan beszélt,  mégis eresztett egy halvány mosolyt. 

- Turner fiam!! Azonnal válts hangnemet különben mehetsz az emeletre pakolni! - förmedt rá Mrs.Miller. - Nos. Nem szeretnék több ilyen helyzetet! Nem akarom, hogy egymásnak esettek. Ez egy tábor és nem rivalizálások helye. A jövőben kerüljük a konfliktusokat. Van kérdés? - nézett körbe kíváncsian. Abban a pillanatban annyi érzés kavargott bennem, hogy nem tudtam mit csináljak. Nem éreztem igazságosnak, hogy Ben megússza. Megverte Niallt, aki 16 éves ráadásul nem akkora darab mint Ben. Mi van ha megint elborul az agya és megüt valakit? Haza kell mennie..

- Mrs.Miller! - emeltem fel a jobb kezem mire Lin azonnal lehúzta. De akkor már késő volt. Minden szempár rám szegeződött. 

- Ne köpd be! - suttogta nekem Lin. Niallre néztem aki csak megrántotta a vállát majd Benre aki félve megrázta a fejét.

- Igen Parker? - kérdezte Mrs.Miller mire én lenyeltem a torkomban lévő gombócot.